Egy iciripiciri visszatekintés... vagy mi :)

Na igen, a cím lehet, hogy egy cseppet megtévesztő, mert nem a történetre tekintünk vissza. De nem ám!

Amikor ezt az egészet elkezdtem írni, eredetileg csak egy szűk kör érdeklődésére számítottam, aztán például Heni reklámhadjáratának hála, kibővült az olvasók köre. Én az elején elmondtam, hogy nem a komikért írom (ezt sokan komolyan is vették, pedig dehogynem XDDD), de azért úgy illik, hogy időnként én is válaszoljak az írásaitokra. Gondolom. 

Először is, nagyon jól esik, ha pár sor erejéig kapok valami visszajelzést, főleg, ha felhívjátok a figyelmem valami zavarra, hiányra, mert tény, hogy egy idő után már magamat is elég nehezen követem nyomon XD

Szóval a komik alapján azt a nagyívű következtetést vontam le, hogy nagy általánosságban szeretjük Juliet és Robot olyannak, amilyennek ebben a történetben én látom. Na persze, én meg olyannak látom, mint közületek nagyon sokan. Egy fantasztikus átlag fölötti átlagpasi. Időnként kétballábas, pukkancs, féltékeny, szexi, és minden körülmények között érző férfi. Aki a 26 éve ellenére néha 6, néha 46 évesként áll a világ dolgaihoz. 

A balladai homályomon hol túl tudok lépni, hol nem, a fene se tudja, mi befolyásolja a dolgot, de annyit elmondhatok, hogy baromi nehéz szókimondóan írni. Úgyhogy előre is nézzétek el nekem, ha időnként túl korán kapcsolom le a lámpát XDDD

Azt hiszem, az már az eddigi fejezetek alapján is lejött, hogy javíthatatlan romantikus vagyok, szóval, nagy valószínűséggel valami oltári nagy tragédiát nem fogok beleaplikálni a sztoriba, de időnként kevergetem a szálakat, mert abban nincs sok érdekes, ha boldogan élnek, amíg meg nem halnak, nem igaz? 

A napi friss... kicsit bolond ötlet volt, meg talán a rövid részeket akartam így leplezni, de egyelőre még tartom az ütemet. Ha elakadok valamilyen oknál fogva, akkor úgyis sűrű elnézések közepette jelezni fogom, de pillanatnyilag 3 résznyi előnyöm van, és ezt igyekszem is fent tartani. Beee, én már tudom, mi lesz holnapután :P  Viszont arról még fogalmam sincs, hogy a hétvégére mi kerül az „asztalra”. Fogalmam sincs még, milyen ötlet esik be. Néha kifejezetten érdekesen alakul a dolog, mert a minap is csak cetlik sokasága volt előttem, az istennek se akart összeállni egységes egésszé és akkor fogtam magam, hagytam az egészet, leültem olvasni valami mást, amit találomra lekaptam a könyvespolcról. És a második oldalon belefutottam egy információba, ami helyére tette az én írásomat is, anélkül, hogy direkt kutattam volna a megoldás után. Na, így megy ez. A véletlenek játéka ez is, mint Rob és Julie élete. 

Na, de nem is szaporítom a szót, köszönöm nektek az érdeklődést

Csez, Gabó, Heni, zsorzsi, Ádám, Anna, Evcu, Judy, Esztoka, Edina, Pixie, Vusi, Anita... és őszintén remélem, nem hagytam ki senkit a kommentelők közül!

pusza mindenkinek!

jutka, aki Golden meg időnként Pasa is