"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. június 4., hétfő

A szerelem 4 keréken érkezik 23.


Julie az imént átéltektől még ijedten a gázra lépett. Egy idő után azonban nem látta a visszapillantó tükörben a Volvót. Robert vajon miért maradt le? Lassított aztán megállt. Leengedte az ablakot, hogy meghallja a közeledő autó zaját. A következő pillanatban Bear teste csapódott be a mellette levő ülésre. Nyomában a két roweiler rontott ki a bokrok közül. Julie rémülten nyomta meg az ablakemelő gombját. A dühös álkapcsok előtt még éppen időben felkúszott az üveg. Julie remegő kézzel Robertet hívta.
Robert tanácstalanul ült a volán mögött és a sűrű bozótost kémlelte. Ez a kis hülye a legjobb helyet választotta a kujtorgáshoz. Ha Connor kiengedi a kutyákat, azok tuti levadásszák. Már éppen a kilincs után nyúlt, hogy kiszálljon, amikor a telefon rezegni kezdett a zsebében. Julie.
-Julie, ne haragudj, most le kell tegyem, Bear eltűnt, meg kell találjam mielőtt Connor kiengedi a vérebeit.
-Bear velem van! – kiabált a lány a telefonba. –Indulj utánunk!

A ház előtt viszonylagos nyugalom honolt, a kinyíló kapun gyorsan begurultak. Robert az udvaron hagyta a kocsit, Julie a garázsba állt. Bear lelkes farokcsóválással üdvözölte a gazdáját, aki még mindig nem egészen tért magához a sokkból, amit az üres kocsi okozott. A kutya elé guggolva a bársonyos szemekbe nézett és megcibálta a kutya füleit: -Ilyet többet ne csinálj! Mihez kezdtem volna, ha a rotik elkapnak, hm? Bear csillogó szemekkel figyelte a gazdi gügyögését. Érzékeny receptorai fogták az aggódás és a szeretet hullámait. Robert nevetve a lányra nézett. –Szeret téged. És most, hogy megmentetted, egyenesen imádni fog. Látom már, konkurenciám támadt házon belül, jó lesz résen lennem.

Julie közben elgondolkodva nézte a terepjárót. –Robert, te így akarod itt hagyni ezt az autót?
-Miért, mi a baj vele? – fordult vissza a férfi.
-Baj nincsen, csak van egy garázsod, akkor használd is!
-Julie, a garázsban te állsz.
-Robert, az a garázs három állásos, még beférsz te is.
-Nem férek be, ott a Porsche meg a te kocsid, ez a batár marad idekint, nem lesz semmi baja.
-Oké, nagyfiú, akkor írd be a naptáradba, holnaptól gyakorolni fogunk – kacsintott rá a lány és a hátsó ajtó felé indult.
-Robert a szemeit forgatva indult utána.

Stephanie nem hitt a szemének. A taxiból kiszállva egy csomó embert látott, ahogy Robert kerítésére felkapaszkodva leselkednek, mint a gyerekek. Mit művel ez a pasi már megint, ami ennyire lázba hozta a népet? Akaratlanul is közéjük furakodott, hogy a résen ő is belásson. A látványtól hangosan felnevetett.
A garázsajtó tárva-nyitva. A Porsche és Julie kocsija az udvaron. A benti három állásból azonban kettő így is foglalt volt. Az egyiken Julie hevert egy nyugágyban. A túlsó szélén pedig egy hasonló nyugágyon Bear heverészett  és kicsit bizalmatlan tekintettel méregette a kettőjük közé beparkoló, majd újra kitolató autót. A kormány mögött Robert ült. Rettentően koncentrált, hogy a számára két fontos személyben még véletlenül se tegyen kárt. Steph a kapuhoz lépett és óvatosan, hogy senki ne lássa, beütögette a kódot. A kapu kinyílt és ő besurrant a résen. Julie felállt, hogy üdvözölje, de Robert hangos dudálással parancsolta vissza a nyugágyba. A következő pillanatban azonban kopogtak  a feje melletti ablakon. Vigyorogva intett Stephanienak és nekiveselkedett, hogy bemutassa a friss tudományát.
A vidámság azonban, mellyel a házba léptek, úgy olvadt le róluk, mint a hó a tűző napon, amikor Stephanie az asztal közepére csapta az újságot.
A címlapon öles betűkkel állt a nap híre: „A Connor birtokon nemcsak a házigazdától nincsenek biztonságban a nők! Hollywood ügyeletes szívtiprójának viharos légyottja” És képek. Sok-sok kép, amik ölelkezésük szinte összes pillanatát megörökítette. Julie pirulva gondolt rá, hogy szerencsére az üveg mögé már nem látott be a kamera. Nem mintha a szöveg nem utalt volna rá, hogyan folytatódott odabent a viháncolás.
Stephanie nagyot sóhajtott.
-Robert, ez nem te vagy az istenért! Lassan öt éve építgetjük a visszafogottságodról a képet és te hetek, sőt napok alatt döntöd romba, amit eddig elértünk.

Julie nem tudta nem kihallani a sorok közül a neki szánt szemrehányást. De csak üldögélt az asztal mellett és a fotókat nézegette. Fogalma sem volt róla, ki készíthette ezeket a valóban sokat mondó képeket. Aztán eszébe jutott a motoros, aki elhúzott mellettük. Többet nem látták, márpedig Connor háza előtt nem állt motor. Most már világos, hogy az életük minden pillanatát képesek ezek a hiénák szemrebbenés nélkül meglesni és a kíváncsi olvasók elé tárni. Szinte szégyenkezve gondolt arra az időszakra, amikor még ő maga is bele-beleolvasott a bulvárhírekbe és kárörvendve nézegette a híres színésznők narancsbőrös combjait megörökítő parti felvételeket. Nem csoda, ha mindannyian paranoiások lesznek egy idő után, mert már saját magán is kezdte érezni ennek az első jeleit.

Robert grimaszolva vonogatta a vállát, miközben a fotókat vizsgálta. Óhatatlanul is felidézték benne azoknak a perceknek az édes ízét. De így, az újságban látva úgy érezte, mintha mindkettőjükön valamiféle erőszakot követtek volna el. Az az édes íz megkeseredett a szájában.
-Steph, arra nem is gondolsz, hogy amit ti olyan lelkesen építgettetek, az tulajdonképpen nem is én vagyok? A szentségit, miért baj, hogy a barátnőmmel elhagyatott úton enyelgek? Nem a belvárosban vesztettük el a fejünket, bár ahhoz sem lenne senkinek semmi köze. Ennyit bárki megengedhet magának. Csak én nem? Talán inkább azzal kéne az újságíróknak és igen, nektek, önjelölt vagy hivatalos szárazdajkáknak is foglalkozni, hogy a magánélet meghitt percei miért nem élveznek némi védelmet, miért lehet büntetlenül meglopni az ember személyes érzelmeit, miért nem véd ilyenkor a törvény?
-Robert, ha itthon a függöny mögött éled ezeket a meghitt pillanatokat, hidd el, védi a törvény. De már ne haragudj, muszáj ezt odakint intézned?

Robert az ablaknál állva a szomszéd kertet figyelte. A fiatal pár, akik olyan együttérzően és beletörődően viselik vele együtt ezt a kapu előtt állandósult cirkuszt, éppen szenvedélyesen csókolózott a hintaágyon.  Rajta kívül senki nem foglalkozott velük. Szinte irigykedve nézte őket. Feléjük intett mintegy magyarázatként.
-Látod Steph, erről beszélek! Muszáj, mert ha szerelmes vagy, akkor élsz minden lopott pillanattal, amit az élet nyújt.Mert boldog vagy, mert az érzelmeid már nem férnek el benned, és mert soha nem tudhatod, hogy a következő percben nem veszítesz-e el mindent. Különben is, ezekben a képekben, az egész történetben nincs semmi szégyellni való. Két felnőtt ember, akik mellesleg együtt is élnek, az Isten kék ege alatt csókolóztak. Micsoda botrány! Végül is nem a sarki kávézó presszóslányát csábítottam el a mezőn az akarata ellenére! – csattant fel a végére.
Julie csendben morogta az orra alatt: -Azt nem is ajánlanám!
Robert ránézett és egy szívhez szóló mosollyal nyugtázta a figyelmeztetést. Aztán visszafordult Stephanie felé.

-Na, ha pillanatnyilag ez volt minden idegesség oka, akkor  zárjuk le a témát, és most én kérdeznék egyet s mást. Először is miért nem szóltál, hogy a Capa forgatókönyv Julie munkája? Elég hülyén éreztem magam, amikor próbáltam neki felolvasást tartani a saját írásából és még ráadásul a véleményére is kíváncsi voltam. A második dolog meg, és ez mindennél fontosabb, miért nem tudtam róla, hogy Julie ezzel a Connorral dolgozik? Ha Bobby nem mondja el tegnap a telefonba, hogy kiről is van szó, hát lehet, hogy a mai újság nem a szerelmeskedésünkkel, hanem valami egészen más tragikusan szaftos dologgal van tele.
Julie látványosan forgatta a szemeit a szerinte túlzó kirohanáson; Stephanie pedig a második kérdésre felkapta a fejét.
-Azzal a Connorral? Hát, ezt én sem tudtam, de egy valamit elfelejtesz Robert. Én a te ügynököd és szárazdajkád vagyok, nem Julie-é, úgyhogy az ilyen kérdésekre nála keresd a választ. És ha kérhetem, ne valahol a fotósok szeme láttára. És mivel elég szoros a mai napom, szeretnék végre a jövetelem igazi okára rátérni. A Cosmo bemutató óta is érkeztek újabb megkeresések, de már kezdek tanácstalan lenni, mennyit vállalhatsz be. Aláírva egyelőre itt a Blacklist, a The Rover, a The Band, és már ezeken kívül is három szerződés van közvetlenül aláírás előtt.
-David is számít rám a következő filmjében – szúrta közbe Robert.
-Robert, sok lesz! Ennyit ember nem tud egy év alatt lezavarni, de még kettő alatt sem. Vagy ha igen, akkor az a teljesítménye rovására fog menni. És akkor a magánéletedet már említeni sem merem – rebbent meg Stephanie tekintete kettejük között.

Julie hirtelen úgy érezte, ez az a pillanat, amikor neki is ki kell terítenie a kártyáit.
-Részemről nem is lenne baj, ha egy kicsit elszakadnánk egymástól – kezdett kicsit sután a mondanivalójába - illetve hát... és akkor te is nyugodtan...  – hebegett egyre zavarosabban.
Robert persze úgy fordult feléje, mint akibe villám csapott.
-Nem baj, ha elszakadunk egymástól? Mi a jó francról beszélsz, Julie?
-Nem úgy értem, Robert, tudod te is!
-Nem, nem tudom. De te vagy a szavak mestere, talán el tudod mondani úgy is, hogy nem kapok agyvérzést már az első mondatodtól.
Stephanie egy kicsit zavartan ácsorgott. Talán jobb lenne, ha elmenne, ez végül is a kettőjük dolga, de ugyanakkor félt is, mert mi lesz, ha a két pukkancs megint valami meggondolatlanságot vág egymás fejéhez. Egy újabb szerelmi drámára már végképp nincs szükségük.

Julie nagy nehezen belekezdett:
-Amikor Connor birtokán megálltam, éppen telefonon hívtak, hogy egy állást ajánljanak fel.
Robert értetlenül nézett rá.
-Oké, ez jó hír, legalább nem kell ezzel az erőszakos barommal együtt dolgoznod a jövőben.
Julie egy megsemmisítő pillantást vetett rá.
-Jó író, Robert. Ennyit azért ismerjünk el neki. Oké, és nehéz természet. A többiről meg nem tudunk semmi biztosat. De nem is erről akarok beszélni. Szóval, egy állást ajánlottak fel. – itt aztán el is akadt, pedig a neheze még hátra volt.
-És? – nézett rá a férfi, aki már érezte, hogy amit most hallani fog, az alighanem nagyon nem fog tetszeni neki, ha Julie ennyire nehezen böki ki.
-Európában – sóhajtotta szinte a lány.
Robert leült. Attól tartott, ha nem teszi, a lába nem tartja meg. Ilyen érzés lehet, amikor valaki alól kirántják a szőnyeget. Európában?
-A Weegand Kiadó párizsi irodájába keresnek az igazgató mellé asszisztenst, aki egy személyben titkár és szerkesztő is lenne. Hatalmas kihívás, már csak a cég miatt is. Ha ott eltölthetek egy kis időt, az a legkiválóbb ajánlólevél lenne a későbbiekben. Rengeteget tanulhatnék, és nincs kizárva, hogy később más irodában már vezető munkatársként gondolnának rám, ha elégedettek a munkámmal. Utánanéztem, az elődeim is ezt az utat járták be, mára mindannyian  valami vezető pozíciót töltenek be vagy a Weegandnál vagy más kiadónál.
-Párizsban – ismételte letörten Robert. Szíve mélyén még meg is értette a lány vágyódását. Érdekes munka és hazai környezet. Mi lehet ennél vonzóbb a számára? Ha tehetné, ő maga is Angliában élne, de mit csináljon, ha a munkája most ide köti az angyalok és a totális őrület városához.

Stephanie nagyot sóhajtott.
-Akkor most magatokra hagylak titeket. Beszéljétek meg a dolgot! De csak nyugodtan gyerekek! Nem kell kikísérni, egyedül is kitalálok, Bear meg majd vigyáz a kapura – azzal halk léptekkel elsietett.

Ők ketten pedig csak ültek csendben egymással szemben. Robert az asztalra könyökölve a tenyerébe hajtotta a fejét. Teljesen lezsibbadt az agya, egyetlen értelmes gondolatot nem volt képes kicsikarni belőle, csak azt ismételgette megszállottan: elmegy, elmegy... Tisztában volt vele, hogy vissza tudná tartani a lányt, de azzal boldogtalanná is tenné. Amikor Julie az asztalon átnyúlva felé nyújtotta a kezét, nagyot sóhajtva belekapaszkodott:
-Mikor kell költöznöd?

5 megjegyzés:

csez írta...

Isten kék ege alatt.... ;)
Jól pörgött ismét a sztori - szeretem!
És Rob is viszonylag felnottesen reagált XD
Köszönöm!
Narancsbör XDDDD

Gabó írta...

Tetszett ismét! ;)
Még olvastam volna tovább. :(
Tudom-tudom! Telhetetlen vagyok, de mit csináljak, ha olvastatja magát???
Nagyot mosolyogtam, amint megpróbáltam elképzelni, ahogy parkolni tanul a garázsban. XDDD
Balról Julie, jobbról Bear a nyugágyban. Csúcs volt! XD
Még Rob nyelvét is odaképzeltem, ahogy kidugja a nagy koncentrálásban.
Tudjátok: "Konc...konc...konc" ;)
ála M&M .
Imádtam! <333

zsorzsi írta...

-Robert a szemeit forgatva indult utána.

...hát tudod ,ha ezt egy másik történetben olvasnám....

Na, de legyünk racik...!

Nikol írta...

Szia!
Nem rég találtalak meg (egy napja) nagyon tetszik ez a történetedet. Mostanság elégé ki estem az ilyen történetekből de nálad muszáj volt negálnom vagyis nem bírtam elmenni innen. :)
Nekem Rob viselkedése picit nyers de ez pont bele illik ebbe a történetbe.
Julie talpra esett lány tetszik hogy nem ájult rögtön el Robtól hanem meg kellet a lányért dolgozni a Robnak :). Szóval gratulálok hozzá nagyon szeretem olvasni.

Golden írta...

Szia Nikol!
Üdv a "fedélzeten"! Akkor előtted most jó sok olvasnivaló van, jó szórakozást! Remélem, később sem okozok majd csalódást!