A menedék 75.

Robert idegesen szorongatta a telefont a kezében, miközben a kocsikulcsot kapta fel az előszobai kisasztalról. Éppen csak beesett az ajtón, amikor a telefon megszólalt. Látta, hogy Cara keresi, aki a nőgyógyászhoz ment kontrollra, és sokadszor szentségelt Jasmine kavarásáért, amiért pont erre a napra beszélt meg találkozót egy reménybeli film rendezőjével; hiszen ez egy fontos alkalom lett volna, és mindenképpen el akarta kísérni a feleségét, hogy együtt hallják meg a doki szájából a trónörökös nemét. Nem mintha nem lett volna mindegy, de azért fogadtak. Ő fiúra tippelt, már csak azért is, mert fogalma nem volt, mit kezdhetne egy mini Barbieval, Cara pedig csak hogy ellent mondhasson, lányra. Még kiengedte Mollyt, aztán felvette, de Cara kétségbeesett hangját hallva máris türelmetlenül füttyentett a kutyának, hogy minél előbb visszahívja. Aztán becsapta az ajtót, bízva benne, hogy a riasztó automatikusan bekapcsol és csikorgó gumikkal már tolatott is ki a feljáróról.

-És azt mondta muszáj bent maradnod? De miért? Valami baj van?... Cara, nehogy eltitkolj előlem valamit, mert agyoncsaplak! Bármi van, együtt fogunk szembenézni a dologgal, rendben?...  Oké,oké... akkor mondd, szükséged van valamire itthonról? Azt meg sem kérdezem, hogy bemehetek-e, mert  az az ember még nem született meg, aki engem ettől visszatarthatna. …Persze, hogy ideges vagyok. Nem vagy itt velem, az orvos bent tart a kórházban és kiszúrod a szemem ezzel a sumákolással. Látni akarom, hogy tényleg nincs baj! Úgyhogy most leteszlek, mielőtt elviszem a villanyoszlopot az utcasarkon. Mindjárt ott leszek!

Cara nagyot sóhajtva nyomta ki a telefont. Basszus, nem akarta ennyire megijeszteni Robertet, de hát őt is megijesztették, úgyhogy nyilván akaratlanul is továbbadta a szorongását. Az orvosra várt, aki néhány perce megvizsgálta, majd gondterhelt tekintettel olvasgatta a leleteit, aztán úgy döntött, hogy ezt az éjszakát mindenképpen töltse a kórházban megfigyelés alatt. Mire megkérdezte volna, hogy mégis mit akar megfigyelni, az orvost elhívták, úgyhogy a türelmetlen várakozástól csak a görcs nőtt a gyomrában. És a hirtelen ötletének hála, most már Robertre is ráhozta a frászt.

Nem telt el tíz perc és izgatott suttogás moraja hullámzott végig a folyosón, aztán kicsapódott az ajtó és Robert zilált, ideges alakja robbant be rajta. Carán a megkönnyebbülés érzése csapott át. Itt van! Most már nem lehet baj! Fogalma sem volt róla, miért hisz ebben olyan nagyon, de pillanatnyilag ez volt az egyetlen pozitív gondolat, amibe kapaszkodni tudott.

-Mi van? – suttogott Robert, átvéve a hely kissé baljós hangulatát.

-Nem tudom, mielőtt a doki elmondhatta volna, elhívták a műtőbe, úgyhogy a legjobbkor jöttél, ha visszajön, együtt fogjuk megtudni.

-De mi volt? Fájt valamid? Véreztél? Miért nem szóltál? – Robert a gondolatai között kutakodott, mit is hallott valaha a terhesség körüli problémákról, de igazság szerint, amíg nem volt érintve, nem nagyon foglalkozott ezzel a kérdéssel.

-Nem, semmi gond nem volt. Csak kontrollra jöttem be. Levették a vért, vérnyomást mértek, megvizsgált, aztán csak annyit mondtak, hogy feküdjek nyugodtan. És hogy értesítsek valakit, hogy ma éjszakára megfigyelésre mindenképpen benn tartanak. Még az ultrahang-vizsgálatra sem került  sor, pedig már abban bíztam, ma megtudjuk, hogy fiú lesz-e vagy kislány. De most már nem is igazán érdekel, csak egészséges legyen! – sóhajtott Cara.

Dr.Rosenfeld jelent meg az ajtóban, kezében a mappával, amiben Cara eddigi leletei voltak. A lány keze idegesen markolászta a lepedőt, az orvos pedig megnyugtatóan rájuk mosolygott.

-Mr. Pattinson, üdvözlöm! Örülök, hogy itt van, mert amit mondani akarok, mindkettőjüket érinti. Sajnálom, hogy az előbb nem volt alkalmam végigmondani, miért is gondolom, hogy itt kellene maradnia a feleségének egy szélesebb körű kivizsgálásra. Ha jól tudom, ez az első terhessége. Mármint, az első olyan terhessége, amit kihord – nézett az adatlapra. Nem tudom, hogy hallottak-e róla, de a terhesség alatt megjelenhetnek olyan kórképek is, amelyek közvetlenül nem függenek össze a terhességgel. Bizonyos kórképekre nagyobb az esély, mivel a terhesség számos változást idéz elő a terhes nő szervezetében: ilyenek például a tromboembóliás kórképek, a vérszegénység, a húgyúti fertőzések, cukorbetegség, és nem utolsó sorban a vérnyomás rendellenességei.

Robert a legszívesebben ráordított volna, hogy a Lényegre ember!, de Cara feszülten figyelte az orvos magyarázatát, és ettől ő is nyugalmat erőltetett magára.

-Néha nem alakul minden olyan simán, mint azt várnánk. – beszélt tovább az orvos, mintha orvostanhallgatóknak tartana előadást az egyetemen. -A preeklampszia a terhességek mintegy 3-5 százalékában fordul elő, s nem egy esetben olyan kismamáknál, akik már a fogantatás előtt is küzdöttek hasonló problémákkal, ez az akut változat. A heveny állapotban a kismamát csak a fogantatást követően érinti a magas vérnyomás problémája. Úgy tűnik, most ezzel állunk szemben. A preeklampszia a „többi” magas vérnyomás típussal szemben lényegesebb veszélyeket rejt, hiszen akár a magzat életére is veszélyt jelenthet. A terhesség alatt jelentkező hitelen görcsökre már évszázadokkal ezelőtt felfigyeltek, s a görög villámlás szó alapján eklampsziának nevezték el. A preeklampszia (pre=előtti, megelőző) szó a görcsös állapotot megelőző időszakra utal, vagyis ilyen probléma esetén könnyen kialakulhatnak a görcsrohamok. Minden 200. esetben a vérnyomás-emelkedés olyan nagy fokú, hogy görcsrohamok jelentkeznek; ezt eklampsziának nevezik. Az eklampsziás esetek egynegyede a szülés után jelentkezik, általában az első 2-4 napban. Ha nem kezelik azonnal, az eklampszia halálos lehet.

Ez volt az a pillanat, amikor Robert térde már annyira reszketett, hogy leroskadt a lány melletti székre és a keze után nyúlt. Ha biztos lehetett volna benne, hogy a terhesség megszakítása a megoldás, hogy Carának semmi baja ne legyen, habozás nélkül beleegyezett volna. Nincs az az álom, ami megérte volna kockáztatni Cara életét.

Rosenfeld doktor lelkiismeretesen beszélt tovább, igyekezve egyszerre érzékeltetni a probléma súlyosságát és lehetőség szerint megnyugtatni a láthatóan aggódó szülőket. -Különböző államokban más-más higanymilliméter értéktől számítják várandósság idején a magas vérnyomást. Egyes országokban a 130/80 értéktől beszélhetünk magas vérnyomásról, azonban bizonyított, hogy már 120/75 értéknél is jelentkezhetnek a preeklampszia tünetei. Éppen ezért inkább a korábbi, terhességet megelőző értékekhez viszonyított emelkedést kell figyelembe venni. Önnek korábban mindig alacsony volt a vérnyomása, jellemzően 90/60 körüli, így megértheti, hogy a mostani értékek óvatosságra intenek. A magas vérnyomás számtalan tünettel járhat, ide sorolható a fejfájás, fülzúgás, gyomortáji fájdalom, gyorsabb szívverés.  A tünetek közül néhányat Ön is említett a kontroll előtt. Sajnos sokan a terhesség természetes velejárónak tekintik, hiszen kezdetben ez sem tűnik rosszabbnak, mint a reggeli émelygés, vagy a gyomorégés. Fontos azonban odafigyelni minden változásra, hiszen egyetlen terhesség során sem törvényszerű, hogy a kismama különböző problémáktól szenvedjen. Bár, most a pillanatnyi problémával kell foglalkoznunk, de beszélnünk kell arról is, ha később újabb terhességre szeretne vállalkozni. Veszélyes vagy sem? Nos, a preeklampszia enyhe lefolyása esetén csekély a valószínűsége, hogy következő terhesség esetén is problémát okozzon, azonban újabb gyermek vállalása esetén érdemes majd hangsúlyt fektetni a megelőzésre.

A probléma kialakulásának oka ismeretlen. Gyakoribb az első terhességben, kettes vagy többes ikerterhességben, ha a korábbi terhességben is előfordult, magasvérnyomás-betegségben. A súlyos preeklampszia egyik fajtája a HELLP-szindróma, amelynek egyik tünete az alacsony vérlemezkeszám, amely csökkenti a véralvadási képességet, növeli a szülés alatti és utáni vérzések kockázatát. A preeklampszia idő előtti lepényleválást okozhat. Ha enyhe preeklampszia lép fel a terhesség korai szakában, az otthoni ágynyugalom is elegendő lehet. Ha rosszabbodik, be kell feküdnie a kórházba. Ágynyugalomban állandó ellenőrzés alatt lesz, amíg a magzat nem elég érett a biztonságos megszületéshez. Vérnyomáscsökkentőkre is szükség van. 

Amennyiben a preeklampszia súlyossá válik, császármetszést végezhetünk, mert a világrajövetelnek ez a leggyorsabb módja, hacsak a méhszáj ki nem tágult anynyira, hogy lehetőség van az azonnali hüvelyi szülésre. Ez utóbbi csökkenti az anyai és magzati szövődmények kockázatát. Ha a vérnyomás magas, a vérnyomáscsökkentőket adnak intravénásan a szülés végéig. A szülés után gondos megfigyelés alatt tartjuk majd, mivel a szülés utáni 2-4 napban fokozott a görcsroham veszélye. Amint javul az állapota, mobilizálják (pl. sétáltatják) majd. Hazatérését követően a vérnyomáscsökkentő kezelést esetleg folytatni kell. A szülést követően néhány hónapig kéthetente kell járjon orvosi ellenőrzésre. A vérnyomása 6-8 hétig lehet emelkedett. Ha a vérnyomás tovább marad magas, ennek oka valószínűleg független a preeklampsziától.

Nos, látom, sikerült megijesztenem Önöket, pedig egyelőre még abban sem vagyunk biztosak, hogy itt ezzel a problémával kell szembenéznünk. De jobb félni, mint megijedni, szóval ma éjszaka megpróbálnánk a végére járni a dolognak. Ha a gyanú beigazolódik, akkor kész programunk van a védekezésre. Ha vaklárma, akkor pedig megnyugodhatunk mindannyian, hogy nem bagatelizáltuk el a dolgot.

Cara feje zúgott a rengeteg információtól, és leegyszerűsítve csak arra koncentrált, hogy nem a gyerekkel van baj. Egyelőre. Ő pedig bármilyen tortúrát kész végigcsinálni, ha a végén egy egészséges gyereknek adhat életet. Robert gyerekének; aki most úgy ült az ágya mellett, mint akivel éppen azt közölték, hogy életében nem állhat többé kamera elé. Szerette volna megnyugtatni, de hát pillanatnyilag még ő is inkább pánikot érzett. Létezhet, hogy egyetlen éjszaka dönt majd az elkövetkező hónapok rettegéséről? 

Robert érezte, ahogy végig fut hátán a hideg, s ezzel szinte lerázta magáról a döbbenetet, megszorította Cara kezét és bízva benne, hogy ezzel megkönnyíti mindkettőjüknek a várakozás nehéz óráit, az orvoshoz fordult:

-Nem tudom, esetleg lenne rá mód, hogy itt maradjak? – nézett az orvosra esdeklően Robert.

-Sajnálom, de nem tudunk ágyat bocsátani a rendelkezésére, és ezek a székek…

-Ez nem probléma. Néhány forgatáson még ekkora kényelmünk sincs, ez tényleg nem jelentene nekem gondot, de én is, és azt hiszem, a feleségem is sokkal nyugodtabbak lennénk, ha együtt csinálhatnánk végig, - bizonygatta Robert és megerősítésért Carára nézett, aki azonban valahova önmagába nézett, és a tekintete alapján nem sok szívderítőt látott. Kicsit megszorította a kezét, hogy visszahúzza a komor gondolataiból, és amikor találkozott a tekintetük, bátorítóan rámosolygott.  A mosoly célba ért, Cara halványan ugyan, de viszonozta.

-Rendben van, részemről nem látom akadályát, hogy itt maradjon, akkor hamarosan visszajövök és folytatjuk a vizsgálatokat. – biccentett az orvos, aztán a dossziét felkapva a nővérpulthoz indult, hogy az adminisztrációt is lerendezze.

-Hééé.. Cara! – emelte fel a lány állát Robert. –Mi a baj, kicsim? Ne félj, itt leszek veled, és holnap hazamegyünk együtt. Nem lesz semmi baj!

-Ó, Robert! Irigylem az optimizmusodat. Annyira félek. Nem magam miatt, mert ha holnaptól nem kelhetek ki az ágyból, az elég kellemetlen lesz ugyan, de nem nagy ár azért, hogy egészséges legyen a kicsi. Csak egészséges legyen!

-Egészséges lesz, nyugi! Egyébként én sem vagyok nyugodt, de nem a kicsi miatt. A doki szövegéből nem sokat értettem, de nekem az jött le az egészből, hogy ez a probléma rád nézve veszélyesebb. És komolyan mondom Cara, ha választanom kell, nem is kérdés, hogy téged választalak. Fantasztikus dolog lenne egy gyerek, de ha ezzel veszélynek tennénk ki téged, akkor inkább lemondok róla. De egyelőre erre ne is gondoljunk, mert a dokinak abba a mondatába kapaszkodom, hogy hátha vaklárma az egész.