Zongoralecke 27-29.

27.

London a vidéken töltött két hét után büdös és zajos volt Daniel számára. Soha nem gondolta volna városlakó létére, hogy  a vidék így megbabonázza ilyen rövid idő alatt. Bár, ha jobban belegondol, lehet, hogy nem egyedül a vidék tehet a dologról ... Furcsa volt számára, hogy megint külön laktak Emmával, legalábbis nem voltak annyit együtt, mint Ashmore-ban. Igaz, hogy Emma, ha tehette, a fiúnál töltötte minden szabadidejét, de Rose miatt nem akartak lépni  az összeköltözésben. Daniel éjszakánként a  606-ban zenélt, Emma miután Rosit elvitte  a nyári táborba, hogy új barátokra tehessen szert, itt az  új helyen, nekiállt a már jócskán elmaradt írásnak. 

Miután a férfi felébredt, együtt ebédeltek, hol Emmánál, hol a fiúnál  töltötték ezeket az időket, hosszan beszélgetve vagy izgalommal telve, összebújva szerelmeskedtek. Rose rendre  tudósította a táborban történt eseményekről a férfit, és a hazatérte után délutánonként Danielnél csiszolta egyre figyelemre méltóbb zongora tudását. Gyorsan tanult a türelmes, kedves tanár odafigyelése mellett. Az élménybeszámolóit Daniel komoly ábrázattal, magában persze jót mulatva hallgatta végig. Aztán  esténként  egy közös séta erejéig elvitték M&M -t a parkba megfuttatni és a többi ott lévő kutyával játszani, vagy a mókusokat kergetni. A közösen elköltött vacsorák tették fel a napra a koronát. Szinte egy láthatatlan burok  alatt éltek így hármasban.  Szerették,  segítették egymást, figyeltek egymásra. Már-már idilli volt hármójuk kapcsolata.

28.

Dr Paxton mosolyogva fogadta Danielt és Emmát a rendelőjében.

-Üdv  Dr . Paxton-mosolygott Daniel .

Emma az orvos felé nyújtotta  a kezét, amit a férfi  finoman megszorított és melegen megrázta.

-Emma  Bradley, Daniel barátnője. A fiú résnyire nyitotta a száját, de végül nem szólt semmit, csak az a huncut mosoly jelent meg a szája szögletében. Emma most először mondta ki, hogy az Ő barátnője, ráadásul egy idegennek, még ha  az öreg Paul olyan is a fiú számára, mintha a nagybátyja volna.   A fiatal nő a férfi mellett foglalt helyet a napsütötte, világos helységben  és érdeklődéssel jártatta körbe a szemét  a nyugodt, kifinomult környezeten, ami egyáltalán nem  orvosi rendelő benyomását keltette benne, hanem már-már otthoni környezetet juttatott az eszébe.  A falak világos színe, a puha bőr fotelek és a tetszetős klasszikus festmények a falon, a szép ápolt  növények .... tetszett a lánynak. Emma  a kezét  az ölébe téve  kulcsolta rá ujjait a fiú kezére, Daniel pedig nyugtatólag, hüvelykujjjával cirógatta a lány meleg bőrét. .Az idős orvos  fürkészve nézte a fiatalokat. Hol páciensére, hol a fiatal, üde teremtésre,  aki elkísérte,  emelte tekintetét. Azt a vak is láthatta, hogy milyen jellegű lehet kettejük kapcsolata.   

Az orvos még soha sem látta a fiút senkivel sem, amióta ide járt a rendelőjébe. Mindig egyedül jött, még a szülei sem kísérték el soha, bár tudta, hogy ez nem a szülőkön múlt, mert ismerte  Mary érzéseit a fia iránt és tudta, hogy mennyire el van keseredve,amiért a fia kirekeszti őt  az életéből. De Daniel felnőtt volt, így érthető volt, hogy nem akar  az anyjával járni a vizsgálatokra, mint egy kisgyermek. A kezdeti bizakodás, lelkesedés  a fiúban a hónapok múlásával és a változatlan eredményekkel egyre jobban elhalványodott,  és mindjobban a lemondás, a rosszkedv vette át a szerepet Daniel viselkedésében, hozzáállásában a "gyógyuláshoz " . Miután újra megvizsgálta  a fiú szemét, a szemreflexét  ,az orvos leült  az asztalához és kezét az asztal lapján összekulcsolva nézett  hosszasan, elgondolkodva az előtte ülő, lábát idegesen remegtető fiúra.

-Daniel, én amondó vagyok, hogy ne várjunk tovább a műtéttel, akármennyire is el akartuk kerülni. Úgy látszik, nagyon makacs az a vérrög és nem hajlandó magától felszívódni... Tudja, hogy a műtét sem veszélytelen, de azt gondolom, hogy bele kellene vágnunk.

Emma érezte a fiú kezének egyre erősebb szorítását , aminek nyilván tudatában sem volt, de nem mert szólni, hogy már szinte fáj a keze.  Aggódó pillantással pásztázta végig  Daniel  arcát, majd lassan, puha érintéssel hozzáért a fiú hajához és megsimogatta, majd levezette ujjait az arcára, megcirógatva  a fiú  állának feszült vonalát .

-Nagyon szeretnék látni Doktor úr ! -suttogta alig hallhatóan a padlóra meredve a fiú.

-Tudom fiam, tudom. Őszintén meg is értem, és azt gondolom, hogy kár is lenne kihagynia ezt a látványt ...már megbocsásson Kedves!  -mosolygott   a hálás, de annál szégyenlősebb, fülig piruló Emmára.

-Köszönöm -súgta  a lány 

Ekkor már Daniel is felé fordult  és rámosolygott azzal a mindent elolvasztó mosolyával, és vidáman megjegyezte :

-Igen, azt hiszem én is sajnálnám ...

Emma sem bírta tovább a feszültséget és könnybelábadt szemmel nézett a fiúra. Daniel a lány arcához érintette  a kézfejét és végigsimított a zavarodott, könnyeivel küzködő arcán, Emma pedig hálásan hajtotta  Daniel tenyerébe a fejét. Az orvos figyelmét nem kerülte el a fiatalok közti bizalmas pillanat, és zavartan krákogott...

-Azt hiszem Kedves, ha nem haragszik meg érte, de azt kell mondjam, maga nagyon jót tesz ennek a fiatalembernek ... Akkor fiam -fordult Danielhez az előjegyzéseit nézegetve - csütörtökön találkozunk a kórházban. Pár rutin vizsgálatra lesz még szükség a műtét előtt, és ha minden rendben lesz ,akkor pénteken el is végezhetjük a beavatkozást. Nyugodjanak meg, nem lesz semmi baj ! -mosolygott a székén mocorgó fiúra.

Hazafelé csendben tették meg az utat sétálgatva a nyárvégi londoni napsütésben, hiszen csak pár sarokra volt a lakásuktól a szemész rendelője. Daniel gondolatai össze-vissza cikáztak a fejében. Egyfolytában a jó doktor szavai visszhangoztak a fejében : "Őszintén meg is értem, és azt gondolom, kár is lenne kihagynia ezt a látványt ..."  Annyira szeretett volna újra látni! Látni ezt a  lány itt maga mellett, végigpásztázva minden négyzetcentijét az arcának, a testének, amit már az ujjaival bejárt  és megismert. Szerette volna látni Roset, és  az általa készített rajzokat, na és persze M&M-et,  azt  a kis szőrpamacsot  sem  hagyhatja ki a szórásból -mosolygott magában, a lány karjába kapaszkodva. Szorosan egymásba kapaszkodva  lépdeltek fel a szűk lépcsőházi folyosó lépcsőin.

-Bejössz ? -kérdezte halkan a fiú .

-Később átjövök. Rosie-t átviszem anyuékhoz, be akarja nekik mutatni M&M -t. Teljes lázban ég ! -nevette el magát Emma. -Ott marad náluk pár napra .... - harapta el a mondatot, és a fiú kezéért nyúlt, az arcához húzta, majd belepuszilt a tenyerébe. -Akkor nyolc felé jövök.

-Várlak. Nyitva hagyom  az ajtót.

-Rendben - surrant be a lakásba Emma.

Daniel leült a zongorához és egy csendes D'Angelo dallamot kezdett el játszani. 

Annyira izgatott volt a műtét miatt. Félt tőle, de egyben nagyon várta is, most, hogy van mellette valaki, aki elfogadja őt  úgy,  ahogy van, vakon. Még soha sem volt Emmához fogható barátnője.

-Barátnőm - mondta ki hangosan, fülig érő vigyorral  az arcán.

Nagyon nehezen hitte el Daniel, hogy egy ilyen lány, mint Emma, elfogadja Őt. Tudta  a fiú, hogy mekkora ajándék a lány gondoskodása, odafigyelése, és bár még félve gondolt rá, de a szerelme - ízlelgette a szavakat. Még soha sem fogalmazta meg magában, de nyilvánvalóan szerelmes Emmába ...és csak remélni tudja,  hogy a lány is szereti  Őt  ...egy kicsit. De a kérdés még mindig ott motoszkált a fiú fejében, hogy miért? Lehet,  hogy csak sajnálatból? Emiatt a seregnyi negatív gondolat miatt  nem tudta elengedni teljesen magát a lánnyal töltött pillanatokban sem. Pedig annyira vágyott rá!.

29.

Daniel  engedett magának egy kád  forró vizet, hátha sikerül ellazulnia  egy kicsit a mai nap után, mire Emma hazaér  az anyjáéktól. A nappaliból halk zene hallatszott be, ami az egész lakást beburkolta, mint egy meleg takaró, a puha dallamával. Ma biztos itt alszik velem Emma, gondolt rá izgatottan. Szemét becsukva fejét hátrahajtva  mosolygott, karjait a kád szélén pihentetve zongorázta a a beszűrődő ismerős dallamot a kád szélén. Szinte már érezte, ahogy a lány meleg testével hozzásimulva fekszik mellette, Ő pedig karjában tarthatja egész éjjel.

-Bejöhetek ? - szólt halkan Emma, a fürdő ajtajának támaszkodva, egy üveg pezsgővel a kezében.

Danielnek kipattant a szeme meglepetésében, annyira el volt foglalva erotikus gondolataival, hogy szinte elröstellte magát,mert úgy érezte,  mintha rajtakapták volna valami csintalanságon.

-Persze, már vártalak - krákogott zavartan.

Emma ledobta magáról az egyszerű nyáriruhát és óvatosan belépett a fiú mellé a kádba. Daniel  arcán teljes meglepetés  tükröződött .

-Ideférsz ?

-Majd megoldom. -mondta valami kiismerhetetlen mellékzöngével a hangjában a lány.

-Mi a baj ? – egyenesedett ki Daniel, aki hirtelen nyugtalanná vált az eddig ismeretlen tónustól.

-Semmi .

- Semmi ?

-Csalódtál már valaha is bennem ? Nem, nem kell válaszolnod-gúnyolódott a lány .

-Mit titkolsz Emma ?

-Ha valamit is titkolok, érted teszem - suttogta ezt már a a fiú szájába, kezével felfedező útra indulva mellkasán, izmos, lapos hasán, majd lefelé vette útját, a víz alá...

-Te ittál ?-kérdezte Daniel türelmesen, ahogy meglepve megérezte a lány leheletén az ital szagát.

-Eszméletlen szexi vagy  Daniel Brookes .

-Emma, kérdeztem valamit !-és vállánál fogva eltolta magától a lány követelőző testét, aztán várta a választ türelmesen .

-Egy kicsit. Miért ,baj ?

-Nem, de nem szoktál ......ennyit.

-Honnan is tudhatnád, hogy mennyit ittam ?

-Érzem .

-Aha  ! Jó neked ! Én meg látom, amit látok..... harapta el a mondatot Emma vigyorogva, és a vízbe nyúlt a fiú lábai közé .

-Ne ! – rándult össze Daniel.

- Mi van ?

-Emma ....

-Tessék ?

-Mi a baj? -próbálta magához húzni a lányt, de Emma hirtelen elhúzódott és a fiú vállába öklözött.

-Mondd, hogy kopjak le, vagy valamit...bármit  !- kiabálta sírós hangon a lány a fiú arcába .

-Nincs mit mondanom Emma, amíg nem beszélsz  velem értelmesen !

-Hülye pöcs vagy !- lökte el magától a fiú kezeit, aztán azzal a lendülettel felállt  a fiú lábai közül, kilépett a kádból, majd ruháját felkapva a padlóról,  kisétált úgy -ahogy volt,  meztelenül a lakásból, és becsapta maga mögött az ajtót.

Daniel  csak ült a kádban döbbenten. Ez meg mi a szar volt ?  Nem tudta hova tenni a lány viselkedését.  Még soha egyetlen pillanatra sem volt ilyen durva, gunyoros  vele. Valami szarság biztosan van, mert nem tudta elhinni, hogy Emmának létezhet egy ilyen oldala is. Kiszállt a kádból, és kilépve a kőre,azzal a lendülettel megcsúszott és elvágódott a lány által hagyott víztócsában.

-Bassza meg !- kiáltott fel fájdalmasan, és a homlokán megjelenő púpot tapogatta, amit a kád széle hagyott.

-A kurva életbe, még itt maradok! Hülye tyúk ! Baszd meg, Emma ! Feltápászkodott és kikecmergett a nappaliba. Derekára tekerte az első törölközőt, ami a keze ügyébe akadt, és elindult a lány lakása felé. 

Halkan kopogott, majd benyitott az ajtón, meg sem várva, hogy a lány mit mond.

-Emma, hol vagy ?Emma ! Légyszíves, segíts ! Merre vagy ?

A hálóból halk orrfújás és szipákolás hallatszott.

-Itt vagyok, itt a hálóban. A fiú ismerte már a járást, úgyhogy gond nélkül jutott el a szobáig. Emma az ágyán hasalt még most is vizes testtel, meztelenül, ahogy kirobogott teljes sértettségében a fiú mellől. Daniel mellé ült és kitapogatta a lány könnytől áztatta arcát .

-Mi a baj Emma ?

A lány a fiú felé fordult ...majd hírtelen elnevette magát. Daniel értetlenül bámult a lány felé .

-Most mi van ?

-Jól nézünk ki ! -vihogta Emma.

-Miért ? – ráncolta értetlenül Daniel a homlokát. Összezavarta a hirtelen hangulatváltás. Utálta, amikor a látás hiányához még a teljes érzelmi elveszettség is társult.

-Én ruha nélkül jöttem át a folyosón, Te meg egy szál törölközőben, ami nem teljesen a te méreted -nevetett a lány. A fiú kissé megenyhülve, halványan elmosolyogta magát.

-Szegény Miss  Rossmann, ha ma is kukucskált  az emeletről, ahogy szokott, hát láthatott csodát !-gurgulázta  a lány. Most biztos kombinál és elméleteket gyárt a látottakról.

-Tényleg ruha nélkül jöttél át ?-csodálkozott Daniel. -Nem semmi nő vagy Emma Bradley !-vigyorodott el egy pillanatra..

-Milyen a szemöldököd ? Vérzik ?- ugrott fel Emma, miután egy szempillantás alatt feltámadt benne a gondoskodó anya. Daniel csak most érezte, hogy kicsit ragacsos a homloka.

-Várj, lemosom !  - fogta le a lány a kezét, ahogy a seb felé nyúlt, majd felpattant az ágyról és máris indult a kötszerért a fürdőbe.

-Kicsit csípni fog !- törölte le a centis sebet a fiú szemöldöke fölött a fertőtlenítős vattával. -Hogy szerezted ?Az előbb még nem volt semmi bajod .

-Elcsúsztam egy víztócsán, ahogy kiléptem a kádból, hogy utánad jöjjek. – vonta meg a vállát Daniel.

-Hoppá! Az lehet, hogy én voltam ?- simította meg a fiú csukott szemeit  bűnbánóan a lány; aztán felkerült  a helyes kis gyorstapasz Minnie egérrel együtt a fiú homlokára.

-Na, kész !-  nézegette elégedetten a művét Daniel arcán.

-Valamit  elfelejtettél ! – kacsintott a fiú.

-Mit ? – húzta fel zavartan a szemöldökét Emma.

-Hát, a gyógyító puszimat ...

Emma a fiú ölébe mászott és apró puszit nyomott a  sérült homlokán táncoló Minnie –re: -Így jó lesz ?

Daniel megfogta a lány arcát és a szájához vonta  az ajkát, aztán szenvedélyesen megcsókolta, amit Emma hálásan viszonzott. Egy idő után szinte falva  a másik testét,  elvesztek egymásban. Úgy látszott,  sikerült fegyverszünetet kötniük egymással.