Zongoralecke 25-26.

25-26.

25.

Daniel az ágyában ült és halk zene szólt a Cd lejátszóból.  Egész nap  rossz kedve volt. Igazán maga sem tudta, hogy mi volt a baja; nem volt kedve  magyarázkodni, ezért inkább elvonult a vén diófa  alá és végignyúlt egy rozoga napozóágyon,  fejére feltette a fülhallgatót és úgy tett, mint aki nagyon zenét hallgat éppen.

*

Miután oly szép éjszakát töltöttek együtt  a szabadban,  Emma a fiú szobájában  aludt éjjelente. Amikor Rose bealudt a csöpp kutyával a karjaiban, Emma  becsukta a meséskönyvet és halkan lesurrant a lépcsőn. Bement a fiú szobájába  és csendben csukta be az ajtót maga mögött. Daniel a hátát egy párnával támasztotta ki. A hold fényesen benézett  az ablakon, Emma gyertyákkal a kezében lépett  az asztalhoz, majd meggyújtotta őket . Pár pillanat múlva már érezni lehetett a finom, édeskés illatot  szétterjengeni  a szobában .

-Mi ez az illat? – szimatolt a fiú.

-Tetszik ?

-Ez csokoládé illat ?

-Igen .

- Hmmm-mormolta  a férfi . -Szeretem a csokoládét -mosolyodott el  aznap először. Emma feltérdelt, majd négykézlábra ereszkedett a fiú mellett  az ágyon egy tábla csokoládéval  a kezében. Letört egy darabot és óvatosan, lassú mozdulattal a fiú szájához érintette ..Daniel résnyire nyitotta  a száját és Emma  benyomta  az ajkai közé.

-Finom .Szeretem .

-Tudom .-suttogta Emma .

A lány tört egy újabb darabot .

-Szeretnél még ? -súgta

Daniel nem felelt, csak igenlőn bólintott lassan a fejével. Nem tudta, hogy ez a feszültséggel teli nap hogy alakulhatott hirtelen ilyen ingerlően erotikussá, de úgy döntött, nem is töri ezen a fejét. Emma játszani akar, hát játszani fognak. Annál is inkább, mert most már ő sem tudta volna abbahagyni.  Emma a szájába vette a csokoládét, ami selymesen olvadt szét a nyelvén.  A fiú szájához hajolt és a szájában lévő szelet másik felét Daniel ajkához érintette. Daniel nyitotta  a száját, de meglepődve érezte a csoki bársonyos íze mellett a lány puha nyelvét is.  Emma figyelte a gyertya sejtelmes fényében a fiú arcát. Daniel izgalommal telve fogadta be a lány édes csókját, Emma pedig végigsimította a férfi meztelen mellkasát, a karjain dudorodó izmokat, majd végigcsókolta  az ujjaival bejárt útvonalat. Finom rezgések futottak át a férfi testén.  Megfeszült a  finom érintések alatt.

-Ereszd el magad !...-súgta neki a lány.

-Nem tudom ..,annyira kívánlak Emma ,de...de feszélyez ez az egész szarság - és lehajtotta a fejét, a szemeit masszírozva. A lány odahajolt Danielhez és két puszit lehelt a lehunyt szemére.

-Hagyd, hogy segítsek  ! Daniel, hallod ?

-Annyira szeretnélek látni Emma ! Tudom, hogy szép vagy; érzem  a kezemmel, hogy gyönyörű  lehet a tested ... Miért pont  velem történik ez ? Tudom, ez hülyeség, hogy ezt mondom, hiszen ez mindenkinek rossz lehet. Bár, már ezt sem hittem volna, hogy ez megtörténhet  még ...

- Miről beszélsz ?

Daniel hallgatott, majd karjai közé vonta  a vele szemben ülő Emmát.

-Rólad. Emma,  lehet, hogy kinevetsz ,de ... ,de én nagyon megszerettelek benneteket Rosieval ...én annyira boldog vagyok, hogy veletek lehetek  és még boldogabb, hogy veled.  El sem tudom mondani, hogy mit is érzek, amikor velem vagy,  ha csak  itt tudhatlak  magam mellett...- elhallgatott, majd egy mély levegővétel után folytatta  :

-De én nem szeretném, ha ezt azért tennéd, mert sajnálsz ! Tudom, hogy egy fiatal, egészséges  nőnek én nem vagyok egy jó ...parti ...

-Hagyd abba,  Daniel! Cssssss ! -és ujját a fiú szájára tette . - Gyere ! -kimászott a fiú ölelő lábai  és karjai közül. -Feküdj ide mellém ! -húzta le a fiút maga mellé a puha párnára. Emma olyan szeretettel nézte ezt  a sérült embert, ezt a gyenge és elveszett, de ugyanakkor nagyon erős  srácot, ezt a nagy kamaszt, ezt az örök gyereket, ezt a komoly vagy éppen játékos fiút, ezt a remek  zenészt, ezt a gondoskodó és rettenetesen szerethető  férfit, aki mind egy személyben Daniel  Brookes-ot jelentette. Tisztában volt vele, hogy Daniel nem lát,  és hogy ez nem egy elhanyagolható szempont, de azt is látta, hogy ez a  srác hogy viselkedik velük. Rose  is nagyon szerette Danielt, és egy gyereknél senki sem látja élesebben a felnőttekben lakozó jót.

-Várj egy kicsit ! – szólalt meg, és könnyedén  felpattant  a férfi mellől. Daniel csendben várakozott, mint egy szófogadó óvodás. Pár pillanat múlva Emma már vissza is bújt a fiú mellé.

-Fordulj hasra !

Daniel elmosolyodott és kíváncsiságtól hajtva  a lány felé fordult, majd egy szó nélkül megtette, amire kérte.  A lány mellé térdelt és a tenyerébe csöpögtetett a kezében lévő olajból, összedörzsölve a tenyerét felmelegítette azt.  Érezte, hogy  Daniel háta keményen feszül  az ujjai  alatt,  ahogy hozzáért   széles vállaihoz.

-Engedd el magad !-búgta a  fülébe.- Hallgasd a zenét !

Szétkente a tenyerében a sikamlós masszát, majd a férfi  vállaival kezdte a masszírozást . Finom mozdulatokkal  dolgozta be  a fiú  bőre alá az olajat. Kis idő múlva érezte ahogy ellazulnak a fiú hátizmai és  a teste puhán fogadja be a lány érzéki, lazító érintéseit .

-Most fordulj meg! – vezényelt újra, és pár csepp olajat cseppentett Daniel mellére ...

-....most én szeretném !- szedte izgatottan , lihegve a levegőt a fiú .

Emma elmosolyogta magát és szemei csillogtak az izgalomtól .

-Segítesz ? -és Daniel  ujjait pólója aljához irányította.  A férfi hosszú ujjaival szinte átérte a lány derekát, magához húzva szájon csókolta, majd az izgalomtól remegő kézzel lehúzta a lányról a könnyű anyagot. Emma megborzongott a fiú  lágy, a bordáit végigcirógató érintésétől ...

26 .

Az igazsághoz hozzátartozott, hogy egyikőjüknek sem volt kedve visszamenni Londonba . Élvezték minden pillanatát az itt töltött napoknak. De Emmát is várta  haza a szerkesztője a  novellája befejező fejezeteivel.  A lány már nem is merte mondani Aliznek, hogy Ashmoreban nem írt egy sort sem, mert el volt foglalva ...de nagyon  ! Csakhogy  nem a novella szereplőivel, hanem  a saját élete főhősével, az állati dögös, csodálatos, elbűvölő, figyelmes, odaadó, mindig tettrekész Daniel Brookesszal. 

Danielnek is voltak a clubban kötelezettségei, ha pénzt akart keresni.  Márpedig akart ,ha nem kívánt a szülei nyakán lógni,  és mostanában erre vágyott legkevésbé.  Igaz, hogy több  remek jazz -zenész is fellépett a 606-ban, de Danielnek már volt egy kitartó, ragaszkodó közönsége, akik  hiányolták őt, akik miatta jártak esténként a clubba . 

Emma  nagyon kitett magáért  és finom ebéddel várta  haza a kis csapatot, hogy méltón megünnepeljék ennek a csodás, egy életre szóló emlékű nyári kalandnak a befejezését. Daniel,  Rose és M&M a környéket bejárva tért haza. Rosie élvezte ezeket a sétákat a férfival, mert az anyja eddigi barátai nem foglalkoztak vele. Szinte minden  szünidőben a nagyiéknál volt, mert  nem szerették a bácsik, ha láb alatt volt. De Daniel más volt, Ő mindig viccelt Rose-val, amit nagyon szeretett, és érezte ,hogy szereti  őt, ezért aztán Ő is nagyon ragaszkodott a férfihoz. De voltak komoly beszélgetéseik is, ami sokszor a fiút is meglepte, hogy mennyire érett tud lenni a kislány a korához képest. Mióta pedig csatlakozott a csapathoz M&M,  sokszor tettek közös sétákat  a kis ebgyerekkel, amit  Emma mosolyogva fogadott . -Na, a három gyerek  jól elvan !

A kutya ösztönösen érezte a Danielből áradó szeretetet és jóindulatot, mert sokszor kuporodott a férfi ölébe, ha kis gazdája éppen elfoglalt volt, azaz felolvasott a fiúnak, amit nagyon élvezett Rose is,mert fontosnak érezte magát ettől, ahogy betűzi a szavakat, amik lassan mondatokká fejlődtek a gyakorlás során; vagy modellt ültek  neki és  színpompás rajzon örökítette meg kettejüket. Ezek az órák Daniel számára is nagyon kedvesek voltak.  Szerette hallgatni Rose véget nem érő csicsergését, mert természetesen a kislánynak, mint minden nőnek, mindenről volt véleménye. Daniel önként vállalkozott ezekre a sétákra vele és a kutyussal, hogy Emma addig az írással tudjon foglalkozni. Sajnálta, hogy nem láthatta  azt a sok rajzot, amit kapott Rosietól, pedig már volt belőle egy albumra való. Rose  annyira elfogadó volt  a férfival szemben, hogy Daniel talán a kislánnyal töltött  idő alatt tudott ellazulni igazán. Emma nem hitt a szemének, amikor meglátta  őket .

-Ezt is csak veled lehet megtenni ! -csóválta a fejét a lány . -Ne mozduljatok, hozom a gépet !

Daniel  füle mögött egy szál pipaccsal, szájában egy fűszállal, Rosieval a nyakában, akinek a fejét a fiú fordítottan feltett baseball sapkája óvta a nap tűző sugaraitól, és  a  hóna alatt lógó M&M -el álltak  a kertkapuban,  integetve a kertben éppen az ünnepi asztalt megterítő, a  vadvirágokkal teli vázát rendezgető Emmának .

-Hogy vett rá erre Rose?

-Nagyon elfáradtak a nagy sétában és hol a kisasszony, hol  ez a szőrpamacs ült le  az árokpartra pihenni . Nem akartam, hogy mérges legyél ránk, amiért olyan sokáig elmaradunk ...-magyarázkodott édesen, vállát  zavarodottan megvonva   Daniel.

-Nem féltél  olyan magasan, Rose ?

-Nem , tök jó volt ! én voltam a mit...... mi is Daniel ?

-Mitfahrer  -segítette ki a kislányt a fiú.

-Értem . Akkor gyors kézmosás és asztalhoz ! – nevetett rájuk Emma.

A nagy és kimerítő séta és a degeszre tömött has megtette a hatását a nyárvégi kánikulában ... Daniel ebéd után elnyújtózott egy pléden  a hűs, árnyat adó vén diófa  alatt a kertben,  Rose pedig mellé kucorodott. A fiú magához ölelte a kislány kicsiny testét.  Emma, mikor elkészült  az ebéd romjainak eltüntetésével  és elpilledve megállt az ablaknál és könnybelábadt a szeme az eléterülő látványtól, ahogy  ez a  két  számára szeretett ember ilyen meghitten szunyókál as természet lágy ölén.  Óvatosan a fiú mögé bújt,  hogy ne ébressze fel, de aztán nem tudta megállni és belepuszilt  a hajába, majd magához  ölelte a fiú derekát szorosan hozzáfeszítve testét. ...Békésen, meg sem mozdulva aludták  át  az egész délutánt .

Daniel ébredt fel elsőnek és meglepve, de egyben jóleső megnyugvással konstatálta, hogy Emma is odabújt szorosan mellé. Hallotta halk, kiegyensúlyozott szuszogásukat, így meg sem mert mozdulni, nehogy felébredjenek mellette.  Arcán érezte  a kisház nádfedele mögé bújó nap sugarainak melegét. Átadta magát ennek a meghitt pillanatnak, amit semmiért sem cserélt volna el. Olyan volt, mintha a saját családjával lenne, és ez a gondolat melegséggel töltötte el megtépázott lelkét. Némán  nevetett, mert eszébe jutottak azok a kalandok, amik vele, velük történtek  itt vidéken  az elmúlt pár nap alatt.  Boldog volt, hogy Emma nem engedte magát meggyőzni róla, hogy Daniel csak nyűg lenne a nyakukon  a korlátozottsága miatt. Biztos volt benne, hogy ez a melléhez bújó kis boszorka még Londonban is megörökíti majd pár rajzban a kalandjaikat. 

Érdekes a gyerek, hogy mennyi mindent tud kifejezni pár tollvonással, ha éppen nem is akar beszélni róla szóban. Daniel meglepődött, amikor a kislány még Londonban arról mesélt, hogy mi látható a képen, amit a zongoralecke fejében készített neki. Soha nem hagyta ki, hogy részletesen kikérdezze  Rose-t ,hogy mi látható a művein. Meglepte, hogy egyre többször hallotta a kis festőművészétől, hogy : -Te vagy rajta és .....

De legjobban az hatotta meg, amikor  minap, itt a tópartján ülve beszélgettek hármasban. Emma  napozott, elnyúlva a vízparton, Daniel pedig ücsörgött mellette  a kutyust simogatva az ölében, és figyelt a kislány csicsergésére; néha közbevetve  valamilyen szóviccet vagy tréfát, hogy megnevettesse a kis cérnahang tulajdonosát.  Rose rajzolt közben, majd amikor kész lett vele, odabújt az anyjához . -Nézd Mama !

Emma nem szólt semmit, csak nagyot nyelt és mosolyogva megsimogatta a kislány kócos fürtjeit, majd a mellette ülő, fűszállal a szájában maga elé mosolygó férfi re nézett. 

Rose, miután anyjától más reakciót várt sikeres munkája láttán, a fiú nyakába tette apró kis kezét,  megcirógatta, hogy jelezze, hogy ott van mellette .

-Daniel ,Daniel !

-Na had lássam, nézett le nagy komolyan a szemüvegén keresztül a  kezébe nyomott   rajzra !

-Ááá ,látom, egy lila viziló! Na, de hány lába van ?

- Neem is !! - rázta a nevetés a kislányt  .

-Jaa, bocsánat, látom már!  Ez nem is viziló, hanem egy kenguru, erszényében egy kismajommal !

-Neem !-kacagott Rose élvezve a tréfát .

Emma, csak nézte őket  és le nem tudta venni a szemét a férfiról, aki ilyen szeretettel, figyelemmel viselkedik a lányával, majd tovább gondolta Emma, és felvillantak azoknak a felejthetetlen éjszakáknak az emlékképei, amiket együtt töltöttek itt  Daniellel.  Talán már kezd felengedni egy kicsit mellette és kezdi elhinni, hogy vannak még olyanok, akik szeretik Őt és fontos nekik. Emmát szerelmes pillantásaiból Daniel vidám hangja rázta fel .

-Akkor csakis egy zsiráf  lehet kakassal  a hátán, zöld tornacipőben ...-de már nem tudta befejezni, mert Rose nem kímélve, kacagva birkózta le  Őt, és így egyik kezében a felriadt blökit szorongatta , a másik kezével pedig a kis támadóját tartotta óvatosan, nehogy megnyomja hancúrozásuk közepette. Aztán a rémült kutyusnak sikerült kiszabadulnia és mellettük ugrálva ugatta kettejük önfeledt játékát. Miután  a csatározástól elpilledve  lenyugodtak, Daniel  Rosie -hoz fordult .

- Na , elmondod végre ,hogy mit rajzoltál, vagy ezt már soha nem tudom meg ?

Rose csak erre a pillanatra várt . Összeszedte a fűbe elszállt rajzát és Daniel ölébe kuporodott. Már természetes volt, nem lepődött meg a fiú a gyerek reakcióin , mozdulatain, hanem nagyon élvezte.

-Ez itt én vagyok középen, itt van M&M. Körben virágok vannak és madarak. Zöldek és sárgák, tudod, amit láttunk tegnap a mezőn - tette hozzá bizalmasan. Majd folytatta  a meggyőző  képelemzést...-Egyik oldalamon a Mama, abban a szép virágos ruhájában,  amit mondtál, hogy szeretsz,  a másikon Te vagy baseball-sapkában és fogjátok a kezem ...és itt egy szív lenn a lap alján, ezt neked rajzoltam.  Na,ennyi ! 

Daniel arcáról a fülig vigyor fokozatosan tűnt el és vették át a helyét a homlokán összefutó ráncok. Beharapta  a szája szélét és  simogatni kezdte  a kislány hátát beborító  fürtöket. Nehéz volt megszólalnia.  Lehet, hogy másnak nem mondott volna semmit ez a pár mondat, de a férfi érzékeny, sérült lelke másképpen reagált rá.

-Biztos nagyon szép színes ! – mondta halkan, és a kislány felé fordult.

-Azt nem mondtad Rosie, hogy mit is írtál még rá a rajzodra! - suttogta Emma rekedten .

A csöppség a fiú mellkasára nyomta az arcát és halkan, szégyenlősen suttogta bele a pólójába: -Szeretlek Daniel.....

A fiú arca megfeszült  a nem várt mondattól  és a kislány  szokatlan szégyenlőssége is meglepte vagy inkább meghatotta. Magához szorította  a kicsit és belepuszilt a hajába. 

-Én is, ...nagyon, ...hidd el Rose.

-Én is szeretlek  . - és ezt már Emma  mondta, alig hallhatóan, de nem mozdult a helyéről,  csak nézte a fiú döbbent arcát. ...és Emma arcán legördültek a könnyek megállíthatatlanul. Daniel a kezét a lány felé nyújtotta. -Gyere ...-suttogta a fiú . Emma  odabújt a férfi mellé, szorosan átölelve a derekát, másik kezével megölelve Rosiet is . A kislány felnézett anyjára .

-Miért sírsz Mama  ? -mászott ki Daniel öléből és átölelte az anyja nyakát. Kis kezével végigsimított Emma könnyes arcán és egy cuppanós puszit  nyomott rá. Emma magához szorította a lányát.

-Nincs semmi baj,  Kincsem, csak nagyon szépet rajzoltál, és nagyon boldog vagyok tőle.

-Akkor ne sírj ,Mama  ! Ha örülünk, akkor nevetni kell, nem ? - vígasztalta a kislány és két kis ujjával mosolyra húzta a nő szája két szélét . Emma erre a gyermeki logikára mi mást tehetett volna, mint elnevette magát, megölelgette és sok- sok puszival borította a kislány arcát és haját.

-Na látod ! -mosolygott a kislány és az anyjához bújt.

Daniel  csendben hallgatta ezt a kis párbeszédet anya és lánya közt, majd gondolt egyet és  magához húzta a nőt és hosszan szájon csókolta. A meglepett Emma nem is tudott mit szólni, csak zavartan, röstellve magát ,hogy a lánya előtt csókolta meg Daniel, nézett Rosiera .

-Húúú !!!!! ,   ti szerelmesek vagytok  ??? – kerekedett el a kislány szeme, amely tele volt nevetéssel, aztán tovább nem is foglalkozott velük,  kibontakozott anyja ringató öleléséből és  a kutyája után eredt.  Emma  feltápászkodott Daniel mellől  és a kezét nyújtotta felé.

-Gyere ! - felhúzta a fiút. Átölelte a derekát,  a fiú pedig a vállát. Szó nélkül,  csendben sétáltak be a kis házba, de gondolataik annál hangosabbak voltak a fejükben  .