A szerelem 4 keréken érkezik 51.

Hazafelé Robert egy pillanatra sem engedte el Julie kezét. A tánc után szinte azonnal elköszöntek, Kevin mindent értek tekintetétől kísérve szinte futottak a kocsiig, ahol Dean elmélyülten szivarozott. Robert egy pillanatra el is felejtette, mi volt ennyire sürgős, ahogy beleszippantott a dohányfüstbe, de aztán megrázta magát, ennyire már csak nem lehet függő, hogy Julie édes, adakozó testét lecserélje egy szál cigire. A kocsi hűvösében aztán úgy ölelte magához a lányt, hogy annak kétsége sem lehetett róla, ez az este hogyan fog otthon, a zárt ajtók mögött folytatódni.

Mrs. Thomsont Dean hazavitte, ők pedig egy pillantást vetettek a mélyen alvó Gregoryra és közben Robert már a lány ruhájának cipzárjával bajlódott.

Mire kiszabadította a lány testét a puha muszlin öleléséből, már a hálószobában botladoztak az ágy felé.

-Meg sem vártuk az éjfélt és a tortát. – suttogta bele a férfi szájába Julie, miközben ujjai fürgén bujtatták át a gombokat egymás után. Az ing suhogva szállt a fotel felé és hamarosan a nadrág is követte. Julie nevetve tolta el magától Robertet, aki a fekete boxerben és a még nyakán fityegő lila nyakkendőben egyszerűen vadítóan nézett ki. Játékos húzta meg a nyakkendő végét. -Ettől miért nem szabadulsz már meg? – nézett rá kacsintva.

-Terveim vannak még vele és jobb, ha kéznél van – mormolta Robert, miközben éhes tekintettel nézett végig a csábos csipke fehérneművel takart idomokon. A harisnyatartó pántja után nyúlt és visszahúzta magához a lányt. –A desszertet mindig is jobban szerettem az ágyban.

A csókja lassú volt, egyfajta felfedezőút, óvatos adok-kapok kis ízelítő a rájuk váró gyönyörökből. Amikor felnézett Julie fátyolos tekintetével találkozott a pillantása. A következő csók már nem a gyengédségről szólt, hanem a birtokbavételről. A férfi hallotta a lány kéjes nyögdécselését, érezte kemény mellbimbóját a csipkén keresztül, a szíve kalapálását és tudta, hogy ma éjjel eldőlhet a sorsuk. Meg kell kérdezze tőle, már nem képes tovább magában hurcolni a folytonos agyalást múltról, jelenről és jövőről. Ő tisztában van vele, mit akar; és tudnia kell, hogy a lány vele tart-e ezen az úton.

Julie szinte érezte, hogy ebben a pillanatban a férfit nemcsak a szeretkezésük, de valami más is hajtja. Szinte kétségbeesetten ölelte és olyan mohón olyan keményen csókolta, mintha meg akarná bélyegezni, és a lányban lassan összemosódott a légszomj és az önkívület. Átkulcsolta a férfi nyakát és viszonozta a csókot. Nagyobb szüksége volt Robertre. mint bárki másra a világon és úgy érezte, itt az ideje, hogy ezt a férfi előtt is világossá tegye. A lány orrát a férfi arcához dörzsölte, mélyeket lélegzett, egész testét megtöltötte az illat, amiről bármikor megmondaná, hogy Roberté, még akkor is, ha nem látja. Aztán végighúzta orrát a bőrén, míg a füle alatti, különösen érzékeny részhez nem ért. Ajka alatt vadul lüktetett a férfi pulzusa. Elmosolyodott és egy hirtelen mozdulattal hanyatt lökte a férfit, aki az ágyon keresztben fekve feléje nyújtotta a kezét.

-Gyere ide! – suttogta neki követelőzve és a csuklójánál fogva magához húzta. Egymás bőrének érintése úgy adta át a delejes izgalmat a másik testének, hogy beleborzongtak. Robert ámulva simogatta a lány nyakát, vállának ívét.

-Egyszerűen tökéletes vagy!

Egy hirtelen mozdulattal átfordult és Juliet szinte beborította a testével. Egy pillanatra a szemébe mélyedt, egy leheletnyi csókolt nyomott a duzzadt ajkakra, kicsit helyezkedett a lány lábai között, aztán végképp elveszve a barna szemekben, feltette a kérdést, ami egész nap a fejében zsongott:

-Julie, hozzám jössz feleségül?

Julie nézte a vágytól csillogó szemeket és még valamit felfedezett bennük. Bizonytalanság volt a férfi szemeiben, de tudta, hogy egy pillanatig sem önmagában bizonytalan, hanem abban, hogy milyen választ fog kapni. Hát nem érzi, nem tudja, hogy egyszerűen már képtelen lenne nélküle élni? Megfogta az arcát, lehúzta magához és halkan a szájába súgta: Igen! Robert abban a pillanatban már benne is volt, és az addig elfojtott energiát mind csatarendbe állította, hogy a pillanatot igazán emlékezetessé tegye.

Kicsit később az éjszakai félhomályban Robert álmatlanul ölelte magához a csendesen szuszogó lányt.

Imádta minden porcikáját, de leginkább a személyisége varázsa fogta meg. Tetszett neki, hogy a lány érti a viccelődést, gyorsan kapcsol és sokszor olyan magabiztosan üti le a labdákat, hogy mire önmagának beugrik a dolog kétértelműsége, már meg is kapta rá a csattanós választ. Sumákolni sem érdemes előtte, mert valami mélyről fakadó női ösztönnel azonnal a dolgok mögé lát. Ez eleinte talán zavarta volna, de még időben rájött, hogy ha ő őszinteséget vár el a másiktól, akkor jogos, ha az sem éri be kevesebbel. És most végre választ kapott a már régen feszítő kérdésére is. És micsoda választ! Legszívesebben máris szétkürtölte volna. Aztán meghallotta Gregory csendes nyekergését és óvatosan felkelt, hogy Juliet fel ne ébressze. Felkapta magára az öltönynadrágot és a kicsihez sietett, mielőtt felveri a házat. Kiemelte a kiságyból.

-Idefigyelj haver, nem hagyom, hogy rendszert csinálj belőle, hogy csak a szülői ágyban érezd jól  magad! Az a mienk és anya most fáradt és alszik, úgyhogy kénytelen leszel beérni velem.

Leült a hintaszékbe és a kicsit a combjaira fektette magával szemben. Halkan beszélni kezdett hozzá.

-Tudod, a felnőttek világában vannak dolgok, amiknek megvan a maguk sorrendje. Amikor egy férfi és egy nő megismerkednek és szerelmesek lesznek egymásba, előbb utóbb eljön az a pillanat, amikor összeházasodnak és gyerekük lesz. Hát, mi egy kicsit megkevertük a dolgokat. Te előbb születtél meg, minthogy anyu és apu összeházasodtak volna. De ma éjjel megkérdeztem az anyukádat és ő igazán boldoggá tett azzal, hogy beleegyezett, hozzám jön hamarosan. És akkor már igazi család leszünk, nemcsak ilyen szedett-vedett társaság. Tudom, hogy ez neked most még nem jelent sokat, de hidd el nekem, az a kis papír még igen sokat jelenthet.

Amikor látta, hogy a kicsi lehunyja a szemét, ő is becsukta és csendben így ringatóztak tovább. Az agya megállás nélkül pörgött tovább. A legnagyobb akadályt akkor átvitte, most már csak egy jó időpontot kéne találni, mert arról egy pillanatra sem feledkezett el, hogy hamarosan a világ másik végére kell utazzon. Kezdődik a Rover forgatása és bármennyire izgatta a feladat, valahol a lelke mélyén hálás lett volna néhány hónap haladékért, amíg az itthoni ügyeit rendbe teheti. Fogalma sem volt a továbbiakról. Vajon Julie nagy esküvőt szeretne, vagy csak titokban házasodjanak össze? Kell-e foglalkoznia azzal, hogy mit vár el tőle a közvélemény? Végül is ez az ő életük, nem a kirakatnak házasodnak, de a fenébe, biztosan begyűjtene néhány sértődést, ha legalább egy nagyszabású partit nem tartana. Ó, istenem, a végén még kiderül, hogy a lánykérés a dolgok könnyebbik fele – mosolyodott el magában. Combján érezte, ahogy a kicsi teljesen ellazulva alszik, ezért aztán óvatosan felemelte és a kiságyba fektette, aztán visszabújt Julie mellé, aki álmában is a közelségét kereste. Az ölébe húzta és úgy ölelte magához, miközben arcát a lány hajába temette. Most már tényleg csak egy kis idő és az övé lesz végre.

A kora reggeli napsugarak éppen az ágyra estek és Julie kicsit hunyorogva hallgatózott, de Gregory még csendben volt. A háta mögötti forróságra huncut mosollyal fordult meg, aztán elnevette magát.

-Bear! Mit csinálsz itt, ha Rob meglátja, lesz kapsz?! Mész innen lefelé!

De a kutya adta a süketet, bolond lett volna feladni újonnan megszerzett pozícióját. Julie megbökdöste, de csak azt érte el vele, hogy a kutya az oldaláról a hátára fordult és lábait az égnek tartva csukott szemekkel adta a mélyen alvót.

A következő pillanatban Robert bukkant fel az ajtóban. Egy tálcán kávét, süteményt  és egy szál rózsát hozott.

-Bear, lefelé! – csattant a hangja; és a kutya érezte, hogy ennek az utasításnak most jobb, ha engedelmeskedik. –Teljesen elszemtelenedtél – korholta a gazdája, aztán Julie felé fordult.

-Bocs, nem tudom, mi ütött belé, nem szokott ilyesmit csinálni. Mostanában – gondolt a kapcsolatuk elejére, amikor Julie elhagyta és bizony sokszor ébredt arra, hogy a lány selymes haja helyett a kutya bundáját markolássza.

-Majd segítek áthúzni az ágyat, mielőtt az a másik lókötő is ide kívánkozik – biccentett fejével a gyerekszoba irányába. –Éjjel is nyekergett egy kicsit, de sikerült visszaaltatnom, pedig tuti arra számított, hogy megint idehozom.

Julie a rózsát szaglászta és mosolyogva érdeklődött:

-Mi ez a kényeztetés Robert? És honnan a virág?

-A kényeztetés? Megtettem, mert megtehetem, hogy a nőnek, akit imádok, a világot is a lábai elé rakjam. A rózsát pedig a szomszédból loptam, remélem Sue nem fogja rossz néven venni, de a kerítés tetejéről ezt értem el és... – kicsit szégyenlősen rántott egyet a vállán, miközben arcára kiült az a jellegzetes félmosoly, ami nők millióinak okozott már heveny szívmegállást. Juliere sem maradt hatástalan.

Kortyolták a kávét, miközben Robert az ágytámlának dőlve a földön tapogatózott. Nagy nehezen előkotorta az ágy alól jobb sorsra érdemes zakóját, amiben az esküvőn volt és a zsebében kotorászott. Aztán egyik kezét ökölbe szorítva, a másikat a csészéért nyújtva a lány felé hajolt.

-Elég volt ebből a rettenetes löttyből? Megértem, ha nem akarod fenékig üríteni, de arra talán jó volt, hogy felébresszen. Mert azt akarom, hogy most egészen ébren legyél!

Julie kíváncsian nézett rá. És a férfi miután a csészéket az ágy melletti tálcára tette, szép lassan kinyújtotta ökölbe szorított kezének ujjait.

-Tudom, hogy tudod, hogy éjjel a legfontosabb kérdésre már megadtad a választ. Nem is tudtam elaludni, annyira feldobott a dolog. De ez az apróság még nem került elő, úgyhogy ... Miss Damien, megtisztelne vele, hogy hordja ezt a gyűrűt, mint az összetartozásunk jelképét? – és egy csodálatos csiszolású gyémántot tartott a lány elé enyhén remegő tenyere közepén.

Julie elképedten nézett fel rá.

-Ezt mégis mikor, hogyan... ?

-Azóta nálam van, amióta kiderült, hogy Gregoryt várod. És egyszer már majdnem elővettem, de nemet mondtál és időt kértél. Időt, amit aztán majdnem elvettek tőlünk. És tegnap, amikor Kevinék kimondták a boldogító igent, annyira szerettem volna, ha mi állunk ott a girlandok alatt, hogy el sem tudom neked mondani. És elhatároztam, hogy lesz, ami lesz, de nem várok tovább, megkérdezem újra, mert nincs semmi, amire jobban vágynék, minthogy a feleségem legyél. És mivel éjjel már a világ legboldogabb férfiává tettél – többször is – kacsintott rá dévaj tekintettel – egy percet sem akarok már várni vele, hogy ezt mindenki megtudja. Gregorynak mellesleg már elmeséltem és egyetértése jeléül nem ordított fel az éjszaka, hanem békésen elaludt. – viccelődött a férfi, miközben tenyere remegése egyre erősebbé vált.

-Julie, kérlek, vedd el azt a gyűrűt, mielőtt bepottyantom ide az ágynemű közé!

A lány mosolyogva emelte fel a csodálatos ékszert, aztán Robert a keze után kapott, kivette belőle a gyűrűt és az ujjára húzta. Aztán megcsókolta azt az ujjat és lelkesen a többit is. Majd a lány kezét a feje fölé szorítva éhes tekintettel nézett végig a takaró alól kibukkanó testén.

-Most pedig elcsábítom Mrs. Pattinson.

-Ó, Mr. Pattinson, ezzel már elkésett, de ne aggódjon, nem fogok reklamálni.