A szerelem 4 keréken érkezik 48.

Korán reggel már Peter csengetett, hogy Kristent hazavigye. A lány gügyögve játszott éppen Gregoryval, hogy elterelje a figyelmét, amíg Julie a reggelijét melegítette, és a férfi gyönyörködve nézte a szokatlan és igen vonzó látványt. A lánynak ezt az oldalát még annyi év után sem ismerte, bár, az is lehet, hogy csak Roberték és a baba hozták elő belőle az érzékenyebb énjét. Neki mindenesetre nagyon tetszett.

Alig mentek el, amikor Marcus telefonált. Robertet kereste meglehetősen aggódó hangon, hiszen tisztában volt vele, hogy annyi sörrel a fejében akár valamelyik árokban is lehet.  Julie megnyugtatta, hogy épségben hazaért, és a még mindig nyitott ajtó felé pislogva megígérte, hogy ha felébredt, majd átadja az üzenetét. Amikor végre minden elcsendesedett és Gregory is kiürítette a cumisüveget, kiült vele a teraszra a hintaágyba és halkan dudorászni kezdett neki. A kicsi az anyai szívveréstől és a tele pocaktól teljesen ellazulva hevert  rajta az álom határán pislogva, miközben Julie gyengéden a hátát simogatta. 

Robert erre a képre lépett ki a házból. A könnyű rövidnadrág és póló alatt még nyirkos volt a bőre a zuhanyozástól, amivel a zűrös éjszaka utolsó nyomait igyekezett lemosni magáról. A kicsi haja a reggeli fényben enyhén vöröses fényben ragyogott. Már sokkal sötétebb volt, mint a születésekor. A férfi szinte irigykedve nézte az apró, nyitott ujjakkal tapogatózó kezeket, ahogy Julie mellén kalandoznak. Az éjszakának nem minden pillanata volt kristálytiszta, a Marcusnál töltött órák, főleg az este második része, kellemetlen emlékként kúsztak elő az agyából, de abban biztos volt, hogy a legnagyobb baklövéseket elkerülte. Eszébe villant Jackson őrmester, aki minden rendőrsztorit meghazudtolva igazi érző emberként segítette ki a bajból. És kicsit kínosan emlékezett vissza a hazatérésre. Julie nyitott ajtót, szinte várta a számonkérő hangot, de a lány csak segített neki az ágyig elbotorkálni, aztán magára hagyta. Ő ugyan jobban szerette volna, ha ott is marad vele, de momentán annak is örült, hogy nem osztotta ki azért az állapotért, amiben lehetett. Biztosan nem volt egy épületes látvány, ha most így kóvályog még a feje.

Julie mintha megérezte volna az őt figyelő szemeket, óvatosan felé fordult.

-Szia! Átveszed egy kicsit? Akkor csinálok egy kávét frissen, mert ami volt, azt Kristen és Peter megitták. – szólt oda halkan.

Robert csak csendben leült mellé és hagyta, hogy a lány Gregory békapózban terpeszkedő kis testét a mellkasára fektesse. Aztán a gyereket ölelve lehunyta a szemét.

A lány arra gondolt, hogy talán hiba volt a kicsit Robertre bíznia, hiszen még mindig nincs egészen ébren. De talán annyira azért mégis, hogy a kicsit nem fogja elejteni. Végül is, felnőtt férfi, vállalnia kell neki is a felelősséget a kicsi mellett. Odatette a kávét és csinált két szendvicset, aztán kivitte a férfi reggelijét a teraszra.

Robert még mindig lehunyt szemmel szinte már feküdt a hintaágyon, hogy a kicsi minél kényelmesebben heverhessen rajta. A lány az asztalra lepakolta, ami a kezében volt, aztán a gyerekért nyúlt és felemelte. Robert szeme abban a pillanatban kipattant és ijedten kapott utána, majd megnyugodva hanyatlottak le a karjai, ahogy Juliet meglátta. A lány a picit a mellettük álló járókába fektette és leült a férfi mellé.

Robert elmajszolt egy szendvicset, óvatosan elkortyolta a forró kávét és lassan kezdte magát embernek érezni megint. Csendesen ringatóztak, aztán Robert tétovázott egy pillanatig, majd a karját a lány háta mögött átvetve óvatosan magához ölelte. Legnagyobb meglepetésére Julie nem húzódott el, hanem a vállára hajtotta a fejét. Hosszú percekig csendben üldögéltek ebben a békés közelségben, aztán a férfi megköszörülte a torkát és halkan megszólalt.

-Éjjel megcsókoltam egy lányt.

Azonnal megérezte, ahogy a lány teste megfeszül mellette, ezért mielőtt elhúzódhatott volna, kicsit közelebb vonta magához és gyorsan folytatta.

-Nem tudom, miért tettem. Foghatnám arra a nem csekély mennyiségű sörre, amit Marcus-nál megittam, amíg dumáltunk. Aztán egyszer csak beállított az a két csaj. Nem tudom mi ütött belém. Összevissza hablatyoltam nekik rólad meg a kicsiről, aztán odahajoltam az egyikhez és szájon csókoltam. Abszolút hülye ötlet volt, mert nem te voltál. És én csak téged akarlak. Akkor is, most is, mindig.

Julie felé fordult és magához húzta a fejét.

-Csak ez számít! De azért nem biztatnálak, hogy ez a jövőben sűrűn előforduljon, mert nem biztos, hogy mindig ilyen engedékeny hangulatban találsz. – és a szemébe nézve lassan magához húzta a fejét, hogy megcsókolhassa.

Robert roppant együttműködőnek bizonyult. Az első csókig. Aztán a meglepetéstől szinte ledermedt. Ha mostanában nagyon szépet álmodott, akkor valami hasonlót, úgyhogy inkább bele se élte magát, mert ez úgysem lehet valóság. A pillanat tört része alatt futott át az agyán, hogy odakint vannak, a kicsi is kint van, az egész helyzetük olyan nagyon bonyolult és bár ő lenne az első, aki legszívesebben élne ezzel az alkalommal, de lehet, hogy most mégis jobb lenne józannak maradnia. És közben a szíve majd megszakadt, mert attól félt, a lányt így is, úgy is megbántja majd.

Két keze közé fogta Julie arcát és egy lassú, nyugodt csókkal finoman kibontakozott az ölelő karok közül.

-Ne kínozz, Julie! – sóhajtott nagyot, miközben orrát és homlokát a lányéhoz dörgölte. -Fogalmad sincs róla, mennyire szeretnélek most azonnal becipelni a hálószobába, sőt, akár itt és most azonnal szerelmeskedni veled, de biztosnak kell lenned benne, hogy miért akarsz engem. Nem csak azért, mert Gregory miatt elhiszed nekem, hogy azelőtt is együtt voltunk, ugye?

-Robert, nem tudom miért, de hogy Gregory léte önmagában még nem lökne a karjaidba, abban biztos lehetsz. De talán igazad van, nem kéne elkapkodnunk a dolgot. Fogalmam sincs, azelőtt mennyi idő alatt jutottunk el a megismerkedésünktől az ágyig. De azt hiszem, erről nem is igazán akarok beszélgetni veled – motyogta a lány zavartan és felállt. Hogy a menekülése ne legyen nagyon egyértelmű, felkapta a kicsit és bevitte a házba.

Robert összehúzott szemekkel nézett utána. Lehet, hogy túlaggódta ezt a dolgot? Basszus, ez lett volna a nagy pillanat, amikor végre újra közel kerülhettek volna egymáshoz, ő meg adja itt a Grál lovagot és elszalasztja még az esélyét is annak, hogy Juliet ölelhesse?

Julie folyamatosan imádkozott, hogy a kicsi ne akarjon most semmit tőle és csendben aludjon tovább, ahogy a kiságyba beteszi. Leroskadt mellé a hintaszékbe és csak nézte a babát, akinek az apját lám még elcsábítani se tudja. A Kristennel való beszélgetés meggyőzte róla, hogy neki kell az első lépést megtennie, most megtette,  de valamiért a férfi nem akart élni a lehetőséggel és ez most arcpirítóan zavarbaejtő érzés volt. Nem értette, mit akar tőle a férfi. Nem emlékszik rá, hogy szerették egymást. Ez van, ezen nem tud változtatni. De hát nem érezte az ölelésén, hogy készen áll egy új szerelemre? Vagy Robertnek csak az a régi kell?

Bear ült a hintaágy előtt és félrehajtott fejjel a gazdáját nézte. Robert szemezett vele és vidáman figyelte, ahogy fejmozdulatait Bear tükörképként másolja. Aztán két vigyorgás között felsóhajtott.

-Nem vagyok normális, hogy itt bohóckodok veled, amikor életem nőjét lehet, hogy most sértettem vérig. Eddig arról győzködtem, hogy szeressen, most kész lett volna rá, erre leállítom. Hát haver, azt hiszem, elment a józan eszem. Mi a fenét mondjak neki, ha bemegyek? Válaszul Bear megbökdöste az orrával, és erről Robertnek eszébe jutott valami.

Halkan bement, aztán a gyerekszoba felé tartott. A kicsi a kiságyban aludt, Julie mellette üldögélt, de a tekintete valahol távol járt. A férfi szó nélkül lépett oda hozzá, megragadt a kezét és szinte felrántotta a hintaszékből. A lendülettől Julie a mellkasának esett és már vissza sem nyerhette az egyensúlyát, mert Robert felnyalábolta a vállára és kifelé indult vele.

-Eszednél vagy, mit művelsz? – sikkantotta halkan, de választ nem kapott. A férfi hosszú léptekkel a hálószoba felé vette az irányt.

-Ezer éve akartalak így elrabolni valahonnan, de az utóbbi időben a pocakod miatt le kellett tennem a tervemről. – dünnyögte, miközben Juliet a vállán egyensúlyozva fél kézzel pakolászni kezdett. A lány szabadulni próbált, mire Robert a fenekére csapott.

-Nyughass, mert leejtelek, az pedig a terveimben nem szerepelt.

Julie vidáman tekergett, hogy lássa mit csinál a férfi. Ruhák repültek a fotel felé, aztán a gondosan beágyazott ágy párnáit dobálta le az ágy mellé, majd a fürdőszobába csattogott és a kisszekrényben kotorászott. Valamit a markába szorított, aztán már ment is vissza a hálóba. Juliet egy díjbirkózó mozdulatával az ágy közepére dobta, de mire a lány odébb gurulhatott volna, már rá is vetődött.

-Na nem, kis galambom! Úgy döntöttél, hogy végre belátod, én vagyok az embered, úgyhogy most be is bizonyítom, hogy ez mennyire így van.

Julie nevetve tekergett alatta.

-Robert, ne csináld már! Amikor meg akartalak csókolni, te elhúzódsz, aztán mint egy ősember becipelsz a barlangodba és magadévá teszel? Lehet, hogy le sem akartam feküdni veled, csak egy kis gyengédségre vágytam. Te meg jössz ezzel az orángután-romantikával?

A férfi gyengéden nézett a szemébe, miközben Julie csuklóit a feje fölött egy kézzel szorította le.

-Romantikára vágysz, oké, lesz romantika is. Másodjára.

És betartotta a szavát.

Julie Gregory egetverő üvöltésére ébredt. Mozdulni próbált, de Robert karja abroncsként szorította magához. Aztán a férfi mélyet sóhajtva megmozdult és felpattant az ágyról. Pár pillanattal később a kicsivel a karján jelent meg. Julie kuncogva  figyelte, ahogy a kicsit óvatosan az ágy közepére teszi.

-Velem bezzeg nem óvatoskodtál.

Hát nem, tényleg nem óvatoskodott. Az eltelt hetek minden frusztrációja és feszültsége robbant a férfiban, de Julienak így sem volt oka panaszra. A csókoknak és harapásoknak alighanem nyoma marad, egyéb helyeken is úgy érezte, mintha egy gyorsvonat robogott volna át rajta, majd még vissza is tolatott. De nem maradt az adósa, és szinte büszke volt rá, hogy egyenrangú félként vette ki a részét a szerelmi csatározásból.

Aztán a csúcsponton a férfi úgy csókolta meg, hogy abban a lelke is benne volt és az érzéstől Julie majdnem elsírta magát. Nem emlékezett rá, hogy az életben valaha volt-e ilyen boldog. Arra gondolt, ha a baleset előtt is ilyen pillanatokat osztottak meg egymással, az élet legnagyobb igazságtalansága lett volna, ha ezt elveszíti. 

Másodjára a férfi gyengéd volt, romantikus, szinte visszafogott és Julie már nem is volt benne biztos, hogy valóban romantikára vágyik-e vagy arra a színtiszta, nyers szexre, amiből elsőre ízelítőt kapott. De így, Gregoryval a kezében már nehéz volt elképzelni Robertről azt a tomboló erőt, amivel korábban ölelte.

Greg pedig tisztában volt vele, hogy a kiságy helyett most a szülői ágyban hentereg, ezért aztán a sírást feledve vígan kapálózott, miközben Julie ujjába kapaszkodott. Robert ült az ágy végén és őket nézte. A viharfelhők oszlásnak indultak végre az életük felett. Mostantól nincs más dolguk, mint a most megtalált boldogságot őrizni. Ő a maga részéről biztos, hogy mindent meg fog tenni ezért. Julie elszundikált és a kicsi is olyan laposakat pislogott, hogy Robert is melléjük feküdt és magukra húzta a könnyű takarót. Odakint ragyogott a nap, ők pedig teljesen ellazulva szuszogtak, nem törődve vele, hogy még csak kora délután van.

Julie nem tudta mi ébresztette fel, de úgy érezte örökké hálás lesz annak a nesznek, mert olyan látványban volt része, ami örökre a retinájába égett. Robert az oldalán feküdt feléjük fordulva, egyik karja a feje alatt, hosszú szempillái lehunyva, állán friss borosta, másik karja a kicsi feneke, háta mögé simult, Greg pedig vele szemben apró kezével a férfi mellszőrzetébe kapaszkodva aludt.  Julie a végtelenségig  tudta volna nézni ezt a képet. Aztán rájött, hogy a férfi telefonjának zizegését hallja.