"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. december 5., szerda

A menedék 74.


Cara látszólag nyugodtan lapozgatta az újságot, de a keze remegése elárulta, hogy a képek és a hozzájuk fűzött szöveg nem hagyták közömbösen. Aztán egy nagy sóhajtással összehajtotta a lapot és visszarakta az asztal szélére. Robert kíváncsian várta, mit mond majd, de a felesége némán kortyolta a teáját és közben a látóhatárt pásztázta a tekintete. Amikor a férfi már feladta, hogy hallja a véleményét, Cara halkan megszólalt.
-Ennek soha nem lesz vége, igaz? Ha fordítva veszem fel a pólómat vagy Molly után vágom az elrágcsált cipőmet, mindig lesz valaki, aki meglesi és közhírré teszi. De hogy a fenébe lehet így élni? – tört ki keserűen.

-Meg lehet szokni – rántott a vállán a férfi, aztán az asztal fölött átnyúlva a kezéért nyúlt.
-Nem mondom, hogy könnyű, de meg lehet szokni. Az ember idővel megtanulja fegyelmezni magát olyan helyzetekben is, ahol normál esetben nem kéne. Igaz, nem mindig sikerül, de idővel majdnem automatikussá válik a dolog. Cara! Egy pillanatig sem titkoltam, hogy ez vár rád mellettem…
-Tudom, csak… más dolog látatlanban azt mondani, hogy nem probléma, és más dolog nap mint nap megélni. Már előre rettegek, mi lesz, ha híre megy a bébinek, arra meg inkább nem is gondolok, mi lesz, ha megszületik. Őt végképp nem szeretném ennek a cirkusznak kitenni, de nem élhetünk a négy fal közé zárva sem. Fogalmam sincs, mikor viselkedem megfelelően és mikor nem. Ez rosszabb, mint amikor kamasz koromban folyamatosan figyelmeztettek a hibáimra. Akkor merő lázadásból odavághattam, hogy csak engem érint a dolog, jóllehet a családomat is, de ez csak most tudatosul bennem igazán. Félek Robert… félek, hogy még sokszor foglak ilyen kellemetlen helyzetbe hozni akaratomon kívül is, és ismerve mindkettőnk lobbanékonyságát, félek, hogy ilyenkor mindenfélét vágunk majd egymás fejéhez. Idővel pedig ezek az összecsapások kihatnak majd a kapcsolatunkra is.

-Hát, ennek is megvan az esélye, de szerintem kár lenne már előre temetni a házasságunkat, nem gondolod? Cara! Mindenki követ el hibát, én is, nem is ritkán, de egy kapcsolat, egy házasság meg főleg, arról szól, hogy toleráljuk egymás gyengeségeit. Persze van egy pont, amin túl már nem működik ez a tolerancia, de azt, ebben biztos vagyok, egyikünk sem fogja átlépni. Szándékosan biztosan nem. És mielőtt rákérdezel, igen, a megcsalásra gondolok. Azt eltudom fogadni, ha a másik félben elmúlik a szerelem és ami a helyét veszi át, esetleg már nem képes az összetartozás megőrzésére, de ez két ember ügye; nekik kell rendezni. Ha nem sikerül, tovább lehet, tovább kell lépni, de nem sunnyogva, a másik háta mögött, hanem tisztázva a helyzetet. Minden, ami ennél kisebb horderejű dolog, az egyszerűen nem árthat egy jó kapcsolatnak. És a mienk az, én hiszek ebben. A terhességed meg… hát, ez rövidesen úgyis nyílt titok lesz. Eldönthetjük, hogy nyilatkozunk róla vagy magánügyként kezeljük, de akkor számíthatunk rá, hogy papik követnek majd, nagyobb érdeklődéssel, mint egyébként.

Még folytatta volna, de megszólalt a csengő és Molly nyomában a bejárathoz ballagott. A vendégektől benne szakadt a hang. Basszus, a legjobbkor!
-Micsoda meglepetés! Gyertek be! Cara a teraszon van.
*
Cara szeretettel simogatta a pocakját a felhúzott póló alatt, miközben halkan dünnyögött:
-Na, gyere! Mocorogj már egy kicsit!
-Esténként aktívabbak szoktak lenni. – szólalt meg a nappali felől Kristen hangja és Cara ijedten rántotta le a póló alját.
-Szia! Rob nem is mondta, hogy átjöttök. – mosolygott, de még ő is érezte, hogy ez elég kényszeredett grimasz az arcán.
Azt meg végképp nem mondta, hogy eldumálta neked a baby-projektünket. – morgott magában kedvetlenül. Na persze, Kristennek erről is tudnia kell!

-Nem beszéltük meg, csak anyáméknál voltunk és hazafelé menet beugrottunk hozzátok, mert égtem a kíváncsiságtól, hogy mennyire tépitek egymást a tegnapi este után. De úgy tűnik, békés családi reggelit zavartunk meg – nézett vidáman a reggeli maradványaira.
-Gyere, ülj le! Mivel kínálhatlak meg, tea, kávé? – nézett rá Cara az udvarias háziasszony érdeklődésével, de Kristen elhárította a kínálást, miközben kényelmesen elhelyezkedett.
-Csodás ez a kilátás! Irigylem Robot ezért a házért, bár azt hittem, inkább valami erődszerű épületet vesz meg, ahol kedvére bujdoshat a papik elől. Aztán minő meglepetés, még műsort is ad nekik, ráadásul éppen egy filmbemutatón. Nem mondom, alaposan felforgattad az életét.

Cara egyre növekvő indulattal hallgatta a lányt. Aztán nyelt egyet és feltette az egyetlen kérdést, amiről úgy érezte, hogy nem keveri vele magát bajba.
-Hol hagytátok a kicsit?
-Ó, itt van ő is, Seannal elakadtak valahol – nézett a nappali felé Kristen. –Lehet, hogy Rob babázik vele, hiszen gyakorlatot kell szerezzen, nem igaz?
-Miért kérdezed, ha úgyis tudod? – vágott grimaszt Cara, mire Kristennek felszaladt a szemöldöke.
-Te azt hiszed, hogy elmondta nekem? Pedig nem… csak ahogy itt üldögéltél és a pocakodnak duruzsoltál, szóval, teljesen egyértelmű volt a dolog. Így utólag még meglepőbb az a ruha tegnap este rajtad, mert az lett volna az utolsó, ami eszembe jut róla, hogy kismama ruha – vihogott önfeledten.

-Ne kezdd te is! – emelte az égnek Cara a szemét. –Isten bizony, soha többé nem veszek magamnak egyetlen rongyot sem. Egyedül semmiképpen. Nem is tudom, ha ezek a képek Rob szülei elé kerülnek, akkor még hallgathatok majd tőlük is.
-Hát, erre van sansz, tekintve, hogy vaskalapos brit családról beszélünk – húzta el a száját Kristen is, mire Cara azonnal védelmébe vette őket.
-Nem is vaskalaposak, sőt, még amerikai szemmel is lazák. Velem legalábbis mindig nagyon kedvesek voltak.
-Nem csoda, ha azt nézzük, hogy kihúztad a drága fiacskájukat a gödörből. Engem persze utálnak, mert meggyőződésük, hogy én löktem bele. Pedig azért abban a dologban valahol ő is benne volt, de hát mindegy is, ami volt, elmúlt. Új életet kezdett ő is, én is, a múltat meg fedje a feledés jótékony homálya, nem igaz?

Cara bizonytalanul bólintott. Aztán megérezte a mocorgást és elmosolyodott. Kristen kíváncsian figyelte.
-Ő már érezte? – biccentett a fejével a nappali irányába, amerre Robertet sejtette.
-Igen, ma reggel – pirult el az emlékre Cara. Aztán felnézett és a nappali ajtajában megjelenő Robertet figyelte, aki Kristen kislányát tartotta a kezében.
-Kris, a lányod alighanem… szóval, izé, tisztába kéne tenned, mert már korántsem olyan rózsaillatú, mint mikor Sean a kezembe nyomta.
-Férfiak! – forgatta a szemét a lány, aztán ment, hogy tisztába tegye a kicsit. Cara vele tartott.
-Megcsinálhattad volna Te is! – kacsintott Kristen Robertre, aki kérdőn nézett Carára, de az alig láthatóan megcsóválta a fejét. –Nem árt, ha gyakorlatot szerzel benne, kérdezd csak meg Seant, hamar bele lehet jönni.
-Majd szólok, ha erre a gyakorlatra szükségem lesz. – fintorgott a férfi, mire Kristen ránézett.
-Ne tagadj, Cara már lebukott! A pocakjával beszélgetett, amikor kimentem hozzá a teraszra, úgyhogy előttem már nem kell megjátszanod magad. Gratulálok egyébként, ha még nem mondtam volna.
-Hát, Sherlock, akkor köszönjük, de még nem publikus a dolog, úgyhogy ha lehet, ne híreszteld. – mondta Robert, miközben Carát a hóna alá csomagolva magához húzta.  -Így is írnak rólunk mindenfélét, ezt a hírt még inkább megtartanánk magunknak.

-Pedig lehet, hogy jobban járnátok, ha most robbantanátok a bombát, és akkor a hisztéria lemenne a tegnap estivel egyszerre. Bááár, lehet, hogy Cara még azért is kapna, amiért terhesen így kipakolta magát. Demi meztelen terhesfotója óta úgysem volt még ilyen csámcsogás női lábak láttán. Tulajdonképpen ki is kérem magamnak, én aztán felvettem mindent, amit rám aggattak egy ilyen bemutatón, aztán soha nem volt ilyen felzúdulás, még annak a függönyszerű pókhálónak a láttán sem. Meg vagyok sértődve!

-Ne legyél! – vágott fancsali képet Cara. –Nem olyan jó érzés. Ráadásul teljesen félre is magyarázták. Én csak hasonlítani akartam Rob kolléganőire, hogy ne én legyek köztük a szürke háziasszony, aztán cserébe férfifaló bestiától kezdve minden voltam. Főleg miután még Mattal is lefotóztak.
Kristenből kirobbant a kacagás.
-Férfifaló bestia? És éppen Matt miatt? Ez a hét vicce. Már úgy értem, tényleg nagyon csinos voltál, és Matt is rendes srác… szóval, á, ezt már megint elszúrtam, igaz? – nézett az összevont szemöldökű párosra.
-Rob, nyugi már, tudod, hogy nem úgy értettem, mintha Cara nem lehetne olyan dögös, hogy ilyesmiket írjanak róla. Matt meg tényleg rendes srác, nem bántanám meg soha, de hát lássuk be, ő nem az a pasi, akitől féltened kéne az asszonyt.
-Oké Kris, értem, mit akarsz mondani, de hanyagoljuk most már ezt a témát, elég volt belőle az este meg ma reggel az újságokban. Most már ez van, de szerencsére minden csoda három napig tart, aztán úgyis találnak maguknak más csámcsognivalót az emberek. Legalábbis nagyon remélem! – sóhajtott nagyot.
Hát, találtak, de szerencsétlen módon, annak a hírnek is ők voltak a főszereplői.

3 megjegyzés:

Bulika írta...

Na ennek a résznek épp tegnap kellett volna megjönnie .), hogy ma megtudhassuk milyen hírnek újra a főszereplői Robék :) Epedve várom a folytatást... de hogy Kris miért bukkan fel állandóan nem értem... Nem lehetne száműzni az életükből?

csez írta...

Mindig elfelejtem,hogy már kb.5 évvel előrébb járunk, és meglepődök a pasi bölcsességén,de aztán kapcsolok ;)
Nekem tetszett, főleg a házasságos-megcsalós álláspont..
Kris feltünedezései engem nem zavarnak ;)
Az viszont izgat, hogy egy éjszaka alatt milyen friss hírt szolgáltathattak... ?!?!
Köszi-puszi

zsorzsi írta...

Csatlakozom Csezhez.

Én voltam kettővel ez elött is a hozzászóló Vusi után .XD