PROLÓGUS
1982. szeptember 3.
A tömött terem zsongása alig jutott el a füléig. Nézte a mellette álló fiút. Hallgatta az anyakönyvvezető kicsit kuszán akadozó mondatait, és tudta, az elmúlt majd négy év alatt végig ide akart eljutni. Az elmúlt hetek minden bizonytalansága ellenére most már biztos volt benne, Őt akarja; és a jövőt Vele. Bármit is jelentsen mindez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése