Gépelési hiba 10. fejezet

-A szentségit, Néró… vidd innen a fogaidat,mert kiütlek! – emelt fel fenyegetően egy injekcióstűt Jash és a hatalmas argentin dog meghunyászkodva morgolódott tovább a vegzálás miatt. Rettegett a szurkálástól, bár, nyilvánvalóan hazudott volna, ha azt állítja, hogy a doki valaha is fájdalmat okozott neki. De Néró nem tudott beszélni, hogy ilyen hülyeségeket mondhatott volna, helyette a fogait mutogatta, amik abban a hatalmas szájban, mintha duplájának látszottak volna a szokásosnak. Jash sosem félt a kutyáktól, de mindig tisztelte a bennük megbújó farkast és óvatos volt. Még ezzel a nagy melákkal szemben is, akit apró kölyökkora óta ismert. Lekezelte a csúnya sebet, amit a szögesdrót-kerítés ejtett rajta, amikor a tehenekhez akart beszökni. Kölyökként ott nőtt fel közöttük és a mai napig a játszótársainak nézte őket, bár Jonas Anderson jobb szerette volna, ha a házat őrzi. 

Jash ma nem volt túl türelmes egyik betegéhez sem, bár ez a kezelésen nem látszott, de semmi kedve nem volt a szokásos kis játékokhoz és huzakodásokhoz. A keze gépiesen tette a dolgát, de az esze még Los Angelesben járt, azon a valószínűtlen éjszakán és az azt követő napon. Jó lett volna tisztázni magában, hogy tulajdonképpen mi  is van köztük Selenával, de erre a hazáig tartó hosszú repülőút sem volt elég. Tegnap este úgy szállt le a gépről, hogy egyszerre járt a föld fölött és ugyanakkor valami zavarodottság motoszkált a lelke mélyén. Ez egy olyan őrült kapcsolat volt, ami sok férfit boldoggá tett volna, de ő ennél sokkal földhözragadtabb volt. Egy nő, akivel a leglélegzetelállítóbb perceket osztja meg, amióta csak él, ne éljen tőle több ezer kilométerre és ne a sors szeszélyén múljon a következő találkozásuk! Amikor egy évvel ezelőtt visszajött Wichitába, azt gondolta, hogy ez egy minden szempontból bölcs döntés volt. Visszatérni a gyökerekhez, azoknak dolgozni, akik valóban a segítségére szorulnak. Semmi konkrét elképzelése nem volt, de annyit azért elképzelt a jövőjéről, hogy összeismerkedik valakivel, aki hasonló értékeket vall, mint ő, megédesítik egymásnak a hétköznapokat és idővel családot alapítanak. 

Erre most itt van ez a bosszantóan hiányzó őrült nőszemély, akinél édesebben nem csókolta meg még senki, és aki egyetlen pillanatig sem titkolta, hogy ugyan apajelöltként számít rá, de valamilyen rejtélyes oknál fogva mintha a személyére mégsem tartana igényt. Eltekintve azoktól a szenvedélyes óráktól, amiket már eltöltöttek egymással. Ez akár egy kényelmes megoldás is lehetne, de nem az volt, hanem valahol a szíve mélyén bánta, hogy egyáltalán belevágott. Selenát ismerni olyan volt, mint elszívni az első füves cigit, vagy még inkább, felszippantani az első csík kokaint. Azonnal függővé vált, és a köztük lévő óriási távolság frusztrálta… valósággal megmérgezte a hétköznapjait. Már látta magát, ahogy beteges függésében lassan felemészti a jól felépített életét, mindent alárendelve annak, hogy a lány kénye kedve szerint Kaliforniába utazgasson. Legalábbis, amíg be nem üt a ménkű, és teherbe nem ejti azt a boszorkányt. 

Megpaskolta az állat oldalát, dicséretként, amiért olyan jól viselte a kezelést, aztán leemelte a vizsgálóasztalról. A jó negyven kilós állat terhe alatt oldalába beleszúrt a fájdalom, és grimaszolva vette tudomásul, hogy az egy napos és két éjszakás szexmarathon nem maradt következmények nélkül. Rá nézve legalábbis, mert Selena valahogy bájosan fáradtnak tűnt csak, amikor elbúcsúzott tőle. Ő azonban alaposan beverte az oldalát, amikor a nagy hancúrozásban leestek az ágyról. Igyekezett megóvni a lányt, így aztán az ő zúzódása már kivédhetetlen volt.

A pórázt fogva kivezette Nérót a várószobába, ahol Jonas aggodalmasan töltögette a Martha által orra alá tolt papírt.

-Nem lesz semmi baj, Jonas! – nyugtatta meg a gazdát, aki szeretettel simogatta Néró busa fejét. –Adtam neki antibiotikumot is, ez a kenőcs pedig majd szépen lassan lekopik róla - mutatta a ragacsos sárhoz hasonló csodakrémet. –Mire az utolsó darabka is lehullik róla, a sebe már gyógyult lesz, neked nem lesz vele semmi dolgod. Hacsak az nem, hogy Sábát figyeld, ne nyalogassa le róla idő előtt. – utalt a férfi másik kutyájára, aki most még anyáskodó szeretettel vette körbe ezt a kölyköt, de hamarosan Néró ivarérett lesz, és akkor már a reményteljes vőlegényt látja majd benne.

Jonas bólintott, aztán komoly, férfias kézfogással búcsúzott a dokitól. Az ajtóból még visszafordult:

-A tehenekhez mikor jön ki, doki?

-Van valami gond? – nézett fel a papírokból Jash, mire Jonas megvonta a vállát.

-Gond mindig van.

Jash megértően bólintott. –Estefelé kinézek.

*

-Még a múltkori számlát sem fizette ki. – szólalt meg a háta mögött Martha, ahogy az ajtó becsukódott a férfi és kutyája mögött.

-Tudom. – sóhajtott Jash. –Nehéz év van mögötte. Sok állata hullott el, mert a felesége halála után nem foglalkozott a gazdasággal. De most végre törődik velük. Láttad, hogy Nérót is hogy babusgatta.

-Fogadni mernék, hogy nő van a dologban. – húzta el a száját Martha. –A férfiak mindig akkor változtatnak gyökeresen a viselkedésükön, amikor valaki felbukkan a láthatáron. – tette hozzá kissé célzatosan, és Jash tudta, hogy most őrá is gondol. Való igaz, amióta Selenát megismerte, ő maga is észrevette, hogy a nőkkel sokkal tartózkodóbb, de még a munkában  is sokkal szétszórtabb, elkalandozóbb a figyelme. Ezért az egyért haragudott is a lányra, még ha ez teljességgel irracionális gondolat is volt. De ki a fene tudna egy ilyen hétvége után túllépni a történteken és úgy élni az életét, mintha semmi sem történt volna. Mintha nem ölelte volna kifulladásig a lányt… és mintha nem suttogta volna a fülébe a maga számára is meglepő szót: Szeretlek! És Selena nem reagált. Nem hallotta, nem jutott el a szenvedélytől kába agyáig? Nem akarta meghallani? Meghallotta, de nem volt rá megfelelő válasza? Megannyi kérdés, amikre nem kapott választ. 

-El kell mennem! – rángatta le magáról a köpenyt és egy laza csuklómozdulattal a fogasra dobta. –Megnézem Jonas állatait most, mert este lesz az a jótékonysági gála, amire megígértem Miss Treskellnek, hogy elkísérem. – tette hozzá, mintha Martha nem lett volna pontosan tisztában vele, hogy a városi ebtelep csinos, de szívtelen vezetőnője sajátkezűleg kézbesítette a meghívót Jashnak. Villantott is rá néhány jelentőségteljes pillantást, csakhogy Saraht láthatóan nem nagyon érdekelte, hogy az ő terveit keresztezi ezzel a húzással. Hiába na, egy ilyen vidéki városban a nők – úgy tűnik – kénytelenek megharcolni azért a maroknyi igazi férfiért, akik a viszonylag gyenge felhozatalban a férfinem dicsőségét hivatottak védelmezni.

Jash nem túl nagy lelkesedéssel mondott igent Sarahnak, de most szinte örült, hogy megtette. Selena túlságosan beette magát a bőre alá, vele kel, vele fekszik, és a kettő közti időben is állandóan ő jár a fejében. Ehhez képest a lány pedig nyugodtan éli állítólag unalmas kis életét. Ha ez nem bizonyítja ékesen, hogy viszonzatlan a nagy vonzódása – amit még önmagának sem akart szerelemként aposztrofálni -, akkor semmi. Talán, ha eltölt egy estét az izgalmasan szexis Miss Treskell-lel, akkor az agya képes lesz mást is észrevenni az anyaságot élete céljául kitűző lány helyett. A szíve mélyén nem igazán bízott ebben, de egy próbát mindenképpen megért.

*

Selena ült a fürdőszoba szőnyegén, keze között az apró kis pálca kijelzőjét szorongatva, és egyszerűen nem akart hinni a szemének. Biztos volt benne, hogy nem sikerült teherbe esnie a Jash-al megejtett jónéhány korábbi alkalom dacára sem, erre ez a kis vacak most azt kiáltja a szemébe, hogy kilenc hónap múlva egy édes baba gőgicsél majd a karjában. Próbálta elemezni, hogy mit érez a két sötétkék vonalka láttán, de igazából úgy kiürült a feje, hogy nem maradt benne egyetlen tiszta gondolat sem. Még azt sem tudta eldönteni, hogy örömet érez vagy pánikot, esetleg a kettőt egyszerre. Amíg csak az eszelős vágyakozás volt meg benne, maga elé tudta képzelni a gyermekvárás és –nevelés minden csodás pillanatát, most azonban csak a nehézségek sorjáztak elő tudata legmélyéről, ahova valószínűleg eddig ösztönösen zárta a kételyeit.

Tulajdonképpen Jash kérdése indította arra, hogy megvegye az apró csomagot, mintha nagyobb bizonyosságra lenne szüksége, mint a foltos lepedője. Azt mondta magának, eggyel több vagy kevesebb arculcsapás ebben az ügyben már nem számít. Akkor állíthatja magabiztosan, hogy a próbálkozása kudarcba fulladt, ha erről valami bizonyítéka is van, amit még a mosógép sem tud cáfolni. Nos, itt van világosan, még a könnyektől homályos szemének is jól láthatóan, semmit nem jelentett az elmúlt néhány kellemetlen nap, a gyereke… a gyerekük Jash-al… minden akadályt legyőzve megfogant. Feltápászkodott és a pálcával a kezében a telefonja keresésére indult. Meg kell mondja a férfinak, ez a gondolat volt most a legfontosabb. Nem tudta, hogy ezek után hogyan lesz tovább, de muszáj volt megosztania az örömhírt valakivel és ki más lehetett volna erre a legavatottabb?

Miközben a hosszan kicsöngő készülékből kihallatszó dallamot hallgatta, eszébe jutott, hogy az időeltolódást nem is vette számításba, de aztán megnyugodott, csak két órával vannak odahaza előrébb… Jash még talán haza sem ment a rendelőből. Amikor a férfi kissé türelmetlen hangja beleszólt, szinte megijedt, úgy el volt a maga gondolataival.

-Szia! – búgta bele a közelmúlt éjszakáit idéző hangon, mire Jash nagyot sóhajtott. Ha valamire most nem volt szüksége, akkor az pontosan Selena szexi hangja volt. Éppen azon igyekezett meggyőzni magát, hogy ideje meglátni rajta kívül mást is a nagyvilágban, erre ezzel a hanggal a fejében indulhat el itthonról. A  nagy elhatározás itt hamvába is holt. 

-Szia! Valami baj van? Mert éppen rohanok, késésben vagyok. Kint voltam Jonas Andersonnál és kicsit elbeszélgettük az időt. Közben meg már a Kongresszusi Központnál kellene lennem, ráadásul előtte beugrani Sarah Treskell-ért. És egyelőre egy tiszta inget sem találok, mert elfelejtettem elmenni a tisztítóba, szóval, ha nem ég a ház, akkor most futnék… ne haragudj, de tényleg vészhelyzet van! – hadart a telefonba és Selena Sarah említésére lefagyott, hirtelen nem is tudta, mit mondjon, aztán halkan csak annyit suttogott:

-Nem, semmi baj, nem fontos… majd felhívlak holnap, jó szórakozást! Saraht üdvözlöm! – tette hozzá kissé kimértebben, mint akarta, aztán bontotta a vonalat. Jash fél lábon ugrálva a szekrény előtt dühös grimaszt vágott. A fene egye meg! Ez most olyan hülyén jött ki! Huszonnégy órával ezelőtt még összeolvadva hevertek a szállodai ágyán, most meg úgy rakta le, mint egy távoli, kellemetlen ismerőst. Talált egy halványlila inget és megkönnyebbülten rángatta magára, miközben azt próbálta elképzelni, mi lehetett olyan fontos, hogy a lány röviddel a találkozásuk után beszélni akart vele. A kisasszonyban talán nyomott hagyott végre a találkozásuk? Talán hajlandó lenne belemenni egy távkapcsolatba? És pont most, amikor ő egy kicsit kifelé akart hátrálni ebből az egészből? Érezte a lány hangján, hogy kicsit megsértődött, amiért most lerázta, talán el sem hiszi, hogy éppen milyen rohanásban van. Na mindegy, majd holnap kiderül, most már tényleg rohannia kell, ha nem akar végképp elkésni és ezzel kivívni egy másik nő haragját is.

Gépelési hiba 9. fejezet

-Milyen az élet LA-ben? – próbálta felvenni a beszélgetés fonalát Jash. Amióta eljöttek Selena lakásáról, csendben ültek a taxiban, és ugyanabban a szótlanságban bandukoltak egymás mellett a tengerparti sétányon is. Elraktározta a lány halk monológját a menzesszel kapcsolatban, aztán próbált úgy tenni, mint akinek eszébe sem jutott, hogy a lepedőt gyűrjék. Végül is, barátokként is illene eltölteniük valamennyi értékes időt, nemcsak szeretőkként. 

-Nem tudom. – motyogta a lány. –Már úgy értem, a munka végül is klassz. Az első napok félreértéseit tisztáztuk, és kiderült a társaságról, hogy egész jó fejek, bár, nem hiszem, hogy örök barátságokat fogok itt kötni, de legalább nem akarjuk eltenni egymást láb alól. De igazából itt véget is érnek a napjaim. Hazamegyek, csinosítgatom a lakást, bambulom a tv-t, és ugrom, ha a főnököm valami csipp-csupp hülyeséggel rám csörög. .

-Ez elég magányosan hangzik.

-Mert az is. … Láttad a kölyköket a medencénél? Egyikük sincs még huszonöt se. De lehet, még húsz se. Mit kezdjek velük? Olyan helyekről dumálnak, amiket nem ismerek, olyan emberekről áradoznak, akiket szintúgy. Minden második ember színész akar lenni, de legalább forgatókönyvíró. A beszélgetéseik abból állnak, hogy a legutóbbi meghallgatásról mesélnek vagy a soha meg nem valósuló filmötleteikről. Fogalmam sincs, mit vártam, amikor ide akartam költözni, de nem ezt. Talán azt hittem, fel tudom venni a ritmust, de őszintén szólva nevetségesen érezném magam, ha ugyanazt próbálnám előadni, amit ők. Öreg vagyok én már bohócnak!

-Jah, mint az országút … - húzta magához Jash a lányt.

-De tényleg… látod, még a petesejtjeim is öregek… nem engedelmeskednek az akaratomnak. – motyogta rosszkedvűen a lány. Jash nem akarta ezt tovább hallgatni. Megtorpant és magához ölelte Selenát.

-Figyelj ide, mert nem mondom el többször! Ha körbenézek, egy csomó bombázót látok itt a parton. Lehet húsz éves, vagy negyven, aki húsznak szabatta át magát, tök mindegy, de … egyikkel sem akarnék ágyba bújni. Egyik se tudna rábeszélni olyasmire, amit a szívem mélyén még nem érzek időszerűnek. Ezt a csodát csak te tudtad véghezvinni. Azóta sem értem magam. De ugyanúgy nem értem az új érzéseimet sem, amik azóta kísértenek, hogy te eljöttél Wichitából. Mielőtt otthonról elindultam, biztos voltam benne, hogy összejött a baba-projekt, és már nem is gondolsz rám. Nem vagyok neked annyira fontos, hogy ezt elmondd nekem, és ez baromi rosszul esett. Nem tudom, mi történik velem, kicsit értetlenül figyelem a saját reakcióimat is, nem ismerek magamra, de egyben egészen biztos vagyok… Te nem vagy öreg! Kicsit hibbant tyúk vagy, de nyilván az ilyenek a gyengéim, mert képtelen vagyok megkönnyebbülten odébb állni most, hogy kiderült, megúsztam az apaságot. Tudom! – emelte fel a kezét, ahogy a lány tiltakozni kezdett volna. –Tudom, hogy nem akartad a nyakamba varrni, de őszintén… nem tartottál volna egy utolsó furkónak, ha nekem nem jelentett volna semmit? Még mindig nem egészen tudom megemészteni ezt az eszelős vágyat, ami benned él, mégis … most nem jött össze, de ha ez neked ennyire fontos, én kész vagyok támogatni téged valamennyi elképzelhető módon. Ha most nem, hát nem, de miért ne ápolgathatnánk ezt a faramuci kapcsolatot a jövőben? Igen, láttam azokat a kölyköket a medence mellett, és a szőr felállt a hátamon, amikor arra gondoltam, hogy esetleg majd az egyiket rántod be magadhoz, amikor éppen nagyon el leszel keseredve. Utálnom kéne Téged már a gondolatért is, de képtelenség. Csak arra tudok gondolni, hogy megígértessem veled, mielőtt hazamegyek, hogy nem cserélsz le egy olajos szemű dzsigolóra vagy egy önjelölt Marlon Brandora. …Tudom, hogy nem tudlak visszacsábítani a Közép-Nyugatra, meg ez itt az Álmok Városa, oké… kinek milyen álmai vannak, de még sosem találkoztam olyan lánnyal, mint Te vagy. 

-Köszönöm, hogy ilyeneket tudsz nekem mondani! – szipogott Selena és felmosolygott az őt komoran fixírozó férfi arcra. –Én is sokat gondoltam ám Rád. – vallotta be halkan. Végül is már hülyét csinált magából Jash előtt párszor, de úgy tűnik, a fickó valami rejtélyes oknál fogva tényleg nem futamodik meg az eszement dolgaitól; megérdemli, hogy őszinte legyen vele. -…és nyugi, annyira sosem keserednék el, hogy közülük rántanék be magamhoz valakit – motyogott kicsit sértődötten, amiért a férfi egyáltalán feltételezheti róla, hogy már minden mindegy lenne a számára. 

Közben megérkeztek a partmenti kis étteremhez. A bejárathoz a homokon át vezetett az út és Selena gondolkodás nélkül kapta le a szandálját. Jash csak egy pillanatig tétovázott, aztán leült a járdaszélére, nem kímélve homokszínű öltönynadrágját és lehúzta a finom bőrcipőket. A zoknikat a cipő orrába gyömöszölte, aztán felgyűrte a nadrág szárát és a cipőkkel a kezében kalimpálva Selena után indult. Az eléjük siető pincérnek a szeme sem rebbent, ahogy a cipőikkel a kezükben megálltak az ajtóban. A tenger felé nyíló teraszra vezette őket, aztán az étlapokat eléjük téve diszkréten a háttérbe vonult.

*

-Életemben nem ettem még osztrigát. – fintorgott Selena, ahogy Jash citromot csöpögtetett a kezében lévő falatra. –Olyan gusztustalan!

-Ronda, de finom! – kacsintott rá a férfi.

-Azt mondják, afrodiziákum…

-Hát, akkor lehet, öngól volt pont ma este megkívánnom. – vigyorgott a férfi, miközben a következő nyálkás kis kupacot nyelte le. …-Én vettem el az étvágyad? – nézett a lány előtti majdnem érintetlen tányérra. Selena egész este kedvetlenül turkálta az ételt.

-Nem, dehogy. … Csak valahogy nem jó a gyomrom. …De a tintahalkarikákból adhatnál! – nyúlt át a férfi tányérjába Selena és fogai közé kapva a gumiszerű karikát, élvezettel rágcsálta le róla a ropogós tésztabundát. Jash meghökkenten nézte. 

-Citromot nem kérsz hozzá? – emelt fel egy gerezdet és Selena mohón kapott utána. –Kösz!

Falatozgattak békésen, a lány tányérján a gombás ravioli szósza már megdermedt, amikor ujjai közé csippentette az utolsó karikát a férfi tányérjáról. Jash megtörölte a száját és elgondolkozva nézte.

-Ezek szerint a tintahalkarikát viszont kifejezetten kedveled?

Selena megrántotta a vállát. –Még azt sem ettem soha. De annyira guszta volt, a citrommal és ezzel a ketchupos majonézzel pedig egyenesen isteni. – nyalogatta az ujjait elégedetten, mint egy cica, aki kinyalta a tejfölös bödönt.

-A gyomrod hogy van? – nyúlt Jash a lány kezéért és a szalvétával egyenként tisztogatta meg az olajtól fénylő ujjakat.

-Oh, azzal minden oké… nem baj, ha kérek ebből még egy adagot? – csillogott Selena szeme és a választ meg sem várva magához intette a a pincért. A következő húsz percben békésen eszegették egymás elől elhalászva a nagyobb karikákat, amikor Jash éppen az ujjait szopogatva feltette a kérdést:

-Tulajdonképpen csináltál terhességi tesztet?

Selena a szemeit forgatva nézett vissza rá. Az evés foglalta le eddig minden gondolatát és az érzékszerveit, ez a kérdés pedig kíméletlenül visszarántotta a boldogtalanságába, amit a meghiúsult baba-projekt miatt érzett. Már éppen szemrehányást akart tenni a férfinak, amikor a hangja elakadt a látványtól, ahogy Jash akkurátus alapossággal az ujjait nyaldosta. Nagyot nyelt és hirtelen minden józan gondolat kiszaladt a fejéből. Csak megcsóválta a fejét válaszul és minden erejével azon volt, hogy visszanyelje a kikívánkozó kérést, de a csatát már akkor elvesztette, amikor a férfi mutatóujját a fogai közé szorítva kérdőn ránézett.

-Menjünk haza! – suttogta rekedten, mire Jash arcáról lefagyott a halvány mosoly.

-Rosszul vagy?

-Nem. …Menjünk haza! Most! – nyelt nagyot Selena.

-Hova haza? Wichitába? – próbálta megfejteni a férfi a hirtelen jött ötletet, de Selena csak megcsóválta a fejét.

-Hozzám. Vagy hozzád, ha az közelebb van.

-De hát… azt mondtad… - zavarodott össze Jash, de Selena már a számlát kérte, és ettől sikerült visszavedlenie magabiztos férfi énjébe és mielőtt a lány fizethetett volna, odacsapta a bankkártyáját a pincér tálcájára.

-Nem képzeled! – morogta alig hallhatóan, aztán amikor a férfi elvonult rendezni a számlát, megragadta Selena kezét. –Biztos, hogy akarod?

-Miért, te nem? Van, akiben viszolygást kelt a dolog, bár már a vége felé járok és nem olyan erős, hogy …

-Nem.kelt.viszolygást! – torkollta le a férfi, aztán megszorította a kezét. –Biztos vagy benne?

-Nem elég egyértelmű? – pirult el Selena, aztán nevetve hagyta, hogy Jash felhúzza a székről. A kártyáját menetközben kapta ki az éppen visszatérő pincér kezéből és futva igyekeztek kifelé, hogy az első közeledő taxit elcsíphessék.

-A Carmelbe legyen szíves! – szólt előre a sofőrnek Jash, aztán magához rántotta Selenát és a volán mögött ülő fickó kaján tekintetével nem törődve csókolta kifulladásig.

Gépelési hiba 8. fejezet

Jash szórakozottan rajzolgatott az előtte heverő mappára, miközben a pódiumon az előadó szakmai kifejezések tömkelegét zúdította a hallgatóira. A szemléltető ábrák egymást követték a kivetítőn, de fel sem nézett. Teljesen feleslegesen ült a konferenciaterem közepén, és némán átkozódott, amiért nem a szélére ült, hogy időközben kiosonhasson, mint ahogy azt jó néhányan már meg is tették. Hazelton professzor előadása most a szokottnál is szárazabbra sikerült. …Selenát viszontlátni felért egy gyomrossal, pedig éppen eleget járt rajta az esze az elmúlt időben. Mégis, élőben, pirulva… jézusom, még pirulni is tud, azok után, amit műveltek… egyszerűen imádni való volt.  Apró koccanást érzett a bokáján, ahogy dr. Jenna Miller finoman bokán rúgta. A nőre kapta a tekintetét, aki vigyorogva forgatta meg a szemét. Elhúzta előle a mappát és írni kezdett rá.

-Hol jár az esze? Nincs kedve meginni valamit, ha végre befejeződik?

Na igen. Jenna nem tartozott a sokáig kertelő nők közé. Nem mintha Selena sokáig kerülgette volna a forró kását, de azt mégis másnak érezte. Selenának tiszteletre méltó célja volt. Hogy a mód, amivel célba akart érni, megkérdőjelezhető volt, megért volna egy vitaestet, de Jennát vele szemben csak az unalom hajtotta. Ha nem ismeri meg Selenát, talán élt is volna a lehetőséggel, mert veszettül csinos, értelmes nő volt a coloradói doktornő, de így már az ötlettől is bezárkózott. Kivette a nő ujjai közül a tollat és visszaírt: -Sajnálom, találkozóm van valakivel.

Jenna nem adta fel. -És holnap? – súgta a fülébe. Jash önkéntelenül is arra gondolt, hogy a nőből kiáramló forró levegő simán kellemetlennek tűnt, bezzeg, amikor Selena sugdosott így a fülébe, arra egészen másként reagált a teste, holott az a levegő még ennél is forróbb lehetett.

-A holnapot kihagyom, egész nap az illetővel leszek. – firkálta fel a papírra gyors mozdulatokkal. Jenna, bólintott, végre tudomásul vette. A továbbiakban már nem is foglalkozott vele, de a szeme sarkából látta, hogy a nő már a másik szomszédja felé tesz hasonló kísérletet….A kis közjáték éppen csak annyira terelte el a figyelmét, hogy a felcsattanó taps váratlanul érje. Gyorsan összekapkodta a holmiját és meg sem várva, hogy a tömeg a kijárat felé vegye az irányt, az elsők között tört utat magának. 

A szobájában megszabadult a nyakkendőjétől és a zakójától, aztán felmarkolta a mackót, amit a reptéren vásárolt, amíg a járatára várt. Selena ugyan még nem mondta, de ő biztosra vette, hogy a gyereke már ott osztódik a nő méhében, és jópofa ötletnek tűnt, hogy az első ajándékot ő vegye a számára. Nem értette, hogy a gondolat miért hat rá ilyen felvillanyozóan. Eddig még nem igazán gondolt rá, hogy ideje lenne megállapodnia. Nem vizionált feleséget, gyereket és fehér kerítéses otthont. Néhány héttel ezelőttig az életét tökéletesen kitöltötte a munkája és az a néhány barát, akikkel tartotta a kapcsolatot. De aztán elfogadta a meghívást arra a partyra, és aznap megváltozott az élete. Ha nem ismeri meg Selenát és elfogadta volna Jenna felajánlkozását, nyilván a hideg rázta volna ki a gondolatra, ha az óvatosságról megfeledkezve, a nő idővel esetleg bejelenti, hogy gyereket vár tőle. Amióta ivarérett kölyök lett, nem mulasztott el résen lenni, és egy laza délutánnak vagy éjszakának mindenféle mellékhatását kiküszöbölni. De Selena… Selena valamitől más volt. Hogy mitől, azt még nem sikerült megfejtenie, de még életében nem foglalkozott ennyit nővel, a kamaszkorát is beleszámítva, így aztán valami varázsnak lennie kellett, ennyit már sikerült önmagával tisztáznia.

*

Selena lelkesen bólogatva hallgatta Horace utasításait. A férfi tanuja volt annak, ahogy Jashtól búcsúzott és az irodában csak úgy mellesleg rákérdezett, ki volt a látogatója. Amikor bevallotta, hogy egy ismerős Wichitából, aki egy konferencián vesz részt a városban, a fickó mindent értően lapozott bele a naptárjába. Ismerős, na igen. Ha ő a régi ismerőseit ilyen szenvedéllyel üdvözölné, a felesége alighanem leperelné róla a nadrágot is a válóperük folyamán.

-Meddig tart ez a konferencia? – kérdezte lapozgatás közben, mire Selena csak a vállát rántotta meg.

-Nem tudom, azt nem kérdeztem meg, de feltételezem, hogy a hétvégén már hazautazik, várják a betegei, úgyhogy ma és gondolom, még holnap, pénteken.

-Helyes, …ha esetleg meg akarja neki mutatni a várost, akkor holnap nem kell bejönnie, csak legyen magánál a telefon, ha esetleg mégis beütne itt a krach. Rendben?

-Köszönöm! – vágta rá reményei szerint közömbösen, és nem tudhatta, hogy szeme ragyogásából Horace elégedetten volta le a következtetést. Jégkirálynő asszisztensének is vannak érzelmei, mi több, valószínűleg szenvedélyes nő lehet. Az „ismerős” mindenesetre olyan csillogást varázsolt a szemébe, amilyennek még nem látta, amióta mellette dolgozik. 

Nem sokkal később Selena szinte tánclépésben igyekezett a lakása ajtaja felé. A portán szólt, hogy hamarosan látogatója érkezik, aztán bevette magát a fürdőszobába, hogy felfrissüljön. A menzesze eléggé megviselte korábban is, de most a tudattal, hogy nem sikerült teherbe esnie, még kellemetlenebbnek érezte. Amíg a zuhany alatt állt, a bejelentését fogalmazta, amivel Jash tudomására hozza majd, hogy  megnyugodhat, a közeljövőben nem fog apává válni. Remélte, hogy ezt képes lesz olyan higgadtan előadni, amiből nem süt majd a vágy, hogy legszívesebben újra próbálkozna. Még szerencse, hogy most erre lehetősége sem lenne – sóhajtott nagyot, ahogy elzárta a vizet és magára tekerte a fürdőlepedőt.

*

Jash túljutva a recepción, kíváncsian nézett körül. Nem ilyenre számított. Az épület olyan volt, mint egy kis motel, amelyben sűrűn sorakoztak egymás mellett az ajtók, jelezve, hogy a mögöttük megbújó terek nem lehetnek túlságosan tágak. De a kert szép volt, tele tarka virágú cserjékkel, árnyat adó fákkal és egy medencével, amelynek partján most is ott beszélgetett néhány fiatal. Erről aztán gyomorszorító kérdés ötlött fel benne: vajon Selena összeismerkedett-e már valakivel? Nem örült volna neki, de tisztában volt vele, hogy a nagy távolság ellene dolgozik. Selena pedig olyan nő, aki előbb-utóbb felkelti valakinek a figyelmét. A tenyerére nézett és elmosolyodott, ahogy a 13-as számot meglátta. Nyilván azért kapott helyet ebben a paradicsomban, mert volt mersze bevállalni a sokak által babonásan került számot. Selena sokkal józanabb, és ugyanakkor álmodozóbb volt annál, hogy megengedhesse magának a paranoia luxusát. 

A mackót szorongatva megállt az ajtó előtt, vett egy mély levegőt és néhányszor bekopogott. Szinte azonnal meghallotta a gyors kopogó hangokat, ahogyan csak egy nő tud tipegni egy lehetetlen magas sarkú cipőben. Nem mintha kifogása lett volna az ilyen cipők ellen, mert semmi másban nem tudott egy női boka olyan kívánatos lenni, mint egy ilyen nyaktörő lábbeliben. Selenáé pedig kifejezetten csábos volt, amikor legutóbb látta. – nyelt nagyot az emlékre. Az ajtó feltárult, és kissé még nyirkos, feltűzött tincsekkel a lány állt előtte, szemeiben a viszontlátás felett érzett tagadhatatlan örömmel. Mégiscsak jó ötlet volt felkeresni! – döntötte el, mert az irodabeli kissé hűvös fogadtatás után egy kicsit elbizonytalanodott.

-Ezt én kaptam? – nyújtotta a lány a kezét a szőrös ajándék felé, mire Jash elhúzta előle.

-Attól függ… igazából valaki olyannak hoztam, aki még nem tudja kellőképpen értékelni. – vigyorgott a férfi.

-Jaj, Jash! – sóhajtott Selena, aztán a férfi ingét megragadva némán behúzta a lakásba.

-Mi van? – vonta össze a szemöldökét a férfi. –Nem jött össze? – kérdezte óvatosan, és a szívébe mart a hirtelen elszomorodó arc látványa, ahogy a lány megrázta a fejét.

-Akkor a Tiéd! – nyújtotta oda neki a plüssállatkát, aztán ugyanezzel a mozdulattal magához is húzta. –Sajnálom! Tudom, hogy mennyire akartad. – simogatta meg a lány hátát, aki ettől a kedves, közvetlen, vigasztaló mozdulattól végképp elvesztette az önuralmát és hangos zokogásban tört ki.

Jash nem mondott semmit. Mit mondhatott volna? Hogy tulajdonképpen megkönnyebbült, mert a szíve mélyén őrült dolognak tartotta ezt az egészet? Hogy az érzései dacára bármikor kapható lenne rá, hogy Selena használja a testét kénye-kedve szerint? És hogy ha most boldogan mosolyogva bólogatna, hogy de igen, sikerült, …akkor komolyan elgondolkodott volna rajta, hogy megoldást találjon a kettejük közös jövőjére? Mindig is úgy gondolta, ha egyszer megismeri azt a lányt, akit örökre meg akar tartani, azt abban a pillanatban fel fogja ismerni. Nem lesz szüksége hónapokra, évekre, együttlakásra… semmi másra nem lesz szüksége, csak arra, hogy a szíve mélyén érezze: Ő az! És azon az estén, amikor Selenát megismerte, ez az érzés felébredt a szívében. Ennyi volt. Selena még nem is sejti, de az ő jövőjük egy közös útra terelődött. Lehet, hogy egészen formabontó módon egy gyerekkel kezdték volna, de abban a percben, amikor a nőgyógyász elkészítette volna a 4D-s felvételt a kicsiről, a dolgok a helyükre kerültek volna. Kész volt akár a lány kezét is megkérni, annak ellenére, hogy még jószerivel semmit nem tudott róla, azon túl, hogy elrabolta a szívét. 

-Te is tudtad, hogy nem feltétlenül sikerül az első alkalommal. – motyogta a lány hajába, aki halkan szipogott.

-Azt hittem, nekem sikerülni fog. Hiszen annyira akartam…

-Akkor csak én lehettem az oka. Biztos, én nem akartam eléggé. – mondta halkan, vállalva, hogy a lány felháborodik rajta, de Selena csak nagy komolyan ránézett.

-Nem is lett volna normális, ha te is annyira akarod, mint én. Már az is gyanús volt, hogy egyáltalán fel sem háborodtál, amikor a nagy vallomással előálltam.

-Mert nem hagytál rá időt… fel sem fogtam, azt hiszem – vonta meg a vállát a férfi. -…de Sel, azért, mert most nem jött össze, még nem reménytelen a dolog, ugye tudod? Csak ne görcsölj rajta, add át magad a pillanatnak, és ne azon agyalj, hogy talán ez lesz az az alkalom… és akkor sikerülni fog.

-Hát, most egész biztosan nem lesz az az alkalom – húzta el a száját Selena. -Még éppen csak múlóban van a havi vérzésem, ami nem volt sem erősebb, sem gyengébb, mint máskor. Csak egy sima menzesz… ami simán tönkre vágta az elképzeléseimet.