A szerelem 4 keréken érkezik 36.

Frank Walters  éppen a gázolás pillanatában kanyarodott be az utcába. Egy pillanatra elbizonytalanodott, hogy a gázoló után eredjen vagy a földön fekvővel törődjön. Aztán úgy döntött, első a segítség, ezt a szemetet előbb utóbb úgyis elkapják. Látta a melegítős női testet, ahogy a kocsi lendületétől a parkoló kocsinak esik, majd mozdulatlanul fekszik az úttesten. Szíve összeszorult, mert biztos volt benne, ki lehet az áldozat. A testfelépítése, a melegítő… Telefonján máris a mentőket és a rendőrséget tárcsázta. Aztán kiszállt és remegő kézzel elhúzta a női arcból a kapucnit. Legnagyobb megdöbbenésére Kristen Stewart feküdt előtte eszméletlen állapotban, de a pulóver karján átütő vérből következtetve egy csúnya nyílt töréssel.

Julie a hangos dörömbölésre ébredt és álmos szemekkel nézett körbe. Kristen vajon hova lett? A gitárja még ott feküdt, ahova éjjel ő maga fektette le. A kis sporttáska is nyitva hevert a kanapé mellett. De a fürdőszoba felől nem hallott hangokat. Az ajtóhoz ment, hogy kinyissa. Frank Walters majdnem beesett a hirtelen kinyíló ajtón.

-Maga jól van? – nézett végig a lány lenge éjjeli öltözékén.

-Persze, hogy jól vagyok  - hunyorgott Julie. -Csak nem nagyon bírom az éjszakázást és majd szétmegy a fejem – sóhajtott egy nagyot.

-Örüljön neki, hogy csak ennyi a baj! Mindenesetre örülök, hogy elaludt és nem futni indult. – morogta a férfi az orra alatt. –Miss Stewart a reggeli testedzése áldozata lett. Egy cserbenhagyó gázoló csapta el itt az utcában. Az előbb vitte el a mentő, Stephanie már a kórházban fogja várni. Mennyit ittak az éjjel, hogy ennyire figyelmetlen volt újkeletű barátnője? – nézett rosszallóan a pezsgős üvegekre.

Julie a hírektől sokkoltan nézett rá. –Nem ittunk semmit, csak gyerekpezsgőt – intett a konyhaasztal felé. Minek néz maga engem, hogy azt hiszi, terhesen tivornyázni fogok?

-Jó, jó, nem akartam megbántani, csak kicsit leizzadtam, amíg meg nem láttam, hogy nem maga fekszik ott az úton.

-Frank, ne beszéljen mellé! Valamit elhallgatnak előlem Stephanieval, ezt már tegnap is éreztem, csak aztán össze-vissza alakultak a dolgok és nem volt érkezésem foglalkozni vele. Egyáltalán, mit keres maga itt? Már úgy értem Párizsban? Hm?

-Nézze, mint mondtam, nem akarom megijeszteni, de annak a levélírónak nem árt komolyan venni a fenyegetését. Kristent sem csak úgy elütötték. Nem. Elgázoltak, méghozzá szándékosan. És ami a legrosszabb, nem is őt akarták, hanem magát. Hiszen azt nem is tudták, hogy Kristen itt van. Magának csak az a szerencséje, hogy a szokásos reggeli futására ma reggel a barátnője indult, és alighanem összetévesztették magukat. Úgyhogy Julie, barátkozzon meg a gondolattal, mostantól új lakótársa akadt. Azonnal beköltözöm.

A kórházban elrendelt teljes hírzárlat ellenére futótűzként terjedt el a hír, hogy a Twilight főszereplőnőjét baleset érte. Nem kellett hozzá sok idő, hogy a televízióban, rádióban és főleg az interneten  hírmorzsák jelenjenek meg. És ahhoz sem kellett sok, hogy Robert a gépét bekapcsolva belefusson az első képekbe, amin a jól ismert utca és egy gyanúsan ismerős alak tűnt fel. Mi az isten történt, hogy Frank Walters virít Julie háza előtt a interneten mentősöktől körülvéve? A képhez kapcsolódó további kis hírekből aztán megtudta, hogy Kristent Párizsban baleset érte. Egy hamarosan csörgő telefonból pedig azt is, hogy Julieval minden rendben. A megkönnyebbüléstől kicsit elfeledkezett magáról:

-Julie édes, mi a lófaszt keresett Kristen nálad? Ugye, nem bántott?

Julie úgy nézett a kezében tartott telefonra, mintha még életében nem látott volna ilyet. Pedig csak Robert indulattól remegő hangja lepte meg. Amióta ismeri, nem szaladt ki a száján – legalábbis az ő társaságában – hasonló káromkodás. És miért bántotta volna Kristen? Teljesen meg van itt mindenki zavarodva? Lassan önmagát érezte ennek a bohózatnak az egyetlen értelmes szereplőjének, bár ez is csak azért lehetett, mert fogalma sem volt róla, mi történik körülötte. Most azonban úgy érezte elérkezett arra a pontra, amikor valakinek világos válaszokat kell adnia. Úgyhogy röviden el is búcsúzott a férfitól, nem igazán volt hangulata súgni-búgni vele, főleg egy ilyen kezdés után. Aztán megfordult és Frankra nézett.

-Kap egy kávét. Esetleg reggelit is. De utána töviről hegyire elmondja nekem, mi ez az őrület, ami napok óta zajlik. Megértette?

Frank pedig a kávé ígéretétől bódultan csak bólintani tudott.

Robert nézte a telefont, és az újrahívó gombot nyomogatta, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Julie most nem akar beszélni vele. Mi a jó büdös franc történik odaát?

Amíg Julie a reggelit készítette, Frank Stephanieval beszélt. Kristen jól van, a karját most műtik és már a testőre is megérkezett a kórházba, úgyhogy  a szobájában egy pillanatra sem lesz egyedül. A szülei természetesen tombolnak, bár belátták, hogy a lányuknak volt már néhány hasonló magánakciója, amikor a védelmet kijátszva ment a maga feje után. Ők csak annyit tudnak, hogy véletlen baleset történt. Stephanie pedig már a reptérre tart, hogy hazarepüljön. Búcsúzkodásuk utolsó szavainak Julie is fültanúja volt, így aztán most már egészen biztos lehetett benne, hogy Robert jobbkeze és az ő testőre között romantikus szálacskák bontakoznak.

Frank mogorván látott neki a finom falatoknak. Szinte észre sem vette, mit eszik, csak amikor már a tányért is kitörölgette. Az agya folyamatosan azon járt, hogy az élet megismétli önmagát. Bár, most nem a védencébe habarodott bele, hanem a megbízójába, de az eredmény megint ugyanaz, egy sérült, akit éppen operálnak. Bár a hírek szerint nagy szerencséje volt, mert ha rosszabbul esik, komolyabb baj is történhetett volna. Mi a gáz vele, hogy képtelen ellenállni a kísértésnek és folyamatosan megszegi a szakma első számú szabályát, hogy soha, de soha ne keverje a munkát a magánélettel?

Kai Eriksen elégedetten pakolászta a bőröndjét. Az esti géppel elröppen és soha senkinek nem fog eszébe jutni őt a történtekkel összefüggésbe hozni. Szép is a bosszú. A lopott kocsit már reggel ott hagyta Párizs legsötétebb környékén. Ha minden jól ment, egy óra múlva még a vázát is ellopták. Gondolt ő mindenre, hiszen volt ideje a tervezgetésre.  Azt hitte a kis ribanc, hogy olyan simán megússza, hogy ráuszította a barátja embereit? Arról az apróságról már nem is beszélve, hogy az adósa azóta is egy jó kis keféléssel. Hát, akkor ez az adósság most már behajtatlan marad, de nem baj, végül is otthon várja őt Linda, a kicsit bolond, Edward-mániás, de észbontó idomokkal megáldott Linda. Amikor megismerte még nem is sejtette, hogy micsoda lapot osztott a kezébe a jó sorsa. Ha valakire gyanakodnának is ezután, az csak a lány lenne. Még segített is neki a hülye kis leveleit fogalmazni, mert amiket ő vetett papírra elég gyermetegek voltak és főleg a férfinak szóltak. Nem volt nehéz meggyőzni róla, hogy Julie az ellensége, neki kéne inkább leveleket küldözgetnie. És akkor majd annyira megrémül, hogy világgá megy és Lindának ott marad Edward. És lám, nem volt hülyeség, Julie visszajött Párizsba szinte percre pontosan, ahogyan ő számított rá. Bamba Edwardja meg sírhat otthon magányosan. Bár, Linda kitartását ismerve, lehet, hogy hamarosan vigasztalóra talál.

Az órájára nézett, a taxinak perceken belül itt kell lennie. Fogta a bőröndjét és elindult a szálloda halljába. Odakint szakadt az eső, így aztán a recepciós tévéjét bámulta, amíg a kocsira várt. A hírekben éppen Kristen Stewartot mutogatták. Kit érdekel az a másik kis liba? De aztán a képek mégiscsak felkeltették a figyelmét, amikor szavak nélkül is rájött, hogy a gázolás helyszínét látja.

-Bocsásson meg, nem tudja, miről volt szó az előbbi hírekben? – fordult gyenge francia tudásával a pult mögött ülő férfihoz.

-Ezt a színésznőt ma korán reggel elgázolták itt Párizsban és kórházba került. – válaszolt neki szolgálatkészen a férfi.

Kai értetlenül nézett rá. Ez nem lehet igaz! Ennyire elnézte volna a dolgot? Ezt a szerencsétlen tyúkot kente fel a parkoló kocsikra, nem is Juliet? Hogy a fenébe fordulhatott ez elő? Az ajtó előtt meglátta a taxi lámpáit. A pult előtt hagyta a bőröndjét és kiment szólni, hogy a fuvar elmarad, majd újra a recepcióshoz fordult.

-Ne haragudjon, közben eszembe jutott, hogy van még egy elintézetlen ügyem, újra kivenném az eddigi szobámat.

A portás előzékenyen intett a boynak, hogy a bőröndöt vigye a felvonóhoz és mosolyogva Kai kezébe nyomta az előbb leadott kulcsot.

Frank próbált egyszerre megnyugtató és őszinte is lenni, de érezte, hogy a szavakkal valahogy hadilábon áll. Julie annyit megértett, hogy a fenyegetés valódi. Azon kicsit forgatta a szemeit, amikor arról beszélt, hogy először Kristent gyanúsította. Nem akarta a Roberttől hallottakat a lánynak elmesélni, de úgy tűnt, hogy azok többségéről már ő is hallott. Túl sok volt az érdekes egyezés, de aztán kiderült, hogy léteznek véletlenek. És akkor jött a gondolat, hogy talán a lány korábbi ismerősei között lenne érdemes szétnézni, és persze azonnal adódott Kai, akivel már régebben is meggyűlt a baja. Julie ugyan bizonygatta, hogy azóta sem hallott a fickóról, de Frank ismerte már annyira az embereknek egy bizonyos csoportját, hogy ragaszkodjon az elképzeléséhez, miszerint a férfi hosszú ideje dédelgetheti magában a bosszút. Ezen elvitatkoztak, aztán Julie feladta és beleegyezett, hogy a hátralevő időre a férfi a kisszobába költözzön. Aztán összeszedte magát és bement az irodába.

Robert ült a repülőn és viszketett a tenyere. Imádta Párizst, ez tény, de valahogy mostanában mégis többször jön, mint szeretné; és mindez azért, mert Julie olyan makacs. Egy ilyen értelmes, felnőtt nő hogy nem tudja felfogni, hogy  vannak helyzetek, amikor a tapasztaltabbakra kell hallgatnia? És hogy nem tesszük le a telefont, amikor a kedvesünk aggodalomtól eltelve érdeklődik, hogy mi a jó büdös franc folyik ott a messzi a távolban. Ki tudta volna tekerni a nyakát, de azért a szíve mélyén örült, hogy végre magához ölelheti.

A taxis elég furán nézett rá, amikor szinte kirobbant az épületből és úgy ugrott be a hátsó ülésre, mint akit kergetnek. De aztán a gázra taposott bízva a tekintélyes borravalóban, ha ennyire sürgős az utasának. Hamarosan célhoz is értek.

Robert a vállára kapta a hátizsákját, megnyomta a csengőt és a motoszkálást hallva már ölelésre tárta a karját.

-Meglepetés! – vigyorgott. Aztán leolvadt a képéről a vigyor, amikor Frank Walters szigorú tekintetével találkozott a pillantása.