"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. december 8., szombat

A menedék 77.


Hónapok teltek el az izgalmakkal teli kórházi vizsgálatok óta és Cara megkönnyebbülve, tünetmentesen járt-kelt egyre növekvő pocakjával a városban. Eleinte tartott a túlzó érdeklődéstől, de végül szinte csalódott volt, amiért mindenhol csak a terhes nőnek kijáró figyelemmel kezelték. A kezdeti hisztéria mára elcsitult körülöttük és a férje rajongói is beletörődtek, hogy Bálványuk filmről filmre vándorolva mégiscsak a hétköznapi férjek táborát gazdagítja. Bár a fotóik még rendszeresen felbukkantak a népszerű celebekkel foglalkozó magazinokban és hírműsorokban, de már csak ritkán bukkant fel a közelükben igazán zaklató, a magánéletüket semmibe vevő paparazzi. A baba nemét egyelőre még a maguk kis titkaként őrizték, és nem rendeltek a város népszerű bababoltjában se rózsaszín, se világoskék ruhácskákat és lakberendezési kiegészítőket sem, így a legnagyobb várakozás ezt az információt övezte. Cara ugyan egy emlékezetes londoni kirándulásuk alkalmával elkotyogta az anyósának, de Claire – önmagát felülmúlva – még sikeresen védte a titkukat.

Egyetlen felhő vetett csak árnyékot a közelgő nagy eseményre, Robert rosszul időzített forgatása, mert a nagy napon elvileg még Ausztráliában forgatja majd legújabb filmjét. Cara igyekezett nem gondolni erre, mert bár a vérnyomása Rosenfeld doktor gondos felügyeletének hála továbbra sem okozott gondot, de ha ez eszébe jutott, az aznapi eredmények mindig rosszabbak lettek. Robert titokban egyezkedett a film rendezőjével, hogy a jeleneteit az ausztráliai tartózkodás elejére időzítsék, de olyan sok szempontra kellett figyelemmel lenniük, hogy nem igazán bízott a sikerben.

A karácsonyt Londonban töltötték a családjával, meghitten ünnepelve Robert testvéreivel együtt. Az egyetlen kellemetlen meglepetést Cara szüleinek váratlan felbukkanása jelentette, akik bevásárolni érkeztek a városba és rajtaütésszerűen csengettek be a Pattinson familiánál. Egy pillanatig sem titkolták, mennyire rosszul esik nekik, amiért a fiatalok itt ünnepelnek és nem odahaza, Los Angelesben. Cara apja utalt a lányát övező korábbi botrányra, valamint arra is, hogy milyen rosszul érintette őket a barátaik előtt, hogy az újságból kellett megtudniuk, hogy nagyszülők lesznek, aztán érintetlenül hagyták a tányéron Claire híresen finom karácsonyi pitéjét, és némi rosszaállással a hangjukban búcsút vettek tőlük, majd másnap visszautaztak Amerikába. Senki nem ejtett a rövid látogatás miatt könnyet.

A szilvesztert Skóciában tervezték eltölteni Tommal, aki az emlékezetes hálaadásnapi vacsora óta nem látta Siennát, sem a lányát, de most az edingboroughi reptéren várta, hogy a kislány megérkezzen. A kislány helyett azonban csak egy levél érkezett, melyben Sienna sajnálkozva közölte, hogy Marlowe annyira megfázott a karácsonyi ünnepek alatt, hogy nem engedhette repülni. Tom teljesen maga alatt volt, így aztán Robertékkal együtt inkább visszautaztak Los Angelesbe, és a kellemes klímán együtt üldögéltek a tengerparti ház teraszán, amíg a filmvilág színejava a belvárosban vett részt különféle puccos rendezvényeken. Egyikük sem sajnálta, hogy nem vettek részt ezeken a partykon.

Amikor Cara fáradtan búcsút vett a férfiaktól és lefeküdt, Tom nagyot sóhajtva fordult Roberthez.
-Sajnálom, hogy úgy kiakadtam, amikor figyelmeztettél, hogy ne várjak olyan sokat Sienna meghívásától. Hallgatnom kellett volna rád, nem letámadni, hogy nem akarod, hogy boldog legyek. Lizzy egyébként is  elmondta, hogy neked már akkoriban mondta, hogy Siennának van valakije. Értékelem, hogy nem mondtad el, mert azt hiszem, akkor még gorombább lettem volna. Tudod, nehéz beismerni, ha az ember hibázik, és a Siennával kötött házasság most már egyértelműen hibának tűnik. Kisfiú voltam én hozzá és nem volt türelme kivárni, amíg felnövök. Csak az a baj, hogy mire mindketten rájöttünk, nem egymást akarjuk, addigra megszületett Marlowe, aki most issza ennek az egésznek a levét. Imádom azt a gyereket, de néha azt hiszem, mindenkinek jobb lenne, ha békén tudnám hagyni őket.

Robert szótlanul bambulta a horizonton lebukó nap vérvörös korongját. Tom a legjobb barátja volt, amióta csak az eszét tudta. Rossz volt hallani hangjában az elkeseredést és a fásultságot. Sosem kedvelte különösebben Siennát, mindig is úgy gondolta, hogy megeszi reggelire az ő barátját, aztán ha elege lesz, csak kiköpi, mint egy megrághatatlan falatot. És sajnos neki lett igaza. Most, amikor őt a boldogság puha felhője burkolta be, különösen rossz volt egy jóbarát szenvedését látni. De az a lemondás, ami Tom hangjából csengett, amikor Marlowe-ról beszélt, megdöbbentette.

Történjen bármi Cara és őközte, de a gyerekéről nem tudna soha lemondani. Lehet, hogy önzés, de már most, a megszületése előtt is olyan fontossá vált a számára, hogy képtelen lenne valaha is kivonni magát az életéből. Nem egy olyan ismerőse volt, aki már elvált, sőt, új családot is alapított, és látszólag könnyedén tudtak lavírozni a két családjuk között. Nyilvánvaló volt, hogy egyik helyen sem adhatták oda magukat száz százalékosan. Ez számára egyszerűen elképzelhetetlen volt.

Olyan családban nőtt fel, ahol az adott szó kötelezett; és mivel ezt mindenki kötelezőnek érezte magára nézve,  senki nem szenvedett hátrányt miatta. Egyszer azt mondta Carának, hogy a boldogság döntés kérdése. Ha valaki tisztában van a saját vágyaival, akkor csak annyit kell eldöntenie, hogy az ahhoz vezető úton kivel kell végig mennie. Ha jól választott, a siker megkérdőjelezhetetlen.

Kristent nem ő választotta. Kölykök voltak még, és úgy tűnt, az a sorsuk, hogy együtt legyenek; ne csak a vásznon, de a hétköznapokban is. Aztán kiderült, hogy a magánéletükben nem játszhatják a szerepeiket. Ahogy önmagukat kezdték adni, a romantikus máz, amit jórészt a rajongók körítettek köréjük, repedezni kezdett. A valóság Carával érkezett el az életébe, és azt még a kritikusai  is elismerték, hogy ha az élet esélyt adott neki valamire, akkor teljes erőbedobással küzdött, hogy megragadhassa a lehetőséget.

Harminckét éves lesz hamarosan. Ma már nem kölyök. Férj és hamarosan apa is lesz. Ha rajta múlik, mire kétszer ennyi idős lesz, még mindig Carával az oldalán fog ücsörögni talán éppen ezen a teraszon és az unokáit fogja nézni, ahogy a kutyájuknak dobálják a labdát. Világéletében céltudatosan követte az álmait, és ebben a mindennél fontosabb kérdésben sem szándékozott  a véletlenre bízni a dolgot.

Tom feje be-bebóbiskolt, ezért aztán elvette tőle a sörös üveget és a vendégszoba felé indította. Aztán amikor látta, hogy a barátja úgy ahogy volt, végig dőlt az ágyon, mosolyogva behajtotta az ajtót és a hálószobába ballagott. Cara halkan szuszogott, lábainál Molly aludta éber álmát. Egy gyors zuhany és fogmosás után bebújt a felesége mellé, aki még álmában is öntudatlanul húzódott hozzá. Magához ölelte és az arcát a hajába temette. Betakarta az asszony semmi és senki máshoz nem hasonlítható illata, amiről úgy gondolta, hogy egy sötét szobában is azonnal felismerné. Cara mocorgott, aztán a férfi kezéért nyúlt és a hasára húzta. Robert tenyere alatt pedig a legifjabb Pattinson halványan érezhető mozgolódással adta tudtukra, hogy jól érzi magát a szülei szerető ölelésében.
*
Tom másnap reggel bizonytalanul hunyorgott az erős napfényben. Carával a teraszon ücsörögtek a reggeli kávéjukkal a kezükben és Mollyt nézték, aki Melákot felismerve a távolban, rohant a barátjához. Robert beletörődően trappolt utána a puha homokon. Még mindig nem igazán bírta Jeffet, de szerette annyira Mollyt, hogy hagyja egy kicsit játszani a férfi kutyájával.
Tom nézte, ahogy a két férfi a homokon kezet fog és rövid beszélgetésbe bonyolódik, aztán Robert megfordult és visszafelé indult, Molly pedig az első füttyentésre odarohant hozzá.

-Még ezek a szőrös, négylábú nők is imádják. – morgott halkan, de Cara felkapta a fejét.
-Robertet?
-Jah, őt. Nagy mágus a srác, minden nő bedől a vonzerejének. … Bocs, ezzel nem azt akarom mondani, hogy te is olyan kis naív liba lennél, aki a külső alapján rajong érte, csak tudod… soha nem értettem, mit esznek rajta. Oké, elismerem, helyes pasi, már amennyire ezt én meg tudom ítélni, de közben a végletekig kocka tud lenni. Tudom, hogy sosem bírta Siennát, talán azért, mert érezte, hogy Sienna sem igazán volt oda érte. De ez azért még nem jogosítja fel rá, hogy önző boszorkánynak nevezze. Én mondhatom, hiszen engem kirúgott, de Rob adja meg neki a tiszteletet, ami a feleségemként jár neki.

Cara meglepetten fordult felé. Eddig fel sem tűnt, hogy Tom ivott volna, de ez a szöveg annyira nem volt jellemző rá, még olyankor sem, amikor Robbal legurítottak pár üveggel. Most valami mély, belülről fakadó, már-már kötekedő harag volt a szavak mélyén, amit a lány nem tudott mire vélni.
-Tom, Robert szeret téged., Te vagy a legjobb barátja. Hidd el nekem, hogy neki sem mindegy, hogy alakul az életed, és azért haragszik Siennára, mert téged bántott. Amikor megtudta, hogy Marlowe-ot nem engedte el hozzád, olyan ideges volt, mintha őt ültették volna fel.

-Azt hiszem, én is tudom, csak … csak valakit én is bántani akarok, és most jöttem rá, hogy mióta Sienna faképnél hagyott, Robon kívül nincs senki… a srácok, Marcus,Bobby jó haverok, de barátom csak ő van. És neki minden összejött. Nekem meg soha semmi. Mi a baj velem, Cara? – húzta el keserűen a száját.
Cara arcán egy halvány mosolyt suhant át. Valamikor régebben kísértetiesen hasonló kérdéseket tett fel neki az a férfi, aki most a kutyának dobál egy fagát odalent a homokon.

-Nincs veled semmi baj, Tom! Csak még nem találtad meg az igazit, aki mellett majd minden a helyére kerül. Te is tudod, hogy Robert is volt gödörben, hiszen mellette álltál a legnehezebb időkben is. Ha valaki, te aztán tisztában lehetsz vele, hogy Kristen mellett mit élt át. És látod, mára mégiscsak rendeződtek a dolgai. És itt vagyok én, egy sikertelen házassággal a hátam mögött. Robertet kellett megtaláljam, ott a világvégén, hogy egyenesbe kerüljön az életem, pedig már kezdtem lemondani róla, hogy megtalálom azt a férfit valaha is, aki mellett kiteljesedhetek. Most éppen te vagy a gödörben, de melletted állunk.  Nem Sienna volt megírva neked odafönt, ő csak egy kitérő volt; és ha nem adod fel, Marlowe idővel meg fogja érteni, hogy helye kell legyen az életedben; és ha kell, együtt fog veled harcba szállni az anyjával, hogy ő is elfogadja ezt.

-Kösz! Érdemes volt kifakadni neked és bántani kicsit Robertet, mert azonnal előjött belőled az anyatigris, aki még engem is képes védelmezni; és erre most nagyon nagy szükségem van, azt hiszem.. – mosolyodott el a férfi, aztán Carához hajolt és egy csókot nyomott a homlokára. A következő pillanatban Robert döbbent és felháborodott hangja hasított bele a reggeli csöndbe:
-Tom, te mégis mi a jó francot művelsz a feleségemmel a hátam mögött?

4 megjegyzés:

csez írta...

XDDDDDDDDDDDDDDD
Pedig már épp fogalmaztam magamban, hogy bárha valóban ilyen bölcs ez a pasi az életben is, és bárha én is ilyen bölcs lehetnék a saját dolgaimmal, erre bepötyögöd ezt az utolsó mondatot.... XDDDDD
*vigyorogvafejetcsóvàl*
Puszi ;)

Gabó írta...

Kerek a világ Pattinsonék körül, és ez nagyon jó! :)
Az elérzékenyült fiús apukát nagyon lájkoltam az előző részben! *sóh
Sajnáltam őket a sajtó felhajtása miatt, de hál istennek ez már a múlté. Most csend és viszonylagos nyugalom van körülöttük.
Tomért sajog a szívem, de Carával értek egyet, lesz ez még jobb is. ;)
Remélem a forgatás és a szülés nem fogja időben fedni egymást, mert akkor......akkor mérges leszek. XD
Ha nem is írok minden fejezethez, akkor is tudd, hogy ahogy tehetem elolvasom és nagyon várom az új fejezeteket!
Imádat van ;) Pusszancs!

zsorzsi írta...

Én is bölcsnek láttam ,ed a végén látni kell ,hogy legfeljebb egy bölcs kocka ...

zsorzsi írta...

XDDD Most látom ,mit írtam .....Úgy látszik zsigeri elírás volt...../ed
Bár valszeg ez csak nekem vicces ! XDD