Már elmúlt 22 éves, de valahogy a dolgok nem akartak kialakulni. Pedig nem volt rossz ötlet a majdnem-sikerült felvételi után dolgozni menni, jó volt a társaság, főleg ezen az új helyen. És ott voltak a haverok is. Mind régi, jól bejáratott barátság, még a gimnázium idejéből. Aztán ott volt az egyetem, a Közgáz, ahova végül estire felvették. Sok jó arc, érdekes kihívások. Munka és iskola, valahogy így még jobbnak tűnt, mintha nappalira ment volna. A hétvégi vizipóló csaták. Ez sem jöhetett volna össze, ha nem az esti suli mellett dönt.
De valami hiányzott. Valaki. Akivel ezeket a dolgokat igazán meg lehetett volna élni. Valaki, akihez hozzásimulva a hétköznapok ünnepnapokká válnak. Banális? Lehet, de jó lett volna kipróbálni.
Lassan már ott tartott, hogy kerülte a hétvégi házibulikat, ahol rendre egyedül jelent meg, aztán egyedül is távozott. Nem mintha ennek nagy jelentősége lett volna, hiszen többnyire csak zenét hallgattak, dumáltak.
Mindenki azon sírt, hogy vánszorognak a hétköznapok, bezzeg a hétvégék elrohannak. Ő pont fordítva érezte. Állandóan úgy érezte, hogy mindig csak hétvégék vannak, végeérhetetlen, hosszú hétvégék.
Lassan már ott tartott, hogy kerülte a hétvégi házibulikat, ahol rendre egyedül jelent meg, aztán egyedül is távozott. Nem mintha ennek nagy jelentősége lett volna, hiszen többnyire csak zenét hallgattak, dumáltak.
Mindenki azon sírt, hogy vánszorognak a hétköznapok, bezzeg a hétvégék elrohannak. Ő pont fordítva érezte. Állandóan úgy érezte, hogy mindig csak hétvégék vannak, végeérhetetlen, hosszú hétvégék.
A haverok már mind párosával kavartak, mellettük nehéz lett volna ismerkedni. Micsoda hülyeség ez is, miért lett volna nehéz? Csak akarni kellett volna. És ha nagyon akarta, össze is jött. De mint a szólások nagy része, ez is igaznak bizonyult. Akarásnak nyögés a vége. Valami sosem stimmelt. Így aztán egy kicsit túlfűtött, átsörözött hétvégi buli után megszületett egy levél, aminek az ötletét nem is tudja honnan szedte, és amit el sem hitt, hogy végül postára adott. Kicsit félve várta, hova vezet a nagy ötlet.
Ákos: minden most kezdődik el (részlet)
"Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése