A szerelem 4 keréken érkezik 67.

Robert a fejét tudta volna a falba verni. Úgy tudta…, úgy tudta, hogy Camilla nem fogja szó nélkül hagyni, amiért nem rohant hozzá az első szóra, amikor kiborulva felhívta. Jobban járt volna, ha akkor vállalja a durcit Julieval és rászán három napot, hogy átrepüljön Londonba és vissza. Túl lenne az egészen és talán Camilla is beérte volna vele. De persze nem gondolt rá, hogy a lánynak a rokonai Toronto-ban élnek. A tragédia után meg szinte természetes, hogy velük tölt egy kis időt. Számíthatott volna rá, hogy a forgatásról is tud és felbukkan itt a szállodában. Persze már az első pillanatban sikerült őket egy szemfüles papinak lencsevégre kapni, és azonnal beindultak a találgatások, miért itt és miért most találkozgatnak bújdosva a fényképészek elől. Juliehoz meg persze futótűzszerűen jutottak el a hírek, fotókkal, rossz dumákkal. Azonnal tudta, hogy ki fog borulni, ennél kevesebb is elég lett volna hozzá, hiszen napok óta szinte beszélni sem tudtak egymással, mert a szállodában még az üzeneteket sem képesek normálisan továbbítani. Ő meghagyta, hogy a nap bármely szakában kapcsolják be hozzá a feleségét, de a szerencsétlen éjszakás mégsem merte felzavarni. A mobilja is folyamatosan be van kapcsolva, az asszisztensének a fél szeme rajta kéne legyen, de beszélhet ő, mintha a falnak tenné. Szerencsétlen liba a rendezőtől való félelmében, állandóan kinyomta, ha keresték.

Julie meg a sokadik sikertelen próbálkozás után úgy felhúzta magát, hogy rosszul lett. Még szerencse, hogy az állandóan elfoglalt Steph éppen felvette azt a nyomorult telefont és a mentőkkel egyszerre ért a házhoz. Ott maradt Gregoryval, amíg Juliet a szülészetre vitték. Morgan doktor meg vitte egyenesen a szülőszobára, de fél nap kínlódás után még mindig semmi eredmény. Legalábbis amikor felszállt, még nem voltak friss hírek. Azóta meg nem kapcsolhatja be a telefont, pedig már legszívesebben a körmét rágná az idegtől. A stewardess először nem is értette, amikor kért egy csomag fogpiszkálót, de az azóta eltelt órákban már talán rájött, hogy pillanatnyilag ez az egyetlen lehetősége, hogy az idegbajának gátat szabjon.

Hiába ült azonnal repülőre, amikor Steph egyenesen a producerhez fordult, hogy azonnal hívják a telefonhoz. Még mindig órák hiányoztak ahhoz, hogy mellette lehessen. De legalább az álcázással nem kellett foglalkozzon, olyan torzonborz volt már a hetek óta növő szőr mögött, hogy ember nem ismerte volna meg.

Mostanra már olyan ideges volt, hogy ha az orvos azt mondja, ott kell fogja Julie kezét egész idő alatt, akkor gondolkodás nélkül beleegyezett volna. Édes Istenem, miért nem lehet csak egyetlen nyugodt hónapjuk. Mindig van valaki, aki belekavar a lassan leülepedő nyugalomba.

Camilla ott zokogott, amíg elmesélte a szülei balesetét, ő meg persze önkéntelenül is megsimogatta az arcát. Végülis, valaha sokat jelentett neki a lány. Ahogy akkoriban gondolt a szerelemre, szerette is. Most szerette volna, ha csak egy kis vigaszt tud nyújtani, de ezt a simogatást nemcsak az újságírók értették félre, de Camilla is. Szeméből szinte azonnal felszáradtak a könnyek és hogy biztosra menjen, a múltról kezdett beszélni. Az elején még beleszaladt a csapdába, jó volt emlékezni a bulikra, közös barátokra, vidám kalandokra, de aztán a lány emlékeztetni akarta a gyengéd pillanatokra is, és akkor kapcsolt, hova fut ki ez az egész találkozás. Volt annyi esze, hogy látványosan búcsút vegyen tőle, de persze az újságírók ebből is kész regényt kerítettek.

Istenem Julie, csak nem hiszi el azt a sok baromságot, amiket kikombináltak ebből a találkozásból. Némi férfigőggel arra gondolt, hogy ha a lány inkább hisz a firkászoknak, mint neki, akkor azért komoly gondok vannak a nagybetűs szerelmével. De egyelőre nem akart a várható veszekedésre gondolni. Csak baja ne legyen, a gyerekek szülessenek meg rendben, aztán ráérnek tisztázni ezt a dolgot is.

Stephanie türelmetlenül leste az óráját. Robertnek már le kellett volna szállnia, de sem ő, sem Dean nem jelentkezett. Gregory mellett azonban esélytelen volt, hogy a repteret hivogassa és a járatok után érdeklődjön. A kicsi gyors volt, akár a csík és agyzsibbasztó ötletekben fáradhatatlan. Ha a hátán is szeme lett volna, lehet, hogy az is kevés lett volna hozzá. Fáradhatatlan volt, mintha az édesanyja hirtelen távozása felpörgette volna őt is. A kórházból sem érkezett hír, pedig Marie Thomson megígérte, hogy fél szemmel figyelemmel kíséri az eseményeket és értesíti, ha bármi történik.

Dean összeszorított szájjal figyelte Robertet, ahogy ujjai vitustáncot járnak az ülés karfáján. Fél órát késnek, de a bejelentést Robert olyan idegesen fogadta, mintha azt mondták volna be, hogy visszafordulnak. Nem akart okosakat mondani neki, mert tulajdonképpen megértette, hogy túl sok forog most kockán ahhoz, hogy esetleg későn érjenek a kórházba. Fejét csóválva gondolt a torontói újságokban, és valószínűleg a világban szerte megjelent képekre. Szegény srác, ez akkor is bajba tud kerülni, ha tulajdonképpen a kisujját sem mozdítja érte. Camilláról az őt ért veszteség ellenére is megvolt a saját különbejáratú véleménye. Tipikusan az a nő, akit nem kell félteni, ha valamit eltökél, nincs az az eszköz, amitől visszariadna. Nagyon okosan Robert együttérzésére alapozott, és nem is kellett csalódnia, a srác úgy kapta be a horgot, mint egy horgászversenyen beetetéskor. Dean soha nem szimpatizált azokkal a nőkkel, akik akkor is ráhajtottak egy palira, amikor tudták, hogy nős. Saját bőrén kellett megtapasztalnia, hogy milyen drágán kellett fizessen egyetlen gyenge pillanatért, így aztán fürkész szemekkel leste a lány minden megmozdulását. Megnyugodva látta, hogy Robertet keményebb fából faragták, minden balfaszsága ellenére olyan mélyen szereti a feleségét, hogy eszébe sem jutott kihasználni az aranytányéron felszolgált lehetőséget. Még így is van esélye, hogy magyarázkodhat Julie előtt, mert egy kis bizonytalanságért annak sem kell a szomszédba mennie. De talán a szülés és a gyerekek majd elterelik a figyelmüket erről a szerencsétlen közjátékról.

Abban a pillanatban, ahogy a kerekek a betonra értek, Robert már kikapcsolta az övét és lázas sietséggel összekapkodta a holmiját. Telefonját azonnal bekapcsolta és megnyomta Steph gyorshívó gombját. Steph a lényegre térve csak annyit mondott, hogy a kórházból még semmi hír, Greg jól van, de egy átok, aztán már bontotta is a vonalat. Robert vigyorogva gondolt a kicsire, aki biztosan szerez néhány hajmeresztő pillanatot a jó öreg Stephnek, de aztán Deannel szinte udvariatlanul csörtettek a lassan nyíló ajtóhoz és elsőként rohantak a reptér épületébe. Frank már a kijárat előtt várta őket és a kórházig merev józansággal igyekezett betartani a sebességkorlátozást, bár a visszapillantó tükörben látta, hogy Robert legszívesebben tövig nyomatná vele a pedált. A szülészetre berobbanó Robert láttára több nővér szükségesnek látta az egyenruháját megigazítani, de csalódniuk kellett, mert a férfi észre sem vette őket, azonnal az információs pult mögött ülő idős nőhöz fordult.

-A feleségem… tud róla valamit? Dr.Morgannal lehet beszélni vagy vele van? Bemehetek hozzá? –hadarta megállás nélkül a kérdéseit.

-A feleségét visszavitték a szobájába, mert a gyerekek még nem döntöttek úgy, hogy világra akarnának jönni. Dr. Morgan pillanatnyilag éppen nála van, úgyhogy beszélhet vele. A 113-as szobát keresse – kiabált még a férfi hátának, aki már a folyosón nyargalt.

Az ajtó előtt megtorpant, mégsem akarta szinte rátörni Juliera az ajtót. Halkan kopogott és azzal szinte egyidőben lenyomta a kilincset.

A felesége az ágyban feltámasztva feküdt, mosolygott és a jelek szerint nagyon is jól érezte magát, mivel éppen megcsókolt egy férfit. Aki határozottan nem Dr. Morgan volt.

Robert elképedten nézte, ahogy a fiatal, szakállas fickó, aki hátulról impozáns vállakkal rendelkezett, egy gyengéd mozdulattal végigsimít a felesége arcán, aki ettől a mozdulattól elpirulva felnevet, és játékosan az ipse kezére csap. Üthettél volna nagyobbat is – gondolta kicsit paprikásan. Agyára lassan leszállt a köd, ami a gondolkodásban mindig is hátráltatni szokta. Aztán egy határozott mozdulattal és elég hangosan becsapta az ajtót.

-Nem zavarok?

Az idegen felegyenesedett és vigyorogva megfordult.

-Mondanám, hogy igen, de akkor még idegesebb lennél.

Julie arcán olyan vegytiszta öröm omlott el, ahogy a férjét meglátta, hogy Robert egy pillanatra ki is esett a szerepéből, amelyben éppen a megcsalt férjet alakította. A túlontúl ismerős arctól amúgy is vigyor kúszott fel az ő arcára is. 

-Kellan! Te mi a jó francot keresel itt a feleségem dekoltázsába hajolva?

-Valakinek csak meg kellett tenni, ha te éppen nem jártál erre. – érkezett azonnal a csípős válasz.

Komolyan mondom Robert, nem is értelek, itt ez a gyönyörű asszony, aki ráadásul a porontyaidat készül napokon vagy órákon belül a világra hozni, te meg képes vagy pár ezer kilométerrel odébb idétlen szőrerdőt növeszteni egy szerep kedvéért. Nem tudták volna megvárni a kezdéssel, amíg túl vagytok a baba projekten?

-Gondolhatod, hogy nem jó kedvemben mentem el itthonról pont most. Szűk a költségvetés, nem lehetett húzni az időt sem, most is csak azzal az ígérettel léphettem le, hogy amilyen gyorsan tudok, visszamegyek. Úgyhogy édesem, - hajolt Juliehoz – légy oly drága és pottyantsd ki a két lurkót, hogy mindenki megnyugodjon, aztán már itt sem vagyok.

A kedélyes, viccelődő szöveget meghazudtolóan gyengéden simított végig a felesége ajkán, aztán megcsókolta. Nagyon is komolyan.

-Szeretlek! – suttogta neki, miközben a szemébe nézve egy újabb szenvedélyes csókba bonyolódtak.

-Nem tudom, itt mi a szokás, de én úgy tudtam, hogy a kórházakban oxigént adnak a pácienseknek, nem pedig elvonják tőlük azt a keveset, ami van. – élcelődött Kellan a háttérben.

Robert halkan morogva javasolta neki, hogy nézze meg az ajtón a feliratot kívülről, de Kellan ügyet sem vetve rá, az ágy melletti fotelba roskadt és vidáman nézte őket.

-Tulajdonképpen még nem is válaszoltál a kérdésemre – fordult hozzá Robert, miközben óvatosan az ágy szélére ült és Julie tenyerét a kezében fogva lágy mozdulatokkal simogatni kezdte az életvonalat.

-Szóval, drága Kellan, mi a jó francot keresel itt? Nem mintha nem örülnék, hogy látlak, csak meglepett az érdeklődés, amivel a kórházi hálóing mintáját oly közelről szemlélted.

-Hagyd már békén, - bökte meg Julie. -Kellan egy hete nálunk lakik.

-Hogy hol? – nézett rá Robert hirtelen érdeklődő tekintettel.

-És a drága Kellan miért lakik nálunk? Én nem tudom, Julie, valahányszor elutazom, egy pasi állandóan beköltözik. Lehet, hogy beszélnünk kéne erről édes, nem? Legalábbis mielőtt Kellan is meg merészel engedni magának egy alsónadrágos viccet, mert mint tudjuk, arra elég érzékenyen reagálok

-Jaj, Robert! Légy szíves, csak egy kicsit próbálj meg komoly lenni! – sóhajtott Julie.

-Kellant kisebb szerencsétlenség érte. A felette lakó átépítette a lakást és a mesterek nem voltak a helyzet magaslatán, volt egy kisebb árvíz, Kellan minden cucca elázott és amíg rendbe hozzák a lakását, addig felajánlottam neki a vendégszobát.

-Nem is tudtam, hogy van vendégszobánk – morgott Robert az orra alatt.

-Hát van. Ugyanis befejezték az új szárnyat és Kellan segítségével át is rendeztük a házat. Átköltöztette a hálószobát az új helyre, segített berendezni a dolgozószobádat, és a régi háló kifestésére megfűzte az embereket, aztán a vezényletével még be is rendezték lakályos vendégszobának. Ezek után az volt a legkevesebb, hogy felajánlottam neki, addig marad, amíg csak akar. Ha a kicsikkel hazaköltözünk, úgyis visítva fog menekülni.

Robert hálásan nyújtotta a kezét régi barátjának.

-Kell, leköteleztél. És ha már hálásnak kell lennem, akkor lenne még egy nagy kérésem, de ezt odakint szeretném elmondani neked, mert Julienak meglepetés lesz – kacsintott rá a feleségére.

Barátját kituszkolva az ajtón, máris belekezdett

-Biztos láttad azt a kis emelvényt a hátsó teraszon az új hálószoba előtt. Egy jakuzzit rendeltem oda és addig kéne beszereltetni, amíg Julie a kórházban van. Ha megtennéd, hogy holnap felhívod a pasit, a címét ott találod a…

-Hé, haver, állj le! A jakuzzi már a helyén van. Amikor a vendégszobát csinálták, egy füst alatt azt is megcsináltattam, mert a munkavezető rákérdezett, hogy most megfelel-e az időpont.

-Ó basszus, akkor már nem lesz meglepetés Julienak – sóhajtott nagyot Robert és kissé neheztelve nézett Kellanra, amiért keresztbe húzta a számításait.

-Nem azért Robert, de tisztában vagy te vele, hogy ez a nő mennyit dolgozik otthon? A jakuzzi a helyén van ugyan, de letakarva várja a ház urát, hogy eljátszhasd a nagy meglepetést. Julienak ideje sem lett volna megnézni, mert vagy Gregoryval tölti az idejét, vagy a háztartással, amikor meg pihenni akar, akkor ír. Nem tudom mit, de rettentően leköti, úgyhogy még beszélgetni se nagyon lehet vele. Sokszor vettem észre, hogy éjszakánként is fény szűrődik ki a hálószobából.

-Ír? – nézett rá kissé bambán Robert. Aztán eljutott agyáig az utolsó mondat.

-Te meg miért nem alszol éjszakánként ahelyett, hogy a hálószobánkból kiszűrődő fényekre figyelnél?

Aztán már csak arra figyeltek fel, hogy Dr.Morgan és a nővérek sietnek a 113-as szobába.