"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. június 26., kedd

A szerelem 4 keréken érkezik 45.


A kocsi ajtaja még alig nyílt ki, amikor egy kutyafej jelent meg a nyílásban és hangos szűköléssel igyekezett Bear a lány ölébe hajtani a fejét. Robert vigyorogva nézte. Végre egy szövetséges! Julienak látnia kell, hogy még a kutya is emlékszik rá; és annyi csodás történetet hallott már arról, hogy a kutyák selymes bundájának simogatása milyen jó hatással van különböző betegek kezelésénél, főleg lelki eredetű problémáknál, hátha rajtuk is segít. Bear a viharos üdvözlés után kicsit lehiggadva hagyta, hogy kiszálljanak, miközben finom szimatával azt az ismeretlenül ismerős illatot próbálta beazonosítani, amit a gazdi kezében lévő csomag árasztott.

Claire idegesen toporogva várta, hogy Robert kiemelje végre a kocsiból a gyerekülést. Julie  szorosan követte a férfit, de az ajtóban álló idősebb nőt meglátva megtorpant. Robert megállt és a kezét nyújtva hívta magához. 
-Hülyén hangzana, ha most újra bemutatnálak egymásnak titeket, de Julie te biztosan nem emlékszel a mamámra, úgyhogy legalább egy fél bemutatást meg kell ejtsünk. Az a vigyorgó őszes úr pedig a papám.
-Szervusz kislányom, csak Calire, tudod. Ő pedig Richard. És akkor lássuk a nap főszereplőjét!
Claire majd megőrült, hogy kikaphassa a kicsit az ülésből, de rettentő önuralommal várta, mikor kérik erre fel. De Julie még nem tért magához  a sokkból, hogy nem egyedül lesznek a házban, Robert pedig a picit hurcolta végig a lakáson.
-Nézd csak Greg, ez a nappali, szerintem itt leszünk a legtöbbet, de ezt még anyuval meg kell beszélnünk. Lehet, hogy ő a gyerekszobához ragaszkodik napközben is. Ez itt a Te szobád, nézd a nagyi mennyi játékot vett neked máris. És igazán kényelmes lesz az ágyad is, bár én nem tudtam kipróbálni, mert nem férek bele.

Lerakta a kis kosarat a pelenkázóra, aztán odahajolt a kicsihez, hogy egy puszit nyomjon az orrára, de nagyon hamar kiegyenesedett.
-Julie, vészhelyzet van! – kiabált. -Hát, haver, te aztán igazán hamar belaktad a kéglit. Megérkezel és azonnal tele a gatyó. Nem lacafacázol.
-Mi a baj? – bukkant fel a lány az ajtóban.
-Azt hiszem, a srác új otthona örömére telerakta a pelust. Én már innen érzem, hogy ezzel egyedül nem fogok tudni megbirkózni. Segítesz?
-Hogyne, vedd ki, hogy le tudjuk vetkőztetni!
Claire-nek hála, a pelenkázó alatti kis szekrényben minden szükséges dolog ott volt. De amikor a kicsit kicsomagolták, rá kellett jöjjenek, ezt egy egész törlőkendő-csomaggal sem lehet rendbe tenni. Robert óvatosan felemelte a kicsit és a fürdőszoba felé vette az irányt. A nagyszülők elkerekedett szemekkel figyelték a jelenetet. Rob fehér pólóját már gyanús foltok tarkították, de Gregory megérezve a szabadság édes ízét, menetközben még le is pisilte az óvatlan apát. Julie pukkadozva nyitotta meg a zuhanyt, Robert pedig fintorogva gyerekestől, pólóstól, farmerostól a víz alá állt. Miután legalább Greg tiszta lett, Julie puha fürdőlepedőbe burkolta és visszaindult a gyerekszobába. Ahogy a fürdőszobából kilépett, akkor tudatosult benne, hogy a hálószobában ácsorog. Nézte a hatalmas franciaágyat és valami mélyről jövő sóvárgás öntötte el. Minden sejtjével érezte, hogy mielőtt ez a zavaró köd az agyára telepedett, ebben a szobában boldog volt . Mintegy álomból ébredve jutott eszébe, hogy a kicsi még a kezében van és sietős léptekkel kiment, hogy felöltöztesse.

Kis idő múlva Robert is csatlakozott hozzájuk immár egy száraz melegítő alsóban és tiszta pólóban.
Gregory pedig megelégelve az öltöztetéssel járó hercehurcát, torkaszakadtából követelni kezdte  a cumisüvegét. Julie ijedten nézett körül. Hirtelen azt sem tudta, melyik kis csomag rejtheti a tápszert, de mire pánikba esett volna, Claire jelent meg az ajtóban egy üveggel.
-Gondoltam, amíg fürödtetek, hogy utána biztos a kajáját követeli majd, úgyhogy bocs, de a dobozon feltüntetettek szerint csináltam egy adagot, hátha…
Julie hálásan mosolygott rá és az üvegért nyúlt. Aztán gondolt egyet, hiszen ő a kicsi nagymamája, biztosan boldogan venné már a karjaiba.
-Ha szeretnéd megetetni, szerintem Greg is örömmel venne egy kis nagymamai kényeztetést…
Claire-nek nem kellett kétszer mondani. Hálás szívvel nyúlt a kicsiért, miközben arra gondolt, nem lesz itt semmi baj, Julie egy kedves, érző lelkű nő, ők mindenképpen jól kijönnek majd. Robert pedig majd újra meghódítja, ez nem is lehet kétséges, és ezután az apró kitérő után minden visszazökken a régi kerékvágásba. Richard pedig mosolyogva nézte, ahogy feleségét máris kétvállra fektette a lány ezzel a gesztussal.

Robert ült a reggelizőpult mellett és a szüleit figyelte. Sosem gondolta, hogy egyszer valaki másra jobban fognak figyelni, mint őrá. Érdekes volt látni anyut, aki egyébként a pici fiúnak kijáró imádattal tudott csüngeni rajta még hetekkel ezelőtt is, hogy most minden érzékszervével az unokájára koncentrál. De nem érzett féltékenységet. Sőt… valami büszkeségféle motoszkált benne. Csendes derűvel nézte, ahogy a családja hétköznapi egyszerűséggel kezelte ezt a nem mindennapi helyzetet. Juliera siklott a tekintete, aki kicsit elveszetten álldogált a pelenkázó mellett. Erről aztán eszébe is jutott, hogy beszélniük kell.
-Gyere, igyunk egy kávét! – nyújtotta felé a kezét és kicsit csalódott volt, hogy a lány ugyan elindult feléje, de nem fogta meg a kezét, csak a ruháját morzsolgatta.
A konyhában kicsit tanácstalanul megállt. Mit játssza itt a házigazdát, Julie is itthon van, hagyni kéne, hogy újra felfedezze a birodalmát. Úgyis jobb kávét csinál, mint amit ő valaha is főzött.
-Segítesz? – nézett a lányra, aki ösztönösen a megfelelő szekrény felé nyúlt és pillanatok alatt bekapcsolta a kávéfőzőt. Robert tisztában volt vele, hogy bár az ő emlékeivel semmi gond nincs, de a művelet egészen biztosan sokkal több időt vett volna igénybe. Nekidőltek a pultnak és úgy nézték az egyre sűrűbben csöpögő kávécsöppeket, mintha annál érdekesebb dolog nem is lenne a világon. A finom aromába beleszimatolva Robert megszólalt
-Bármi is történt, a legjobb kávét akkor is te csinálod.
Julie elmosolyodott a vágyódó hang hallatán. Aztán szeme a pulton heverő nagy csomag fogpiszkálóra siklott. Mint egy cigarettás dobozból, úgy csúszott ki néhány szál a nyílásán. Odanyúlt, hogy elpakolja, de Robert keze a csuklójára simult.
-Ne tedd el! Ezzel próbálom a feszültséget levezetni, amióta a cigiről leszoktam. Jobb, ha szem előtt van.
Jó érzés volt Julie vékony csuklóját fogni, túl jó. Ujjai szinte maguktól simogatták a finom bőrt, és kis elégtétellel állapította meg, hogy az érintés a lányra sem maradt hatás nélkül. De aztán sóhajtva elengedte mielőtt még Julie kéri erre. 

A lány kitöltötte a kávékat és mivel fogalma sem volt róla, hogy Robert szülei hogyan szeretik, cukrot, tejet, édesítőszert is pakolt a tálcára, néhány szem kekszet és az egészet a nappaliba vitte. A kicsi már Richard vállán bóbiskolt.
-Igazságtalanság, hogy titeket le se hányt – nézett Robert az apja makulátlan ingére. -Mi pedig kapunk tőle elől hátul mindenből. Meg kell mondjam, hogy a fiam a mai napon összetörte a bennem élő romantikus képet a zuhanyozóval kapcsolatban. Hogy tud egy ilyen pici gyerek ilyen szagosat, és ráadásul a nyakáig felkenni , nem is értem. Erről jut eszembe, hogy a vizes gönceim még ott vannak, ahol lerángattam magamról. Mindjárt jövök.
Julie mosolyogva nézett utána. Claire pedig kuncogva öntött tejet a kávéjába.
-Hallod Richard, mintha csak téged hallanálak huszonhat évvel ezelőttről. A fiatalember már nem emlékszik rá, de ő is szerzett nekünk néhány meglepő pillanatot.
-Jah, főleg a lányok után, amikor pelenkázáskor nem számítottunk rá, hogy a locsolója milyen messzire hord, és kíméletlenül lepisilt mindenkit, aki a környéken lebzselt.
Julie vidáman mosolyogva próbálta elképzelni a férfit apró gyerekként és akaratlanul is Gregoryra nézett. Meg volt győződve róla, hogy a kicsi szakasztott az apja lehet.
-Van róla képetek? – kérdezte.
-Biztosan akad néhány, de akkoriban még nem fotóztak az emberek annyit, mint manapság. De hál istennek a retinámba beleégtek a legkedvesebb pillanatok. Ha hazaértünk megkeresem és beszkennelem majd a fotókat  és elküldöm mailben – ígérte Claire.

Julie úgy érezte, az elmúlt pár óra teljesen kimerítette. Jól esett volna egy kicsit ledőlni, mert a varratai is húzódtak, de mivel Roberttel még nem beszéltek róla, ki hol fog berendezkedni, arra várt, hogy a férfi visszatérjen. A gyerekszoba a hálószoba és a kisháló között helyezkedett el, de nem volt saját fürdőszobája. A kishálónak csak egy apró mosdófülkéje volt. De nyilvánvaló, hogy a nagy fürdőt sem sajátíthatja ki, ha a férfi fel is ajánlja… A tágas lakás valahogy kezdett összezsugorodni, ahogy arra gondolt, ahogy a mindennapi élethelyzetekben kell osztozzanak majd rajta. Felállt és a kishálóba ment. Kényelmes, világos vendégszoba volt ez és Julie döntésre jutott. Itt marad. Lerúgta a könnyű vászoncipőt és leheveredett az ágyra. A következő pillanatban már aludt is.

Robert a hálószobában ácsorgott és próbálta felmérni, mi mindent vigyen át innen a kishálóba. Úgy döntött, hogy ezt átengedi a lánynak. Hátha  a nagy ágyon szenderegve egyszer csak arra ébred, hogy emlékezni kezd az ott töltött édes órákra. De mivel ezek az emlékek benne is éledezni kezdtek, villámgyorsan rájuk csukta az ajtót. Juliet nem látta sehol, de apa a kisszoba felé intett a fejével. Robert nézte az ágyon szundikáló lányt és a szekrény aljából egy könnyű takarót vett elő és rá terítette. Aztán leült mellé és gyengéden megsimogatta a barna fürtöket. Tisztában volt vele, hogy eddig még halvány ízelítőt sem kaptak abból, ami vár rájuk. A szülei is hazamennek előbb-utóbb. Jó lenne találni valakit, aki segít nekik a háztartásban és a baba körül. Amíg a lehetőségeket vette sorra, a lány sóhajtott egyet és megfordult, arcát a férfi combjához szorította és kezét az ölébe rakta. Robert felszisszent az ostorcsapásszerű érzésre, ami átcsapott rajta. Óvatosan, hogy fel ne ébressze, egy kicsit lejjebb csúszott, így a lány keze már a mellkasán feküdt. Ez is pontosan olyan kínzó volt, de ha felébred, talán kevésbé lesz zavarban a lány, amikor rájön, hogy hol van. Aztán szép csendesen őt is elnyomta az álom.

Richard állt az ajtóban és a fiatalokat nézte. Olyan békés volt a kép, hogy szinte hihetetlennek tűnt, hogy még mennyi megpróbáltatás vár rájuk, mire a dolgok végre rendbe jönnek. Mert rendbe kell jöjjenek – ebben biztos volt. Az unokája már rég elaludt a vállán, de nem akaródzott letennie. Olyan régen ölelhetett már magához egy ilyen csöpp testet, kicsit visszahozta azokat a boldog éveket. Claire állt meg mellette kíváncsian, és kezét a szájához kapva, könnyes szemmel nézte a fiát és Juliet, ahogy álmukban öntudatlanul is kapaszkodnak egymásba.
-Nem lesz semmi baj! – dörmögte Richard, aztán behúzta az ajtót.

Julie távoli gyereksírásra ébredt. Aztán, ahogy kinyílt a szeme, lassan eljutott a tudatáig, hogy ez a finom és valahonnan ismerős illat a mellette fekvő meleg testből árad. A tudósok szerint az illatok mindennél gyorsabban és hatékonyabban idézik fel a múltat. A férfi közelsége emlékfoszlányok özönét hozta magával, többnyire szerelmeskedésekkel kapcsolatosakat és Julie kicsit felemelte a fejét, hogy alaposabban megnézze magának . Robert mellette feküdt a hátán, szája kissé elnyílva, hosszú szempillái lehunyva és mellkasa, amelyen az ő keze feküdt, nyugodtan, egyenletesen emelkedett-süllyedt. Óvatosan, nehogy a férfit felébressze, próbált elhúzódni a közeléből, de amikor a kezét felemelte, a férfi szinte ijedten kapott utána.
-Maradj velem! – suttogta és kezét a csuklójára fonva aludt tovább.
-Robert, mennem kell, a kicsi sír – suttogta vissza.
A férfinak abban a pillanatban kipattant a szeme. Ijedten engedte el a lány kezét és kicsit zavartan. próbált felülni, miközben még kába agya azért a nap jó hírei között raktározta el a gondolatot, hogy a lány nem menekült el, amikor észrevette, hogy ott van mellette.
-Oké, nézzük meg, mi a baj – mormogta és hosszú lábait a padlóra vetve már indult is.

A nappaliban az apja álldogált ing nélkül, Claire pedig kuncogva próbálta a folytonosan tekergő kis lábakat a rugdalódzóba bedugni.
-Na, megnyugodhattok, apádat is megtisztelte a fiú, de megérdemli, legalább megtanulja, hogy csak akkor vesszük le a pelust, ha a friss már ott van készenlétben. Most pedig kérek egy önként jelentkezőt, aki ezt a kis sáskafit megeteti, amíg én az apádat teszem tisztába.
Robert nevetve nyújtotta a kezét a kicsiért és a kanapé sarkába kucorodott vele. Aztán várakozóan Juliera nézett.
-Kisasszony, az ebédet legyen szíves szervírozni!
-Majom – gondolta vidáman a lány és az odakészített tápszer hőmérsékletét ellenőrizte. Nézte a Pattinson férfiakat. Az idősebbiket, aki láthatóan szeretettel vette körül a feleségét, és mindenkit, aki a családjához tartozott, a fiatalabbikat, akit – ezt érezte – nagyon könnyű lenne szeretni, és a legkisebbiket, aki valamilyen varázslatot bocsátott rá, amióta csak a kezébe vette. Nem emlékezett azokra az édes percekre, amikor fogant, sem a hetekre, hónapokra, amikor a testében növekedett, de mostanra már elképzelni sem tudná az életet nélküle. És ha ebben a nagy őszinteségi rohamban még egy beismerést akar tenni, akkor már az apja nélkül sem.
Csak egy valami nyugtalanította, de az nagyon.  A férfi láthatóan könnyedén túl tudott már lépni valakin, akitől gyereke született. Julie már most rettegett attól a naptól, amikor ő is erre a sorsra jut.

2 megjegyzés:

zsorzsi írta...

A kisszobás rész nagyon aranyos lett....szipogtam ,...sírtam,...aztán megint szipogtam....,hülye vagyok ...tudom .XD
Szeretem ,ahogy írsz Jutkám ,hát mit csináljak ??

Gabó írta...

Annyira, de annyira szeretem ahogy humorral, viccesen tudsz írni a dolgokról. Hol fogtam a hasam a nevetéstől, hol mosolyogtam, de a fülig érő száj az fix volt végig.
A telepelus, zuhanyzós rész egyértelmű hahota. A végül nagypapit is felszentelő Greg szintén XDDD. A hátrébb sorolódást Clareéknél elfogadó Robert édes volt. Furi lehet a család szeme fénye szerepből kipottyanni. De rendes apához illően, nem vette zokon Robert, szeretjük is érte! <333
A nagyszülők édesek voltak, a fiatalok meg tapogatóznak egymás felé. Jó lesz ez érzem. ;)
Köszi az élményt ismét! ;)