Zongoralecke 23-24.

23.

Napközben szikrázott a levegő kettejük közt. Próbálták elfoglalni magukat és Emma  igyekezett kerülni  Danielt. Persze lopva mindig figyelte a férfi feszült arcát. Rose-t  el sem lehetett választani M& M -től.  A lány  a nap hátralévő részében sürgött- forgott a konyhában,  takarított, hogy lekösse a  figyelmét és gyorsabban teljen az idő. Daniel jobb híján kiült a kertbe  a  vén diófa  alá, és gitárján kedvenc dalait pengetve próbálta zabolázhatatlanul visszatérő gondolatait elhessegetni. Bár, ez  nem igazán jött be,  mert  a végén önkéntelenül is olyan  dalok szólaltak meg  a fiú ujjai  alatt, amik nem könnyítették meg a helyzetét. 

 

Rose annyit ugrált egész nap a kis kutyát már-már az őrületbe kergetve, hogy vacsoránál már  be-bebólintott az asztalnál. Emma felnyalábolta  és felcipelte  az emeletre a kislány fáradságtól ernyedt csöpp kis testét, a Westi pedig nehézkesen ugyan, de követte a lépcsőn fokonként felkapaszkodva  ájulatba zuhant   gazdáját. Meleg volt még este is, ezért Emma  csak egy vékony  takaróval fedte be a gyermek lábát . A kutya pedig gombóccá gömbölyödve  kuporodott  újdonsült gazdája teste mellé.

 Emma, mint aki jól végezte dolgát,  egy törölközővel a kezében elindult a ház mögötti kis tóhoz.

-Hova mész ? – szólalt meg csendesen a fiú  a kerti padon ülve  az ajtó nyikorgása  hallatán.

-Megmártózom - felelt  ugyanolyan visszafogottan a lány .

-Mehetek én is ?

Emma a férfi karját érintve adta tudtára  igenlését. Lassan, egymásba karolva, andalogva, egy szó nélkül tették meg az utat a  kanyargós kerti ösvényen a partig. Daniel szorosan fogta a nő karját. Nem is tudta mitől  félt , hiszen neki tök mindegy, hogy nappal van-e vagy éjszaka. A tó partján megállva a fiú Emma háta mögé húzódott és karjaival átölelte a karcsú derekát. Finoman elhúzta  göndör fürtjeit és belecsókolt a nyakába. Emma  az érintésre nekifeszült a férfi mellének , majd az arcát oldalt fordította, hogy szájon csókolhassa a fiút. Daniel megcsókolta Emmát és csípőjénél fogva magához húzta  egészen szorosan. Hosszú ujjaival finoman cirógatta a lány bőrét a hasán, az oldalán,  majd a combjai közé nyúlt és még szorosabban magához vonta a vékony, forró, engedelmes testet. Emma mély levegőt vett  és benntartva tüdejében, kéjesen tolta magát a fiú ölébe, de ekkor már a férfi a nő melleit vette birtokba és ujjaival ingerelte a lány nem kis örömére. Emma karjaival hátranyúlt és  a férfi fenekét  megmarkolva húzta szorosabban magához. 

 

Meghitten játszottak egymással, tökéletesen kiegészítve egymás finom mozdulatait,  hiszen csak ők voltak ott és  pár tücsök,  akik aláfestő zenét ciripeltek kánonban  a távolban huhogó kuvikkal . Daniel lefejtette  a lány ruháját és a lábukhoz engedte  lehullani. Lassan térdre ereszkedett a lány előtt, kezeit végigvezetve a lány derekán, majd  formás lábain,  és puhán magához  vonta, majd  finoman  végigharapdálta a lány libabőrös, bizsergő  testét. Emma is letérdelt a fiú elé és gyors mozdulatokkal szabadította meg a   nadrágjától,  viszonozva a férfi előbbi őrületes izgatását, apró harapásokkal vette birtokba  az állát, nyakát , mellkasát , feszes hasát , majd a magas fűbe eldőlve vesztek el egymás testében végleg. 

Kéz a kézben feküdtek egy idő után egymás mellett csendben, boldogan.  Emma felállt és  a vízhez lépve  Danielhez fordult  : -Nem jössz ?

Daniel felült és boldog mosollyal  az  arcán nézett a semmibe . -Segíts !

Daniel mellé lépve  a fiú a lány vállát átölelte és elindultak együtt a víz felé .

-Úuuh ! Ez hideg !

-Gyere , majd én felmelegítelek  - mosolygott rá Emma.  Azzal felhúzta magát a férfi derekára, lábaival szorosan körülölelve azt.  Arcát két keze közé fogva eleinte csöndes, önfeledt csókokkal illették egymást, majd Daniel örömmel próbálta kielégíteni a lány egyre jobban követelőző  ajkait.  Elveszve  az érzelmekben falták egymás száját, bőrét, lélegezték a másik ingerlő illatát, mint akinek  az élete függ ettől  az érintéstől,  ettől  a pillanattól. Vágytól remegve , megrészegülve merültek el a kis tó vizében és egymásban  ...

Csendben feküdtek egymás mellett, fázósan összebújva  a testüket körbeölelő magas vadvirágokkal tarkított nyárillatú réten.  Emma keze a fiú nyakán pihent , fejét az egyenletes, lassú,  nyugodtan fel-le  emelkedő mellkasán pihentette.

-Istenem Daniel, annyira hihetetlenül jó veled lenni ! Még soha nem éreztem senkivel ilyet.

Daniel telihold által megvilágított,  kék szemében  enyhe szégyenlősség látszott, zavartan fordította oldalra,  a lány felé a fejét, arca olyan kitárulkozó volt, tele érzelemmel, hogy Emma meglepődött a láttán. Danielnek is az járt az eszében  az előző éjjel , hogy mennyivel felfokozottabban érzi a másik testet, annak minden kis rezdülését, teste apró remegéseit, amikre régebben fel sem figyelt , amikor még látott. A gondolatra keserűen nevetett fel magában . -Legalább egy jó van  a vakságban ! Minden érzékszervem felerősödött,  lassan kész superman lesz belőlem  - vigyorodott el keserűen  az öniróniától, ami mindig is jellemezte. De mindezek ellenére  annyira vágyta látni a mellette fekvő, szorosan hozzábújó lányt . Felkönyökölt és a lány testét  a hátára fektetve mellé térdel.

-Had nézzelek meg !

Kezeivel próbálta "látni" az arca és az orra  finom vonalát, a dúsan vállaira omló rakoncátlan fürtös haját, ami betakarta  vékony nyakát , melleit,  melyek  puhán, de a férfi érintésének hatására izgalomtól feszesen ,  tökéletesen simultak a fiú reszketeg tenyerébe.  A keskeny, de mégis nőies csípőjét, a karcsú derekát követve, formás combjait ujjai hegyével puhán végigcirógatva, két keze közé véve, végighúzta tenyerét és hosszú izgalmas ujjait a lány egyre inkább érzékennyé váló bőrén.

-Gyönyörű vagy Emma ,érzem ..,látom..-suttogta a lány fülébe. Vékony bokáját gyűrűként átfogta hosszú ujjaival , majd lábfejét a szájához emelte és egyesével megcsókolta   a csiklandósan remegő lábujjait  ...

-Ki van festve a körmöd ?-húzta el mosolyra a száját .

-Honnan tudod ?-nézett rá értetlenül a lány .

-Hm...érzem , hogy nagyon sima a felülete . Milyen színű ?

-Pink . 

-Hmmmm.. szóval ..pink .-mormolta a lány lábujjai közé .

Emma kéjesen mosolyogva fürkészte   szerelme  ingerlő  mozdulatait,  lábát meg-megrántva finom rezdülésekkel . Érezte, hogy nem sokáig birja a fiú kezei közt, mert annyira érzékeny volt a talpa érintésére ... Persze Daniel vette  az apró, eltitkolni akaró mozdulatokat .

-Csikis vagy ?

Emma nem felelt, csak  fülig érő vigyorral  az arcán, kezét szorosan a szája elé  zárva leste a férfi  csukott, de huncutsággal nevető szemeit, és óvatosan próbálta kihúzni lábát a fiú kezei közül .

-Szóval csikis vagy ? - Danielnek sem kellett több, és kaján vigyorral a száján  támadásba lendült, maga alá gyűrve  a visongó , vonagló, szabadulni vágyó lány izgatottan hullámzó  testét. Emma már mindent megigért, ha  a fiú megkegyelmez neki ...Kifulladva, fújtatva, de leginkább felizgulva,  egymásba gabalyodva, egymást aznap éjjel sokadjára  az őrületbe kergették, mert ez egy őrület volt mindkettejük számára, azt már biztosan tudták .

Daniel egyik keze a feje alatt pihent, a másikat a lány nyaka alá helyezte és ujjaival  Emma feje mellett feltartott ujjaival játszadozott. Alig hallhatóan beszélt a lányhoz, aki gondolataiba merülve, bámult maga elé, de a fiú lágy hangja, amit annyira szeretett,  visszatérítette a földre .

-A legrosszabb ..amitől a legjobban félek, a magány. Talán semmitől sem félek annyira, mint az egyedülléttől .

-Gondolom, sokan vannak vele így, csak félnek bevallani ...-suttogta rekedt hangon maga elé Emma.

-Nekem sokszor ordítani lenne kedvem, Emma !... Kérlek,  szeress engem !  - de nem mert a lányra nézni . A lány  annyira megrendült  az őszinte vallomás hallatán, hogy szemét könny borította el egy pillanat alatt és eleredtek a könnyei .

- Emma,  ugye nem nevetsz ki ? – kérdezte Daniel félve, és a lány felé fordulva nézett  az arcába, amit nem látott ugyan, de ujjaival végigsimítva  érezte, hogy nedves a lecsorgó könnyeitől .

-Azt hiszem, beléd szerettem Daniel Brookes -suttogta nagyon  Emma - nagyon halkan,  de mégis  hallhatóan a fiú csukott szemét nézve, meleg kezével megcirógatva a fiú haját. A férfi arcán szorongással teli öröm játszott, mivel ezt a mondatot nem is merte remélni,  és kétségbeesve kívánta, hogy Emma megölelje.

24.

Gyorsan teltek a napok Ashmore-ban, gyorsabban, mint  ahogy szerették volna.  Rosie mérhetetlenül boldog volt a kutyusával, a kis westievel, aki hol ugrándozott, hol a fáradságtól kómásan aludt a pad alatt. Élvezte  a szabadságot, amit  a hatalmas kert, az azt körülvevő  nyárvégi , szalmaillatú mező nyújtott,  a rét ezer vadvirágával karöltve. Emma és Daniel kellemes, hosszú sétákkal töltötték a napokat, a környéket bebarangolva,  és annál is kellemesebb hosszú szeretkezésekkel az  éjszakákat,  egymás testét felfedezve, újabbnál -újabb meglepetéseket produkálva egymás számára. Egy nap  hosszabb autós kirándulást tettek. és amikor a már közeli mezők mentén hajtott át Emma a Hookhy Coppice felől,  Daniel hirtelen a lányhoz fordult .

-Vezethetek ?

-Tessék ?

-Jó sofőr vagyok. Voltam. Nem hiszed ?

-De , ha te mondod ...

-Szerettem vezetni -nézett ki Daniel a mellettük elsuhanó mezők irányába . -Na ,mit mondasz?

-Komolyan beszélsz ?

- Hát szoktam én viccelni ?

A lány pár pillanatig pásztázta a fiú  arcát, majd lassított és megállt  az út közepén. Hirtelen vágni lehetett volna a csendet, még Rosie is csendben ült  a hátsó ülésen a helyén.

-Na, mi lesz ? Meggondoltad magad ?-érdeklődött a lány.

-Komolyan beszélsz ? – hitetlenkedett a fiú.

- Hát szoktam én viccelni - vágott vissza a meglepett Danielnek  nevetve .Hátrafordult Roshoz és rámosolygott sokat sejtetően.  A kislány fülig érő szájjal nyugtázta  anyja viccelődését , mert fiatal kora ellenére értette a tréfát, és tovább simogatta  az ölében szunyókáló pamacsot. Emma már nyitotta is  a kocsi ajtaját, kiszállt és átsétált a  bal oldalán ülő,  kissé ijedt fejet vágó férfihoz, aztán kinyitotta  az ajtaját .

-Uram?? -  kezét Daniel karjához érintette.

A fiú a meglepetéstől még nem tért magához. Nem gondolta , hogy a lány komolyan veszi és szaván fogja majd, de most már érezte, ha nem akarja nagyon beégetni magát  e két,  érzése szerint némán, de fülig érő szájjal rajta vigyorgó nő előtt, akkor nincs más hátra, besétálhat  a saját csapdájába. A kis Westi érdeklődét  is felkeltette a helycsere és álmosan, az orrát megnyalva feltápászkodott a gazdája ölében hatalmasat ásítva. Daniel feszülten ült be a kormány mögé .

-Nyugi , segítek ! - fogta meg a kezét Emma bátorítás gyanánt.

-Kuplung...itt az 1-es ..2- es ..és 3 -as ...ennyi  talán most elég lesz. Daniel kezére fonta a sajátját, úgy mutatta meg a sebváltón az állásokat.

-Akkor indíts ... 1-es! Daniel keze a nyirkosságtól csúszott a kormányon. A Jaguár megugrott ...majd lefulladt .

-Nyugi,  próbáld újra  !Indíts ,  1-es  lassan ..és az autó megindult ...Daniel úgy harapta izgatottságában a szája szélét, hogy már fájt neki.

-Most akkor egy  2-est...-mondta halkan Emma , nem akarva okoskodni. Kicsit balra ...igen;  megy ez, látod ?

Daniel mellkasa fel -le járt  az izgatottságtól. Emma le sem vette  a szemét a férfi arcáról. Látta a feszültséget, az izgalmat, a bizonyítási vágyat. Mindezt gyönyörűséges vonásokba sűrítve .

-Gyerünk Daniel , rakd   hármasba! Kicsit húzd balra ...!Sok lesz ! Sok lesz!... Oké .

A férfi váltott és gyorsított. Így mentek vagy 3-400 métert , aztán fékezett, majd finoman kettesbe rakva tovább  lassított, majd egyre lassabban haladt, végül finoman tövig nyomta a féket és megállt. Daniel a kormányba kapaszkodott. Érezte, hogy  leizzadt és a nyirkos pólója a bőrüléshez tapad. Ha bárki ebben a pillanatban óriási felelőtlenséggel vádolja, kénytelen lett volna igazat adni neki, de ez nem arról szólt, hogy játsszon bármelyikük életével, nem vagánykodás volt. Nem! Ez a lány részéről megnyilvánuló végtelen bizalom volt, aminél nagyobb ajándékot még életében nem kapott. Izgatott volt, igen, de ugyanakkor elmondhatatlanul meghatott is.   

Emma  némán nézte az arcán váltakozó érzelmeket és tisztában volt vele, hogy a történtek többről, sokkal többről szóltak, mint amennyit egy külső szemlélő ebből felfoghatott volna. Végigsimította  a haját és érezte ,hogy nyirkos a halántékánál a férfi  bőre. Rosie is érezte  anyja csendességéből, hogy nagy dolognak volt most Ő is tanuja  és meg sem mert szólalni a hátsó ülésen.

-Köszönöm -mondta érdes hangon, alig hallhatóan Daniel .

Emma odahajolt és megcsókolta a férfi arcát .

-Büszke vagyok rád !.-súgta a fülébe .

-Köszönöm ,hogy megbíztál bennem. Huh ,de izgultam !Mind megvagytok, lányok ? Nagyon csendben vagytok, csak nem elhagytuk ebben a nagy, féktelen száguldozásban  az én egyetlen barátnőmet Rosie-t és annak pamacsát? - viccelődött a fiú, bár a hangja még nem volt  az igazi, reszelősen szólt  az izgatottságtól. A kislány, mintha csak erre a jelre várt volna, hátulról megölelte a fiú nyakát  és lenyomott neki egy cuppanós puszit. -Én is nagyon büszke vagyok rád !

Daniel gyomra még remegett, de az arcán már füléig ért a letörölhetetlen vigyor. Hazáig csendben utaztak, csak Rose adott némi alapzöngét a kutyájával való beszélgetésével                                                                                      *

 Danielben sorra törtek fel a nem is olyan régmúlt emlékei, egy baleset és kettétörik az élete az embernek . A barátjával Jack -kel autóztak hazafelé Edingborough-ból. Aznap is esett és az út csúszós volt, valami nagy gép által felhordott sártól. Kígyózva kanyarodott le az út a tengerpart felé. Daniel sietni akart haza, mert akkor költöztek  volna  az új lakásukba,  és  Margarettnek megígérte, hogy a másnapi bútorszállításnál otthon  lesz.  Azt tervezte, ha beköltöznek, megkéri a lány kezét, hiszen már három éve  együtt jártak és jól megvoltak.  Igazából a mai napig  sem  tudja, hogy mi történt ...jött  az a  kutya ..fékezett...megpördültek és többször átfordulva landoltak. Jack lába eltört és agyrázkódást kapott. Daniel is megúszta kisebb zúzódásokkal, de két napig eszméletlenül feküdt a kórházban. Amikor magához tért, akkor derült ki, hogy nem lát. A CT kimutatta, hogy egy vérrög képződött  az ütéstől , ami a látásért felelős részt nyomja  az agyban. Olyan rossz helyen volt , hogy nem tudtak mit kezdeni vele  az orvosok. Azt mondták, hogy az idő majd eldönti , merre tovább, mert akár felszívódhat magától, műtét nélkül is ... De eddig nem történt semmi, és Daniel egyre kétségbeesettebb lett. Aztán  megismerte Emmát, és már kétszeres erővel  vágyott rá, hogy végre láthassa is .