A szerelem 4 keréken érkezik 75.

Az ajtót gyorsan becsukta Julie mögött, de félszemmel még elkapta a folyosón Dean vigyorgását.  Aha, a nagy összeesküvő, akkor nem is magánügyben lógott a telefonon, hanem Juliet várta.  Na, akkor jelentheti a többieknek, akik ebben a meglepetésben érdekeltek voltak, hogy sikerrel jártak. Közben elhátrált a kanapéig is leroskadt, a lányt pedig az ölébe húzta.

-Hogy kerülsz ide? Nem mintha nem örülnék, de azért kíváncsi vagyok. Kinek az ötlete volt? Mert ha a tied, akkor édes neked kellett volna kapnod az idei Aranypálmát, mert egy pillanatig sem árultad el magad, hogy miben mesterkedsz. Lehet, hogy félnem kellene tőled?

Julie mosolyogva simogatta a kedves arcot.

-Nem az én ötletem volt. Hiányoztál ugyan, de úgy gondoltam, megérdemled, hogy egy kicsit kifújd magad. Joanna viszont úgy gondolta, hogy én is megérdemlem; és akkor már fújjuk ki együtt magunkat. Szóval, Steph-fel, Alfred bácsival és Deannel összeármánykodták ezt az utat. Útközben azért felmerült bennem a gondolat, hogy mi van, ha arra érek ide, hogy te valóban élvezed a magányodat...

Robert összehúzta a szemöldökét.

-Ki is beszélt nekem a bizalomról, hm? Különben is itt van Dean, szerintem hamarabb kaptam volna szobafogságot, mintsem a gondolatig eljussak. De erről ne is beszéljünk! Hol a bőröndöd? Csak így nekiindultál egy szál ruhában?

-Hát, a bőröndöm senki sem tudja, merre kering. Ha előkerül, majd idehozzák a szállodába, de ha nem, akkor se nagy veszteség, még két farmer és néhány póló volt benne meg a pipereholmim.

-Akkor holnap kölcsönadok egy pólót és elmegyünk vásárolni. De akkor ne is gyűrjük össze ezt az egyetlen darabodat, segítek levenni, aztán gondolom, jól fog esni egy zuhanyozás, egy vacsora... – mormolta Robert, miközben egyenként hámozta ki Juliet a ruháiból.

A lány nevetve pattant fel és a fürdőszoba felé indult.

-Farkaséhes vagyok! És teljesen elzsibbadtam a hosszú repüléstől, úgyhogy biztosan nem érem el a hátam közepét, kéne valaki, aki segít.

Robert gyorsan megrendelte a vacsorát, aztán menetközben szabadult meg a ruháitól, hogy Julie segítségére siethessen.

Elpilledve csipegették a az utolsó szőlőszemeket, miközben a hatalmas plazmán a kínálatot pásztázták, aztán Robert egy határozott mozdulattal kikapcsolta a távirányítóval.

-Neked nem fura? – kérdezte hirtelen.

-Micsoda? – nézett rá Julie értetlenül.

-Hát, csönd van, csak ketten vagyunk az ágyban, nincs rajtunk ruha, a vacsorát kényelmesen csipegethettük el és most úgy szeretkezhetek veled, hogy senki nem fogja közben elorozni tőlem a cicidet.

-Nem fura, én emlékszem ilyen estékre, igaz, mostanában kevesebbre, de határozottan emlékszem, hogy volt már ilyen. Az a fura, hogy jól is érzem magam közben.

-Na, köszönöm szépen! Fura, ha jól érzed magad velem?

-Nem úgy értettem! Fura, mert azt hittem, majd a srácokon jár az eszem, de nem. Tudom, hogy jó kezekben vannak, így aztán teljes egészében rád tudok koncentrálni.

-Ebben van igazság. Amíg nem jöttél, állandóan rátok gondoltam, de most, hogy itt vagy, csak rád. Pedig imádom őket, de most jó, hogy kicsit kettesben lehetünk. Ők pedig biztos jó helyen vannak, ha te nyugodt vagy.

-Azt nem mondtam, hogy nyugodt vagyok. Sőt, izgatott vagyok. Igaz, nem a gyerekek miatt, de határozottan izgatott vagyok. De talán megnyugtathatnál…

-Asszonyom! Óhaja parancs! – bohóckodott a férfi és lassan lehúzta Julieról a takarót és a földre dobta. –Érdekes dolgokat találtam az éjjeli szekrényben, nyisd csak ki!

Julie kíváncsian nyitotta ki a szekrényke ajtaját. Egy csomó apró üvegcse sorakozott odabent. Kivett egyet és a hangulatvilágítás mellett silabizálni kezdte. Masszázsolaj! Robert az üveg után nyúlt, miközben Julie hasra fordulva az ágy közepére húzódott. Ez egészen ígéretesnek tűnik!

Robert feltérdelt a lány  csípője mellett és kinyitotta a kis üveget. Enyhe vaníliaillat lengte be a teret. A tenyerére csöppentett belőle és ujjaival a sikamlósságát próbálgatta. Aztán fogta az üveget és a lány gerince mentén vékony csíkban végig csurgatta az olajat. Julie a hűvös érzéstől ívben feszült meg. -Hideg!

-Mindjárt felmelegítem! – dorombolt a férfi és kezeivel szétkente az illatos olajat, majd lassú, érzéki mozdulatokkal masszírozni kezdte Julie nyakát, majd apró lépésekkel egyre lejjebb haladva az egész testét.  Julie úgy érezte, hogy ebből igazán sok minden kialakulhat, de ellazulás a legkevésbé, aztán próbálta kikapcsolni szexre éhes agyát és lassan, de biztosan átadta magát a finoman gyúró kezeknek.

Robert lelkiismeretesen haladt centiről centire és igyekezett nem gondolni az ingerlően domborodó fenékre. Egyenként simogatta át a lány lábujjait, aztán amikor végzett egy kicsit eltávolodott és átfordította a hátára. Julie álmodozó tekintettel figyelte. Az édes kínzás újra kezdődött, ahogy az illatos olaj a mellei között és a köldökében csordogált. Robert kezei önálló életet élve masszírozták, miközben szemük egymásba olvadt. Ahogy a síkos ujjak finoman a melleit masszírozták, Julie teljesen szétesett, már csak egyetlen dolgot akart, a férfit minél gyorsabban és minél mélyebben magába fogadni. Robert készségesen engedelmeskedett. Hozzáfeszülve mellkasával, hasával kente el az olaj maradékát, miközben lassú mozdulatokkal vitte el mindkettőjüket a teljes kábulatba.

Amikor végre visszataláltak a földre, Julie sóhajtva ölelte magához a férje izzadtságtól nyirkos nyakát.

-Nem tudom, ezt milyen masszázsnak hívják, de rá tudnék szokni.

-Hát, őszintén remélem, hogy az a nagy darab germán óriás, aki az edzőteremben dolgozik, nem ilyen praktikákat alkalmaz, mert akkor … - és kezével a nyaka előtt tett egy mozdulatot, amivel nyilvánvalóvá tette, hogy valami véres bosszúra gondol.

Julie nevetve cirógatta:

-Hm, germán óriás? Hát, vele még nem találkoztam, a nőknél egy aprócska thai kislány dolgozik.

És Robert felcsillanó szemére reagálva mosolyogva megjegyezte:

-Csak, hogy tudd, a konyhában van néhány igen éles, a célnak maximálisan megfelelő japán késem.

Robert kissé odébb gördült, hogy a levegőt ne szorítsa ki teljesen a feleségéből, de csípőjével továbbra is szorosan hozzá símult.

-Szerinted nagyon gáz, amit az ágyneművel műveltünk? Valószínűleg nem ártott volna egy fürdőlepedőt terítünk erre a finom anyagra.

Julie nevetve nézett körül.

-Jókor gondolsz rá. De szerintem benne lesz a számlában a válasz a kérdésedre.

Robert az ágy mellett tapogatózva megragadta a takarót és magukra húzta. Aztán ebben a vanília illatú felhőben elmerülve, egymás átölelve elnyomta őket az álom.

Dean a kézelőjét húzogatva készülődött. Stephanie a Broadway bemutatóra három jegyet rendelt, így aztán ott lehet ő is az előadáson. Kedves gesztus volt tőle, mert amúgy úgy tűnt, mintha nem sok szükség lenne rá. A fiatalok egész nap a várost járták, vásárolgattak és őt kifejezetten megkérték, hogy ne tartson velük. A víz kiverte a gondolatra, mert még élénken élt benne annak a sok évvel ezelőtti new yorki forgatásnak az emléke, amikor Robertet majd szétszedték a nők és a fotósok. De vagy a srác varázsa kopott meg, vagy Julienak lesz igaza, de egész jól elboldogultak ma a városban. Néhányan félénken kértek tőlük egy-egy közös fotót, az étteremben sugdolózva figyelték őket, de különösebb problémájuk nem akadt. Neki legalábbis nem mesélték el. De olyan vidáman jöttek haza, hogy alighanem tényleg maradéktalanul jól érezték magukat. Hatalmas szatyrokkal nevetgélve léptek ki a liftből, amikor ő is éppen kilépett a szobájából. Megbeszélték, hogy mikor akarnak indulni a színházba, aztán kuncogva becsukták maguk mögött az ajtót. El tudta képzelni, hogy a készülődés lassú lesz és élvezetes.

Szinte irigykedve gondolt rá, hogy ilyen fiatalon szinte minden megadatott már nekik, amitől az élet jó lehet. Szerencsésnek érezte magát, amiért velük dolgozhat, azért meg különösen, mert a kapcsolatukat többnyire nem is érezte munkának. Mintha családtag lenne, úgy éltek együtt, és ez sokszor segített , amikor az emlékei maguk alá akarták teperni. Még egyszer megvizsgálta elegáns  külsejét, aztán a kilincs után nyúlt. Ideje figyelmeztetni őket az indulásra.

Robert Julie mellett állva próbálta megkötni a nyakkendőjét, ami elég nehezen ment, mert állandóan a lány tükörképét leste a saját kezei helyett. Egyszerűen észbontó volt ebben a ruhában, amit délután egy kis eldugott üzletben vettek. Julie rendre elráncigálta minden nagy divatmárka kirakata elől, mondván, nem divatbemutatóra készül, csak egy csendes színházi estére. Aztán meglátta ezt az apró kis üzletet és már az utcán állva is tudta, hogy itt fogja megtalálni álmai ruháját. És igaza is lett. A vállfán lógva ő csak egy egyszerű kis rongynak nézte, de amikor a lány belebújt, minden érzéke egyszerre kelt életre. Második bőrként tapadt rá az anyag, kiemelve formás testének minden porcikáját. A kékesfekete anyag szinte szűziesen magasan záródott, de aztán Julie megfordult és őbenne megállt az ütő. A háta átlátszó  csipke volt és csak nagyon mélyen a dereka alatt tette meg azt a szívességet, hogy újra leplezni próbálta a benne megbújó testet. Fogalma sem volt róla, hogy tudta magára húzni, mert gombokat nem látott rajta, de már előre kétségbeesett, ha arra gondolt, hogy egész este azon fogja törni a fejét, vajon hogyan lehet majd lehámozni róla anélkül, hogy tönkretenné ezt a csodás anyagot. Julie lágy fürtökbe szárított haját a szálloda fodrásza feltűzte, néhány tincs kacéran lengedezett a nyaka körül, és semmilyen más ékszer nem volt rajta, csak a két csepp formájú fülbevaló, amit az ikrek születése után kapott Alfred bácsitól. Gyaníthatóan gyémántok ragyogtak  a lámpafényben és erről eszébe jutott, hogy a gyűrűn kívül ő még soha semmilyen ékszert nem vett a lánynak. A mai látványtól elvarázsoltan feljegyezte ezt is a sürgősen pótlandó mulasztások listájára.

Julie az utolsó mozdulattal még a lángvörös rúzsért nyúlt és hamarosan egy démon lesett vissza a tükörből. Kicsit idegen volt ez a hódító amazon, de úgy tűnt, hogy a férjét teljesen elvarázsolja, így aztán igyekezett ő is megbarátkozni a látvánnyal. Nem is sejtve, hogy a magas sarkú körömcipőben mennyire riszálóssá vált a járása, kifelé indult, amikor hátulról Robert úgy ölelte át, mint aki a testébe akarja olvasztani.

-Julie, maradjunk itthon! Nincs az a bemutató, ami annyira lekötne, hogy ezt a látványt őrület nélkül túléljem. – suttogta a fülébe.

-Dean már biztosan vár ránk, nem tehetjük meg vele, hogy felültetjük.

-Ugyan, Dean is pasiból van, rád néz és máris meg fogja érteni, miért változott meg a program – sóhajtott Robert, de közben érezte, hogy az este egy részét biztosan  Spiderman-nel fogja tölteni. Kíváncsian várta, hogy az évad nagy durranása el tudja-e terelni a figyelmét pár órára erről a démonról és egy utolsó izgató dörgölőzést követően csípőjével előrelökte Juliet.

-Ne felejtsd el, hol tartottunk! – mormolta a fülébe, aztán beletörődően a kilincs után nyúlt. 

 

(Spider-Man: Turn Off the Dark

A U2-tagok és Julie Taymor (The Lion King) musicale valószínűleg többször szerepelt az előző évad színházi híreiben, mint bármely más előadás. (A premier előtt mi is beszámoltunk a botrányoktól sem mentes, rekord hosszúságú preview-sorozat történéseiről.) A 75 millió dolláros költségvetésű mega-show premierét fél évig tologatták, így a bemutató már átkerült az idei évadra. A 75 milliós befektetés megtérülése nem a közeljövőben várható - ehhez a 14 millió dollárból színpadra állított, rekordot rekordra halmozó Wickednek is 15 hónap kellett -, ezzel együtt nem teljesít rosszul a musical a Broadway-n, a heti jegyeladási lista 3-4. helyét foglalja el. A Tony-díjon egy gyengének mondható évadban sem sikerült bekerülnie sem a legjobb új musical, sem a legjobb zene kategóriájában a jelöltek közé.
Tony-jelölései: legjobb jelmez, legjobb díszlet
Kritikusok díja: legjobb díszlet, legjobb jelmez)