A szerelem 4 keréken érkezik 33.

Robert egy újabb nyalókával a szájában, boxeralsóban, a kisasztalra felrakott lábakkal a laptopot püfölte. Hajnalban felébredt és mivel Julie még az igazak álmát aludta, kiosont, hogy válaszlevelet írjon a rendezőnek, Jean-Stephane-nak, aki finoman figyelmeztette, hogy bár megérti, amiért az utóbbi időben nem jelentkezett, de lassan gondolniuk kéne a forgatás folytatására, mert időközben minden olyan jelenet dobozba került már, amit nélküle tudtak elkészíteni. Igazság szerint az utóbbi napokban már Robertnek is egyre gyakrabban jutott eszébe a félbehagyott munkája. A történtek ellenére be akarta fejezni a filmet. Ráadásul Jean-Stephane megbeszélt egy találkozót Eric Maddox-szal is, így még a film befejezése előtt meghallgathatja az érintett véleményét is az eddig elkészült részekről. Mennyire akarta ezt a találkozót még a kezdés előtt, de állandóan a férfi elfoglaltságára hivatkoztak, képtelenség volt egy közös időpontot egyeztetni. Aztán óhatatlanul összefonódott az életük pár napra és ez úgy látszik elég volt hozzá, hogy a találkozó létrejöjjön. Ahogy ujja az Enter gombra kattintott, az ajtó kinyílt és Julie álmos tekintettel botorkált ki a hálóból.

Robert megbabonázva nézte, ahogy az emlékeiben élő bő póló helyett egy leheletvékony spagettipántos hálóingben libeg át a nappalin a konyha felé. A laptopot egy hirtelen mozdulattal az asztalra tette és egy párduc hajlékonyságával cserkészte be a lányt, mielőtt az kilépett volna a szobából. Mire a karjába zárta, szeme már minden látott, amit ez az átokszőtte anyag megmutathatott. Sokat mindenesetre nem bízott a képzeletére. A lány bőre még meleg és álomillatú volt, ahogy Robert a karjába kapta; és a csóktól, amit a férfitól kapott, már el is felejtkezett róla, hogy milyen szomjas volt pár perccel ezelőtt. Robert egy pillanatra megingott, kanapé vagy hálószoba? Aztán úgy döntött, hogy a nappali közepén terpeszkedő puha bolyhos szőnyeg tökéletes, és óvatosan térdre ereszkedett, miközben csókját egy pillanatra sem szakította meg. Julie szinte révületben nézte a férfi szenvedélyesen csillogó tekintetét. A terhesség még érzékenyebbé tette a bőrét és minden sejtjével vágyakozva simult Roberthez, aki szinte kétségbeesetten ölelte. Ma el kell válniuk néhány hétre, amíg odaát Párizsban lezárja a dolgait, de most úgy érezte, egyetlen porcikája sem akar felülni arra a repülőre. Mint mindig, amikor elváltak, volt benne valami halvány rossz érzés, hogy az élet már megint tartogat valami meglepetést a számukra, ami már eddig is többnyire rosszul sült el. De aztán erőnek erejével kizárta fejéből ezeket a gondolatokat, hogy a megváltó gyönyör rabjává válhasson. A férfi igazán mindent megtett ezért.

Dean nézte a jegykezelő pult mögött eltűnő karcsú alakot és arra gondolt, hogy Robert talán nem is tudja, milyen szerencsés, amiért az élet összehozta Julieval. Néhány évvel ezelőtt őszintén féltette, hogy fejest ugrik a Kristennel való kapcsolatba, aztán szépen benne is ragad, hogy a Saga végetértével egy zajos és nemtelen csatározás kezdődjön közöttük a filmipar sok más felkapott csillagához hasonlóan. Tökéletes párost alkottak a vásznon, de azt csak a hozzájuk igazán közelállók láthatták, mennyire különbözőek voltak a hétköznapokban.

Dean rövid idő alatt megkedvelte ezt a nyakigláb, érzékeny angol fiút; és mindig híresen jó emberismerőnek számított, így aztán kicsit félve figyelte, ahogy egyre inkább az elkényeztetett művésznőt játszó kislány befolyása alá kerül. Robertnek eleinte imponált a hírnév és az a lazaság, amivel az első időkben kezelték a hirtelen jött népszerűséget. Aztán észhez tért és kezdte helyén kezelni a dolgokat, és a maga megfontolt angol hidegvérével megtalálni az arany középutat, hogy el ne szálljon. Kristen azonban egyre inkább dívaként kezdett viselkedni. A nyilvános megjelenések alkalmával hol hűvösen távolságtartó volt, hol játékos, de egyre inkább olyan képet alakított ki a fiúról, mintha az a pórázon vezetett ölebe lenne. Amikor végre az önmagába vetett hite is kezdett megerősödni, a lány tett róla, hogy néhány elejtett megjegyzéssel elbizonytalanítsa. Aztán a Breaking Dawn forgatásán végképp elvetette a sulykot. Minden jelenetben éreztette Roberttel, hogy ennek a filmnek tulajdonképpen Bella a főszereplője és primadonnaként hisztizett, ha a férfi csak egy kis lehetőséget kapott, hogy a figyelmet magára terelje. Bármilyen mély volt a barátságuk, bármennyire próbáltak egymáshoz korábban érzelmileg is közel kerülni, ez a szakmai féltékenység lassan megmérgezte a kapcsolatukat. Robert elegánsan kifarolt hát a kettőjük között kialakult romantikus szövevényből, és a három lépés távolságot betartva igyekezett továbbra is jó barátként és főleg jó kollégaként viselkedni. Kristent azonban nem olyan fából faragták, akit ott lehet hagyni. Mosolyt erőltetett ugyan az arcára, de a fullánk ott ült mélyen a körme alatt. Hogy nem hagyja majd revans nélkül a történteket, ez borítékolható volt. Nem volt olyan véletlen az az őrült cannes-i kaland sem – ebben a férfi olyan biztos volt, mint abban, hogy Julie életét is megnehezíti majd a vetélytársnője.

Julie volt talán a legjobb dolog, ami történhetett Roberttel. Egy nő, aki két lábbal áll a földön és teljesen nyilvánvalóan a férfi szerelme az elsődleges a számára. És mivel ez az érzés úgy tűnik kölcsönös, persze, hogy a fél világot maga ellen is fordította. Ezért is örült, hogy a lány legalább néhány hétre elutazott Párizsba. Mire visszajön, Frank is felkészülten csatlakozik hozzájuk és akkor egy kicsit nyugodtabb lesz, hogy nem érheti őket meglepetés.

Párizsban a Weegand kiadó recepciósa a jól értesültek cinkos mosolyával fogadta a lányt. Julie biztos volt benne, hogy amint eltűnik a főnöke ajtaja mögött, a nő forró dróton leadja a hírt, hogy megérkezett. A sok pletykára éhes pedig majd minden lépését, mozdulatát figyelni fogja, hogy vajon mennyi igaz az újságokban megjelentekből.

Alex Stanton nagyot sóhajtott, amikor visszatért kolléganőjét meglátta. Tisztában volt vele, hogy nincs az az ajánlat, amivel itt tudná tartani a lányt, hiszen ha a hírek igazak, akkor is csak hónapokat nyerne. Csalódott volt, mert egy igazán tehetséges kollégát kellett elengedjen maga mellől és őszintén szólva a szemének is kellemes volt mindennap Julie látványa. De hát el kell fogadja, hogy a fontossági sorrendben most nem a cég érdekei vezetnek. Hellyel kínálta a lányt és maga elé húzta a mappát, amiben a Julietől kapott anyagok voltak. Michel Houellebecq továbbra is ragaszkodik a vele való munkához, és ha mást nem is, ezt az egyet tisztázni szerette volna, hogy a lány hajlandó-e befejezni az íróval a közös munkát. Mire pontról pontra végig vették a teendők listáját, Julienak már zúgott a feje. A hosszú repülőút megviselte és bár sikerült pár órát a gépen aludnia, de az azért mégsem ugyanaz, mintha a puha ágyban pihent volna. Megbeszélték, hogy másnap folytatják a még függőben lévő ügyekkel, aztán Julie fáradtan a kis bérelt kocsihoz ballagott.

Indított és nem is foglalkozott vele, hogy a mögötte parkoló kis kocsi is azonnal elindult utána.

A vezető összeszűkült szemekkel nézte, ahogy a kulcsaival kinyitja a ház bejáratát, aztán csikorgó gumikkal elhajtott. Van még ideje, nem akarta elkapkodni a dolgot. Soha senkinek nem szabad rájönnie, hogy köze van ehhez az egészhez.

Frank Walters elmélyülten lapozgatott Dean feljegyzéseiben. Összevetette azokkal a levelekkel, amiket Stephanie Ritz bocsátott a rendelkezésére. Egy gondolat vert tanyát a fejében, amitől nem tudott szabadulni. De igazából leendő védence színész barátjával kéne beszélnie, már amennyiben hajlandó lesz ilyen személyes dolgokról megnyílni előtte. A telefon után nyúlt és Deant hívta.

-Öreg, a segítségedre lenne szükségem. Azt hiszem, érdekes gondolatom támadt mindkettőnk védenceivel kapcsolatban, de legalább az egyik érintettel beszélnem kéne, hogy vagy megerősítsen vagy leállítson, mielőtt túlságosan elviszem ebbe az irányba a gondolataimat. Szerinted van esély, hogy Mr. Pattinson szóba álljon velem még ma egy félóra erejéig?

Dean Robertet figyelte, aki már sokadszor állt be az utolsó mai jelenetbe, de valahogy nem ment neki a koncentrálás.

-Nem tudom Frank, szerinted elkerülhetetlen a dolog? Mert nincs igazában formában a fiú és ilyenkor olyan ingerült, mint egy medve, akinek a talpába fúródott egy méretes szálka.

-Hát, ha megosztom vele az elképzeléseimet, akkor azt hiszem, még ingerültebb lesz. De mindenképpen tudnom kell, hogyha tévúton járok a feltételezésemmel.

-Oké, akkor gyere a házhoz egy óra múlva. Addigra talán összehozza ezt a jelenetet és leléphetünk, mert már a stáb összes tagját kiborította.

Robert fáradtan fújtatva ült a hátsó ülésen, miközben Deant hallgatta. Nem akarta felhívni öreg barátja figyelmét, hogy ugyan hallja a mondókáját, de eddig egyetlen szó sem jutott el a füléig, úgyhogy hiába is strapálja magát. Ez a mai nap totális csőd volt. Amióta Julie elment, a koncentrálás sem megy. Egyszerűen ideges, amiért a lány sok ezer mérföldre tőle tök egyedül intézi a dolgait. Közben a lassan nyíló kapura nézett és meglepve vette észre, hogy mögöttük még egy kocsi besurran és ez Dean-nek láthatóan nem okoz problémát. Lehet, hogy jobban kellett volna figyelnie az elmúlt percekben?

Amikor a kocsiból kiszállt, a Julie védelmére felfogadott magándetektív, Frank Akárki bukkant fel a közelükben. Ettől érzékei azonnal vészriadót jeleztek és idegesen fordult a férfiak felé, akik egymást üdvözölték.

-Julie-val történt valami? – kérdezte, miközben szeme valami megnyugtatásra várva cikázott kettőjük között.

Dean szólalt meg elsőnek.

-Nem, Julie-val minden rendben. Egyelőre. Csak Franknak érdekes teóriája támadt és veled szeretne beszélni, hogy mi a te véleményed a dologról. Megígértem neki, hogy nem fogsz megsértődni a kérdésein, mivel egyetlen cél vezérli, hogy a barátnődnek a legtökéletesebb védelmet tudja biztosítani. De amennyit tudok a dologról, alighanem ki fogsz borulni, úgyhogy jobb lenne, ha odabent folytatnánk ezt a beszélgetést.

Robert kérdőn kínált körbe ásványvizet és sört. A két testőr a víz mellett döntött, ő pedig egyetlen lendülettel hajtotta fel az üvegből a hűvös habzó italt. Közben mindannyian letelepedtek a nappaliban. Várakozóan intett Frank felé, kezdjen bele.

-Mr.Pattinson, volt Ön és Miss Stewart között valaha is bármi olyan jellegű kapcsolat, ami miatt a hölgy mostanában neheztelhetne magára? – vágott bele a közepébe Frank, aki már régen megtanulta, hogy teljesen felesleges tiszteletköröket futnia, ha valamit meg akar tudni. –És nagyon kérem, hogy legyen velem teljesen őszinte, mert nem a bulvársajtó részére kutatok információk után, hanem életbevágóan fontos lenne tudnom arra a kérdésre a választ, mennyire volt Önök között mély a kapcsolat, ígért-e valaha is bármit, amit a partnernője elkötelezettségként értelmezhetett? Konkrétan az érdekelne, hogy lefeküdt-e valaha a partnernőjével?

Robertnek a torkán akadt az utolsó korty és hosszan fulladozva, köhögve próbált magához térni a kérdés okozta sokkból. Basszus, ez a dolog olyan régen volt. Miért érdekes ez ma már?