"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2013. május 6., hétfő

Eszmélés 11.



Ryan egy pillanatig sem tétovázott, amikor Rambo nyakörvét megfogta. Ha lett volna nadrágszíja, akkor tuti azt akasztja a nyakörvre, de nem volt, így aztán egy mély sóhajt követően kinyitotta a kutya előtt a kocsi ajtaját.
-Szállj be! És ha lehet, ne pisilj be, ne rágd meg a diófa sebváltógombot, és ne tépd fel a bőr ülést sem, rendben?!
Eddig csak néhány nőnek és a legjobb barátainak volt szabad beülni ebbe a „szentélybe”, és most egy sáros lábú eb lihegett az első ülésen. Mindez csak azért, mert Juliához tartozik?
*
Julia megköszönte dr. Morgensternnek a megnyugtató szavakat, aztán visszatelepedett a férje ágya melletti székre és a kezéért nyúlt. A félelem, ami gúzsba kötötte, amióta Ryan telefonált neki, lassan múlóban volt. Még a mentőorvos is azt hitte, infarktus, de szerencsére egy kisebb rosszullét volt csupán, egy szédülés, a bajt tulajdonképpen az esés okozhatta volna.
Gordon megemelte a kezét, amelybe az infúzió volt bekötve és megpaskolta a felesége kezét.
-Nyugi! Már napok óta kóválygok ettől a hirtelen jött melegtől. Nagyon leesett a vérnyomásom. Lehet, hogy a gyógyszer és a tea együtt már sok volt. 

Julia cirógatta a férje kezét és hagyta, hogy az ujjaik összefonódjanak.
-Te meg a hülye teáid. Szeded a gyógyszert, iszod a gyógyteát, pedig ebben a melegben legalább azt elhagyhattad volna.
-Oké, utólag már én is okos vagyok, hagyjuk inkább, rendben? – szorította meg a kezét Gordon. –Rambo nem ment világgá?
-Nem, megijedt, de ott maradt a közeledben. Ryan megfogta és berakta a kocsijába, aztán telefonált nekem.

-Ryan! A te Ryaned pont ott volt? Hát, ez remek! – vágott egy fintort a férfi.
-Nem tudom mit akarsz mondani ezzel a „te Ryaned”-del, de nem is akarom tudni, milyen őrült következtetésre jutottál. Most mindenesetre hálás vagyok neki. Ha ő nincs éppen ott, Rambo is elszökhetett volna, mert senki nem merte volna befogni, és én sem tudtam volna rólatok semmit, mert azt a francos telefont is otthon hagytad. Aggódhattam volna, amíg a hajfestékem bele nem őszül, mire hírt kapok felőletek. Ha kapok.

-Julia! Nem akarok most Ryan Maitland hőstetteiről hallani, oké?! Menj haza, pihenj, aztán mire kettőt pislogsz, már én is otthon leszek! A doki azt mondta, csak a mai éjszakát kell itt töltenem, azt is csak azért, mert elájultam.
-Rendben, akkor reggel itt leszek érted.
-Nem kell, majd fogok egy taxit. – mormolta a férfi.
-Gordon Thomas Ballentines! Itt megvársz a csontos seggeddel, vagy haza se gyere! – csattant fel a nő. –Értve vagyok? A feleséged vagyok és nem akarom, hogy bajod essen. Ez után a kis kalandod után pedig rád fér egy kis kényeztetés. Ha jelentek neked valamit, akkor meghagyod nekem az örömet, hogy egy kicsit körbeudvaroljalak.

-Jézus, Julie! Nem olyan nagy ügy, de ha téged ez tesz boldoggá, akkor itt várlak. … Szia! Most tényleg menj és nyugtasd meg a fiukat is, mert Tom már be akart jönni és George-ot is alig tudtam lebeszélni. Holnap jöhetsz értem, de most menj! Az éjszakás nővérkének úgyis olyan formás kis feneke van, majd annak a bámulásával eltöltöm ezt a kis időt. – kacsintott azzal a kis humoros vonással a szája sarkában, amibe harminc évvel ezelőtt beleszeretett.
-Csak óvatosan azzal a bámulással, és a kezedet a paplan fölé! – nyomott egy csókot Julia a férje szájára, aztán megsimogatta a halántékát és egy sóhajjal kilibbent az ajtón. Gordon szeretettel nézett utána.
*
George és Tom halkan beszélgettek a hátsó teraszon, amikor hazaért. Amikor meghallották a lépteit, Tom megveregette a bátyja vállát és egy halvány mosollyal az anyja elé sietett. Sokat elárult nagyobbik fia magánéletéről, hogy most is egyedül jött át, Liliannak nyilván jobb programja akadt az anyósan vigasztalásánál.

Összedobott egy könnyű kis vacsorát, aztán evés közben beszámolt nekik az apjukkal történtekről és az állapotáról. Tom viszonylag korán elköszönt, Julia sejtette, hogy egy leányzó várja a lakásában, aki viszont még nem érdemelte ki, hogy a családnak is bemutassa; de George tovább üldögélt egy üveg sörrel a kezében.
-Neked nem kell menned? – nézett rá Julia. –Nem akarlak kidobni, csak azt sem akarom, hogy Lili szemrehányást tegyen.
-Lilian két hónapja elköltözött. – jelentette be George a mellbeverő hírt olyan hangsúlytalanul, mintha csak annyit mondott volna, hogy holnapra esőt jósolt a meteorológia.

Julia kábán ült le a szemközti székre.
-Akkor apád születésnapján már…?
-Jah… azért is késtünk, mert még el kellett ugranom érte is. Végül is még rendes is volt, hogy eljött egy kis színházat játszani. – motyogta halkan a fiú.
-Azért az előadás nem volt tökéletes, mert az érződött, hogy gubanc van, csak azt nem gondoltam, hogy ekkora. … Tomnak ezek szerint már elmondtad?
-Hát, valakinek muszáj volt beszélnem róla, és titeket nem akartalak felzaklatni a hírrel, főleg most…
-És miért…? – kérdezte az anyja, nyilván Lilian lépésére utalva. George megvonta a vállát.
-Klisé… egy biztosabb egzisztencia, izgalmasabb élet kilátásba kerülése miatt. Persze, ő most „szerelmes”, bár azt nem mondta el, hogy az ipse yachtjába vagy beléje. Egy céges bulin jöttek össze. Apró baki, hogy a fickónak felesége és két gyereke is van, és ha engem kérdezel, nem fog válni. Lili miatt tuti nem, de ez a liba nagyon bízik benne, hogy ő még csak huszonöt éves, az asszony meg az idén lesz negyvenöt. A fickó is csak a friss húsra hajt, de nem fogja feladni a kényelmes életét.

-És te? Mit érzel most Lilian iránt? – kérdezte Julia a talán túlságosan is nyugodtan, tényszerűen mesélő fiát.
-A fene tudja. Haragszom? Talán. Valahogy mégis inkább csalódott vagyok. Nem is benne, hanem magamban, hogy emberismeretből így bebuktam.
-És ha visszatérne hozzád?
-Nem tudom. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy újra megtenné mással. Valamit tönkretett, amit szerintem az idő se gyógyít, bár ha rágondolok, még mindig beugrik a kép, ahogy boldogan mosolyogva igent mond. Tulajdonképpen az elején nagyon jó volt együtt. Most még erre próbálok koncentrálni. Kár, hogy ő meg arra a faszira. … Anyu, nem baj, ha ma itt alszom? Nem akarok ott ülni az üres lakásban és azon rágódni, hogy mit rontottam el. 

-Persze, maradj csak, a szobádban megágyazok. Ha unatkoznál, akkor rögtön el is döntheted, mi mindent szabad onnan kidobnom és mi az, amihez ragaszkodsz, mert mostanában terveztem egy nagyobb lomtalanítást. És most egy kicsit hagylak, mert valakit fel kell hívnom…
*
George akaratlanul is hallotta az anyját, ahogy a telefonba beszélt. És a hang, amit használt meglepte, elbizonytalanította és összeszorította a gyomrát. Az nem lehet, hogy az anyjának van valakije! Ahogy Julia kinyomta a készüléket, azonnal rákérdezett:
-Ki volt ez?
Az anyja hirtelen nem is tudta, hogy foglalja össze röviden, kivel beszélt és miért, és miért úgy, ahogy…
-Hát, ez egy hosszú történet fiam, de ha tényleg érdekel, szívesen mesélek róla. – mondta végül halkan.

A végén George összehúzott szemekkel nézte az anyját. Jézus az égben! Ezeket a jeleket bárhol felismerné… az anyja, az ötvenkét éves anyja szerelmes lenne egy a fiánál is fiatalabb pasiba? És vajon az a fickó? Tisztában van vele, hogy kinél próbálkozik? Ez beteges! Ez egész egyszerűen nem normális! Az anyja sem normális! Az egész világ nem normális! A fiatal lányok és srácok idősebbek iránt éreznek vonzalmat, az öregek friss húst akarnak… Mi történt a világgal, hogy az emberek nem a választott párjukat imádják feltétel nélkül és örökkön örökké? De ennek a Ryan Maitlandnak majd a körmére néz, mert egy percig se gondja, hogy lenyúlhatja a családjától az anyját.
 *
ezt meg csak úgy XD
 

7 megjegyzés:

Gabó írta...

George a hős lovas! Kimenti az anyját a gonoc farkas,oder sárkány karmai közül! :) Teccik ahogy felhúzta magát! ;)
Gubancolódnak a szálak rendesen! Gordiusz ehhez képes születésnapi ajándék dobozon masni! XDDDDD
De majd kibogozzuk! ;)
Az autóra kényes pasin meg jót nevettem... Pont ez a "makulátlan" pasi ilyen háklis! XDDD
Tecccccettttt! :) Pusza!

csez írta...

De szép, hogy ilyen mély anya-fia kapcsolatuk van! Nagyon tetszett!
A sebváltón én is jót vigyorogtam ;)
Gordonnak jobbulást, Julianak meg.... Hát nem is tudom, hogy bölcsességet vagy bátorságot kívánnék-e O.o ;)
(De tudom! XDDDD)
Köszi&puszi

Névtelen írta...

Ez a rész is nagyon jó lett! :) Szokás szerint kíváncsi vagyok hogyan alakulnak a dolgok, de türelmesen várok a holnapi részre! :)

Névtelen írta...

An -ez lemaradt :D

zsorzsi írta...

Végre utolértelek. Tetszett Juci. Már nem is tudom miért nem lepődök meg az események alakulásán?

masakó írta...

Kedves Pasa!
Minden történetedet olvastam és nagyon tetszenek, bár erre azt is mondhatnám, ha nem így lenne, nem olvastam volna tovább!
Az eszmélés témája nagyon egyedi és
érdekes. Mint 43 éves nő mondhatom, hogy hűséget fogadtam, vakságot nem és nagyon szeretek fiatalokkal együtt dolgozni. Rugalmasak, kreatívak, frissek, stb., de nem tudom elképzelni, hogy bármi ami ennél több akkora korkülönbség mellett kialakulhat (már ha nincs egyéb pl. anyagi érdek).
Tehát izgatottan várom mindig a következő részt!
Gondolom meg fogsz lepni bennünket!
Sok sikert!

Pixie írta...

Szia!

Nagyon tetszett ez a fejezet is, mégha Ryan most háttérbe szorult. Tetszett, hogy George is ekkora szerepet kapott és beleláthattunk az ő szemszögébe. Mellesleg bejön. XD Ha elvált attól a hűtlen feleségétől, hozzám jöhet, szerintem megértenénk egymást. :D Fényképes önéletrajzot nem tudok mellékelni a kommentem mellé sajna, és róla se láttam még képet, de ha hasonlít az apjára, meg az anyjára, akkor nem lehet gond. :D :D
Kíváncsian várom, Ryan és Júlia merre lépegetnek. :)
puszi
Pixie