Zongoralecke 17-19.

17.

Hétágra sütött a nap London felett ,amikor a kis csapat vidáman ,csöppnyi izgalommal fűszerezve /első sorban a fiú részéről  /  útra kelt a nagy kirándulásukra .Daniel már lassan Emma agyára ment az aggodalmaival. Tudta, hogy hülyeség  ennyire izgulnia ,de nem akarta ,hogy külön problémát okozzon bárkinek is a vakságával. A lány már azzal fenyegette, hogy mégiscsak itthon hagyja, ha nem fejezi  be!  Rosie is megígérte, hogy ő majd mindenben segít Danielnek .

Emma autójával indultak útnak,egy Jaguár XJS Converhtale V 12 motor 290 Le -s, 1986 -os zöld színű modell -lel ,eredeti drapp  ponyvával, vajszínű bőr belsővel, sárhányója  finoman ívelt, igazi fa mindenhol, elektromos  ablakemelő ...  Daniel csak hüledezett, hogy kedvenc autójába ülhet ,mert mindeddig csak fényképen láthatott ilyet. A lány természetes könnyedséggel  közölte: - Nyugi ,apámé volt és a diplomaosztónkra kaptuk meg Katie -vel. Ritkán használom, mert nem a takarékosságáról híres. Rose bemászott hátra a bőröndök és  Daniel gitártokja mellé. A férfi izgatottan ült be Emma mellé,miután  megszámolták,hogy mindenki  meg van, Emma indított és kigördültek a ház elől. .- Irány nyugat ! 

A B3081-es út felé vették az irányt. Keresztülvágtak Anglia dimbes -dombos, szántókkal övezett falvacskái között, amelyekben vénséges fák lombjai közül magasodtak ki a kőtemplomok tornyai. Az érintetlen táj varázslatos vezetési élményt nyújtott az apró szép városkákkal a dombok közt vezető utakon. Mindenki izgatott volt a maga módján. Ros negyedóránként kérdezte ,hogy:  -Ott vagyunk már ?

-Nem ! -szóltak hátra nevetve egyszerre  az első ülésről, miután eszükbe jutott Shrek és a szamár kalandos útja. A lány izgatottsága egyben szomorúsággal is vegyült. Mindig is szerette volna bemutatni  a nagyszüleinek az ő választottját is, de mindig megléptek mellőle a pasik, mire erre kerülhetett volna a sor.

Daniel pedig már olyan rég utazott el otthonról, a biztonságot adó utcáiból, hogy nem tudta legyőzni magában azt a kétséget, hogy  vele bárki is azért csinálna közös programot, mert vele szeretne lenni és nem sajnálatból. 

-Szomorú vagy ? – nézett rá félszemmel a lány, mert nem tudta nem észrevenni a fiú arcán a szorongást.

Daniel némán rámosolyodott .

-Szeretném -szólalt meg Emma  fojtott hangon …  -szeretném ,ha mostantól kezdve boldog lennél,  amíg együtt vagyunk. Én fantasztikusnak tartalak  Daniel, de komolyan ! Az emberek többsége a helyzetedben egészen biztosan nem tudna ilyen teljes életet élni, nagy lelkierő kell ahhoz, hogy leküzd az akadályokat, amik váratlanul szakadtak a nyakadba. Egész egyszerűen csodállak téged.

 A fiú nem szólt semmit ,csak elfordította a fejét és bámult a semmibe . Útjuk végét  Ros végig aludta a hátsó ülésen, így Emmáék nyugodtan beszélgethettek a férfival . Mesélt a kalandjaikról Katievel, melyeket Ashmore-ban éltek át gyermekkorukban. Daniel vidáman figyelte  a nő meséit . Még soha nem hallotta ennyit beszélni Emmát. Aztán egyszer csak  Ros is felébredt  és kezébe vette  a beszélgetés fonalát. Követelte Danieltől, hogy Ő is énekeljen velük. Emma kénytelen volt  Pille és Palla tündérek wessexi útjáról is egy mesét  kitalálni, amin mindannyian nagyokat derültek . Persze a férfi sem tudott ellenállni a kislány kérésének, és a végén vidáman énekelve rótták az utat. Mire  a nap már piroslott a látóhatáron, elérték a Melbury elágazást és balra kanyarodva letértek a faluba vezető útra .  Emma lassan bekanyarodott egy gyönyörű virágos rét övezte,  kaviccsal borított útra és leparkolt egy régi nádfedeles ház előtt .

-Megérkeztünk  -mondta halkan  .

Rose felugrott az ülésre és kimászott az autóból .  Daniel  nem mozdult , csak csendben ült és várta, hogy valaki segítsen neki tájékozódni  az elkövetkezendő napok helyszínén .

-Rögtön jövök ! – kiáltott a lány.

-Rendben .- motyogta a fiú és kicsit keserűen érezte, hogy a korábbi szorongás, az ismeretlentől való félelem újra kezd eluralkodni rajta.

Emma elforgatta a kertkapu rozsdás kulcsát, ami nyikorogva köszöntötte  belépőket. Lassan közelített a ház felé, minden pillanatban azt várta, hogy kinyíljon az ajtó és botjára támaszkodva  Elizabeth  jöjjön eléjük, köszöntve a rég látott vendégeit. De be kellett látnia, hogy ez már soha sem lesz így ! 

Daniel nem bírta tovább az ücsörgést és kiszállt az autóból, majd óvatosan hátra  lépkedett   és elkezdte kirángatni a hátsó ülésről a bőröndöket és a gitártokját .

-Hagyd ,majd én ! – szólalt meg mellette a lány.

-Emma nagyon kérlek ,ne csináld ezt velem ! Így is eléggé nehéz nekem. -nézett könyörgően a nő felé.

-Oké ,akkor csak had segítsek !

Daniel elfordította a fejét  a nőről. Legszivesebben kiabált volna  Emmával,de tudta ,hogy  most ez mindkettőjüknek nehéz ,kinek-kinek a maga baja, vagy a feltörő emlékei miatt. Miután bepakoltak, Emma megfogta Daniel kezét. A férfi úgy markolt rá, mintha  az élete függne tőle.

-Végigvezetlek ,rendben ?

- Jó .

Lassan megmutatta a fiúnak a lakást. Nem volt túl nagy a ház, de Danielnek beletelt egy kis idejébe így is, mire memorizálta  a szobák helyét. A lány bal kezével szorította Daniel kezét, jobb kezével pedig a fiú karjára kulcsolta ujjait, szorosan mellé állva. Az ajtókat,az ablakokat, a konyhai csapot, a tűzhelyet,  az asztalt, a fürdőt ...vezette egyik helységről a másikra. Emma megmutatta, hová esik Daniel szobája ...majd a pár lépésnyire lévő sajátjához is elvezette. Rose  ujjongva vette birtokba   Emma és Katie régi  gyerekszobáját  a fehér bútorokkal, a kockás függönnyel,  a rózsás takaróval,  a régi mesekönyvekkel a polcon és  két öreg plüssmackóval : Greg -gel és Georg –al. Daniel nem minden nehézség nélkül vette  az akadályokat , neki -nekimenve a bútoroknak vagy lefejelve  az alacsony ajtófélfát . Megfeledkezve magáról repkedtek a sziszegő " bazdmegek "  és a " picsába" ! Ros, persze csak kacagott a fiú bosszankodásán, de Daniel nem győzött elnézést kérni, hol a homlokát dörzsölve, hol a sípcsontját fájlalva !

18.

Emma  kiadós vacsorával lepte meg Danielt és Rose -t. Az illatozó  sült csirke és a ropogós friss saláta pillanatokon belül elfogyott. Mire végeztek az evéssel, mindenki elpilledt. A kislány délután egy régi mesekönyvvel a kezében jött le a szobájából  és megígértette az anyjával, hogy este majd felolvas neki  belőle. Így mindhárman kényelmesen elhelyezkedtek; Emma, nagymamája régi kissé kopottas olvasó foteljében  foglalt helyet, Daniel pedig a pamlagon nyúlt el. Legnagyobb meglepetésére  Rosie minden előzetes bejelentés nélkül bevackolta magát kis törékeny testével a férfi mellé. Emma ledöbbenve figyelte a lányát. Annyira természetes, ahogy viselkedik Daniellel, mintha mindig is ismerte volna. Hihetetlen!  A fiú teste megfeszült az első meglepetésében   Már többször előfordult, hogy a kislány melléült, mintha mi sem lenne természetesebb,de ez a nagyon bensőséges, gyermeki viselkedés neki is nagyon új érzés volt. Szorosan hozzábújva, csendben szuszogva hallgatták  Roszcsont Marley történetét. Emma még az első fejezet végére sem ért,  és ahogy  felnézett az olvasásból, a hallgatóságán elmosolyodott. Ott szuszogott előtte két gyerek ,  kipirosodott arccal, szinte hangtalanul  vették a levegőt  és az igazak álmát aludták. Daniel keze  a kislányt féltőn átölelve tartotta, Rosie pedig Gregbe, Emma régi macijába kapaszkodott. 

A lány  gondolt egyet, elővette a fényképezőgépét és lefotózta  ezt a meghitt pillanatot. Amúgy is szeretett volna  egy albumot  készíteni erről az útról, hiszen  bízott benne, hogy ez mindannyiuk számára emlékezetes lesz. Még Londonban Ros készítette az első képeket, indulás előtt ,aztán kettőjük közé bújt és Emma kattintott párat hármójukról. A lány úgy döntött, nem zavarja fel őket, inkább hozott egy puha takarót és  betakargatta  mindkettőjüket . Ott állt mellettük . A lánya rózsás arcára nyomott egy jóéjt puszit, majd habozva  a férfi arcához hajolt és puhán megcsókolta az Ő arcát is . Emmát mérhetetlen nyugalom és boldogság árasztotta el, látva a békésen alvó, imádott lányát  és ezt a nagyon kedves, sérült férfit, akit  sors melléjük sodort vagy fordítva ? Remélte, hogy  ez a pár nap, amit itt töltenek Ashmoreban, segít Danielnek is, hogy egy kicsit kinyíljon .

 19.

Kis csapatuk sokat járt sétálni az ashmore-i fák smaragdzöld lombkoronái alatt, a lustán ringatózó nyári mezőt, a környéket bejárva. Daniel kezdett felengedni a kezdeti bizonytalanságából. Egymásba karolva rótták a vidéket. Rose vagy előttük szökdécselt, vagy a fiú kezébe kapaszkodva andalogtak hármasban.  Az ismeretlen férfiból egyszerre társ lett Emma számára, akivel  elsétálna  a világ végére is. Hálát érzett a férfi iránt és valami egészen mély érzést, amit nem is mert nevén nevezni, hiszen még önmaga előtt sem volt egészen világos.

Daniel nagyon élvezte, hogy egy év London utcái közé való bezártsága  itt megszűnt. Örült, hogy Emma rábeszélte erre az útra, és elhozta magával erre a csendes, nyugodt, nyárillatú buja vidékre, ahol úgy érezte, hogy egyedül lehetnek a figyelő tekinteték nélkül.                                                                                                                                          

A kis tó, ami a ház mögötti dombocska aljában feküdt, Rose kedvenc helyeinek egyike volt. Sokszor ücsörögtek a domb tetején és hallgatták  a tó sima vizén pacsáló vadkacsákat.  A kislány egész nap megállás nélkül ugrált körülöttük, futkosott, lepkéket kergetett, virágot szedett az anyjának csokorszám. Emmával vadvirág koszorúkat fontak egymás hajába. Rose boldogan mászott Daniel nyakába  és döntötte le a fűbe. Kacagva birkózva le a férfit, aki könyörgött a kegyelemért. Emma pedig megállás nélkül fotózta ezeket a bolondos  pillanatokat. 

Miután Rose  este a fáradságtól kidőlve, mélyen aludta az igazak álmát, Emma és Daniel egy plédet leterítve, a háztól nem messze álló öreg tölgy lombsátra alatt heveredett le. Emma a távoli égbolton szikrázó csillagokat csodálta, Daniel a táj zörejeit hallgatta, és a mellette fekvő női test melegébe burkolózva azon gondolkodott, mekkorát változott körülötte a világ. Szinte vágni lehetett a csendet, csak egy bagoly távoli huhogása törte meg azt, a  hold teljes fényében világította be a tájat .

-Olyan békés itt minden. Köszönöm , hogy elhoztál ide Emma. – suttogta halkan Daniel,  amikor már nem tudta magában tartani az egyaránt  szívét melengető és a torkát szorongató érzést.

A lány nem szólt semmit, csak a fiú kezéért nyúlt és megcirógatta  hosszú, vékony ujjait. A fiú kézfeje finoman megrezdült a lány érintésére, majd ujjait  rákulcsolta Emma kezére,  gyengéden cirógatta   a lány puha bőrét.

-Daniel, én tartozom köszönettel.

-Te ?.. miért ? – értetlenkedett a fiú.

-Te el sem tudod képzelni, hogy nekem mekkora öröm, hogy Rose-t nem lököd el magadtól.

-De miért lökném, Emma ? Hiszen annyira bírom a kiscsajt. Őrület, hogy milyen vagány ! Lesz ne mulass  a pasiknak, ha felnő. Azt hiszem én is ilyen gyereket szerettem volna ...még régen ... amikor… Ááá,mindegy !

Hirtelen csönd állt be kettejük közé, majd Emma halkan, csak folytatta : - Hidd el, tudom miért mondom  ezt!  Eddig akárhány pasim volt, mind Rose miatt hagyott el. De tudod, én csak párban adom magunkat. - nevetett fel Emma keserűen, továbbra is a fiú kezét fogva , talán kicsit szorosabban, mint eddig, és letörölte az arcára guruló könnycseppet .

-Értem. ...De azt mégsem értem, hogy ezt miért mondod pont nekem Emma ?

-Mert egyszerűen nem fogom fel, hogy mi van köztetek Rosie-val, de  imádlak benneteket figyelni.  Ha látnád magatokat ... - kapcsolt, hogy mit mondott és elharapta a mondat végét. Feszült csend lett. Nagyot sóhajtott, majd ismét  megszólalt:

-Ha látnád, milyen fotókat csináltam rólatok! Imádom ! Egyszerűen imádom!- suttogta  elmerengve.

A fiú hanyatt fekve, az egyik kezét a feje alá csúsztatva  hallgatta a lány lelkesedését,  és pontosan tudta, miről beszél Emma, mert Ő is érezte, hogy Rosieval milyen rendkívüli módon megértik egymást. Szereti a hét éves csöppség korához képest  fejlett  humorát, életrevalóságát, hogy ennyire nyitott tud lenni mindenre maga körül, még őrá is, pedig nem egyszer tapasztalta, hogy más gyerekek nem tudnak mit kezdeni az állapotával, sokszor még a felnőttek sem. A férfi is sokkal nyitottabbnak érezte  magát a gyerek mellett.

-Várjál csak, az előbb azt mondtad, ha jól értettem, hogy az eddigi pasijaid...?- Daniel elharapta a szó végét és szorosra zárta a száját.

-Na, azért olyan sokan nem voltak ám. – nevetett a lány kicsit zavartan.

-Nem is azért, csak tudod azt nem értem… - kezdett bele újra a fiú, de a szívét szorongató kérdés újra elhalt az ajkán.

-Igen ? -kérdezett vissza Emma

-Hmm... semmi  -rázta meg a fejét.   -Felejtsd el !-zárta le a kínosnak érzett kérdést.

 Emma kibontotta kezét a férfi gyengéden birtokló ujjai közül. Daniel elhúzta a száját  és elfordult a lánytól. -Mi a baj ?-érintette meg lágyan  az arcát. Daniel nem felelt, nem is nézett a lány felé. Emma ujjaival hozzáért a fiú lehunyt szemhéjához.  - Ez a baj Daniel ? 

De választ nem kapott a kérdésére. Lassan a fiú felé fordult és végigcirógatta az  arcát a halántékától  egészen markáns, feszült  álkapcsáig, majd vissza,  a fülével játszva egy pillanatra. Daniel, ha tudott volna, még jobban elfordul a lány figyelő tekintete elől, amit szinte perzselő érintésnek érzett, de Emma  nem hagyta és fölé hajolva puhán végigcsókolta  a férfi bánattal teli vonásait, a mindkét szeméből hangtalanul lecsorgó könnyek útját,  és végül Daniel puha  érzéki szájára tapasztotta ajkát.  Nyomorúságosan érezte magát a fiú, a teste megfeszült a nem várt izgalomtól, de nem mert mozdulni, nehogy a lány abbahagyja. Emma  lassan, puha  csókokkal,  épphogy  Daniel bőréhez érve borította el a vak, semmibe merengő szemeit, a fiú feszült arcát, összeszorított ajkát, füleit, állát, nyakát ... Ekkor a lány felé fordulva remegő kezekkel tapogatta ki a lány arcát.

- Olyan szép vagy  !!!-suttogta alig hallhatóan  a lány fülébe.

Emma egy pillanatra lehunyta a szemét  és kétségbeesve kívánta a férfi ölelését. A vágy már kínzóan öntötte el ,mert olyan régóta kívánta ennek a férfinak  az érintését, csókját.  Daniel magára húzta  a lány vékony, felforrósodott testét és bátortalanul  viszonozta a csókjait. Keze bejárta  Emma arcát, haját, szemét, ujjaival gyengéden érintette a lány  érzéki  szétnyiló, telt ajkát, feltérképezve minden négyzetcentijét. Remegő kezükkel kölcsönösen fedezték fel egymás testét ...és hosszú-hosszú perceken át csak simogatták, becézgették leheletfinom érintéseikkel a másik vágyódó testét, és lassan szabadították meg egymást a ruháiktól. Daniel ellazult és átengedte magát az élvezetnek, Emmát felizgatta a fiú egyre erősödő mohósága. Danielt önfeledt boldogság járta át, úgy érezte,  megérkezett.  Emma teste nagyon beszédes volt kiélesedett érzékei számára. Lassan végighúzta hosszú ujjait  a lány libabőrös testén és  könnyed csókokat lehelt a nő gömbölyű, hibátlan melleire, majd lefelé haladva veszett el bőre, finom, vágykeltő illatában.

 -Megőrülök az illatodért Emma Bradley.

Emma teste íjként  feszült meg Daniel kezei közt, szaggatottan szedve a levegőt. Hosszan, csókok tucatjával illette a lány  libabőrös testét, a haját,  a kéz és lábujjait, beszivárogva pórusaiba, majd  finoman egyesével végigharapdálta  őket, hogy a lány  levegőért kapkodva zihált az érintése alatt.  Ajkaival  nagyon lassan  haladva leheletszerűen végigfújt a lány hasán, mellein körözve, majd a nyakán, karjain és végül a  combjain. Emma minden idegszála ugrásra készen állt, úgy érezte, hogy nem bírja tovább, mindjárt szétesik darabjaira. Bizsergett egész testében, bensőjében.

-Daniel ne ! ...kérlek ! – zihálta elveszve az ismeretlen érzésben.

-Mi a baj ?- suttogta a lány fülébe úgy, hogy  az eddigi borzongást tetézte ezernyi tűszúrással érzékeiben .

-Nem akarod ?- lihegte  a fiú .

-Nem bírom tovább !Kérlek ! -nyögte a férfi szájába megváltásért esedezve.

-Emma gyere, gyere velem ! Kérlek,...könyörgöm ... - és a lány megadva magát a férfi lágy hangjának, elpattant húrként szállt el, eufórikusan érezve magát abban a pillanatban. Daniel a boldogságtól ordítani tudott volna, ahogy megérezte a teljes odaadást. Emma finom, törékeny teste a fiú meztelen bőréhez simult, mint akivel valami láthatatlan ragasztó köti össze. Úgy simult a férfihoz ,mint aki  a bőre alá akar bújni. Aztán lassan felengedtek és ernyedten érintette meg  a férfi arcát, szívében és egész testében  mérhetetlen  elégedettséggel .

-Ez gyönyörű volt . – suttogta elhaló hangon.

-Te vagy gyönyörű ! - és a fiú szorosan magához húzta  a lány engedelmes testét .

-Hol jársz most  ?- suttogta  Emma,  Daniel elrévedő tekintetét figyelve .

A fiú csak mosolygott  a lányra olyan kifejezéssel az arcán, amitől a lány majdnem elsírta magát:

- Ahol már ősidők óta nem jártam, és nem is reméltem, hogy valaha is fogok. Még soha sem éreztem ennyire  erőteljesen  senkivel, mint most veled Emma …

-Én sem, hidd el Daniel, én sem !

A fiú arcán a lány szavai hallatán szégyenlős mosoly suhant át. Fölé hajolva megcsókolta újra a lány csábító, telt ajkát...