A szerelem négy keréken érkezik 71.

Robert nézte az orvos hosszú napbarnította ujjait, ahogy a fiát vizsgálja és nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a jó öreg Anthony nem is olyan öreg, mint ahogy ő abban reménykedett. A joviálist meg még sötétben sem fogná rá. Ezzel a fizimiskával modell lehetne vagy színész, de a pasinak ráadásul agya is van, úgyhogy jobb lesz vele vigyázni. Valami mélyről előtörő ösztönnel rosszat sejtett, hiába mosolygott rájuk olyan személytelenül a bemutatkozásnál. Az hogy gyerekkardiológus, csak még veszélyesebb fokozatba sorolta. Az alkata arról árulkodik, hogy kemény sporttal tartja jó kondiban magát. Némi lelkiismeret-furdalással gondolt a vacsorához megivott sörre és a ma menetközben bekapott hamburgerre. De hát nem akart elkésni, így a tárgyalás után beugrott egy McDrive-ba. Salátát meg nem tudott volna vezetés közben enni. Igaz, nem is akart.

Fél szemmel Juliera pislogott, hogy látja-e rajta az elbűvölés hatásait, de a felesége csak és kizárólag Willre figyelt, és ez lecsillapította egy kicsit a háborgó idegeit.

A vizsgálat befejeztével a kicsiért nyúlt. Letörölgette a mellkasáról a zselét, aztán megcsiklandozta a pocakját, mire William széles mosolyra húzta a száját. Csiklandós a srác, nem lesz vele nehéz dolguk a lányoknak, ha játszadozni akarnak majd vele – gondolta magában vigyorogva, majd Julie felé fordult, hogy ő bújtassa bele a kis ruhákba. Julie azonban nem figyelt rá, mert Ross doktor hipnotikus szemébe révedve hallgatta a diagnózist. Hoppá! Akkor mégsem hatástalan a doki tagadhatatlan vonzereje – húzta fel magát azonnal.

-Khm, Julie, segítenél? – tette fel a szükségesnél kicsit erélyesebben a kérdést, mire a felesége gyors, könnyed mozdulatokkal bújtatta be az apró karokat a rugdalódzó ujjába. Ők ketten meg csak álltak felette és egymást fürkészték. Az orvos végül halványan elmosolyodott, majd a kezét nyújtva elköszönt.

-Örülök, hogy megismertem, látom Will és a mamája jó kezekben van. Figyeljen is mindkettőjükre! – mormolta, majd halkan betette maga mögött az ajtót. Robert nagyot fújtatott és erősen próbált lakatot tenni a szájára. Ha most itt kiakad, Julie nem lesz érte hálás és ráadásul biztos lesz a közelben valaki, akinek a fülébe jut a dolog és hamarosan az újságból köszön vissza a nézeteltérésük. Ha meg most nem szól, akkor otthon már nem is érdemes, úgyhogy próbált józanul és nagy önuralommal állni a történtekhez. Különben is, mit kérjen számon Julien? Hogy úgy nézett erre a bájgúnárra, mint valaha őrá? Még azt hihetné, hogy féltékeny, pedig... pedig kurvára az volt, de ezt nem fogja nagybetűkkel a homlokára írni.

Olyan simán telt el ez a hónap, már éppen ideje volt egy kis izgalomnak az életükben – gondolta borúsan. Amikor a szülei hazautaztak, ott maradtak a három gyerekkel és néha majd megőrültek, de vették az akadályt. Amikor Marie Thomson velük volt, szinte könnyűnek is látszott a feladat. Gregory ugyan rapszodikusan váltogatta a hisztis és a simulékony hangulatát, de eddig még tudták kezelni a helyzetet. Amikor aztán egy nap Maria az unokahúgát is magával hozta, megoldódott Greg problémája is. Mindig volt valaki, aki csak vele foglalkozott.  Egyetlen szépséghibája volt a dolognak, Linda férfiszemeket megvadító alakja. Amúgy egyszerű kis teremtés volt, nem kacérkodott, csak hát egyszerűen nem lehetett elnézni mellette. És ezt persze Julie is észrevette. Az a legkevesebb, hogy kisebbségi érzése lett, újabban nem volt hajlandó, csak bő férfi ingekben és könnyű laza nadrágokban járkálni, ami alatt csak sejteni lehetett a valaha oly vonzó testét. Amikor meg rajtakapta, hogy Lindán felejtette a szemét, úgy csapta le a kezében tartott serpenyőt, hogy a vacsorát aznap a közeli étteremből kellett megrendelni, hacsak nem akarták a konyha kövéről felszedegetni. Egyikőjük sem mondott semmit, de a rossz pont jól láthatóan fel lett vésve a neve mellé.

Aztán Linda egy hétig nem tudott jönni és a kedélyek megnyugodtak. Neki nem különösebben hiányzott, mert azon túl, hogy az érzékeit megmozgatta, nem vonzotta. Arról meg igazán nem tehet, hogy ez a jó néhány hét  kényszerű szexmegvonás  már fogékonyabbá tette a környezet nyújtotta látnivalókra. Linda távollétében Julie végre újra felszabadultan mosolygott, nem az a kényszeredett grimasz ült a szája sarkában, mint amikor a lány velük volt. Már gondolt rá, hogy finoman Marie tudomására hozza, hogy inkább ne hívja többet, de ugyanakkor óriási segítséget jelentett, ezt mindannyian el kellett ismerjék. Mindegy, ezt majd megoldják, de Ross dokiról talán nem ártana néhány szót ejteni otthon, mielőtt elfajulnának a dolgok.

Azon vette észre magát, hogy Julie a válaszát várja, de fogalma sem volt róla, vajon mivel kapcsolatban.

-Ne haragudj, kicsit elkalandoztak a gondolataim, mit kérdeztél? – rezzent össze, amiért híresen jó összpontosítóképessége ezúttal cserben hagyta.

-Itt megvársz Willel vagy kimentek a kocsihoz? – nézett rá Julie újra kérdően.

-Miért, te hova mész? – csattant a hangja, de maga sem tudta miért.

-Robert, Morgan doktor vár a hat hetes kontrollra, de ezt otthon is mondtam, nem?

-Nem, nem emlékszem, de persze, menj csak, majd itt megvárunk – túrt a hajába. Julie pedig egy pillanatig fürkészően nézte, majd kisietett az ajtón.

Robert felkapta a kicsit és a nővérpulthoz trappolt vele.

-Bocsánat, meg tudná mondani, hogy Ross doktort hol találom, valamit elfelejtettem megkérdezni tőle…?

A nővér elvarázsolt tekintettel pillantott fel. Ez a hét legjobb napja! Nem elég, hogy végre Ross doktor műszakjában lehet, még itt van ez a másik szívtipró is. Aztán megrázta magát és a beosztásra pillantott.

-Sajnálom, pillanatnyilag a műtőben van, de ha hagy neki üzenetet, szívesen átadom, ha végzett.

Robert ingerülten húzta el a száját. Azt az üzenetet, amit szÍve szerint küldene, mégsem adhatja egy nő szájába. Ezt nekik kettőjüknek kell megbeszélni. Minél előbb.

Elővette híres félmosolyát és egy kis vállrándítással válaszolt.

-Nem olyan fontos, majd a legközelebbi kontrollon szóba hozom. De azért köszönöm.

Aztán megfordult és Morgan doktor szobája felé igyekezett. Már éppen letelepedett volna a váróban a fotelek egyikébe, amikor Julie lépett ki az orvos szobájából. Arcán egy boldog mosollyal intett búcsút és feléjük sietett.

-Nocsak, nocsak, mi ez a jókedv? – nézett rá a férje és őszintén meglepődött, amikor Julie a kicsit átvéve egy csicsergős puszit nyomott a szájára.

-Semmi különös, de minden rendben és talán megoldást is találtunk a jövőbeni meglepetés terhességek elkerülésére – vigyorgott rá a felesége.

Erről aztán eszébe is jutott, hogy talán zöld utat kaptak végre a hálószobában és a kedve rohamos tempóban javulni kezdett. Ez a másfél hónap kicsit megviselte az idegeit, mert ugyan próbáltak örömet szerezni egymásnak, de egy idő után inkább felhagytak a próbálkozással, mert nem érezték teljes értékűnek ezeket az alkalmakat. De ha Julie így vigyorog, lehet, hogy ez a nap mégsem ment még teljesen pocsékba.

Hazafelé többet nézte a visszapillantó tükröt, mint az utat maga előtt, mígnem emlékeztette magát, hogy kincseket visz, jobb lesz, ha koncentrál. Amikor azonban a kapu becsukódott mögöttük, egy pillanatra még összekapcsolódott a tekintete a felesége várakozó pillantásával. Uramisten, megzavarodik, ha most valami közbejön. Az sem érdekli, ha Maria az ajtóra tapasztott fülekkel hallgatózik, de Juliet most beterelgeti a hálószobába, ha addig él is. Feltépte az ajtót maga mellett és kikapkodta a csomagokat, miközben Julie a kicsivel a bejárati ajtó felé ballagott. A következő pillanatban az ajtó kitárult és Linda villantott rájuk egy káprázatos mosolyt. A hangulat a másodperc tört része alatt zuhant fagypont alá. Julie megfeszülő hátát látva azonnal tudta, hogy ha most nem lesz észnél, a szerelmes enyelgésnek mára lőttek. És ha az ösztönei nem csalják meg, akkor nemcsak most, hanem még este sem tudja majd ezt a merevséget leimádkozni róla. A francba! Hogy miért nem tudnák a dolgok simán működni!

Odabent hűvös udvariassággal köszöntek, Robert látványos távolságtartással pakolászott, Julie bevitte a kicsit a gyerekszobába, aztán rövid idő múlva a blézerét gombolgatva indult átöltözni. Robert hirtelen ötlettől vezérelve követte. A hálószobába érve halkan elfordította maga mögött a kulcsot és egy vadász tekintetével figyelte, ahogy Julie leszórja az elegáns darabot az ágy végére, aztán a fürdőszoba felé indul. Megvárta, amíg becsukódik mögötte az ajtó, aztán villámgyorsan ő is megszabadult a ruháitól. A zuhany hangjára elmosolyodott, helyes, éppen így tervezte. Besurrant az ajtón, majd azt is becsukta maga mögött. A következő pillanatban már a feleségét ölelte a langyos vízsugár alatt. Julie, a kezdeti meglepettség után egyre inkább ellazulva hagyta, hogy a fürdőhabot masszírozza szét a testén. Halk sóhajtással adta át magát a kényeztetésnek. Amikor a férje kezei a melleire simultak, úgy feszült nekik, mint egy kitörni készülő vadló.

-Julie, ha még nem lehet, most szólj, vagy késő lesz – mormolta Robert a fülébe, miközben egyik karjával ölelte, a másikkal az alsóbb régiók felé kalandozott.

-Lehet, mindent lehet! – sóhajtott a lány, miközben próbált megfordulni az ölelésben. Amikor végre sikerrel járt, Robert szinte térde esett előtte és áhítattal csókolta a kezei között szorongatott vizes testet. Amikor Juliet már alig tartották meg remegő lábai, a férje felegyenesedett és felkapta, aztán a falnak döntve szép lassan ráeresztette vágytól merev testére. Egy pillanatra megállt, időt hagyva erre a régi ismerős, de mégis friss élménynek az elfogadására, aztán kitört, tombolt és minden elfojtott éhségét beleadva hajszolta mindkettőjüket a beteljesedés felé. A fejükre záporozó vízsugár alatt próbáltak visszatalálni a földre ebből az éteri elragadtatottságból. A férfi továbbra is a karjában tartotta és nem húzódott ki belőle. Érezte, ahogy férfiassága újra életre kel és lassan, bőrük minden négyzetcentiméterét összedörgölve újra kezdte az édes kínzást. Julie már sóhajtozni sem volt képes, összefüggéstelenül kapkodott levegő után és érezte, ahogy a gyönyör közeledtével tüdeje mélyéről egy sikoltás tör  fel, amely az utolsó pillanatban egy csókba temetve, Robert torkának mélyén halt el.

Teljesen kimerülten kapaszkodtak egymásba. Robert lassan leeresztette, egy lusta, mély csókba forrva ölelte a víz alatt, aztán elzárta a csapot és egy fürdőlepedőt tekert Julie köré.

-Nincs már annyi erőm, hogy az ágyig elvigyelek, de bújjunk össze egy kicsit, kérlek! – sóhajtott, miközben kezei Julie arcát, nyakának ívét simogatták. A dereka köré tekert egy törülközőt és kézenfogva az ágyhoz vezette. Robert leült, Juliet a lába közé húzta és az ölébe temetve az arcát halkan beszélni kezdett.

-Annyira hiányoztál, hiányzott a szex, igen, nem szégyellem, és most annyira boldog vagyok, hogy újra a karomban tarthatlak, örömet szerezhetek neked. Imádom azt a népes seregletet odakint, de ezt a nőt itt a kezeim között szívem mélyéből szeretem.

Lassan hátradőlt és Juliet magára húzta, aztán egy játékos mozdulattal átfordult és a szemébe nézve nagy komolyan megismételte:

-Soha, semmilyen körülmények között ne kételkedj benne, hogy számomra te vagy a nő, a szerelem, a minden.