Zongoralecke 16.

Emma kisírt  szemekkel ült a laptopja előtt . Nem tudott aludni. Egész éjjel próbált írni, de csak az emlékeivel viaskodott a régmúlt  boldog és fájó képei közt nézelődve. Reggel hat óra volt. A  nyüzsgő város még csak most kezdett ébredezni rövidke álmából.

Annyira szerette Ashmore -t, gyermekkora legszebb nyarai odakötötték Katie -vel . A nagyszülők,  Elizabeth és Richard Bradley ott élték le az életüket, és imádták  az unokáikat . Richárdot már évekkel ezelőtt egy hirtelen jött infarktus vitte el, Elizabeth  pedig pár hónapja halt meg ,szép kort megérve. Unokái és a  dédunokája megszületése hozott neki újra fényt a szürke hétköznapokba,  mert Richard nélkül nagyon begubózott. Fia  hiába könyörgött , hogy költözzön hozzájuk Londonba, az asszony nem tudta volna megszokni a városi nyüzsgő életet. Mindig is vidéken élt; szerette  a szalmatetős kőházát, a virágoskertjét,  a mohával benőtt kőkerítését, a kanyargós kerti  útjait ,a házat körülvevő rétet és a domb alján megbúvó kis tavat,amiben a nyaranta  az unokái annyit játszottak . Emma meg sem tudott szólalni, amikor az anyja közölte vele, hogy  a nagyi a birtokát rá és Ros-ra hagyta .Utoljára előző év őszén járt  Ahsmore-ban ,nem sokkal az asszony  halála előtt. 

Emma elmosolyodott az emléken, és könnyáztatta szemei  a fák lombjai közé révedtek ....ott sétáltak a fehérhajú asszonnyal  és a cserfes kis Rosie -val, aki megállás nélkül kergette a nyár utolsó pillangóit az aranybarnán imbolygó, derékig érő fűben . Döntött . Ruganyosan felállt  az íróasztalától,  kilépett a lakásból és bekopogott Daniel ajtaján . A férfi álmosan nyitott ajtót .

-Igen ?! Hány óra ?

Emma elröstellte magát ,mert nem is törődött az idővel ,csak ahogy a gondolatai a helyükre kerültek, már cselekedett is .

-Upsz !-kapott a szájához .-Szia ! Bocs ,de el is felejtettem ,hogy te nemrég jöttél haza .Akkor majd később.....

-Ne! ,ne !,Gyere  csak be ! Még egy kicsit kómás vagyok ugyan ,de igyunk egy kávét ,gyere !

Emma zavartan lépett be a fiúhoz , mert röstellte magát , hogy így rátört . Már meg sem lepődött a srác hiányos öltözékén, már annak is örülve, hogy legalább egy mélyen lecsúszó, enyhén a fenekét láttatni engedő pizsamaalsó  van Danielen, mert azon sem csodálkozott volna, ha az ágyból kimászva egy szál semmiben nyit neki ajtót a fiú ....! Más kérdés, hogy akkor alighanem itt halt volna meg a küszöbön. A halál okát még nem tisztázta magában.

Daniel ügyesen közlekedett a lakásban ,főleg mióta Emma segített a dobozhegyektől megszabadulnia. Bútorok nem nagyon voltak, amik útját állták volna,mert mielőtt berendezkedhettek volna, Margarett lelépett .Így egy férfiasan kényelmes kanapé  és két fotel maradt csak a nő után. Egy mutatós komód , egy szép íróasztal, egy füles bőrfotellel és a Steinway, a nagyapai örökség  tette lakájossá a nagy teret . A falon  két nagy sepia fotó egy régi épületről és Daniel kedvenc autójáról , egy nyitott tetejű Jaguárról,  és pár  családi fotó ,szép keretekbe foglalva,  amiket még Mary adott a fiának . A fal egy részét könyvekkel teli beépített könyvespolc foglalta el . Az ablak  kilincsére kifeszített spárgán pedig a festőpalánta  rajzai lógtak . Emma megállt az előszobában és csak toporgott .

-Megcsinálnád a kávét ? – túrt a hajába a fiú, aztán amolyan álmoskás, de lassan magához térős mozdulatokkal a nyakát masszírozta.

-Ööoo,hát ,persze ! – tért magához Emma és máris indult a konyhába, ahol már otthonosan mozgott, miután segített elpakolni a fiúnak . Ahogy készítette a kávét , lopva fel-felpillantott a srácra, aki álmosan, fejét a kezén támasztva , hosszú lábait kinyújtóztatva,  a fotelban ülve elszunyókált . Az nem kifejezés, hogy figyelemreméltó volt a látvány ! Dögös volt, szexi volt és cuki volt ... Dögös volt,  ahogy a haja kócosan omlott  az arcába, szemeit dörzsölve álmosan . Ahogy ajtót nyitott és a gyönyörű fülbemászó halk baritonján megszólalt :  -Igen ?

Emma ellágyulva nézte a férfit. Szexi volt, mert csak egy sötét szürke  pizsama alsó volt rajta ,amit keskeny csípője épphogy magán tartott, kivillanni engedte a köldökétől induló sötét szőrcsíkot .... .....valószinűleg pár perce még ez sem volt rajta ..... A pizsama szára pedig lustán omlott hosszú, vékony lábujjaira ,amiket  kéjesen nyújtóztatott ,mozgatott. A mellkasán legeltette a szemét, és már szégyenkezni sem volt ereje, hogy szabadon garázdálkodnak a gondolatai a fiú estét elemezgetve.   Izmos volt  ,de nem az a kigyúrt fajta, inkább  az a természetes  szálkás . Ezzel  Emma férfitest  igényeit  110 %-ig  kielégítve .  A lány pár perc múlva két gőzölgő csésze kávéval a kezében állt meg a férfi mellett és óvatosan a kezébe adta .. Nem utolsó sorban pedig cuki volt, mert olyan édesen hajolt a csészéje fölé,  szürcsölte a forró italt, és gyermeki mosollyal az arcán  dicsérte a kávé finom aromáját.

-Hmmm! de jó az illata !   Ez életmentő lesz ! -mosolygott bele a csészébe  . - Szóval ,mi szél hozott ?-mosolygott még mindig ,mert el tudta képzelni ,hogy a lány most milyen zavartan ülhet előtte ,ezt levette a nagy hallgatásából is, és őszintén élvezte Daniel ,hogy a lányt ilyen könnyen  zavarba tudja hozni .

 Pironkodva gondolt rá Emma ,hogy ő büntetlenül  pásztázhatja a fiú testét,míg Daniel kiszolgáltatva állja a pillantását . Legalább is ezt hitte a lány. De Emma egy percig sem bánta ,hogy annyit és úgy  nézegetheti  ezt a fiút ,mintha  egy értékes Meisenit forgatna  a hozzáértő a kezeiben .

-Szóval ? -kérdezte másodszorra Daniel és elmosolyogta magát ,mert tudta ,hogy a lány elkalandozott, hiszen ő  épp csak magára kapott valamit, úgy ül itt előtte . Száját összeszorítva és lebiggyesztve azt konstatálta ,hogy mennyire sajnálja ,hogy Ő nem láthatja viszont a lányt ,csak a fejében üzemelő házimoziban. ..bár azok a mozik !!!! Mind tuti 18 -as karikás !!!- szórakozva elmosolyodott a gondolatra .

- Eljönnél velem ,illetve velünk  vidékre pár napra ? – kezdett bele Emma mindenre elszántan az ötletébe. -Ashmore -ba kellene mennünk, és gondoltam ,ha lenne kedved ....... harapta el a mondatot a férfi arca láttán . 

Daniel összeráncolt homlokkal ült a fotelban és elmélyülten kevergette a kávéját . – Emma, én nem megyek sehova . Én ...nem ... Nekem probléma az új hely  és helyzet . Ne haragudj  ....,de nem !

A lány csalódottan nézte a fiú zavarát, de persze tudta miről beszél . Nem adta fel.

-Daniel ,ne csináld ,egy kis vidéki házban lennénk és annak a kertjében és a környékén . Ott lesz Ros is,és segítünk megismerni a helyet . Azt gondoltam ,talán jó lenne ...kimozdulnod egy kicsit .

-A fiú a fejét lehajtva bámult az ölében tartott üres csészére. Az arca mérhetetlen szomorúságot tükrözött . Utálta ,hogy megvan kötve a keze ,utálta ,hogy a vaksága  ennyire korlátozza és utálta, hogy nem láthatja ezt a lányt, pedig annyira vágyna rá . Emma tudta, mi megy  végbe a fiúban, hiszen minden az arcára volt írva . Felállt,  elvette  tőle a csészét . Lassan , nehogy "megijessze " , megsimogatta  a haját ,majd végighúzta ujjait az arcán.  Danielen finom remegés futott végig . Kezével kitapintva  érezte a lány közelségét . Derekára csúsztatta a kezét és lassan végigsimított vékony alakján ,majd combjánál megállt és egy kézzel magához vonta  Emma izzó testét, és a fejét a lány csípőjéhez hajtotta . Csendben múltak a másodpercek ,majd Emma alig hallhatóan suttogta  gombóccal a torkában .

 - Ne félj ,majd vigyázunk rád !

Daniel szorosabban vonta magához a lányt, és lassan bólintott .Emma arcán boldog mosoly terült  el.

 - Ez azt jelenti ,hogy igen ?

Daniel lehunyta  a szemét  és némán újra bólintott, hozzászorítva fejét a lány hasához.  A fiúban győzött a vágy a félelmeivel szemben . Annyira vágyott ennek a nőnek a társaságára, a fizikai közelségére, hogy az új,  ismeretlen környezettől való rettegését is sutba dobta. Viszont a félelem egy másik parazsa még ott izzott a gondolatai közt . Nem gondol-e többet a dolgok mögé ,mint amennyi ténylegesen van . Tudta, hogy nagyon nagyot csalódna, ha önmagát becsapva azt hitetné el vágyódó szívével, hogy ez az egészséges , bájos ,önzetlen nő többet akarna tőle egyszerű barátságnál