A szerelem 4 keréken érkezik 57.

Claire összehúzott szemekkel, kutatva nézett a lány háta mögé.

-Julie, ugye rendben van minden? Robert itt van? Mi történt már megint? Stephanie a frászt hozta ránk, amikor a lelkünkre kötötte, hogy mielőbb érjünk ide, de semmit nem volt hajlandó elárulni a miértekről.

-Gyertek be! Rendben van minden, de tényleg – nézett Richard bizonytalanul hunyorgó szemébe magabiztosan a lány. –Robert! Látogatóink érkeztek, bújj elő! – kiabált a terasz felé.

Robert kíváncsian bukkant fel a lágyan lengedező függöny mögül és szája a füléig ért örömében, amikor a szüleit meglátta. Soha jobb időzítést!

-Anya, apa, de jó, hogy itt vagytok, ugyanis nagy hírünk van! – csapott bele a közepébe. –Julienek visszajöttek a múltbeli emlékei, de ez most nem is olyan fontos. Az annál inkább, hogy gyereket várunk. Nem is egyet, hanem ikreket! Mit szóltok, micsoda fantasztikus fordulat?! – lelkendezett, miközben észre sem vette, hogy a szülei döbbenten és szótlanul ülnek a kanapén. Julie kis grimasszal arra gondolt, hogy talán nem kellett volna azonnal a jegesvödröt ráborítani a nagyszülőkre, de aztán abban bízott, hogy Gregory érkezése is nagy öröm volt a számukra, talán most sem állnak másként a dolgokhoz.

Richard találta meg először a hangját.

-Hát, szívből gratulálunk gyerekek, de ha már így alakultak az események, akkor talán valami másra is gondolnotok kéne, nem?

-Mire? – néztek egymásra a fiatalok.

-Apád azt hiszem a harangzúgást és gyémántgyűrűt hiányolja a lelkesedésedből – nézett rá kicsit szemrehányóan a fiára Claire.

-Ja, az esküvőt? – vigyorgott Robert. -Hát persze, az is lesz, hamarosan, már amilyen hamar az ilyesmit meg lehet szervezni, ezért is örülök, hogy itt vagytok, mert megspóroltatok nekünk egy utat, hogy ezeket a szerveznivalókat megbeszélhessük.

Claire megnyugodva  kapott elő egy noteszt a táskájából. -Na, akkor csak röviden, mi az, amihez ragaszkodni szeretnétek és mi az, amit kifejezetten nem akartok? A többiről majd mi gondoskodunk – biccentett Richard felé.

-Nyugi fiam, nem hagyom anyádat nagyon belelkesedni – mosolygott a férje, mire Robert elvigyorodott és magához húzta Juliet.

-Na, bízzunk a vak szerencsében és kiadjuk a kezünkből a gyeplőt, vagy inkább mi szervezkedjünk, hm?

-Atyaisten, Gregory! – sikkantott Claire, amikor eszébe jutott, hogy a tornádószerűen érkező hírek közepette az unokáját még nem is látta.

-Hol hagytátok a picit? – nézett kérdően a fiára.

-Nyugi, anya... ma kimenőnk van, a bébiszitterünk kirándulni vitte.

-És ti el mertétek engedni egy idegennel az unokámat? Mi lesz, ha eltűnik vele, ebben az idegen országban meg egyszerűen nyoma vész? – Claire fantáziája megállíthatatlanul csapongott.

Robert elmosolyodott.

-Azt hiszem, erre elég kicsi az esély, de hamarosan úgyis kiderül, mert lassan haza kell érjenek.

Mintha csak erre a bejelentésre várt volna, megszólalt a telefonja. A kijelzőn Dean neve villogott. Robert vigyorogva hallózott bele.

-A hangodból ítélve kipihentétek magatokat – szólt bele Dean egy árnyalatnyit elgyötört hangon.

-Akkor le is szállítanám nektek a porontyot. Nem mondom, hogy nem izzasztott meg egy párszor, de alapvetően rendes srác. Tényleg tiszta apja, ha belegondolok. Hol az őrületbe kerget, hol kenyérre ken.

-Oké, nem kell udvarolnod! Visszavesszük a srácot, csak hozd, szerencsére megjöttek apáék, majd pesztrálják tovább, mert nekünk még pihennünk kell egy kicsit – kacsintott Juliera, aki az emlékektől pipacspirosan álldogált mellette.

Richard még este is felnevetett, amikor eszébe jutott a pillanat, amikor a fia testőrét új szerepkörében meglátta. Becsületére legyen mondva, Dean túlélte a napot, pedig Gregory a rengeteg új tudományát biztosan rajta is próbálgatta eleget. Neki már a dereka szakadt le, mert egy órán keresztül kapaszkodott a kicsi a kezébe és fel-alá sétáltatta, és valahányszor valami más játékra akarta rávenni, akaratos kis szája azonnal nem-et mondott. Ráadásul akárhányszor próbált kicsit erélyesebben rászólni, a felesége mindig a pici pártját fogta. El fogja kényeztetni ezt a kölyköt is, akárcsak annak idején Robertet. Robert... már azt hitte, sosem lesz fia, amikor megszületett, aztán a nők a családban öltöztethető hajasbabának nézték, már attól félt, sosem lesz belőle igazi pasi. Amilyen lányos kamasz volt, néha kicsit megrázta volna, hogy nézzen már a tükörbe, de szerencsére még idejében előbújt belőle a férfi.

Elnézte őket ma Julieval és a kicsivel, és megnyugodva konstatálta, hogy fiatal kora ellenére eléggé benőtt már a feje lágya. Hja, a filmvilágban boldogulni nem egy kéjutazás, hamar fel kell nőni. Úgy látszik, az apaság meg a legjobb oldalát hozza elő. Hallott ugyan félfüllel híreket, hogy a hirtelen természete időnként még bajba sodorja, de a lényeges dolgokat jól kezeli. Mindenesetre a családtervezés kérdéséről nem ártana elbeszélgetnie vele, mert szép dolog a nagy család, de talán egy kicsit korai volt még ennyire belehúzniuk. Amikor zsebében megcsörrent a mobil és a kijelzőn Lizzyt látta, elmosolyodott a gondolatra, hogy a lányok unoka kérdésben most már behoztatlan hátrányba kerültek az öccsükkel szemben.

A Pattinson család teljes létszámban üldögélt a repülőn, Claire-t ugyanis le sem lehetett beszélni arról, hogy velük tartson Los Angelesbe. Még mindig nem döntötték el, hogy az esküvőt ott vagy Londonban szervezzék meg, ezért úgy gondolta, hogy egy terepszemlét mindenképpen tartania kell.  Robert szerint a szertartásra a családon és a legközelebbi barátokon túl nem kéne meghívni senkit. Majd tartanak egy eljegyzési partit, oda eljöhet minden ismerősük, de nem akart népünnepélyt csinálni életének egyik legfontosabb pillanatából. Tekintve az őket még mindig körülvevő őrületet, érthető volt az óvatossága.

Claire azóta gyűjtötte az újságokban megjelent cikkeket a fiáról, amióta az első filmszerepét megkapta. Aztán belátta, hogy a cikkek egyre kevésbé a szerepről és annál inkább a fiáról, a magánéletéről szólnak. Mivel sosem volt egy kitárulkozó típus, kevés konkrétumot tudtak róla nyilvánosságra hozni, de annál több kitalációt. Eleinte minden ilyen cikktől enyhe szívrohamot kapott, aztán megedződött. De sosem fogja tudni megérteni, hogy írhatnak olyan valótlanságokat róla, mint az az emlékezes fényképekkel „alátámasztott” hír volt, miszerint Robert dorg hatása alatt verekedésbe keveredett és a rendőrségi fogdába vitték. A fotók amúgy a Remember me forgatásán készültek, de ezt akkor ő még nem tudta. Sírva tárcsázta Stephanie számát, hogy magyarázatot kérjen tőle.

Robert Gregoryt lovagoltatta a térdén, amikor a stewardess szólt, hogy hamarosan megérkeznek, be kell kössék a kicsit is. Szívét elöntötte a szokásos megkönnyebbülés, amiért baj nélkül landoláshoz készülnek. Bármennyit is utazott, az óceán fölött még mindig légibalesetek rémképei kínozták, és így, hogy az egész családja vele volt, ez a félelem még erősebben nyomasztotta. Odalent Los Angeles fényei villogtak és arra gondolt, hogy a következő napokban valószínűleg alaposan felkavarodik majd körülöttük az állóvíz. Talán tényleg Julienak van igaza és egy megbízható magazinon keresztül kéne megosztani a nagyvilággal a tényeket. Ezzel talán kihúzhatnák a bulvársajtó méregfogát. Ahogy a gép kerekei a kifutópálya betonjára értek, bekapcsolta a telefonját . Több nem fogadott hívása is volt. Köztük Kristen, Tom, Marcus és Stephanieé is. Először őt hívta vissza.

Stephanie nagyot sóhajtva nézett a telefon kijelzőjére. Robert. Komolyan elege volt már belőle, hogy állandóan ő legyen a rossz hír hozója, de ha nem figyelmezteti a férfit, még képes lesz valami elhamarkodott lépésre. Sokszor tényleg nem értette a firkászokat, hogy létezik, hogy ennyire nem érdekli őket, hogy a megjelentetett cikknek mennyi a valóságtartalma, és mennyi benne a kitaláció. Robert már attól kiborult, hogy képek jelentek meg Julieról Marcussal és a kicsivel, ahogy a tengerpaton bolondoznak. De az azóta eltelt napokban úgy tűnik, jó üzletnek bizonyult ezekhez a képekhez hajmeresztő sztorikat kitalálni. Ezek egyikében egyenesen azzal vádolták Robertet, hogy mivel távollétében, a forgatás zárt világa miatt nem szolgál kellő híranyaggal, ezért lefizetett egy papit, hogy a barátnőjét és kisfiát fotózza. Jó barátja gyengéd megnyilvánulásai váratlanok voltak a számára is, és most azért is tűnt el a világ elől, mert a szakítást igyekszik kiheverni. A házuk kapuján kilépő lenge szőkeség pedig alighanem a gyógyír minden bajára.

Frank a kisbusszal az érkezési oldal kijáratához állt. Járó motorral várta Dean és a család felbukkanását, de mivel Stephanie már figyelmeztette, hogy a gép késik, a nő által az ülésen hagyott magazint lapozgatta.  Szegény srác! – gondolta együttérzően. Nincs az a pénz, amiért cserélne vele. Steph már két napja görcsöl azon, hogy a bulvársajtóban megjelent ökörségeket hogy adja be neki, hogy a botrány minél kisebb legyen. Férfiszemmel a bögyös szőke, aki a kapun lépett ki éppen az egyik fotón, igazi bombázó volt. Pontosan az a nő, akivel egy férfi vigasztalódni tudna. Egyetlen éjszakára. Marcussal csúnyán össze is veszett miatta, hiszen a kép megjelenése után azonnal leszídta, amiért Roberték távollétében idegent engedett a házba. Ezek a kölykök képtelenek felfogni, mit jelent az elővigyázatosság. A francnak nekik testőr, ha nem veszik tudomásul, hogy az otthonuk védelme az elsődleges. Közben Steph rácsörrent, a gép megérkezett. Az újságot automatikusan a hátsó ülésre dobta és felkészült  az őrületre.

Robert már a repülőn is észrevette a többé-kevésbé feltűnésmentesen fényképező és twitterező rajongókat. Gregoryt igyekezett takarni, egyszerűen nem akarta, hogy a vakuktól megrémüljön, és a kicsi bájos arcát az újságokban lássa viszont. Érkezésük híre megelőzte őket és ennek megfelelően tekintélyes tömeg várakozott a kijáratnál. Szinte már automatikus volt a mozdulat, ahogy a fejét leszegte. A francba, most már örökké csak a lába előtti egy-másfél métert fogja látni a világból? Most azonban nem rohanhatott egyedül a biztonságot adó kocsi belseje felé, egyik kezében a kapucni alatt üvöltő Gregoryt cipelte, a másikkal Juliet vonszolta maga után. A szüleivel már nem is tudott foglalkozni, csak bízott benne, hogy Dean óvó karjai mellett ők is hamarosan a kisbuszba kerülnek. A szokásos, folyamatos kiabálást is igyekezett kizárni a fejéből. Tapasztalatból tudta, hogy ilyenkor igazán vad dolgokat ordibálnak, hogy fotózható reakciókat csaljanak ki belőle. Néhány hang azonban eljutott a füléig, bár értelme annak sem sok volt. Szakításról és Marcussal való verekedésről volt szó. Elhűlten hallgatta, micsoda marhaságokat képesek egyesek kitalálni. A kocsiban végre csend és béke vette körül őket. Ahogy a kicsit bekötötte a gyerekülésbe, egy magazin csúszott le az ülésről. Utánakapott és Julie kezébe nyomta. A lány szórakozottan belelapozott, aztán elsápadt és ijedten csapta össze a lapot. Robert sóhajtva nyúlt utána és ő is átlapozta. Némán nézte a fényképeket, a bekarikázott részleteket, de igazából a hozzá költött szövegen húzta fel az agyát. Amikor Stephanie és a szülei is a kocsiban voltak, az impresszumhoz lapozott. -Steph, kérlek, szólj Timnek, hogy ezt a magazint perelje be. Ennyi volt. Tovább nem hallgatom ezt a mocskot.

A házhoz érve a kisbusz óvatosan hajtott a várakozók közé és a lassan félregördülő kapun bejutva azonnal olyan pozícióba parkolt, hogy a kiszállókról a lassan záródó résen át ne készülhessenek fotók. A hátsó kertben Marcus toporgott az izgatott Beart visszatartva. Robert nagyot sóhajtva nézett a barátjára, aztán a kicsivel a karján a hűvös lakásba lépett. Marcus utána nyúlt és megfogta a karját.

-Figyelj, ne haragudj, nem tudtam, hogy így felfújják a dolgot. Mandy miatt meg még egyszer bocs, hülyeség volt idehozni, tudom.

Julie átvette a kicsit és a nagyszülőkkel együtt mindenki elvonult kicsit felfrissíteni magát.

Robert a fejét rázva fordult a barátjához.

-Nem te tehetsz róla. Azt hiszem, Julienak van igaza, és beszélnünk kéne valami megbízható magazinnak, aztán onnantól nem kellene találgatniuk, hogy mit művelünk a zárt ajtók mögött. Csak olyan nehéz beengedni az embereket az életünkbe. Nem akarom elhinni, hogy pusztán azért, mert szerepelek néhány filmben, ezzel elkötelezem magam, hogy betekintést engedjek a magánszférámba is. Ha bekopognék a szomszédba, hogy ugyan meséljenek nekem a szerelmükről vagy a gyerekükről, én lennék az első, akinek az arcába vágják, hogy mi közöm hozzá. Nekem meg nem jár ennyi sem. És bocs, hogy ennyi zagyvaságot hordtak össze rólad is, pusztán azért, mert erre a szeleburdira kellett vigyáznod. Még a végén a jövőben el sem vállalod, ha ennyi cirkusszal jár – vont vállat, miközben a hűtőből két sört vett elő és az egyiket Marcus felé nyújtotta.