Robert idegesen
szorongatta a telefont a kezében, miközben a kocsikulcsot kapta fel az
előszobai kisasztalról. Éppen csak beesett az ajtón, amikor a telefon
megszólalt. Látta, hogy Cara keresi, aki a nőgyógyászhoz ment kontrollra, és
sokadszor szentségelt Jasmine kavarásáért, amiért pont erre a napra beszélt meg
találkozót egy reménybeli film rendezőjével; hiszen ez egy fontos alkalom lett
volna, és mindenképpen el akarta kísérni a feleségét, hogy együtt hallják meg a
doki szájából a trónörökös nemét. Nem mintha nem lett volna mindegy, de azért
fogadtak. Ő fiúra tippelt, már csak azért is, mert fogalma nem volt, mit
kezdhetne egy mini Barbieval, Cara pedig csak hogy ellent mondhasson, lányra. Még
kiengedte Mollyt, aztán felvette, de Cara kétségbeesett hangját hallva máris türelmetlenül
füttyentett a kutyának, hogy minél előbb visszahívja. Aztán becsapta az ajtót,
bízva benne, hogy a riasztó automatikusan bekapcsol és csikorgó gumikkal már tolatott
is ki a feljáróról.
-És azt mondta
muszáj bent maradnod? De miért? Valami baj van?... Cara, nehogy eltitkolj
előlem valamit, mert agyoncsaplak! Bármi van, együtt fogunk szembenézni a
dologgal, rendben?... Oké,oké... akkor
mondd, szükséged van valamire itthonról? Azt meg sem kérdezem, hogy
bemehetek-e, mert az az ember még nem
született meg, aki engem ettől visszatarthatna. …Persze, hogy ideges vagyok.
Nem vagy itt velem, az orvos bent tart a kórházban és kiszúrod a szemem ezzel a
sumákolással. Látni akarom, hogy tényleg nincs baj! Úgyhogy most leteszlek,
mielőtt elviszem a villanyoszlopot az utcasarkon. Mindjárt ott leszek!
Cara nagyot
sóhajtva nyomta ki a telefont. Basszus, nem akarta ennyire megijeszteni
Robertet, de hát őt is megijesztették, úgyhogy nyilván akaratlanul is
továbbadta a szorongását. Az orvosra várt, aki néhány perce megvizsgálta, majd
gondterhelt tekintettel olvasgatta a leleteit, aztán úgy döntött, hogy ezt az
éjszakát mindenképpen töltse a kórházban megfigyelés alatt. Mire megkérdezte
volna, hogy mégis mit akar megfigyelni, az orvost elhívták, úgyhogy a
türelmetlen várakozástól csak a görcs nőtt a gyomrában. És a hirtelen ötletének
hála, most már Robertre is ráhozta a frászt.
Nem telt el tíz
perc és izgatott suttogás moraja hullámzott végig a folyosón, aztán kicsapódott
az ajtó és Robert zilált, ideges alakja robbant be rajta. Carán a
megkönnyebbülés érzése csapott át. Itt van! Most már nem lehet baj! Fogalma sem
volt róla, miért hisz ebben olyan nagyon, de pillanatnyilag ez volt az egyetlen
pozitív gondolat, amibe kapaszkodni tudott.
-Mi van? –
suttogott Robert, átvéve a hely kissé baljós hangulatát.
-Nem tudom,
mielőtt a doki elmondhatta volna, elhívták a műtőbe, úgyhogy a legjobbkor
jöttél, ha visszajön, együtt fogjuk megtudni.
-De mi volt? Fájt
valamid? Véreztél? Miért nem szóltál? – Robert a gondolatai között kutakodott,
mit is hallott valaha a terhesség körüli problémákról, de igazság szerint, amíg
nem volt érintve, nem nagyon foglalkozott ezzel a kérdéssel.
-Nem, semmi gond
nem volt. Csak kontrollra jöttem be. Levették a vért, vérnyomást mértek, megvizsgált,
aztán csak annyit mondtak, hogy feküdjek nyugodtan. És hogy értesítsek valakit,
hogy ma éjszakára megfigyelésre mindenképpen benn tartanak. Még az
ultrahang-vizsgálatra sem került sor,
pedig már abban bíztam, ma megtudjuk, hogy fiú lesz-e vagy kislány. De most már
nem is igazán érdekel, csak egészséges legyen! – sóhajtott Cara.
Dr.Rosenfeld jelent
meg az ajtóban, kezében a mappával, amiben Cara eddigi leletei voltak. A lány
keze idegesen markolászta a lepedőt, az orvos pedig megnyugtatóan rájuk mosolygott.
-Mr. Pattinson,
üdvözlöm! Örülök, hogy itt van, mert amit mondani akarok, mindkettőjüket
érinti. Sajnálom, hogy az előbb nem volt alkalmam végigmondani, miért is
gondolom, hogy itt kellene maradnia a feleségének egy szélesebb körű
kivizsgálásra. Ha jól tudom, ez az első terhessége. Mármint, az első olyan
terhessége, amit kihord – nézett az adatlapra. Nem tudom, hogy hallottak-e
róla, de a terhesség alatt megjelenhetnek olyan kórképek is, amelyek
közvetlenül nem függenek össze a terhességgel. Bizonyos kórképekre nagyobb az esély, mivel a terhesség számos
változást idéz elő a terhes nő szervezetében: ilyenek például a tromboembóliás
kórképek, a vérszegénység, a húgyúti fertőzések, cukorbetegség, és nem utolsó
sorban a vérnyomás rendellenességei.
Robert a legszívesebben ráordított volna, hogy a Lényegre ember!, de Cara feszülten
figyelte az orvos magyarázatát, és ettől ő is nyugalmat erőltetett magára.
-Néha nem alakul minden olyan simán, mint azt várnánk. –
beszélt tovább az orvos, mintha orvostanhallgatóknak tartana előadást az
egyetemen. -A preeklampszia a terhességek mintegy 3-5 százalékában fordul elő,
s nem egy esetben olyan kismamáknál, akik már a fogantatás előtt is küzdöttek
hasonló problémákkal, ez az akut változat. A heveny állapotban a kismamát csak
a fogantatást követően érinti a magas vérnyomás problémája. Úgy tűnik, most
ezzel állunk szemben. A preeklampszia a „többi” magas vérnyomás típussal
szemben lényegesebb veszélyeket rejt, hiszen akár a magzat életére is veszélyt
jelenthet. A terhesség alatt jelentkező hitelen görcsökre már évszázadokkal
ezelőtt felfigyeltek, s a görög villámlás szó alapján eklampsziának nevezték
el. A preeklampszia (pre=előtti, megelőző) szó a görcsös állapotot megelőző
időszakra utal, vagyis ilyen probléma esetén könnyen kialakulhatnak a
görcsrohamok. Minden 200. esetben a vérnyomás-emelkedés olyan nagy fokú, hogy
görcsrohamok jelentkeznek; ezt eklampsziának nevezik. Az eklampsziás esetek
egynegyede a szülés után jelentkezik, általában az első 2-4 napban. Ha nem
kezelik azonnal, az eklampszia halálos lehet.
Ez volt az a pillanat, amikor Robert térde már annyira
reszketett, hogy leroskadt a lány melletti székre és a keze után nyúlt. Ha
biztos lehetett volna benne, hogy a terhesség megszakítása a megoldás, hogy
Carának semmi baja ne legyen, habozás nélkül beleegyezett volna. Nincs az az
álom, ami megérte volna kockáztatni Cara életét.
Rosenfeld doktor lelkiismeretesen beszélt tovább, igyekezve
egyszerre érzékeltetni a probléma súlyosságát és lehetőség szerint megnyugtatni
a láthatóan aggódó szülőket. -Különböző államokban más-más higanymilliméter
értéktől számítják várandósság idején a magas vérnyomást. Egyes országokban a
130/80 értéktől beszélhetünk magas vérnyomásról, azonban bizonyított, hogy már
120/75 értéknél is jelentkezhetnek a preeklampszia tünetei. Éppen ezért inkább
a korábbi, terhességet megelőző értékekhez viszonyított emelkedést kell
figyelembe venni. Önnek korábban mindig alacsony volt a vérnyomása, jellemzően
90/60 körüli, így megértheti, hogy a mostani értékek óvatosságra intenek. A
magas vérnyomás számtalan tünettel járhat, ide sorolható a fejfájás, fülzúgás,
gyomortáji fájdalom, gyorsabb szívverés. A tünetek közül néhányat Ön is említett a
kontroll előtt. Sajnos sokan a terhesség természetes velejárónak tekintik,
hiszen kezdetben ez sem tűnik rosszabbnak, mint a reggeli émelygés, vagy a
gyomorégés. Fontos azonban odafigyelni minden változásra, hiszen egyetlen
terhesség során sem törvényszerű, hogy a kismama különböző problémáktól
szenvedjen. Bár, most a pillanatnyi problémával kell foglalkoznunk, de
beszélnünk kell arról is, ha később újabb terhességre szeretne vállalkozni. Veszélyes
vagy sem? Nos, a preeklampszia enyhe lefolyása esetén csekély a valószínűsége,
hogy következő terhesség esetén is problémát okozzon, azonban újabb gyermek
vállalása esetén érdemes majd hangsúlyt fektetni a megelőzésre.
A probléma
kialakulásának oka ismeretlen. Gyakoribb az első terhességben, kettes vagy
többes ikerterhességben, ha a korábbi terhességben is előfordult,
magasvérnyomás-betegségben. A súlyos preeklampszia egyik fajtája a
HELLP-szindróma, amelynek egyik tünete az alacsony vérlemezkeszám, amely
csökkenti a véralvadási képességet, növeli a szülés alatti és utáni vérzések
kockázatát. A preeklampszia
idő előtti lepényleválást okozhat. Ha enyhe preeklampszia lép fel a terhesség
korai szakában, az otthoni ágynyugalom is elegendő lehet. Ha rosszabbodik, be
kell feküdnie a kórházba. Ágynyugalomban állandó ellenőrzés alatt lesz, amíg a
magzat nem elég érett a biztonságos megszületéshez. Vérnyomáscsökkentőkre is
szükség van.
Amennyiben a
preeklampszia súlyossá válik, császármetszést végezhetünk, mert a
világrajövetelnek ez a leggyorsabb módja, hacsak a méhszáj ki nem tágult
anynyira, hogy lehetőség van az azonnali hüvelyi szülésre. Ez utóbbi csökkenti
az anyai és magzati szövődmények kockázatát. Ha a vérnyomás magas, a
vérnyomáscsökkentőket adnak intravénásan a szülés végéig. A szülés után gondos
megfigyelés alatt tartjuk majd, mivel a szülés utáni 2-4 napban fokozott a
görcsroham veszélye. Amint javul az állapota, mobilizálják (pl. sétáltatják) majd.
Hazatérését követően a vérnyomáscsökkentő kezelést esetleg folytatni kell. A
szülést követően néhány hónapig kéthetente kell járjon orvosi ellenőrzésre. A vérnyomása
6-8 hétig lehet emelkedett. Ha a vérnyomás tovább marad magas, ennek oka
valószínűleg független a preeklampsziától.
Nos, látom,
sikerült megijesztenem Önöket, pedig egyelőre még abban sem vagyunk biztosak,
hogy itt ezzel a problémával kell szembenéznünk. De jobb félni, mint megijedni,
szóval ma éjszaka megpróbálnánk a végére járni a dolognak. Ha a gyanú
beigazolódik, akkor kész programunk van a védekezésre. Ha vaklárma, akkor pedig
megnyugodhatunk mindannyian, hogy nem bagatelizáltuk el a dolgot.
Cara feje zúgott
a rengeteg információtól, és leegyszerűsítve csak arra koncentrált, hogy nem a
gyerekkel van baj. Egyelőre. Ő pedig bármilyen tortúrát kész végigcsinálni, ha
a végén egy egészséges gyereknek adhat életet. Robert gyerekének; aki most úgy
ült az ágya mellett, mint akivel éppen azt közölték, hogy életében nem állhat
többé kamera elé. Szerette volna megnyugtatni, de hát pillanatnyilag még ő is
inkább pánikot érzett. Létezhet, hogy egyetlen éjszaka dönt majd az elkövetkező
hónapok rettegéséről?
Robert érezte, ahogy végig fut hátán a hideg, s ezzel szinte lerázta magáról a döbbenetet, megszorította
Cara kezét és bízva benne, hogy ezzel megkönnyíti mindkettőjüknek a várakozás
nehéz óráit, az orvoshoz fordult:
-Nem tudom,
esetleg lenne rá mód, hogy itt maradjak? – nézett az orvosra esdeklően Robert.
-Sajnálom, de nem
tudunk ágyat bocsátani a rendelkezésére, és ezek a székek…
-Ez nem probléma.
Néhány forgatáson még ekkora kényelmünk sincs, ez tényleg nem jelentene nekem
gondot, de én is, és azt hiszem, a feleségem is sokkal nyugodtabbak lennénk, ha
együtt csinálhatnánk végig, - bizonygatta Robert és megerősítésért Carára
nézett, aki azonban valahova önmagába nézett, és a tekintete alapján nem sok
szívderítőt látott. Kicsit megszorította a kezét, hogy visszahúzza a komor
gondolataiból, és amikor találkozott a tekintetük, bátorítóan
rámosolygott. A mosoly célba ért, Cara
halványan ugyan, de viszonozta.
-Rendben van,
részemről nem látom akadályát, hogy itt maradjon, akkor hamarosan visszajövök
és folytatjuk a vizsgálatokat. – biccentett az orvos, aztán a dossziét felkapva
a nővérpulthoz indult, hogy az adminisztrációt is lerendezze.
-Hééé.. Cara! –
emelte fel a lány állát Robert. –Mi a baj, kicsim? Ne félj, itt leszek veled,
és holnap hazamegyünk együtt. Nem lesz semmi baj!
-Ó, Robert!
Irigylem az optimizmusodat. Annyira félek. Nem magam miatt, mert ha holnaptól
nem kelhetek ki az ágyból, az elég kellemetlen lesz ugyan, de nem nagy ár
azért, hogy egészséges legyen a kicsi. Csak egészséges legyen!
-Egészséges lesz,
nyugi! Egyébként én sem vagyok nyugodt, de nem a kicsi miatt. A doki szövegéből
nem sokat értettem, de nekem az jött le az egészből, hogy ez a probléma rád
nézve veszélyesebb. És komolyan mondom Cara, ha választanom kell, nem is
kérdés, hogy téged választalak. Fantasztikus dolog lenne egy gyerek, de ha
ezzel veszélynek tennénk ki téged, akkor inkább lemondok róla. De egyelőre erre
ne is gondoljunk, mert a dokinak abba a mondatába kapaszkodom, hogy hátha
vaklárma az egész.
2 megjegyzés:
Marci-Mikiért köszönet!!! <3
De ezt most miért kellett?! O.o
Én hülye várom itt a boldoganélnekmígmegnemhalnak-ot, erre tessék...
Akkor most izgulhatok... ;)
Köszi-puszi
Nem szerettem ezt a részt ,lehet hogy azért ,mert zsigerből taszítom magamtól a betegségeket és nem is akarok tudomást venni róluk ,még ha tudom is ,hogy vannak .
Az egészből az utolsó bekezdés volt "jó" ,élvezhető számomra . Szeretlek Juci tudod ,de ezektől az orvosi bigyóktól félek .
Elismerés amúgy a szakszerű magyarázatért !
Megjegyzés küldése