Hazafelé Robert egy pillanatra sem engedte el Julie
kezét. A tánc után szinte azonnal elköszöntek, Kevin mindent értek tekintetétől kísérve szinte futottak a kocsiig, ahol
Dean elmélyülten szivarozott. Robert egy pillanatra el is felejtette, mi volt
ennyire sürgős, ahogy beleszippantott a dohányfüstbe, de aztán megrázta magát,
ennyire már csak nem lehet függő, hogy Julie édes, adakozó testét lecserélje
egy szál cigire. A kocsi hűvösében aztán úgy ölelte magához a lányt, hogy annak
kétsége sem lehetett róla, ez az este hogyan fog otthon, a zárt ajtók mögött folytatódni.
Mrs. Thomsont Dean hazavitte, ők pedig egy pillantást
vetettek a mélyen alvó Gregoryra és közben Robert már a lány ruhájának
cipzárjával bajlódott.
Mire kiszabadította a lány testét a puha muszlin
öleléséből, már a hálószobában botladoztak az ágy felé.
-Meg sem vártuk az éjfélt és a tortát. – suttogta bele
a férfi szájába Julie, miközben ujjai fürgén bujtatták át a gombokat egymás
után. Az ing suhogva szállt a fotel felé és hamarosan a nadrág is követte.
Julie nevetve tolta el magától Robertet, aki a fekete boxerben és a még nyakán
fityegő lila nyakkendőben egyszerűen vadítóan nézett ki. Játékos húzta meg a nyakkendő
végét. -Ettől miért nem szabadulsz már meg? – nézett rá kacsintva.
-Terveim vannak még vele és jobb, ha kéznél van –
mormolta Robert, miközben éhes tekintettel nézett végig a csábos csipke
fehérneművel takart idomokon. A harisnyatartó pántja után nyúlt és visszahúzta
magához a lányt. –A desszertet mindig is jobban szerettem az ágyban.
A csókja lassú volt, egyfajta felfedezőút, óvatos
adok-kapok kis ízelítő a rájuk váró gyönyörökből. Amikor felnézett Julie
fátyolos tekintetével találkozott a pillantása. A következő csók már nem a
gyengédségről szólt, hanem a birtokbavételről. A férfi hallotta a lány kéjes
nyögdécselését, érezte kemény mellbimbóját a csipkén keresztül, a szíve
kalapálását és tudta, hogy ma éjjel eldőlhet a sorsuk. Meg kell kérdezze tőle,
már nem képes tovább magában hurcolni a folytonos agyalást múltról, jelenről és
jövőről. Ő tisztában van vele, mit akar; és tudnia kell, hogy a lány vele
tart-e ezen az úton.
Julie szinte érezte, hogy ebben a pillanatban a férfit
nemcsak a szeretkezésük, de valami más is hajtja. Szinte kétségbeesetten ölelte
és olyan mohón olyan keményen csókolta, mintha meg akarná bélyegezni, és a
lányban lassan összemosódott a légszomj és az önkívület. Átkulcsolta a férfi
nyakát és viszonozta a csókot. Nagyobb szüksége volt Robertre. mint bárki másra
a világon és úgy érezte, itt az ideje, hogy ezt a férfi előtt is világossá
tegye. A lány orrát a férfi arcához dörzsölte, mélyeket lélegzett, egész testét
megtöltötte az illat, amiről bármikor megmondaná, hogy Roberté, még akkor is,
ha nem látja. Aztán végighúzta orrát a bőrén, míg a füle alatti, különösen
érzékeny részhez nem ért. Ajka alatt vadul lüktetett a férfi pulzusa. Elmosolyodott
és egy hirtelen mozdulattal hanyatt lökte a férfit, aki az ágyon keresztben
fekve feléje nyújtotta a kezét.
-Gyere ide! – suttogta neki követelőzve és a
csuklójánál fogva magához húzta. Egymás bőrének érintése úgy adta át a delejes
izgalmat a másik testének, hogy beleborzongtak. Robert ámulva simogatta a lány
nyakát, vállának ívét.
-Egyszerűen tökéletes vagy!
Egy hirtelen mozdulattal átfordult és Juliet szinte
beborította a testével. Egy pillanatra a szemébe mélyedt, egy leheletnyi
csókolt nyomott a duzzadt ajkakra, kicsit helyezkedett a lány lábai között,
aztán végképp elveszve a barna szemekben, feltette a kérdést, ami egész nap a
fejében zsongott:
-Julie, hozzám jössz feleségül?
Julie nézte a vágytól csillogó szemeket és még valamit
felfedezett bennük. Bizonytalanság volt a férfi szemeiben, de tudta, hogy egy
pillanatig sem önmagában bizonytalan, hanem abban, hogy milyen választ fog
kapni. Hát nem érzi, nem tudja, hogy egyszerűen már képtelen lenne nélküle
élni? Megfogta az arcát, lehúzta magához és halkan a szájába súgta: Igen! Robert abban a pillanatban már
benne is volt, és az addig elfojtott energiát mind csatarendbe állította, hogy
a pillanatot igazán emlékezetessé tegye.
Kicsit később az éjszakai félhomályban Robert
álmatlanul ölelte magához a csendesen szuszogó lányt.
Imádta minden porcikáját, de leginkább a személyisége
varázsa fogta meg. Tetszett neki, hogy a lány érti a viccelődést, gyorsan
kapcsol és sokszor olyan magabiztosan üti le a labdákat, hogy mire önmagának
beugrik a dolog kétértelműsége, már meg is kapta rá a csattanós választ.
Sumákolni sem érdemes előtte, mert valami mélyről fakadó női ösztönnel azonnal
a dolgok mögé lát. Ez eleinte talán zavarta volna, de még időben rájött, hogy
ha ő őszinteséget vár el a másiktól, akkor jogos, ha az sem éri be kevesebbel. És
most végre választ kapott a már régen feszítő kérdésére is. És micsoda választ!
Legszívesebben máris szétkürtölte volna. Aztán meghallotta Gregory csendes
nyekergését és óvatosan felkelt, hogy Juliet fel ne ébressze. Felkapta magára
az öltönynadrágot és a kicsihez sietett, mielőtt felveri a házat. Kiemelte a kiságyból.
-Idefigyelj haver, nem hagyom, hogy rendszert csinálj
belőle, hogy csak a szülői ágyban érezd jól
magad! Az a mienk és anya most fáradt és alszik, úgyhogy kénytelen
leszel beérni velem.
Leült a hintaszékbe és a kicsit a combjaira fektette
magával szemben. Halkan beszélni kezdett hozzá.
-Tudod, a felnőttek világában vannak dolgok, amiknek
megvan a maguk sorrendje. Amikor egy férfi és egy nő megismerkednek és
szerelmesek lesznek egymásba, előbb utóbb eljön az a pillanat, amikor
összeházasodnak és gyerekük lesz. Hát, mi egy kicsit megkevertük a dolgokat. Te
előbb születtél meg, minthogy anyu és apu összeházasodtak volna. De ma éjjel
megkérdeztem az anyukádat és ő igazán boldoggá tett azzal, hogy beleegyezett,
hozzám jön hamarosan. És akkor már igazi család leszünk, nemcsak ilyen
szedett-vedett társaság. Tudom, hogy ez neked most még nem jelent sokat, de
hidd el nekem, az a kis papír még igen sokat jelenthet.
Amikor látta, hogy a kicsi lehunyja a szemét, ő is
becsukta és csendben így ringatóztak tovább. Az agya megállás nélkül pörgött
tovább. A legnagyobb akadályt akkor átvitte, most már csak egy jó időpontot
kéne találni, mert arról egy pillanatra sem feledkezett el, hogy hamarosan a
világ másik végére kell utazzon. Kezdődik a Rover forgatása és bármennyire
izgatta a feladat, valahol a lelke mélyén hálás lett volna néhány hónap
haladékért, amíg az itthoni ügyeit rendbe teheti. Fogalma sem volt a
továbbiakról. Vajon Julie nagy esküvőt szeretne, vagy csak titokban
házasodjanak össze? Kell-e foglalkoznia azzal, hogy mit vár el tőle a
közvélemény? Végül is ez az ő életük, nem a kirakatnak házasodnak, de a fenébe,
biztosan begyűjtene néhány sértődést, ha legalább egy nagyszabású partit nem
tartana. Ó, istenem, a végén még kiderül, hogy a lánykérés a dolgok könnyebbik
fele – mosolyodott el magában. Combján érezte, ahogy a kicsi teljesen ellazulva
alszik, ezért aztán óvatosan felemelte és a kiságyba fektette, aztán visszabújt
Julie mellé, aki álmában is a közelségét kereste. Az ölébe húzta és úgy ölelte
magához, miközben arcát a lány hajába temette. Most már tényleg csak egy kis
idő és az övé lesz végre.
A kora reggeli napsugarak éppen az ágyra estek és
Julie kicsit hunyorogva hallgatózott, de Gregory még csendben volt. A háta
mögötti forróságra huncut mosollyal fordult meg, aztán elnevette magát.
-Bear! Mit csinálsz itt, ha Rob meglátja, lesz kapsz?!
Mész innen lefelé!
De a kutya adta a süketet, bolond lett volna feladni
újonnan megszerzett pozícióját. Julie megbökdöste, de csak azt érte el vele,
hogy a kutya az oldaláról a hátára fordult és lábait az égnek tartva csukott
szemekkel adta a mélyen alvót.
A következő pillanatban Robert bukkant fel az ajtóban.
Egy tálcán kávét, süteményt és egy szál
rózsát hozott.
-Bear, lefelé! – csattant a hangja; és a kutya érezte,
hogy ennek az utasításnak most jobb, ha engedelmeskedik. –Teljesen
elszemtelenedtél – korholta a gazdája, aztán Julie felé fordult.
-Bocs, nem tudom, mi ütött belé, nem szokott ilyesmit
csinálni. Mostanában – gondolt a kapcsolatuk elejére, amikor Julie elhagyta és
bizony sokszor ébredt arra, hogy a lány selymes haja helyett a kutya bundáját
markolássza.
-Majd segítek áthúzni az ágyat, mielőtt az a másik
lókötő is ide kívánkozik – biccentett fejével a gyerekszoba irányába. –Éjjel is
nyekergett egy kicsit, de sikerült visszaaltatnom, pedig tuti arra számított,
hogy megint idehozom.
Julie a rózsát szaglászta és mosolyogva érdeklődött:
-Mi ez a kényeztetés Robert? És honnan a virág?
-A kényeztetés? Megtettem, mert megtehetem, hogy a
nőnek, akit imádok, a világot is a lábai elé rakjam. A rózsát pedig a
szomszédból loptam, remélem Sue nem fogja rossz néven venni, de a kerítés
tetejéről ezt értem el és... – kicsit szégyenlősen rántott egyet a vállán,
miközben arcára kiült az a jellegzetes félmosoly, ami nők millióinak okozott
már heveny szívmegállást. Juliere sem maradt hatástalan.
Kortyolták a kávét, miközben Robert az ágytámlának
dőlve a földön tapogatózott. Nagy nehezen előkotorta az ágy alól jobb sorsra
érdemes zakóját, amiben az esküvőn volt és a zsebében kotorászott. Aztán egyik kezét
ökölbe szorítva, a másikat a csészéért nyújtva a lány felé hajolt.
-Elég volt ebből a rettenetes löttyből? Megértem, ha
nem akarod fenékig üríteni, de arra talán jó volt, hogy felébresszen. Mert azt
akarom, hogy most egészen ébren legyél!
Julie kíváncsian nézett rá. És a férfi miután a
csészéket az ágy melletti tálcára tette, szép lassan kinyújtotta
ökölbe szorított kezének ujjait.
-Tudom, hogy tudod, hogy éjjel a legfontosabb kérdésre
már megadtad a választ. Nem is tudtam elaludni, annyira feldobott a dolog. De
ez az apróság még nem került elő, úgyhogy ... Miss Damien, megtisztelne vele,
hogy hordja ezt a gyűrűt, mint az összetartozásunk jelképét? – és egy
csodálatos csiszolású gyémántot tartott a lány elé enyhén remegő tenyere
közepén.
Julie elképedten nézett fel rá.
-Ezt mégis mikor, hogyan... ?
-Azóta nálam van, amióta kiderült, hogy Gregoryt
várod. És egyszer már majdnem elővettem, de nemet mondtál és időt kértél. Időt,
amit aztán majdnem elvettek tőlünk. És tegnap, amikor Kevinék kimondták a
boldogító igent, annyira szerettem volna, ha mi állunk ott a girlandok alatt,
hogy el sem tudom neked mondani. És elhatároztam, hogy lesz, ami lesz, de nem
várok tovább, megkérdezem újra, mert nincs semmi, amire jobban vágynék,
minthogy a feleségem legyél. És mivel éjjel már a világ legboldogabb férfiává
tettél – többször is – kacsintott rá dévaj tekintettel – egy percet sem akarok
már várni vele, hogy ezt mindenki megtudja. Gregorynak mellesleg már elmeséltem
és egyetértése jeléül nem ordított fel az éjszaka, hanem békésen elaludt. –
viccelődött a férfi, miközben tenyere remegése egyre erősebbé vált.
-Julie, kérlek, vedd el azt a gyűrűt, mielőtt
bepottyantom ide az ágynemű közé!
A lány mosolyogva emelte fel a csodálatos ékszert,
aztán Robert a keze után kapott, kivette belőle a gyűrűt és az ujjára húzta.
Aztán megcsókolta azt az ujjat és lelkesen a többit is. Majd a lány kezét a
feje fölé szorítva éhes tekintettel nézett végig a takaró alól kibukkanó
testén.
-Most pedig elcsábítom Mrs. Pattinson.
-Ó, Mr. Pattinson, ezzel már elkésett, de ne aggódjon,
nem fogok reklamálni.
7 megjegyzés:
Szia!
Megjöttem, és nagyon jó volt egyben olvasni a három részt! Nem tudom miért nem küldte el a komimat Ádám telefonja!
Nekem nagyon bejönnek a családias részek, az apró szösszenetek Greggel. Apuci és Greg baba alvását élénken magam elé tudtam képzelni! XDDDDD
Nagyon tetszik az is hogy egyikük sem gügyög a babával. Kiskölök, haver... nagyon bírom a "beszélgetéseiket" hatalmas!
Hát Rómára még volt alibim, hogy nem komiztam, de ígérem, hogy összekapom magam és fogok komizni!
Pusssza!!!
Drága "Pasa"!
Mostanra sikerült idáig jutnom az olvasásban, nem mintha nem szerettem volna együltő helyemben végigolvasni, de a környezetemben mindenki összefogott ellenem szabadidő tekintetében XD
Azt hiszem azt már a tudtodra adtam máshol is, hogy eszméletlenül jól írsz, ezen a történeten meg tényleg beájultam. Soha egyetlen pillanatig nem unatkoztam, simán felveszed a versenyt a már nyomtatott formában megjelent Rob-ihlette történetekkel, a választékos szókincsed és a helyesírásod pedig kész felüdülés.
Arról már ne is beszéljünk hogyan csűröd-csavarod a szálakat, ezek az ötletek mikor pattannak ki a fejedből?
Szóval köszönöm a lehetőséget, kíváncsian várom a folytatást!
Vusi
Pusszantás az "ismerős" kommentelőknek is, eddig is tudtam hogy jó fejek vagytok, most sem csalódtam! (zsorzsin különösen dőltem)
Hát Vusi!
Pironkodva de hálás szívvel köszi :heart:
anyám, a neveimmel már totális zűrzavarban vagyok, de szerintem senkinek nem újdonság, ha így "írok" alá XDDD
Jutkám ! szinte" pironkodva" olvastam a mellbimbós sztoridat..Jaaaj nekem !
:):)
A film pereg tovább a fejemben és nagyon tetszik! XD Jó kis jelenetek vannak benne.
Ide gyorsan az 52 -vel Jutkám !!!!
Nem volt szép tőled ,hogy az este nem szóltál és hagytál abban a hitben ,hogy még nem vagyok túl az 50.-en.Itt a fejezetre és nem a koromra gondolok .XD
De az első szavak olvasása után megnyugodtam ,hogy csak szenilis vagyok ...és már igenis túl vagyok mindenen.....
vagy:
Soha se mondd!- ,hogy túl vagy már mindenen....lalala...XDDDD
Ui.:Puszi Vusi!XDD
Na jó ,azt hiszem előkapom a gyalogságim.....:)
pusza
Zsorzsim utánad megszólalni nem könnyű feladat! XDDDDDDDD
Végre megint naprakész vagyok, és repesve várhatom a következőt!
Leánykérés lájkolva! A két jómadzag egymásra találása szintén! ;)
De hová lettek Julie emlékei? Nem kellett volna megvárni míg dereng valami a kisasszonynak? Vagy most már így élik az életüket, hogy az "újasszony " is megdöntve, az is szeret és nem küzdünk az emlékekért? De ez így olyan IZÉ! :O
Nem tudom megfogalmazni, vagy talán olyan mintha Juliet megcsalták volna Julie-vel. Nem tudom érted-e a lényeget, mert már agyilag is késő van nekem! XDDD
Imádás van, szuperül írsz, nyugi. Csak én még emléket hajkurásztam volna!
Okié , befejeztem! Mára! XDDDDD
Pusza. Gabó
Naná, hogy kiderült XDDDD
És mintha nem lett volna eddig is eléggé melegem, igencsak belekezdtél, Jutkám XDDDD
Szuper volt!
Megjegyzés küldése