25-26.
25.
Daniel az ágyában ült és halk zene szólt a Cd lejátszóból. Egész nap
rossz kedve volt. Igazán maga sem tudta, hogy mi volt a baja; nem volt
kedve magyarázkodni, ezért inkább
elvonult a vén diófa alá és végignyúlt
egy rozoga napozóágyon, fejére feltette
a fülhallgatót és úgy tett, mint aki nagyon zenét hallgat éppen.
*
Miután oly szép éjszakát töltöttek együtt a szabadban,
Emma a fiú szobájában aludt éjjelente.
Amikor Rose bealudt a csöpp kutyával a
karjaiban, Emma becsukta a meséskönyvet
és halkan lesurrant a lépcsőn. Bement a fiú szobájába és csendben csukta be az ajtót maga mögött. Daniel
a hátát egy párnával támasztotta ki. A hold fényesen benézett az ablakon, Emma gyertyákkal a kezében
lépett az asztalhoz, majd meggyújtotta
őket . Pár pillanat múlva már érezni lehetett a finom, édeskés illatot szétterjengeni a szobában .
-Mi ez az illat? – szimatolt a fiú.
-Tetszik ?
-Ez csokoládé illat ?
-Igen .
- Hmmm-mormolta a
férfi . -Szeretem a csokoládét -mosolyodott el
aznap először. Emma feltérdelt, majd négykézlábra ereszkedett a fiú
mellett az ágyon egy tábla
csokoládéval a kezében. Letört egy
darabot és óvatosan, lassú mozdulattal a fiú szájához érintette ..Daniel
résnyire nyitotta a száját és Emma benyomta
az ajkai közé.
-Finom .Szeretem .
-Tudom .-suttogta Emma .
A lány tört egy újabb darabot .
-Szeretnél még ? -súgta
Daniel nem felelt, csak igenlőn bólintott lassan a fejével.
Nem tudta, hogy ez a feszültséggel teli nap hogy alakulhatott hirtelen ilyen
ingerlően erotikussá, de úgy döntött, nem is töri ezen a fejét. Emma játszani
akar, hát játszani fognak. Annál is inkább, mert most már ő sem tudta volna
abbahagyni. Emma a szájába vette a csokoládét,
ami selymesen olvadt szét a nyelvén. A
fiú szájához hajolt és a szájában lévő szelet másik felét Daniel ajkához
érintette. Daniel nyitotta a száját, de
meglepődve érezte a csoki bársonyos íze mellett a lány puha nyelvét is. Emma figyelte a gyertya sejtelmes fényében a
fiú arcát. Daniel izgalommal telve fogadta be a lány édes csókját, Emma pedig
végigsimította a férfi meztelen mellkasát, a karjain dudorodó izmokat, majd
végigcsókolta az ujjaival bejárt
útvonalat. Finom rezgések futottak át a férfi testén. Megfeszült a
finom érintések alatt.
-Ereszd el magad !...-súgta neki a lány.
-Nem tudom ..,annyira kívánlak Emma ,de...de feszélyez ez az
egész szarság - és lehajtotta a fejét, a szemeit masszírozva. A lány odahajolt
Danielhez és két puszit lehelt a lehunyt szemére.
-Hagyd, hogy segítsek
! Daniel, hallod ?
-Annyira szeretnélek látni Emma ! Tudom, hogy szép vagy; érzem a kezemmel, hogy gyönyörű lehet a tested ... Miért pont velem történik ez ? Tudom, ez hülyeség, hogy
ezt mondom, hiszen ez mindenkinek rossz lehet. Bár, már ezt sem hittem volna, hogy
ez megtörténhet még ...
- Miről beszélsz ?
Daniel hallgatott, majd karjai közé vonta a vele szemben ülő Emmát.
-Rólad. Emma, lehet, hogy
kinevetsz ,de ... ,de én nagyon megszerettelek benneteket Rosieval ...én
annyira boldog vagyok, hogy veletek lehetek
és még boldogabb, hogy veled. El
sem tudom mondani, hogy mit is érzek, amikor velem vagy, ha csak
itt tudhatlak magam mellett...- elhallgatott,
majd egy mély levegővétel után folytatta
:
-De én nem szeretném, ha ezt azért tennéd, mert sajnálsz !
Tudom, hogy egy fiatal, egészséges nőnek
én nem vagyok egy jó ...parti ...
-Hagyd abba, Daniel!
Cssssss ! -és ujját a fiú szájára tette . - Gyere ! -kimászott a fiú ölelő
lábai és karjai közül. -Feküdj ide
mellém ! -húzta le a fiút maga mellé a puha párnára. Emma olyan szeretettel nézte
ezt a sérült embert, ezt a gyenge és
elveszett, de ugyanakkor nagyon erős
srácot, ezt a nagy kamaszt, ezt az örök gyereket, ezt a komoly vagy
éppen játékos fiút, ezt a remek zenészt,
ezt a gondoskodó és rettenetesen szerethető
férfit, aki mind egy személyben Daniel
Brookes-ot jelentette. Tisztában
volt vele, hogy Daniel nem lát, és hogy
ez nem egy elhanyagolható szempont, de azt is látta, hogy ez a srác hogy viselkedik velük. Rose is nagyon szerette Danielt, és egy gyereknél
senki sem látja élesebben a felnőttekben lakozó jót.
-Várj egy kicsit ! – szólalt meg, és könnyedén felpattant
a férfi mellől. Daniel csendben várakozott, mint egy szófogadó óvodás.
Pár pillanat múlva Emma már vissza is bújt a fiú mellé.
-Fordulj hasra !
Daniel elmosolyodott és kíváncsiságtól hajtva a lány felé fordult, majd egy szó nélkül
megtette, amire kérte. A lány mellé térdelt
és a tenyerébe csöpögtetett a kezében lévő olajból, összedörzsölve a tenyerét
felmelegítette azt. Érezte, hogy Daniel háta keményen feszül az ujjai
alatt, ahogy hozzáért széles vállaihoz.
-Engedd el magad !-búgta a
fülébe.- Hallgasd a zenét !
Szétkente a tenyerében a sikamlós masszát, majd a férfi vállaival kezdte a masszírozást . Finom
mozdulatokkal dolgozta be a fiú
bőre alá az olajat. Kis idő múlva érezte ahogy ellazulnak a fiú hátizmai
és a teste puhán fogadja be a lány
érzéki, lazító érintéseit .
-Most fordulj meg! – vezényelt újra, és pár csepp olajat
cseppentett Daniel mellére ...
-....most én szeretném !- szedte izgatottan , lihegve a
levegőt a fiú .
Emma elmosolyogta magát és szemei csillogtak az izgalomtól .
-Segítesz ? -és Daniel
ujjait pólója aljához irányította. A férfi hosszú ujjaival szinte átérte a lány
derekát, magához húzva szájon csókolta, majd az izgalomtól remegő kézzel
lehúzta a lányról a könnyű anyagot. Emma megborzongott a fiú lágy, a bordáit végigcirógató érintésétől ...
26 .
Az igazsághoz hozzátartozott, hogy egyikőjüknek sem volt
kedve visszamenni Londonba . Élvezték minden pillanatát az itt töltött
napoknak. De Emmát is várta haza a
szerkesztője a novellája befejező
fejezeteivel. A lány már nem is merte
mondani Aliznek, hogy Ashmoreban nem írt egy sort sem, mert el volt foglalva
...de nagyon ! Csakhogy nem a novella szereplőivel, hanem a saját élete főhősével, az állati dögös,
csodálatos, elbűvölő, figyelmes, odaadó, mindig tettrekész Daniel Brookesszal.
Danielnek is voltak a clubban kötelezettségei, ha pénzt akart
keresni. Márpedig akart ,ha nem kívánt a
szülei nyakán lógni, és mostanában erre
vágyott legkevésbé. Igaz, hogy több remek jazz -zenész is fellépett a 606-ban, de
Danielnek már volt egy kitartó, ragaszkodó közönsége, akik hiányolták őt, akik miatta jártak esténként a
clubba .
Emma nagyon kitett
magáért és finom ebéddel várta haza a kis csapatot, hogy méltón
megünnepeljék ennek a csodás, egy életre szóló emlékű nyári kalandnak a
befejezését. Daniel, Rose és M&M a
környéket bejárva tért haza. Rosie élvezte ezeket a sétákat a férfival, mert az
anyja eddigi barátai nem foglalkoztak vele. Szinte minden szünidőben a nagyiéknál volt, mert nem szerették a bácsik, ha láb alatt volt. De
Daniel más volt, Ő mindig viccelt Rose-val, amit nagyon szeretett, és érezte
,hogy szereti őt, ezért aztán Ő is
nagyon ragaszkodott a férfihoz. De voltak komoly beszélgetéseik is, ami sokszor
a fiút is meglepte, hogy mennyire érett tud lenni a kislány a korához képest.
Mióta pedig csatlakozott a csapathoz M&M,
sokszor tettek közös sétákat a
kis ebgyerekkel, amit Emma mosolyogva
fogadott . -Na, a három gyerek jól elvan
!
A kutya ösztönösen érezte a Danielből áradó szeretetet és
jóindulatot, mert sokszor kuporodott a férfi ölébe, ha kis gazdája éppen
elfoglalt volt, azaz felolvasott a fiúnak, amit nagyon élvezett Rose is,mert
fontosnak érezte magát ettől, ahogy betűzi a szavakat, amik lassan mondatokká
fejlődtek a gyakorlás során; vagy modellt ültek
neki és színpompás rajzon
örökítette meg kettejüket. Ezek az órák Daniel számára is nagyon kedvesek
voltak. Szerette hallgatni Rose véget
nem érő csicsergését, mert természetesen a kislánynak, mint minden nőnek, mindenről
volt véleménye. Daniel önként vállalkozott ezekre a sétákra vele és a kutyussal,
hogy Emma addig az írással tudjon foglalkozni. Sajnálta, hogy nem láthatta azt a sok rajzot, amit kapott Rosietól, pedig
már volt belőle egy albumra való. Rose
annyira elfogadó volt a férfival
szemben, hogy Daniel talán a kislánnyal töltött
idő alatt tudott ellazulni igazán. Emma nem hitt a szemének, amikor
meglátta őket .
-Ezt is csak veled lehet megtenni ! -csóválta a fejét a lány
. -Ne mozduljatok, hozom a gépet !
Daniel füle mögött
egy szál pipaccsal, szájában egy fűszállal, Rosieval a nyakában, akinek a fejét
a fiú fordítottan feltett baseball sapkája óvta a nap tűző sugaraitól, és a hóna
alatt lógó M&M -el álltak a
kertkapuban, integetve a kertben éppen
az ünnepi asztalt megterítő, a
vadvirágokkal teli vázát rendezgető Emmának .
-Hogy vett rá erre Rose?
-Nagyon elfáradtak a nagy sétában és hol a kisasszony, hol ez a szőrpamacs ült le az árokpartra pihenni . Nem akartam, hogy
mérges legyél ránk, amiért olyan sokáig elmaradunk ...-magyarázkodott édesen,
vállát zavarodottan megvonva Daniel.
-Nem féltél olyan magasan,
Rose ?
-Nem , tök jó volt ! én voltam a mit...... mi is Daniel ?
-Mitfahrer -segítette
ki a kislányt a fiú.
-Értem . Akkor gyors kézmosás és asztalhoz ! – nevetett
rájuk Emma.
A nagy és kimerítő séta és a degeszre tömött has megtette a
hatását a nyárvégi kánikulában ... Daniel ebéd után elnyújtózott egy
pléden a hűs, árnyat adó vén diófa alatt a kertben, Rose pedig mellé kucorodott. A fiú magához
ölelte a kislány kicsiny testét. Emma,
mikor elkészült az ebéd romjainak
eltüntetésével és elpilledve megállt az
ablaknál és könnybelábadt a szeme az eléterülő látványtól, ahogy ez a
két számára szeretett ember ilyen
meghitten szunyókál as természet lágy ölén.
Óvatosan a fiú mögé bújt, hogy ne
ébressze fel, de aztán nem tudta megállni és belepuszilt a hajába, majd magához ölelte a fiú derekát szorosan hozzáfeszítve
testét. ...Békésen, meg sem mozdulva aludták
át az egész délutánt .
Daniel ébredt fel elsőnek és meglepve, de egyben jóleső megnyugvással
konstatálta, hogy Emma is odabújt szorosan mellé. Hallotta halk, kiegyensúlyozott
szuszogásukat, így meg sem mert mozdulni, nehogy felébredjenek mellette. Arcán érezte
a kisház nádfedele mögé bújó nap sugarainak melegét. Átadta magát ennek
a meghitt pillanatnak, amit semmiért sem cserélt volna el. Olyan volt, mintha a
saját családjával lenne, és ez a gondolat melegséggel töltötte el megtépázott
lelkét. Némán nevetett, mert eszébe
jutottak azok a kalandok, amik vele, velük történtek itt vidéken
az elmúlt pár nap alatt. Boldog
volt, hogy Emma nem engedte magát meggyőzni róla, hogy Daniel csak nyűg lenne a
nyakukon a korlátozottsága miatt. Biztos
volt benne, hogy ez a melléhez bújó kis boszorka még Londonban is megörökíti
majd pár rajzban a kalandjaikat.
Érdekes
a gyerek, hogy mennyi mindent tud kifejezni pár tollvonással, ha éppen nem is
akar beszélni róla szóban. Daniel meglepődött, amikor a kislány még Londonban
arról mesélt, hogy mi látható a képen, amit a zongoralecke fejében készített
neki. Soha nem hagyta ki, hogy részletesen kikérdezze Rose-t ,hogy mi látható a művein. Meglepte, hogy
egyre többször hallotta a kis festőművészétől, hogy : -Te vagy rajta és .....
De legjobban az hatotta meg, amikor minap, itt a tópartján ülve beszélgettek
hármasban. Emma napozott, elnyúlva a
vízparton, Daniel pedig ücsörgött mellette
a kutyust simogatva az ölében, és figyelt a kislány csicsergésére; néha
közbevetve valamilyen szóviccet vagy
tréfát, hogy megnevettesse a kis cérnahang tulajdonosát. Rose rajzolt közben, majd amikor kész lett
vele, odabújt az anyjához . -Nézd Mama !
Emma nem szólt semmit, csak nagyot nyelt és mosolyogva megsimogatta
a kislány kócos fürtjeit, majd a mellette ülő, fűszállal a szájában maga elé
mosolygó férfi re nézett.
Rose, miután anyjától más reakciót várt sikeres
munkája láttán, a fiú nyakába tette apró kis kezét, megcirógatta, hogy jelezze, hogy ott van
mellette .
-Daniel ,Daniel !
-Na had lássam, nézett le nagy komolyan a szemüvegén
keresztül a kezébe nyomott rajzra !
-Ááá ,látom, egy lila viziló! Na, de hány lába van ?
- Neem is !! - rázta a nevetés a kislányt .
-Jaa, bocsánat, látom már!
Ez nem is viziló, hanem egy kenguru, erszényében egy kismajommal !
-Neem !-kacagott Rose élvezve a tréfát .
Emma, csak nézte őket
és le nem tudta venni a szemét a férfiról, aki ilyen szeretettel, figyelemmel
viselkedik a lányával, majd tovább gondolta Emma, és felvillantak azoknak a
felejthetetlen éjszakáknak az emlékképei, amiket együtt töltöttek itt Daniellel.
Talán már kezd felengedni egy kicsit mellette és kezdi elhinni, hogy vannak
még olyanok, akik szeretik Őt és fontos nekik. Emmát szerelmes pillantásaiból
Daniel vidám hangja rázta fel .
-Akkor csakis egy zsiráf
lehet kakassal a hátán, zöld
tornacipőben ...-de már nem tudta befejezni, mert Rose nem kímélve, kacagva
birkózta le Őt, és így egyik kezében a
felriadt blökit szorongatta , a másik kezével pedig a kis támadóját tartotta óvatosan,
nehogy megnyomja hancúrozásuk közepette. Aztán a rémült kutyusnak sikerült
kiszabadulnia és mellettük ugrálva ugatta kettejük önfeledt játékát. Miután a csatározástól elpilledve lenyugodtak, Daniel Rosie -hoz fordult .
- Na , elmondod végre ,hogy mit rajzoltál, vagy ezt már soha
nem tudom meg ?
Rose csak erre a pillanatra várt . Összeszedte a fűbe
elszállt rajzát és Daniel ölébe kuporodott. Már természetes volt, nem lepődött
meg a fiú a gyerek reakcióin , mozdulatain, hanem nagyon élvezte.
-Ez itt én vagyok középen, itt van M&M. Körben virágok
vannak és madarak. Zöldek és sárgák, tudod, amit láttunk tegnap a mezőn - tette
hozzá bizalmasan. Majd folytatta a
meggyőző képelemzést...-Egyik oldalamon
a Mama, abban a szép virágos ruhájában, amit mondtál, hogy szeretsz, a másikon Te vagy baseball-sapkában és
fogjátok a kezem ...és itt egy szív lenn a lap alján, ezt neked rajzoltam. Na,ennyi !
Daniel arcáról a fülig vigyor fokozatosan tűnt el és vették
át a helyét a homlokán összefutó ráncok. Beharapta a szája szélét és simogatni kezdte a kislány hátát beborító fürtöket. Nehéz volt megszólalnia. Lehet, hogy másnak nem mondott volna semmit ez
a pár mondat, de a férfi érzékeny, sérült lelke másképpen reagált rá.
-Biztos nagyon szép színes ! – mondta halkan, és a kislány
felé fordult.
-Azt nem mondtad Rosie, hogy mit is írtál még rá a rajzodra!
- suttogta Emma rekedten .
A csöppség a fiú mellkasára nyomta az arcát és halkan, szégyenlősen
suttogta bele a pólójába: -Szeretlek Daniel.....
A fiú arca megfeszült
a nem várt mondattól és a
kislány szokatlan szégyenlőssége is meglepte
vagy inkább meghatotta. Magához szorította a kicsit és belepuszilt a hajába.
-Én is, ...nagyon, ...hidd el Rose.
-Én is szeretlek . -
és ezt már Emma mondta, alig hallhatóan,
de nem mozdult a helyéről, csak nézte a
fiú döbbent arcát. ...és Emma arcán legördültek a könnyek megállíthatatlanul.
Daniel a kezét a lány felé nyújtotta. -Gyere ...-suttogta a fiú . Emma odabújt a férfi mellé, szorosan átölelve a
derekát, másik kezével megölelve Rosiet is . A kislány felnézett anyjára .
-Miért sírsz Mama ?
-mászott ki Daniel öléből és átölelte az anyja nyakát. Kis kezével
végigsimított Emma könnyes arcán és egy cuppanós puszit nyomott rá. Emma magához szorította a lányát.
-Nincs semmi baj,
Kincsem, csak nagyon szépet rajzoltál, és nagyon boldog vagyok tőle.
-Akkor ne sírj ,Mama
! Ha örülünk, akkor nevetni kell, nem ? - vígasztalta a kislány és két
kis ujjával mosolyra húzta a nő szája két szélét . Emma erre a gyermeki
logikára mi mást tehetett volna, mint elnevette magát, megölelgette és sok- sok
puszival borította a kislány arcát és haját.
-Na látod ! -mosolygott a kislány és az anyjához bújt.
Daniel csendben
hallgatta ezt a kis párbeszédet anya és lánya közt, majd gondolt egyet és magához húzta a nőt és hosszan szájon
csókolta. A meglepett Emma nem is tudott mit szólni, csak zavartan, röstellve
magát ,hogy a lánya előtt csókolta meg Daniel, nézett Rosiera .
-Húúú !!!!! , ti
szerelmesek vagytok ??? – kerekedett el
a kislány szeme, amely tele volt nevetéssel, aztán tovább nem is foglalkozott
velük, kibontakozott anyja ringató
öleléséből és a kutyája után eredt. Emma
feltápászkodott Daniel mellől és
a kezét nyújtotta felé.
-Gyere ! - felhúzta a fiút. Átölelte a derekát, a fiú pedig a vállát. Szó nélkül, csendben sétáltak be a kis házba, de
gondolataik annál hangosabbak voltak a fejükben
.
15 megjegyzés:
Drága zsó!
Tudom, már úton vagy, és lehet nem most fogod ezt olvasni....
Mondd az neked valamit, hogy egy hatalmas gombóc nőtt a torkomban?!?! ;) <3
Egyszer én is szeretnék egy vén diófát, és nem feltétlenül lógni szeretnék rajta....
Köszönöm, hogy megosztod ezt velünk! A sok apró, de egyáltalán nem mellékes mozzanatot...
Sok puszi
IMÁDTAM!!! Végig a könnyeimmel és az 1000 W-os mosolyommal küszködtem.
Jó hogy, felvállalják... Kíváncsi vagyok mi lesz, ha visszamennek Londonba. Ott kezdődnek majd a megpróbáltatások.
Szilvi
Csez ,ne" izélj" már !!!!XDDDD
/Pironk ,pironk ./ Tudod ,arra a diófára nem csak lógatni lehet ,hanem kötözni is ...... alternatívának az is jó ,hidd el !
Kedves Szilvi ,annyira örülök ,hogy ilyen hűséges komizó vagy .XD
Ne hagyd abba légyszi ! XD
Sohajtoztam es amulatba estem. imadom Daniel lelket. Emmaba is belelatni itt ott, de o meg nem annyira nyilt meg nekunk olvasoknak. Dan mar annal inkabb.
danielrol sokat megtudtunk..mitol fel, mi tortent vele, lelekben a pokol bugyraiban volt, most probaljak onnan elocsalogatni...na ugyanezt emmarol meg nem igazan tudtuk meg. jo volt rola szo...
mondjuk azt is eerzem , hogy itt most Daniel a lenyeg ebbol a szempontbol. az a lenyeg, hogy koran reggel hol osszeacsarodott a szivem, hol meg elolvadt...koszike.
GABÓ
na, szóval, az előző a Gabó volt a chatben... én meg ezt válaszoltam rá...
szerintem Emma életében nem is volt ekkora törés... oké egy testvér elvesztése (főleg, hogy iker) nyilván az, de végül ott volt Rosie, aki segített túlélni. Danielnek pedig csak a csalódások jöttek és
minden más ami az önbizalom rombolásához kell...
szóval beszélgetünk ám az írásodról csajszi ;)
XDDDDDDDDDD muhahahahhhhhaaaaaaaaa /Zsolt és Csez után szabadon !!!!!!!!!
Köszönöm a finom és szívet melengető reggelit!
<3
Keresem a szavakat.
Békés, szívhez szóló, törékeny boldogság. Talán ezek amik leginkább kifejezik amit olvastam. Összefacsarodott a szívem. Annyira eltudtam képzelni a nyári meleget, az alkonyba forduló nappalt, ahogy felébrednek, és egymásra mosolyognak. Jaj Zsó nagyon szép volt!!!!
Heni
Ja! És az emberem is olvasta, és most feltűnően csendben van! XDDDD Titkolja de meghatódott ám! Tutti majd jönni fog valami ócska dumálval! XDDDDDD
Szeretés van Aranyoskám!
Egyszerűen imádok itt minden történetet...köszönöm lányok!:):)
Zsuzsa
Köszi Zsuzsa a Jutka nevében is !
gyere máskor is !!
És igen... Zsuzsa, köszönet a lelkesedésért, ígérem, lesz folytatás ... Egy-egy ilyen egyszerű mondatért érdemes csinálni :)
ja, Golden, akit jutka :)
Szia!
Most találtam csak rá a blogra és egy szuszra el is olvastam a történet eddigi részeit. Érdekesen, fordulatosan és mélyen átélhetően írod le az érzéseket, sok helyen nagyon meghatóan. Én ennél a résznél jutottam el addig, hogy meg is könnyeztem a jelenetet!
Köszönöm az élményt, mert határozottan élmény olvasni!
Várom a folytatást! :)
Kedves Dóri !
Nagyon köszi a hozzászólásodat és meg is becsüljük hidd el ,mert olyan kevés sajna manapság !!!/Mm a komi,pedig tényleg jó ,ha van visszajelzés ,mert akkor az ember lánya tudja ,hogy mi -hány óra ,vagy egyáltalán a miheztartás végett...
Még egyszer köszönöm !
Bocs ,most látom ,hogy rosszul írtam ,nem Dóri ,hanem Dóry .XDD
Megjegyzés küldése