"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. június 27., szerda

A szerelem 4 keréken érkezik 46.


A napok gyorsan teltek egymás után. Robert szülei fájó szívvel búcsúzkodtak kis unokájuktól, amikor már nem halogathatták a dolgot és haza kellett induljanak. És ahogy kitették a lábukat a házból, kiderült, hogy Gregory sem az az áldott jó gyerek, akinek eddig gondolták, csak eddig mindig volt egy ringató kéz, amelyik gondoskodott a szórakoztatásáról.
Julie eleinte félt az állandósulni látszó jövés-menéstől, hiszen barátaik egymásnak adták a kilincset napról napra, de aztán rájött, hogy ezek azok a lopott percek, órácskák, amikor végre neki is nyugta van. Robert hamar beleélte magát a kiszolgált családfő szerepébe és Julie úgy érezte, hogy a napjai a mosógép, a konyha és a pelenkázó közötti háromszögben telnek. Ráadásul éjszakánként nyugtalanul aludt, a kicsi hangját figyelte a nyitott ajtón keresztül, de leginkább a férfi motoszkálásának zörejeire koncentrált. Nem fogadta el a nagy hálószobát, de gondolatban annyit volt ott, hogy akár át is költözhetett volna.

Robert jött-ment, intézte az ügyeit, de igazságtalan lett volna vele szemben, ha nem ismerte volna be, hogy igyekszik a legrövidebb időt házon kívül tölteni. Az egyik este a férfi halkan nyitotta a bejárati ajtót, Beart nyugtatta, hogy viháncolásával ne verje fel a házat. A nappaliból kiszűrődő fényben azonnal felfedezte Juliet, ahogy a kanapén alszik. A gyerek a mellette földre tett bébihordozóban kalimpált és Robert már messziről érezte a pelenka tartalmát.
-Öcsém, fogadjunk, hogy ez megint már a nyakadnál szellőzik?! – vigyorgott rá a kicsire és felemelte. Savanyúan gondolt rá, hogy az orra nem csapta be, mert olyan erőteljes illatfelhő kúszott elő a gyerek ruhájából, hogy csoda, hogy Julie álmában nem érezte meg. Nézte a kimerült arcot, legszívesebben megsimogatta volna, de inkább fogta a kicsit és bevitte a szobájába. Letette az ágyára, amíg levetkőzött, aztán a gyereket úgy ruhástól bevitte a fürdőszobába.
-Még egyszer nem fogod összekenni még az én ruhámat is. Anyád így is mos ránk eleget – dorgálta meg a picit, miközben a maradék ruhadarabjától is megszabadult. Megnyitotta a zuhanyt, aztán óvatosan kihámozta a kicsit a ruháiból, amiket a mosdóba dobott, és beállt vele a zuhany alá. Mostanában egyre többször ütötte el a magányos estéket egy kis zenéléssel, amikor Julie már lefeküdt, egy új szám is érlelődött a fejében, így aztán rögtönzött bemutatót tartott az ifjabb Pattinsonnak. Dudorászva, halkan énekelgetve álltak a víz alatt, a kicsi öklömnyire nyílt szemekkel figyelte az apját, így aztán egyikük sem hallotta ahogy az ajtó halkan kinyílt.

Julie felébredt és ijedten vette észre, hogy Gregory eltűnt. A kanapé mellett ott hevert Robert dzsekije, így megnyugodott, biztos volt benne, hogy ő vitte magával. Ha szerencséje van, még tisztába is teszi – gondolta reménykedve. Kicsit még hevert a kanapén, élvezve a csendes magányt, amiben mostanában igazán ritkán volt része. Büszke volt magára, mert ösztönösen jöttek a mozdulatok, az életük megszervezése, a pici körüli teendők ellátása. Ha a párkapcsolatában is engedett volna az ösztöneinek, akkor még boldogabb lehetett volna, de ennek még nem látta elérkezettnek az idejét. Robertre gondolt, aki lelkesen próbálkozott felnőni a feladathoz, amit a pici jelentett nekik. Szó nélkül felkelt hozzá éjjel, pelenkázott, etetett, vagy csak elüldögélt vele kint a kertben, amíg Julie a házimunkával birkózott.  Számtalanszor kapta rajta, ahogy nagy komoly beszélgetéseket folytat a fiával és ilyenkor a szíve összeszorult a gondolatra, hogy vajon meddig tart még ez az idilli hangulat.
Sokszor vette észre magán, hogy képtelen levenni a szemét a férfiról, amikor az valamibe belemélyedve dolgozott. Állandóan feldühítette valami marhasággal, de a végén mindig nevetés lett a dologból. Már régen beismerte magának, hogy annyira szereti, hogy belesajdul a szíve, ha csak rá gondol.

Nagyot sóhajtva felült és a hálószoba irányába nézett. Biztos volt benne, hogy Robert oda vitte magával a kicsit. Felállt és utánuk indult, de a szobában nem volt senki, csak a fürdőszoba felől hallott hangokat. Mintha valaki énekelt volna. Kinyitotta az ajtót és szinte megtántorodott az eléje táruló látványtól. A férfi a kicsivel a zuhany alatt énekelt, de Julie Gregoryt szinte nem is látta, csak a fürgén aláfutó vízcsíkokat, ahogy szinte simogatják az izmos test minden egyes porcikáját. Nem tudta nem észrevenni, hogy a karjára fektetett kicsi alatt a férfi teste most igazán nincs harcra kész állapotban. Ebben a pillanatban a kicsi nyekeregni kezdett, mintegy válaszul a férfi dúdolására. Aztán már egyre keservesebben és akkor a férfi elzárta a vizet és kilépett a zuhanyból. Hajából csöpögött a víz és egyik ujját mosolyogva a kicsi szájához érintette, aki azonnal rákapott, mintha a cumival kínálták volna meg. Robert nevetve fordult a fürdőlepedők felé és szeme ekkor Julie fátyolos tekintetével találta szemközt magát.
-Átveszed? – kérdezte látszólag könnyedén, de amikor a lány a kicsivel a karjában kilépett a fürdőszobából, úgy kapaszkodott a törölköző tartóba, hogy majdnem letépte a falról. Édes Jó Istenem, elment ennek a lánynak az esze, hogy így kísérti a sorsot, de legalábbis őt?

Odakint Julie gyors mozdulatokkal törölte szárazra a kicsit és egyéni rekordját megdöntve igyekezett bepelenkázni és felöltöztetni, miközben reménykedett benne, hogy a már automatikus mozdulatok majd kitörlik a memóriájából az előbbi képeket, de hasztalan próbálkozás volt. A fejében forgó házimozitól olyan melege lett, mintha egy túlfűtött szaunában lett volna. Ráadásul közben Gregory már teljes hangerővel üvöltött. Mire végre felkapta, hogy a konyhába vigye, Robert jött vele szemben és hozta a cumisüveget. Bosszantóan higgadtnak tűnt.
-Remélem, nem melegítettem túl. Ülj le és tömjük be a csőrét, mert már szerintem az utcasarkon is hallják, hogy nyúzzuk ezt a szerencsétlent.
Greg a cumi első érintésére elhallgatott és mohón szopni kezdett.
-Oké, én nem büfiztetek, a múltkor is így kezdte, aztán le is hányt rendesen – szólt oda Robert. -Van valami vacsora itthon vagy rendeljünk, mert én direkt nem maradtam ott kajálni a többiekkel? – váltott hirtelen témát.  -Még lemaradtam volna erről az emlékezetes zuhanyozásról – kacsintott rájuk; és Julie szemét lehunyva arra gondolt, hogy talán jobb is lett volna.

Esténként a férfi a laptopja mellett ült és elmélyülten pötyögött. Julie igazán kíváncsi lett volna, mit ír, de nem akart kíváncsiskodni, így nem kérdezősködött. Azt azért észrevette, hogy írás közben Robert többször őt nézi. Az egyik este Stephanie telefonált rá és a férfi idegesen kapkodva elrohant otthonról, még a gépet sem kapcsolta ki. Julie egy órát küzdött a lelkiismeret furdalással, hogy beleolvasson-e vagy álljon ellen a kísértésnek, aztán gyengének bizonyult és a kicsivel az ölében a gép elé telepedett. Az írás a történetükről szólt. Mivel az eleje a balesettel, a szüléssel és az amnéziával indult, így nem sokat fedett fel a múltból, aztán egyre inkább közelített ahhoz a ponthoz, amikor a főhős eljut az emlékekig, de a férfi még nem fejtette ki ezt a részt. Kicsit csalódottan ült a monitor előtt, mert az első sorok után reménykedett benne, hogy pár dologra választ kap majd. Aztán  elmosolyodott, mert a legfontosabb kérdésre azért ott volt a válasz. A férfinak csak fontos valamennyire, ha nekiült ennek az írásnak. Minden sorában ott rejtőzött egy szerelmes férfi vallomása, és ha a lánynak csak egy kicsivel több önbizalma lett volna, ezek a sorok már meggyőzhették volna arról, hogy Robertnek rettenetesen hiányzik a baleset előtti közös életük. De még mindig nem tudott szabadulni a lelke csücskében megbújó bizonytalanságtól.

Néhány nappal később a kaputelefon berregésére Julie ment a készülékhez. A kapu előtt egy kis Mini Coopert látott, a volán mögött pedig egy fiatal lányt, aki valahonnan nagyon ismerős volt neki. De meg mert volna esküdni rá, hogy a tv-ben látta, biztosan Robert egyik kollégája. Megnyomta a gombot és a kapu szétnyílt. A kocsi mögött villogó fényképezőgépek sokasága. Ennek már soha nem lesz vége?  - gondolta fáradtan. Lassan kezdte kiborítani, hogy a kicsivel nem mehet ki az utcára, hogy ne csak a kertben tologathassa. Amikor a kórházból hazajöttek, aztán a varratszedéskor, de tulajdonképpen minden alkalommal, ha a kaput valamiért kinyitották, ugyanez a jelenet ismétlődött. Hangos kiabálás, vakuk tömkelege, őrület.

A lány közben megállt a ház mellett és kiszállt. Kezében egy díszcsomagolású dobozt tartott és a bejárat felé indult. Robert éppen akkor lépett melléje a kicsival a karján, amikor az ajtót nyitotta.
-Szia Kris, már azt hittem, sose jössz el! – nézett rá a férfi vigyorogva, miközben hüvelykujját Gregory igyekezett a saját szájába gyömöszölni. A férfi a büszke apák mintaképeként vezette őket befelé.
-Julie, ő Kris, már ismertétek egymást a baleset előtt, szóval csak bátran dumálgassatok bármiről. Kris, ő pedig Gregory George Pattinson, a trónörökös. Ugye,hogy igazam volt, amikor azt állítottam, hogy szebb, mint a mienk? – nézett rá kacsintva. Kris vihogott, Julieben pedig egy világ készült összedőlni.
Ennek a lánynak van gyereke Roberttől? Vele beszélt akkor a kórházban? És képes volt idejönni? Ó, édes istenem, és ezek után még azt várná tőlük, hogy barátnők legyenek? Milyen pasi ez egyáltalán?
Közben Kris Juliehoz fordult és a dobozt feléje nyújtotta.
-Gondolom, gyerekjátékból soha nem lehet elég. Én ugyan még nem nagyon értek hozzá, de azt mondták, ez a kiságyra szerelhető csoda már pár hónapos kicsiknek is jó képességfejlesztő móka.
Julie elkerekedett szemekkel nézett rá:
-A tied mekkora, hogy még nem értesz hozzá?
-Már micsoda mekkora? – nézett vissza Kristen teljes értetlenséggel.
-Hát, a gyereked – forgatta meg a szemét Julie.
-Jaj, az nem komoly, csak Edward és Bella gyereke a filmben – nevetett a lány, aztán hirtelen lehervadt a mosoly az arcáról.
-Te tényleg komolyan azt gondoltad, hogy … ne, ezt nem hiszem el?! Uramisten, minek nézed Robertet, hogy idehívna engem, ha … ? Vagy engem, hogy egyáltalán idejönnék, ha …  Julie, te tényleg alaposan beverted a fejedet. Ez a pasi még a lábad nyomát is imádja. Hogy képzelhetted, hogy …
Robert a legnagyobb hápogás közepette jött vissza a gyerekszobából, ahol a kicsit berakta a kiságyba.
-Mi a baj lányok? – nézett rájuk gyanakodva, mert Kris arcán olyan felháborodás ült, amit egyszerűen nem értett.
-Kérdezd csak meg Juliet! – mutatott Kris  a lányra, aki még életében nem érezte ennyire hülye helyzetben magát, és jobb híján mélységesen elpirult.

-Én csak hallottam a kórházban, hogy a másik gyerekedről beszélsz valakivel és azt gondoltam, hogy akkor biztosan csak egy egy éjszakás kaland voltam az életedben, valaki a sorban, aki szintén nem volt annyira észnél, hogy a legelemibb dolgokra vigyázzon. És már az is felmerült bennem, hogy vajon Gregnek hány féltestvére lehet szerte a világban. – suttogta lehajtott fejjel.
Robert nézte és nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen ennyi ostobaság hallatán.
-Hát kösz, jó tudni,milyen felemelő véleménnyel vagy a gyereked apjáról – vágott egy grimaszt. ‑És ha Kris ma nem jön ide, akkor éldegélünk itt egymás mellett ebben a békés, bársonyos pokolban ezzel a gondolattal a kis fejecskédben? Klassz. Jó tudni, hogy emberként mekkora nagy nulla lehettem a szemedben.
Julie könnyben úszó szemekkel nézett fel rá.
-Ne ítélkezz Robert, mert fogalmad sincs róla, hogy ez az úgynevezett bársonyos pokol mennyire nem bársonyos  nekem. Te jól elvagy az emlékeiddel, a barátaiddal, nekem az elmúlt hosszú hónapokból nem maradt semmi. Ne akard ezt az érzést valaha is megismerni!
-Julie, de ha csöndben rágod magad valamin, miből gondolod, hogy könnyebb lesz? Miért nem kérdezel az istenért? És ha most még azt is a fejemhez vágod, hogy attól félsz, hogy beetetnélek bármivel is, akkor komolyan mondom, hogy inkább feladom az egészet. – kiabált a férfi, aztán a kisszoba felé nézve hátrahajtotta a fejét és nagyot sóhajtott. –Klassz, most Greget is sikerült felordibálnom. Na, majd jövök valamikor… - és azzal kilépett az ajtón.

Kristen nézte Juliet és szinte magában morogva csak annyit mondott:
-Ritkán adok neki igazat, de most tényleg te vagy a hunyó.
Aztán jóval hangosabban belekezdett.
-Julie, itt éltek egy fedél alatt és nyugodt szívvel meg tudnád gyanúsítani, hogy egy link pali? Alig jár el itthonról, minden meghívást visszautasít, mondván, majd ha rendben leszel, akkor közösen. Nem mondom neked, hogy a világ női lakosságának a fele boldogan adná a fél karját ennél kisebb darabért is Robból, mert ezt nyilván te is tudod.  És akkor ez a mamlasz csak és kizárólag téged akar. Te meg nem bízol benne. Tudod, ha a helyében lennék, lehet, hogy már én is feladtam volna, mert nem vagy egy könnyű eset. Nem azért mondom, de ha csak a szülés utáni heteket nézem, már akkor is lett volna időd rájönni, hogy akarod-e ezt  a ritka madarat vagy sem. Mert ebben a húzd meg-ereszd meg kapcsolatban mind a ketten tönkre fogtok menni. Ő biztosan, mert semmi sem fontosabb neki, mint a nyugodt légkör és a biztonság. Köztünk is azért nem jött össze a dolog, mert hisztériáztam, nem hittem neki, meg tulajdonképpen a saját szememnek sem, ő meg megunta. Ne kövesd el te is ezt a hibát, mert amíg élni fogsz, bánni fogod. Egy közös gyerekkel a tarsolyotokban pedig még rosszabb lesz ezzel a hibával nap mint nap szembesülni.

Julie dacosan felkapta a fejét.
-Tudod Kris, neked is könnyű okosakat mondani, de ha holnaptól fogalmad sem lenne róla, hogy mit műveltél az előző hónapokban, akkor biztosan nem egészen így látnád a dolgokat.
-Tudod mit, lehet, hogy még örülnék is neki. Új lapot nyithatnék, nem kísértene az a sok hülyeség, amit sikerült lépnem eddig. Szóval, igenis, megmondom neked a tutit, vagy vállalod az érzéseidet, ha vannak, vagy hagyod a fenébe az egészet és lelépsz, mert így tönkreteszed ezt az embert, aki éjjel-nappal arra vár, hogy visszakapjon. Olyan nehéz lenne újra megszeretni?
-Te is tudod, hogy nem így van. Ha csak a közelemben van, úgy érzem, mindig is ismertem. A szemét, az illatát, az érintését, amikor véletlenül hozzámér. De nem hagy nyugodni a gondolat, hogy miért pont én?
-Basszus, te hülye vagy, már ne haragudj! Miért pont te? Ki a franc tudja ezt megmondani? És igazából kit érdekel? Én miért pont Peterbe vagyok beleesve, amikor itt lett volna Rob és mégsem éreztem ezt az elveszettséget a közelében, mint Peterrel? Akartam Robot, mert fizikailag úgy vonzott, mint a mágnes, ilyen szép férfit még nem sodort elém az élet és azt akartam, hogy gombostűvel berakhassam a mappámba, hogy elmondhassam, csak az enyém. Pedig soha egy pillanatig sem volt az. Ki tudtalak volna nyírni, amikor felbukkantál az életében, mert láttam, hogy emberre még nem néztek ennyi szeretettel és szenvedéllyel, mint rád. És irigy voltam, mert én miért nem váltok ki ilyen érzéseket. Te meg akkor is adtad a megközelíthetetlent, de amikor aztán azt hittétek, hogy elvesztettétek egymást, egyszercsak minden a helyére került és olyan boldogok voltatok, hogy szinte fájt rátok nézni. És te ezt akarod már megint eldobni magadtól? Nem beszélve erről a kiskrapekről, akiért Rob a csillagokat is lehozná neked, ha kéred. Arról meg már nem is beszélek, hogy bárki boldog lenne annyi érzelemtől, mint amiről te itt az előbb beszéltél. Robert is.

Julie megrendülten hallgatta Kristen szenvedélyes kitörését. Akkor ez a magyarázata annak, hogy a férfi közelében állandóan elszabadulnak a hormonjai. Ha az elméje nem is, a teste emlékezik az együtt töltött boldog időre. Talán hallgatnia kéne rá és elfogadni a sorstól ez a nagy ajándékot, hogy nem vesztett el mindent.

2 megjegyzés:

Gabó írta...

Jéééé! Elsőőőőő vagyok!
Ez a fejezet komolyabbra sikerült, de érzem most ez kellett a történetbe, hogy Julie is magába szálljon kicsit. Meg hát az sem elhanyagolandó, hogy a Robról vélt rossz dolgokat is sikerült elhessegetni. Nevezetesen a kismilió féltestvér létezésére gondolok. Szegény Rob teljesen összezuhant egyáltalán a feltételezéstől is!
De talán így más szemmel néz rá Julie és a köztük pattogó szikrák talán tüzet gyújtanak köztük. ;)
Basszus Te Nő! A picivel együtt zuhanyzós rész nagyon tetszett. Egyrészt azért, mert apa-fia kapcsolatból kaptunk gyönyörű szemléltetést a dudorászó, kisfiáért odaadó Robert személyében. khm..... a másik pedig, maga a fizikai Rob szemléltetés! Háh...most elképzeltem a pucér Robertet, amint a tátott szájú asszonykáját figyeli kajánul, semmi szégyenérzettel. Mert ugye LÁTSZÓLAG tök lazán kezelte a dolgot, hogy Julie látta!
Más tészta, hogy utána meg győzött uralkodni kicsiRobon! XDDD
Szerettem ezt is! Köszike! :)

zsorzsi írta...

Szóval itt vagyok . XD
....hát mit mondjak ,jó volt !!!XD
Egy ilyen házimozit én is szeretnék Jutka ,eltudnád intézni ?