"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. december 20., csütörtök

Zongoralecke 12.



-Én had vigyem! Én had vigyem! Anya ,kérlek, vigyázok rá ! Ígérem !-erősködött Ros az anyjának .
-Jól van Rosie, de akkor ne ugrálj ! - és a kislány kezébe helyezte a még gőzölgő fahéjas körtés pitét . -Nagyon vigyázz, meg ne égesd magad !
-Anya, nagy vagyok már ! - és a kislány csillogó szemmel,  de méltatlankodó arckifejezéssel , lassú léptekkel  egyensúlyozva közeledett a forró, illatos finomsággal Daniel ajtaja felé. Emma halkan bekopogott .

-Daniel nyisd ki, mi vagyunk azok ! - kiabálta izgatottan Rose,  meg sem várva, hogy ajtót nyissanak neki . Daniel meglepetten, de mosolyogva  lépett az ajtóhoz a kislányt hallva.
 -Ki az a mi ? Csak nem Pille és Palla tündérek személyesen? - kérdezte viccelődve az ajtó túloldaláról .
-Neeeem ! - kacagott Rosie
-Mi vagyunk azok,  a mama és én ! - kacagta  gurgulázva.
-Mamaésén ? -nem ismerek semmi féle  Mamaésént ! - mondta a férfi komolyan még mindig a bezárt ajtó mögül .
-Daniel !  Rosie vagyok  ! - prüszkölte a kislány, a nevetéstől alig tudta megtartani a pités tálat a kezében .
-Ja , hogy Te vagy; miért nem ezzel kezdted?! - fújt egy nagyot a fiú, tettetett  megkönnyebbüléssel, és már kattant is a zár .

Eközben  Emma   döbbenten hallgatta kettejük kis párbeszédét  és teljesen le volt nyűgözve, hogy ez a férfi mennyire értett a lánya nyelvén.  Akaratlanul is mosolyra húzta a száját. Nem sokáig. A nyíló ajtóban egy egészen más Daniel állt, mint akit eddig ismert. A férfi kócosan, gyűrött pólóban és  a térdén szakadt farmerben, most először napszemüveg nélkül  állt az érkezők előtt .
-Biztos ,hogy te vagy az Rosie ?
-Ki más lenne  szerinted ? Ismersz más Rosie-t is ?  -kérdezte  most már komolyan, kissé ingerülten a kis cserfes . A kérdés az anyjának is eszébe juttatott dolgokat.

-Jól van na, de az illatokból itélve akár a sütiszörny is lehetne . - mondta komolykásan, de fülig érő vigyorral Daniel  a kislánynak .
-Ha-ha-ha, nagyon vicces vagy ! - vágta oda a kislány  szinte felnőttesen és már benn is volt a lakásban. Emma némán követte. Daniel becsukta  az ajtót és feléjük fordult . Rosie pedig azzal a lendülettel a férfi felé tolta a pités tálat. Daniel felszisszent .
 -Au !  Mi ez ?-kérdezte dörzsölgetve égő kézfejét .
-Jaaj Rosie, kértem, hogy vigyázz ! -szólalt meg most először Emma . -Bocsánat, de annyira izgult, nagyon szeret meglepetést szerezni  és láthatja, nem a türelméről híres .-magyarázkodott az anyja . 

-Mit hoztál, most már elárulod  Csöppség ? - és egy kicsit lehajolva,  az illat felé fordulva, Rose  felé nézett .
-Körtés pitét . A mamával sütöttük neked .- szaladt körbe a vigyor a gyermek  arcán .
-Jól van Rose, most már higgadj le, várj , had segítsek ! - azzal elvette lánya kis kezéből a méretes tálat .
-Jöjjenek beljebb ! - invitálta Daniel a vendégeket,  akik tulajdonképpen már rég átvették a lakásában az irányítást. Emma elvette a süteményes tálat a kicsitől és a konyhapultra tette.
-Igazán nem akarunk zavarni  - szabadkozott  zavarában az előbbi kis közjáték  után  Emma . -Csak szerettük volna megköszönni ,hogy múltkor vigyázott Ros -ra . - A kislány otthonosan mozogva  a dobozok erdejében,  egy szempillantás alatt már a zongoránál volt, és újra magára akarta vonni a figyelmet:

 -Nézd mama ,Daniel  tanított zongorázni  ! - és már kezdte is apró ujjaival a billentyűk püfölését .  - C --E - F ...
 - D -javította  ki Daniel  a kislányt .
-D ,mint Daniel- bólintott komolyan Rosie, és ismételte újra ,most már helyesen . - C - D- E - F-G- A -H .....
Emma csak toporgott egész idő alatt, mert szinte megbénította ,hogy  ez a fiatal férfi mennyire kedves  az Ő gyerekével ,mennyire elvannak ketten, szinte kívülállónak érezte magát és zavarban volt Rosie  nagy szája és rámenős stílusa miatt . Meglepte, ahogyan azok már félszavakból is megértették egymást. Pille és Palla tündérek? Hiszen ezt a mesét ő találta ki, Daniel mégis úgy emlegette őket, mint régi, kedves ismerősöket.

-Rosie ,ne nyúlj mások dolgaihoz,  amíg nem kérsz engedélyt ! -korholta  a lányát .
-Daniel nem haragszik ! Igaz , Daniel ?-fordult a gyerek a férfihez .
-Nem probléma !-legyintett a férfi  és a szeme is nevetett .
-Jól kijöttünk Rosie -val ,Igaz Rose ? -intézte a kérdést a gyerek felé  Daniel .
-Aha ! -dobta oda  a kislány bólogatva és tovább kalimpált a billentyűkön .
-Jöjjön, foglaljon helyet - invitálta Emmát, és arrafelé intett, amerre reményei szerint a kanapénak kell állnia.

A  lány körbenézett most először a férfi lakásában. Látta, hogy nem sok bútor van, de szépek, patinásak.  Viszont annál több doboz hevert mindenfelé a lakásban . Elég kaotikusnak tűnt a helyzet, különös tekintettel arra, hogy a férfit is alighanem akadályozta a közlekedésben. Most már értette, hogy a múltkor a férfi édesanyja miért akart mindenáron segíteni a rendrakásban.

 -Látom, maga is mostanában költözött  be .
-Óó ,nem  ! -nevette el magát Daniel . -Én már hónapok óta itt lakom. A dobozokra gondol ? Hát,igen, már el kellett volna pakolnom  -magyarázkodott és az állát simogatta zavarában.  - De legalább jó útjelzők .  -nevetett egy kis iróniával a hangjában a férfi aztán megdörzsölte az állát zavarában, ahogy elképzelte, micsoda kupleráj lehet a lakásban.

Emma zavartan összehúzta a szemöldökét, ahogy a férfit figyelte. Mosolygó arca és a szemek, amiket most nem takart a sötét szemüveg, tele voltak vidámsággal. Biztos volt benne, hogy valaha nagyon mókás fickó lehetett. A külseje meg… hát, ezzel úgy érezte, jobb, ha nem foglalkozik sokat, mert abban a pillanatban megborzongatta valami furcsa érzés, ahogy a nyitott ajtóban meglátta. Ahogy végig futtatta a tekintetét a magas, karcsú alakon, nem kerülte el a figyelmét, ahogy a férfi a kézfejét simogatja, miközben a kislány kalimpálását figyeli.
 -Mutassa, had nézzem ! Nagyon megégette ?
-Ááá semmiség ,ügyetlen voltam , holnapra elmúlik.

Emma a férfi kezéért nyúlt ,hogy megvizsgálja. Már megszokta a kislány mellett ,hogy az a biztos, ha maga ellenőrzi a dolgokat . Mindketten összerezzentek, ahogy keze a férfi kezéhez ért. Daniel meglepődve kapta vissza  a kezét az érintésre  .
-Nyugi ,nem harapok !  -nyugtatta meg Emma  a férfit, és elnevette magát .
A férfi is elnevette magát, miközben engedett a gyengéd erőszaknak és engedelmesen hagyta, hogy a puha női kéz újra kézbe vegye egyre jobban sajgó kézfejét. Már nagyon régen gyengült el egy érintéstől – futott át fején a gondolat, és izgatottság lett úrrá rajta, amiért nem látja a kedves, anyáskodó, mégis izgalmasan szexi hang gazdáját, mégis érzi az érintését. Ez egy egész újfajta élmény volt a számára.

-Hú, elég csúnyán kivörösödött –állapította meg Emma . -Van ragtapasza  ?
-Nincs .-suttogta halkabban  a férfi , mint ahogy szerette volna. de a torkában egyszerűen egy gombóc keletkezett. Megköszörülte a torkát és úgy folytatta:  -Hát sajnálom ,de nem vagyok felkészülve ilyen komoly sebesülések  ellátására .- szabadkozott mosolyogva . -Nem igazán nyúlok semmihez, így viszonylag kicsi az esélye, hogy kárt tegyek magamban. – vágott egy grimaszt, mert még ő is érezte, hogy ez elég gyatra viccelődés.

-Várjon ,mindjárt jövök . -azzal Emma már kinn is volt a lakásból. Pár pillanat múlva  Daniel  hallotta, hogy újra becsukódik az ajtaja .
-Itt is vagyok – nyúlt a kezéért váratlanul a lány, és Daniel ugyanúgy rezzent össze, mint korábban. Érződött Emma mozdulatain, hogy volt alkalma gyakorlatra szert tenni a kisebb sérülések kezelésében, és a sok sebesülést ellátó anyák ügyességével már fel is helyezett egy tapaszt a férfi kézfejére. Azt inkább nem mondta meg neki, hogy a tapaszt Minnie egérkisasszony rajza díszíti.
-Meg is vagyunk! – paskolta meg gyengéden a férfi karját, miközben a szép hosszú, zongorista ujjakat nézte, ahogy Daniel óvatosan mozgatta őket, hogy a bőre megszokja a tapasz széleinek húzását.

-Mama és a gyógyító puszi hol marad ? -szólt oda váratlanul  Rosie .
Emma zavartan  engedte el az addig  kezében tartott  meleg férfikezet .
-Rose ,biztos vagyok ,hogy Danielnek anélkül is szépen és gyorsan meg fog gyógyulni a keze .
-De anya, nekem mindig megpuszilod ,mert azt mondtad ,hogy ez gyorsítja a gyógyulást .-erősködött a kislány .
-Rose, elég volt! – szólt rá erélyesen a lányára, aki azonban láthatóan nem akart leszállni a témáról és éppen újabb arcpirító szövegre nyitotta volna a száját, amikor Daniel szólalt meg teljesen komolyan, de a szája körül olyan vigyorral, amitől Emmának néhány ütemet kihagyott a szívverése. Kézfejét a lány felé nyújtotta, erősen remélve, hogy a mozdulat vége nem az lesz, hogy orrba törli a segítőkész és szégyenlős szomszédot.

-Én is gyorsan szeretnék meggyógyulni ,mert este dolgozni kell mennem .
Emma a feje tetejétől a talpáig elvörösödött  . Meg se tudott mozdulni ,csak a kislányra nézett és mérgesen rázta a fejét felé .
-Szóval  ,segít rajtam ? -kérdezte halkan Daniel  a most már állandósult  mosollyal az arcán és türelmesen tartotta a kezét a levegőben, de a hangjában bujkált valami bizonytalanság, ami végül arra késztette Emmát, hogy belemenjen a játékba. Egy gyors, gyógyító puszit lehelt a vékony kézfejre.
-Tessék ! Igy jó lesz ?
-Ó, igen. Máris érzem, ahogy szétáramlik a testemben a gyógyír. – viccelődött a férfi. –Akarom mondani, a kezemben – csuklott egyet a hangja, ahogy rájött, mennyire félreérthető, amit mondott.

-Gyere , játssz valamit Daniel ! -kérlelte a kislány a gyógyuló félben  lévő barátját . - Mutasd meg mamának ,hogy milyen szépen tudsz játszani ! A mama  is nagyon szereti azt a számot, amit múltkor nekem is játszottál . Ha jókedve van ,mindig azt dúdolja .
-Most inkább nem  .-felelte Daniel szégyenlősen .
Emma arcán elszánt vigyor jelent meg !- Na most visszakapod  az előbbit !  - gondolta a lány  kaján vigyorral a száján .
-Igazán, Daniel, ennyit sem érdemlek az előbbi alapos ellátás után? – csak azért nem vágott hozzá durcás képet, mert tudta, hogy a férfi úgysem tudná értékelni a kiváló színpadi alakítást.

A fiú beharapta a szája szélét és a fejét lehajtva fejét  már  rájött ,hogy ez az előbbi játék bizony öngól lett . Daniel tisztában volt vele, hogy ez a revans. Beharapta a szája szélét, hogy elrejtse a mosolyt, amit ez az apró közjáték csalt az arcára és lehajtott fejjel a zongora felé araszolt.
-Légyszi ,légyszi .légyszi ! -könyörgött a kis Rosie  és már  repült is a meglepett férfi nyakába  egy ugrással a zongora székről . Daniel annyira meglepődött a hozzá csapódó testtől, hogy  reflexből kapott a gyerek  kis testéért . A gyerek hangosan kacagott a fiú  ledöbbent arcát látva  és a meglepetést fokozva egy cuppanós puszit nyomott az arcára, és a férfi tisztában volt vele, hogy a harc elveszett, a teljes kapituláció jegyében most szépen el fogja játszani a szomszédai kedvenc dalát, és ha nem vigyáz, még együtt is fog énekelni velük.

-Azt hiszem ,jobb lesz ,ha megyünk -mondta az anyja  egy kemény pillantással a magát cseppet sem zavartató  kislány felé  .
-Nee , kérem ,ne.! - vágta rá, talán túl gyorsan  Daniel; hiszen annyira élvezte ezt az egészet . Már nem is emlékezett rá, mikor volt utoljára ilyen játékos hangulatban, talán még soha életében.-Nemigen szokott vendégem lenni ,hacsak az anyámat nem tekintem annak . - mosolygott magában  -  és Rosie pedig nagyon meg tud nevettetni . Kérem ,csak még egy kicsit  maradjanak! Kivenne tányérokat ? Kóstoljuk meg legalább  azt a finom süteményt !

-Hol találom a tányérokat  ?-kérdezte beleegyezően  Emma   - és  már a konyhában nyitogatta a szekrényajtókat . Ros nem kímélte Őket, cserfességével elszórakoztatta mindannyiukat . Csipegették a süteményt, Rosie felderítette a hűtőszekrényben az üdítőt is és közben be nem állt a szája. Egy idő után már Emma érezte úgy, hogy zsong a feje a kislány szövegelésétől. Hát igen, éppen ez volt az a helyzet, amivel eddig is elriasztotta a vállalkozó kedvű férfiakat az anyja közeléből. Mielőtt Daniel kiadja az útjukat, jobb lesz, ha összeszedi cserfes csemetéjét és hazamennek végre – gondolta fáradtan, felállt és megköszönte a vendéglátást a férfinak. 

-Nagyon örültem ,hogy itt voltatok  - kócolta össze a kislány haját Daniel inkább véletlenül, mint szándékosan, de a selymes fürtök közt mozgó ujjak láttára Emma hangja egy oktávot emelkedett, ahogy Rosiet próbálta rábírni a távozásra.  -Köszönöm a pitét, Rosie. Jó szakácsnő lesz belőled ,ha megnősz .Még soha életemben nem ettem ilyen finomat.!
 A kislány ragyogott a büszkeségtől,  de azért  gyorsan kijavította:
-Én nem szakács ,én festő leszek -kérte ki magának . Azzal elköszöntek és elindultak a szemben lévő lakás ajtaja felé. 
Daniel már majdnem marasztalni kezdte őket, hogy a kislány pályaválasztásáról érdeklődjön, de rájött, hogy hamarosan tényleg indulnia kell. Szinte sajnálta, hogy egyedül maradt, és ezt már igazán régen érezte. A mai napig inkább menekült az emberek elől. Úgy látszik egy hét éves kislányra volt szüksége, hogy vissza akarjon térni újra az emberek közé.

Emma egy pillanatra megállt az ajtajuk előtt és visszanézett. A férfi még a nyitott ajtóban állt, mint aki meg akar győződni róla, hogy épségben hazaértek. Könyörgöm, hiszen csak a szomszéd ajtó! – mosolyodott el magában a túlzott aggódásra gondolva. - Nem akarok tolakodó lenni, de ha gondolja, egyik nap átjöhetek és esetleg segíthetnék elpakolni a dobozokat .
-Öhm ,hát  ...-a férfi zavartan toporgott a kilincset szorongatva . Tisztában volt vele,  hogy milyen rendetlenség lehet nála  ,hiszen az anyja már felhívta rá épp elégszer a figyelmét .
-Köszönöm ,de majd meglátjuk! -aztán zavartan, halkan  becsukta az ajtaját .


Miután elcsendesedett a ház,  és Rosie-t is sikerült ágyba dugni , a megunhatatlan Pille tündér történetét minimum ezredszerre elmesélni ,  Emma egy pohár bort öntött magának és felkuporodott a franciaágy párnái közé .Lepergette a Daniellel való délutáni beszélgetést ,szócsatákat, hülyéskedést. Kellemes hangja és nevetése most is a lány fülében csengett .  Zavarba ejtően jóképű srác .Vajon mi történhetett vele ,hogy elvesztette a látását  ? A beszélgetés során nem merte szóba hozni a témát, mert nem tudta ,hogy nem olyanba nyúl-e bele a kérdésével ,ami rosszul érintené  Danielt.  
 Emmának mindig is fontos volt ,hogy ne csak Ő kelljen egy férfinak ,hanem Rosie is ,hiszen Ők összetartoznak, és bizony csak együtt adják magukat .-mosolyodott el  a gondolatra. Ros-t sem látta még egy volt barátjával sem ilyen felszabadultan játszani .Pedig a gyerek tisztában volt vele, hogy Daniel nem lát ,mert mielőtt átmentek meglátogatni, a pitesütés közben megbeszélték a dolgokat   a kislánnyal . Komolyan ,mint felnőtt a felnőttel . Emma el tudta volna képzelni magát Daniel mellett .....nagyon is . De talán egy kicsit már előreszaladt a tervezgetéssel – rótta meg önmagát, és az íróasztalhoz ült, hátha ma jobban megy majd az írás, mint az utóbbi időben.

5 megjegyzés:

csez írta...

Most olvassam el negyedjére is az előző fejezetet?!?! Akkor nem tegeződtek? ;)
Nagyon kellemes délutáni rész volt!
Emmának üzenem: ilyen pasival más is előre szaladna a tervezgetéssel ... *sóh*
Köszi-puszi <3

Golden írta...

csak, hogy megnyugtassalak, ott még nem is beszéltek egymással, Rosieval tegeződött Daniel XDDD

Golden írta...

aha, jól van, csak olvasni kéne megtanulni! :nuts:
nem első, hanem előző...
na, akkor... az előzőben is magázódtak, bár Emma néha "bakizott", pl. a szemét felszedésnél, és az ájult fiú istápolásánál (akkor valszeg nem véletlenül)

csez írta...

Valszeg az se véletlen, hogy nekem ezek a pillanatok maradtak meg leginkább XDDDDDD

Henrieme írta...

Kellemes kis közjáték volt ez a fejezet. Amikor megjelentek az ajtóban az első gondolatom az volt, hogy elhajtja majd a csajokat és marad magának. Tetszett, hogy nem így lett, és elég bátor volt Daniel ahhoz, hogy felvegye a kesztyűt amit a lányok nyújtottak neki.

Ádám