"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. július 7., szombat

A szerelem 4 keréken érkezik 56.


Julie másodpercre pontosan tudta, mikor tértek vissza az emlékei. Amikor Robert ledöntötte a puha tengerparti fövényre, villámcsapásként tört rá az érzés, hogy ez az illat – a tenger és Robert összeolvadó illata – már körbevette korábban és ezek a karok már ölelték itt és így. Fülében ott csengett Robert vágytól elfúló hangjának emléke: Szeress engem Vizitünderem! Ha igaz, hogy a halál előtt átfut az ember agyán életének minden jelentősebb pillanata, nos, ebben a mindent felülíró, eufórikus hangulatban vele ugyanez történt. Mivel emlékeinek csak egy részét rejtette agyának zárt zuga, most szinte kizárólag a Roberttel közös pillanatok teperték maguk alá. A férfi megérezte testének megfeszüléséből, hogy a lány most nem a szeretkezésükkel foglalkozik és kicsit neheztelően kereste a tekintetét, hogy megpróbálja visszavarázsolni belé az önfeledtség korábbi ragyogását. De Julie tekintete ragyogott és olyan boldogság sugárzott belőle, hogy Robert megnyugodott, a lány még mindig vele van...
-Ó istenem, Robert, emlékszem, mindenre emlékszem ... – suttogta a lány, miközben könnyek gyűltek a szemébe. -Itt voltunk már korábban is együtt. Féltem a veled való kapcsolattól, de itt, ezen a parton meggyőztél róla, hogy meg kell próbálnunk. Aztán mégis megfutamodtam, de nem hagytál messzire futni... izé, úgy értem, nem hagytad, hogy túlagyaljam a dolgokat.
Robert nézte a kipirult arcot, miközben remegő ujjaival az ajka vonalát rajzolta körbe.
-Julie, életem egyik legszebb pillanata ez, hogy végre visszakaplak, de bocsásd meg nekem, ha most sem hagylak túlagyalni a dolgokat. Majd beszélgetünk mindenről, de ha most nem kaphatlak meg, azt hiszem, megbolondulok.

A lány a szenvedélytől elfúló hang hallatán inkább nem veszélyeztette a férfi elmeállapotát, és magához húzta a fejét. Robert mohón, követelőzően csókolta meg, mindent meg akart kapni, amit a lány csak adhatott neki, és meg is kapta, feltétel nélkül, teljes odaadással. Julie úgy érezte, még soha nem volt ennyire sebezhető, ugyanakkor ekkora hatalma sem volt még. Amikor a férfi lágyan becézni kezdte és lassan, de nagyon is céltudatosan végigsimította a testét, majd gyengéden a melleit kezdte cirógatni, Julie odaadó, ösztönös mozdulattal sürgetően feszítette neki a testét.  De Robert, most hogy biztos volt benne, azt tehet vele, amit csak akar, nem sietett. Tévedhetetlenül talált rá a legérzékenyebb pontjaira, egyre mélyebbre csalogatta az érzékek birodalmába és Julie engedelmeskedve, készségesen követte. A férfi súlya belenyomta a puha homokba, bokájuk körül a hullámok fodrozódtak, de most ez sem számított. Teljesen átadta magát Robertnek, aki kezének érintéseivel, akár egy varázspálcával, csodálatos érzéseket váltott ki belőle. Bőrének minden négyzetcentimétere idegekkel teli, gyönyöröket felfogni képes felületnek bizonyult. Robert kéjesen nevetve suttogta a fülébe:
-„Érzed a szíved lüktetését? Ha nem csillapodik, halott ember vagy perceken belül. Gyere, megmentem az életedet! Repülj velem!” * (fogalmam sincs, hol olvastam, de egyszerűen muszáj volt elsütni J )
-És most következzenek azok a csodálatos dolgok, amelyeket tenni szerettem volna veled valahányszor rád gondoltam ott a messzeségben.
-Például? – kérdezte Julie kacéran.
-Például ezt. – Gyengéden szétnyitotta a lány térdeit és olyan gyengéden kezdte simogatni, hogy Julie úgy érezte, nem bírja tovább.
-És azután ezt. – Robert lehajtotta a fejét ugyanarra a pontra, és nyelvével kényeztette tovább.  Végül óvatosan ráereszkedett és megcsókolta az ajkát.
-Szeretlek, Julie! – suttogta alig halhatóan. – Olyan nagyon szeretlek!
És Julie ebben a pillanatban olyan boldog volt, mint talán még soha. S miközben mindkettőjüket elsodorták a beteljesülés hullámai, arra gondoltak, hogy ezekben a boldog, mámoros pillanatokban az örökkévalóságot élik át.

Egész éjjel szeretkeztek. A zuhany alatt, majd a hálószobában... valami mágikus erő hatására testük újra és újra a másikat kívánta, fáradhatatlanul. Hajnaltájban aztán szorosan összefonódva aludtak el. A fülledt álmokkal teli „pihenés” csak egy pillanatnak tűnt, amikor a kicsi teljesen kipihenten ébredve harsányan a reggelijét követelte. Julie nyögve fordult a hátára, úgy érezte, képtelen lenne egy égő házból is kimenekülni, nemhogy kakaót gyártson a fiának, de Robert már a nadrágját húzta magára.
-Maradj csak, idehozom, és amíg pelust cseréltek, csinálok neki kakaót.
A konyhában matatva megzizzent a telefonja. Dean! Ohó, öreg, éppen jókor! – mosolyodott el a fejében hirtelen megfogalmazódó ötletre.
-Hello, Dean! – szólt bele a telefonba a ténylegesnél kicsit elgyötörtebb hangon.
-Szia! Sejtettem, hogy Gregory nem hagy titeket aludni, úgyhogy gondoltam, ha nincs ellenetekre, beugrom érte, kirándulunk egy kicsit, aztán majd valamikor délután visszahozom. Persze, ha más programot terveztetek, akkor oké, nem probléma.
-Ó, Dean, az életünket mentenéd meg! Nem is értem a kölköt, egész nap nyüzsög, mégsem fárad el. Képzeld, már önállóan is képes tipegni. Ja, és kedvenc szava a Nem, szóval azért kösd fel a gatyád.
-Akkor semmi extra, kiköpött az apja lehet. Te is képes vagy önállóan tipegni - néha, és hát ember legyen a talpán, aki a hangulatváltásaidat kellő önuralommal követni tudja. De minek dumálunk telefonon, mindjárt ott leszek érte. Pakoljatok össze pár dolgot, ami kellhet, aztán már ott sem vagyunk.
Robert vigyorogva rázogatta a cumisüvegben a kakaót. Ez simán ment! Fél napra tuti tiszta a levegő, hacsak Greg nem borítja ki idő előtt Deant. De reméljük a legjobbakat, egy harcedzett veteránon csak nem fog ki a kicsi.

Julie mélyen aludt, amikor Robert a cumisüveggel visszaérkezett. Gregory pedig az anyja hajfürtjeivel játszott elmélyülten. A férfi egy pillanatra elmélázott a látványon, némi irigységgel figyelte az apró kezeket, aztán felkapta a kicsit és a nadrágjába szimatolt. -Oké, ezt még anya megcsinálta. Akkor jöhet a reggeli. A gyereket a fotelbe ültette és a kezébe nyomta a cumisüveget. -Na, vasgyúró, kapaszkodj bele, amíg apád összeszed neked néhány cuccot! Nemsokára jön Dean bácsi és elvisz kirándulni. Mondjuk, fogalmam sincs, mit pakoljak össze, de meleg van, úgyhogy akár egy szál pelusban is végigcsinálhatod a napot. Kaját is biztos vesznek neked, ááá ... nem is kell annyi holmi, igaz? – kacsintott a kicsire, aki a lelkes cumizás közben fél szemmel őt leste. Mire az üveg kiürült, Robert is elkészült. Magára kapott egy pólót és táskája mélyéről kiráncigálta a Gregorynak még Ausztráliában vett apró kis ruhadarabot is. Amikor ráhúzta, elégedetten szemlélte a képet.
A bort tisztán, a sört piszkosul szeretem!” – állt a gyerek hasán jól olvashatóan.
-Ez az! Dean imádni fogja – vigyorgott, aztán felkapta és a csomaggal együtt kisettenkedtek az ajtón.

Amikor a halk kopogásra kinyitotta az ajtót, a meglepetéstől majdnem elejtette a gyereket. Dean tőle teljesen szokatlan lezserséggel, rövidnadrágban és egy hasonlóan elmés feliratú pólóban feszített:
Egy kicsit beképzelt voltam, de most már tökéletes vagyok!” – hirdette a felirat és Robert nagy röhögések közepette tette le a kicsit a lába mellé. Hasán felvillant a saját pólójának felirata: „Azt hittem megőrjít a szerelem. De teljesen normális vagyok. A hangok is megmondták.”
-Oké, látom, sikerült az összes idétlen pólót felvásárolnunk a forgatáson – röhögött Dean, aztán elkerekedő szemekkel figyelte a kicsit, ahogy Robert lábát elengedve, minden támasz nélkül felé igyekezett. -Ohó, krampusz, te már ilyet is tudsz? –  nevetett rá, majd felkapta és kezét a Robert mellett heverő táskáért nyújtotta. –Telefon nálam, de azért a tieteket se felejtsétek el bekapcsolni. Hívlak, ha valami megoldhatatlan buliba bonyolódnánk. Na, akkor mi leléptünk, jó pihenést! – kacsintott Robra, aki csókot dobott feléjük és már be is csukta az ajtót.

A hálószobában Julie még mindig az igazak álmát aludta. Robert kicsit félve gondolt rá, hogy mennyire eszébe sem jutott a lány másállapota, amikor egyik szenvedélyes ölelésből a másikba hajszolták egymást. Nem mintha Julie reklamált volna. Gyorsan ledobálta magáról a ruhákat, mellé feküdt az ágyra és ölébe húzta a kiskiflit. Nagyon is ráfér a pihenés, simított végig a bársonyos bőrön és karjait óvón köré fűzve ő is elaludt.

Julie a fürdőszobai mosdóra támaszkodva az arcát vizsgálta. Csilloghat valakinek így a szeme büntetlenül ?– mosolyodott el. Olyan boldognak érezte magát, mint talán még soha életében. Azután a varázslatos pillanat után ott a parton, nem kevésbé varázslatos órákat éltek meg együtt Robbal. Amikor végre elaludtak, a múlt álmok formájában visszalopózott a fejébe, újraélte a megismerkedésüket, a cannesi szerelmes napokat, veszekedéseket és édes béküléseket, Párizst, Gregoryval való terhességének hónapjait, a félelmeket és a boldogságot. Helyükre kerültek a mostanáig zavaróan értelmetlen dolgok, kitöltődtek a lyukak az emlékezetében és ettől a jelen boldogságát is teljesebben tudta megélni.
Amikor felébredt, megijedt, hogy Gregről teljesen elfeledkeztek, de Rob mormogva suttogta a fülébe, hogy mára túladott a lelkes ifjoncon, övék az idő és a tér. Lassan, ráérősen szerelmeskedtek az összedúlt ágyon, aztán leszaladtak a tengerhez és a habok között folytatták a szerelmes játszadozást, mint két tini. A szinte langyos tengervíz körülölelte őket és külön erotikus élményt jelentett, ahogy a lecsorgó víz útját figyelték egymás testén. A sós íz keveredett testük sajátos zamatával és ennél részegítőbb koktélra nem is volt szükségük. Végül a telefon kitartó csengése csalta vissza őket a házba. Amíg Robert a hívót, Joannát nyugtatta meg, hogy minden a legnagyobb rendben, addig ő a fürdőszobában  még este ledobált vizes, homokos gönceiket szórta a mosógépbe. Mielőtt a programot elindította volna, még a rajta lévő daraboktól is megszabadult. Meztelenül hajlongott a gép mellett, amikor a férfi forró karjai hátulról átölelték és az édes játszadozás ott folytatódott, ahol korábban abbahagyták. Egyszerűen nem tudtak betelni egymással.

Jóval később kicsit összepakolták a házat és a házhoz rendelt csirkével, salátával kitelepedtek a teraszra. Csipegették az ételt, miközben a tenger bámulták és a gondolataikkal voltak elfoglalva. A csengetés hangja rántotta vissza őket a valóságba. Robert tanácstalanul nézett a lányra. Ha Dean lenne, előbb biztos telefonált volna. Julie nagyot sóhajtva az ajtóhoz ment. Akárki az, rövid úton megszabadul tőle.

Aztán a nyitott ajtóban állókat látva széles mosolyra húzódott a szája.
-Hát ti? Micsoda meglepetés!

3 megjegyzés:

Gabó írta...

Istennő vagy Jutka!!! Ezt most komolyan mondom! ;)
Végre....végre Julie visszatért közénk!
Külön köszönet, hogy most nem olyan gyorsan kapcsoltad le a lámpát. .....Mondjuk nem is volt mit, mert a nagy része a parton zajlott. A Hold meg ugyi világít...A teringettét! Ehj...most vigyorogni fogok egész nap! Csak Zolinak mit mondjak, miért??? Valami ötlet? XD
A pólóknál fetrengtem a röhögéstől. Elképzeltem és előttem volt az egész jelenet, áááá.....egy élmény volt. ;)
Na de most ki kéne találni, hogy kik lepték meg őket, de ezzel a röhögő rohammal teljesen kifáradt az elmém, és lövésem sincs...egyenlőre.
Bár kicsit sajnálom, hogy meglepték őket, hiszen Rob annyira készült és szervezkedett, hogy kis kettecskés időt szerezzen maguknak. Na mindegy, biztos valami hasonlóan elmés dolog pattant ki a fejedből, némi humort megint szívesen vennék.
Basszus Jutka, miért nem előbb kezdtél írni??? Már ki tudja hányadik szuper humoros, szuper fordulatos, érzelmes Robertes történeten lennénk túl! A gépem meg roskadozna az irományaidtól.
Imádtam...ha még nem derült volna ki az ömlengésemből! XDDDD
Örök pusza áradat! ;)

zsorzsi írta...

Jutkám !-meg kell ,hogy mondjam engem is maga alá gyűrt a történet,nem csak Juliet, Marci... Bár ha nem haragszol meg ,de azt azért jobban tudtam volna értékelni!! XDDDD Na de álmodik a nyomor .

Rob varázspálcájáról már nem is írnék semmit ....................még ha a keze is volt az.

„A bort tisztán, a sört piszkosul szeretem!” -ez király Jutka ,még nem is hallottam soha !!!! XDDDDD

Isten hozott köztünk Julie!

Nem merülnék találgatásba ,ha nem baj ,hogy kik is jöttek ??!XDDD

Golden írta...

nem csalódtam zsó, megtaláltad a fejezet kulcsszavát XDDDD