14. fejezet

1983-1984

A hónapok pedig csak rohantak. A kezdeti mámoros és mégis ijedt szülővé válás lassan igazivá vált. Az igaziság minden gondjával, félelmével, örömével együtt. Ha Gyurma lázas lett, az aggódás ülte meg az otthonukat, ha kibújt egy foga, boldogan ünnepelték. Az első közös karácsonyon pedig – beindítva egy évtizedekre szóló új hagyományt - a nagyszülők jöttek vendégségbe a kis családhoz.

Réka sokat jött-ment a kicsivel. Nem akart besavanyodott gyes-es kismama lenni, aki csak a pelenkák és bébiételek között sasszézik. Gyurmát a hasára kötötte, buszra ült és meglátogatta a kollégáit. Máskor Gábort lepték meg vagy kirándultak. Ha otthon maradt, akkor pedig látogatókat fogadott. Például Árpit, aki szintén még a katonaság idején lett jó barátjuk. Egy éttermet vezetett. A jóképű, tehetséges fiú eltökélten haladt előre a vendéglátóipar rögös útvesztőiben. Sok érdekes története volt, amikkel rendre megnevettette Rékát. Egy alkalommal éppen Gyurmát lovagoltatta a térdén, amíg Réka az almapürét készítette, amikor váratlanul kinyílt az ajtó és Réka anyósa lépett be rajta. Látszott rajta, hogy agyában már kombinálja a látványt, és Árpi sem sokat segített azzal, hogy nagy hirtelen elköszönt. Este Gábor már ezzel a hírrel jött haza. Édesanyja az unokájától egyenesen hozzá ment és mesélt. Ő tudta, amit a mamája nem, hogy Árpi nem veszélyes az asszonyra. De azért jól esett neki, hogy Réka is elmesélte a napközben történteket. Másnap pedig Árpi is bent volt nála és kicsit szabadkozva mondta el a nagy találkozás harmadik verzióját.

Gábor nem sokat tudott a gyerekneveléshez hozzátenni, hiszen egész nap dolgozott, de az esti fürdetésekből kivette a részét; és ehhez még a pici is ragaszkodott. Réka szülei sokszor ajánlották fel a segítségüket, és ők egyre többször igénybe is vették. Rájöttek, hogy életüknek csak egy része a gyerek iránti imádatuk, de a köztük levő kötődés szenvedélyét sem szabad elhanyagolniuk. Ha hosszú távra terveznek, és ők így tettek, akkor ezt a lángot őrizniük kell. Hogyha majd a gyerek, a gyerekek kirepülnek, akkor is legyen, ami összeköti őket az emlékeiken túl. Ezért aztán rendszeresen szerveztek hétvégéket kettesben vagy a barátokkal.

Egy ilyen hétvégén Réka a lányokkal éppen arról beszélgetett, hogy teste milyen hamar visszaállt a terhesség és szülés után a régi, jól bevált működésére. Biztosan azért, mert a szoptatás kimaradt az életükből. És ahogy erről beszéltek, hirtelen gyanakodva számolni kezdett. Talán mégsem állt vissza minden a jól működő rendszerességre. De még nem szólt erről senkinek. A következő héten viszont felkereste a nőgyógyászatot, ahonnan a vizsgálat után újabb baba érkezésének hírével tért haza. A vizsgáló orvos idegen volt, morcos és egykedvű. A vizsgálat után fásult hangon tette fel az alighanem unalomig ismételt kérdést?

–És, meg akarja tartani? Réka megdöbbent, micsoda kérdés.

– Igen, ha nincs ellene kifogása. – válaszolt kicsit paprikás hangulatban. És szentül megfogadta, hogy ezt az orvost a jövőben nagy ívben elkerüli.

Gábor örült, bár egy kicsit meg is ijedt, hiszen Gyurma még alig múlt egy éves. Ha a pici megszületik, még a bátyja is elég kicsi lesz ahhoz, hogy Réka minden idejét és energiáját lefoglalják, felemésszék. Kicsit korainak tartotta, de ha így alakult, hát próbálta a dolog jó oldalát látni. A gyerekek korban közel lesznek egymáshoz, talán nem kell kétfelé szakadniuk, ha le akarják őket foglalni. Tudta, hogy Réka sem egészen így képzelte el, de tudta azt is, hogy a gyógyszer szedését sem passzióból hanyagolta, egyszerűen többet volt tőle rosszul, mint az normális lett volna. Mást meg még nem tudtak kitalálni, bíztak a szerencséjükben. Néhány ismerősük évek óta hiába próbálkozik, nekik meg elég, ha egymásra néznek. A jövőre nézve erre is alighanem más megoldást kell keresniük, hacsak nem akarnak egy egész fészekalja gyerkőcöt. Ő a maga részéről nem szerette volna, ha Réka a szülésekben megy tönkre. Azt meg még felmérni sem tudta, hogy anyagilag mit jelent majd az újabb gyermekáldás. Szóval, egy újabb kis klapec. Esetleg egy hugi. Az neki is bejött volna annak idején, de hát nem volt. Pedig szívesen képzelte magát néha egy oltalmazó báty szerepébe.

Réka közben újabb vizsgálatokon vett részt. Az eredmények több mint érdekesek voltak, mert az orvos már abban sem volt biztos, hogy elsőre helyesen diagnosztizálta. A korábbi pozitív teszt is negatív lett az ismétléskor. Már semmit nem értett. Amikor azonban a konzultáció eredményeképpen az a döntés született, hogy itt alighanem egy időközben elhalt terhességről van szó, teljesen összeomlott. Zokogva hívta fel Gábort a kórházból, aki döbbenten hallgatott, majd ügyetlenül próbálta vigasztalni. Réka lecsapta a telefont. Neki most nem az észérvekre volt szüksége, hanem két ölelő karra, vigaszra és bátorításra. Bátorításra, mert végletekben gondolkodó agya máris teljesen alkalmatlannak nyilvánította további gyerekek kihordására.

Hazament, édesanyjának szipogva előadta a rossz hírt. Persze, tőle sem az a reakció érkezett, amire szüksége lett volna. Anyu vigasztalta a maga módján. Úgyis korai lett volna még. És még szerencse, hogy a természet megoldotta, ha ez a baba nem volt egészséges. Mert biztosan volt valami baj vele, ha így alakult. És nyugalom, majd lesz másik lehetőség, amikor minden rendben lesz. Réka megdöbbent. Erre nem is gondolt, hogy a baba nem lehetett egészséges és minden emiatt történt. Eddig kizárólag magát hibáztatta, bár azt sem tudta, vajon mit csinálhatott rosszul. Most újabb rémképek szorították gúzsba az agyát. Egy beteg baba, aki az egész életüket megváltoztatja. Látta maga előtt a volt szobatársait, akik átmentek ezen a szörnyűségen. És mire Gábor hazaért, már ő maga is kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy talán mégis csak jobb, hogy így történt.

Gábor ugyan nem mondta, de napközben pontosan ezekkel a gondolatokkal volt tele a feje. Mi lett volna velük, ha Réka kihordja a babát, és csak akkor derül ki, hogy valami baj van vele, nagy baj? Hogyan tudott volna megbirkózni ezzel a helyzettel? Nem érezte magát elég erősnek hozzá, ettől pedig szégyenkezés töltötte el, hiszen az is ő gyerekük lett volna. Mi lett volna a kapcsolatukkal, ha egy kritikus helyzetben ő ilyen gyengének bizonyul? Rékában biztos volt, hogy a bajban sem hagyja cserben a babát, de ő, az apja? És ezzel ráadásul még Rékát is, sőt a nagyfiát. Végig sem merte gondolni. Magában hálát adott egy felsőbb hatalomnak, amiért elhárította fejük felől a vészterhes felhőket.

Réka pedig már másnap bement a kórházba. A spontán vetélés is hagyhat maga után nemkívánatos maradványokat, akár vérmérgezéshez is vezethet, ezért egy egészségügyi küreten túl kellett esnie. A kartonján csak a küret szó állt. A nővérek hozzáállása barátságtalan és elutasító volt. Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy nem önszántából van itt, hanem kényszerűségből. Akkor azért enyhült a hangulat, és a szobatársai is érezhetően barátságosabbá váltak. A nők előítéletektől terhesen, kivetették maguk közül azt, aki eldobta egy születendő élet lehetőségét. Főleg azért, mert az itt lévők többsége a fél karját adta volna ezért a lehetőségért. Réka azonban már a sorstársukká vált, így nem nehezteltek rá. A műtét után Réka, aki pedig már úgy érezte, túl van a fájdalmon és veszteségen, megint összeomlott. Gábor ott ült mellette, fogta a kezét, miközben a felesége a melléhez bújva csendesen zokogott. Amikor a nővér kicsit ingerülten figyelmeztette, hogy jó lenne, ha nem lázasodna be ettől a hisztitől, a fiú keze megrándult, de aztán csak annyit mondott: -Talán jobb, ha kisírja magát, aztán megnyugszik, mintha magába fojtaná a fájdalmat, nem? Legszívesebben azonnal hazavitte volna. De egy éjszakát megfigyelésre bent kellett maradnia.

Gábor hazament, megbeszélte anyósával, hogy az másnap kora reggel visszajön, majd magukra csukta Gyurmával az ajtót. Éjszakára nem tette be a kiságyba, hanem maga mellé vette, és a közelségéből próbált ő maga is erőt meríteni. Neki is fájt, hogy így alakultak a dolgok. Fájt a baba miatt is, de elsősorban Réka miatt, aki óriási veszteségként és személyes kudarcként élte meg. Ráadásul az orvos figyelmeztette őket, hogy a korábbi császár és emiatt a műtét miatt jó lenne, ha legalább egy évig nem esne ismét teherbe. Érzelmileg megint nehéz időszak várt rájuk.

És az egy évet sem sikerült betartaniuk.