Julie másodpercre pontosan tudta, mikor tértek vissza
az emlékei. Amikor Robert ledöntötte a puha tengerparti fövényre,
villámcsapásként tört rá az érzés, hogy ez az illat – a tenger és Robert
összeolvadó illata – már körbevette korábban és ezek a karok már ölelték itt és
így. Fülében ott csengett Robert vágytól elfúló hangjának emléke: Szeress engem Vizitünderem! Ha igaz,
hogy a halál előtt átfut az ember agyán életének minden jelentősebb pillanata,
nos, ebben a mindent felülíró, eufórikus hangulatban vele ugyanez történt.
Mivel emlékeinek csak egy részét rejtette agyának zárt zuga, most szinte
kizárólag a Roberttel közös pillanatok teperték maguk alá. A férfi megérezte
testének megfeszüléséből, hogy a lány most nem a szeretkezésükkel foglalkozik
és kicsit neheztelően kereste a tekintetét, hogy megpróbálja visszavarázsolni
belé az önfeledtség korábbi ragyogását. De Julie tekintete ragyogott és olyan
boldogság sugárzott belőle, hogy Robert megnyugodott, a lány még mindig vele
van...
-Ó istenem, Robert, emlékszem, mindenre emlékszem ...
– suttogta a lány, miközben könnyek gyűltek a szemébe. -Itt voltunk már
korábban is együtt. Féltem a veled való kapcsolattól, de itt, ezen a parton
meggyőztél róla, hogy meg kell próbálnunk. Aztán mégis megfutamodtam, de nem hagytál
messzire futni... izé, úgy értem, nem hagytad, hogy túlagyaljam a dolgokat.
Robert nézte a kipirult arcot, miközben remegő
ujjaival az ajka vonalát rajzolta körbe.
-Julie, életem egyik legszebb pillanata ez, hogy végre
visszakaplak, de bocsásd meg nekem, ha most sem hagylak túlagyalni a dolgokat.
Majd beszélgetünk mindenről, de ha most nem kaphatlak meg, azt hiszem,
megbolondulok.
A lány a szenvedélytől elfúló hang hallatán inkább nem
veszélyeztette a férfi elmeállapotát, és magához húzta a fejét. Robert mohón,
követelőzően csókolta meg, mindent meg akart kapni, amit a lány csak adhatott
neki, és meg is kapta, feltétel nélkül, teljes odaadással. Julie úgy érezte,
még soha nem volt ennyire sebezhető, ugyanakkor ekkora hatalma sem volt még.
Amikor a férfi lágyan becézni kezdte és lassan, de nagyon is céltudatosan
végigsimította a testét, majd gyengéden a melleit kezdte cirógatni, Julie
odaadó, ösztönös mozdulattal sürgetően feszítette neki a testét. De Robert, most hogy biztos volt benne, azt
tehet vele, amit csak akar, nem sietett. Tévedhetetlenül talált rá a
legérzékenyebb pontjaira, egyre mélyebbre csalogatta az érzékek birodalmába és
Julie engedelmeskedve, készségesen követte. A férfi súlya belenyomta a puha
homokba, bokájuk körül a hullámok fodrozódtak, de most ez sem számított.
Teljesen átadta magát Robertnek, aki kezének érintéseivel, akár egy
varázspálcával, csodálatos érzéseket váltott ki belőle. Bőrének minden
négyzetcentimétere idegekkel teli, gyönyöröket felfogni képes felületnek
bizonyult. Robert kéjesen nevetve suttogta a fülébe:
-„Érzed a szíved lüktetését? Ha nem csillapodik,
halott ember vagy perceken belül. Gyere, megmentem az életedet! Repülj velem!”
* (fogalmam
sincs, hol olvastam, de egyszerűen muszáj volt elsütni J )
-És most következzenek azok a csodálatos dolgok,
amelyeket tenni szerettem volna veled valahányszor rád gondoltam ott a
messzeségben.
-Például? – kérdezte Julie kacéran.
-Például ezt. – Gyengéden szétnyitotta a lány térdeit
és olyan gyengéden kezdte simogatni, hogy Julie úgy érezte, nem bírja tovább.
-És azután ezt. – Robert lehajtotta a fejét ugyanarra
a pontra, és nyelvével kényeztette tovább.
Végül óvatosan ráereszkedett és megcsókolta az ajkát.
-Szeretlek, Julie! – suttogta alig halhatóan. – Olyan
nagyon szeretlek!
És Julie ebben a pillanatban olyan boldog volt, mint
talán még soha. S miközben mindkettőjüket elsodorták a beteljesülés hullámai,
arra gondoltak, hogy ezekben a boldog, mámoros pillanatokban az örökkévalóságot
élik át.
Egész éjjel szeretkeztek. A zuhany alatt, majd a
hálószobában... valami mágikus erő hatására testük újra és újra a másikat
kívánta, fáradhatatlanul. Hajnaltájban aztán szorosan összefonódva aludtak el.
A fülledt álmokkal teli „pihenés” csak egy pillanatnak tűnt, amikor a kicsi
teljesen kipihenten ébredve harsányan a reggelijét követelte. Julie nyögve
fordult a hátára, úgy érezte, képtelen lenne egy égő házból is kimenekülni,
nemhogy kakaót gyártson a fiának, de Robert már a nadrágját húzta magára.
-Maradj csak, idehozom, és amíg pelust cseréltek,
csinálok neki kakaót.
A konyhában matatva megzizzent a telefonja. Dean! Ohó,
öreg, éppen jókor! – mosolyodott el a fejében hirtelen megfogalmazódó ötletre.
-Hello, Dean! – szólt bele a telefonba a ténylegesnél
kicsit elgyötörtebb hangon.
-Szia! Sejtettem, hogy Gregory nem hagy titeket
aludni, úgyhogy gondoltam, ha nincs ellenetekre, beugrom érte, kirándulunk egy
kicsit, aztán majd valamikor délután visszahozom. Persze, ha más programot
terveztetek, akkor oké, nem probléma.
-Ó, Dean, az életünket mentenéd meg! Nem is értem a
kölköt, egész nap nyüzsög, mégsem fárad el. Képzeld, már önállóan is képes
tipegni. Ja, és kedvenc szava a Nem,
szóval azért kösd fel a gatyád.
-Akkor semmi extra, kiköpött az apja lehet. Te is
képes vagy önállóan tipegni - néha, és hát ember legyen a talpán, aki a
hangulatváltásaidat kellő önuralommal követni tudja. De minek dumálunk
telefonon, mindjárt ott leszek érte. Pakoljatok össze pár dolgot, ami kellhet,
aztán már ott sem vagyunk.
Robert vigyorogva rázogatta a cumisüvegben a kakaót.
Ez simán ment! Fél napra tuti tiszta a levegő, hacsak Greg nem borítja ki idő
előtt Deant. De reméljük a legjobbakat, egy harcedzett veteránon csak nem fog
ki a kicsi.
Julie mélyen aludt, amikor Robert a
cumisüveggel visszaérkezett. Gregory pedig az anyja hajfürtjeivel játszott
elmélyülten. A férfi egy pillanatra elmélázott a látványon, némi irigységgel
figyelte az apró kezeket, aztán felkapta a kicsit és a nadrágjába szimatolt.
-Oké, ezt még anya megcsinálta. Akkor jöhet a reggeli. A gyereket a fotelbe
ültette és a kezébe nyomta a cumisüveget. -Na, vasgyúró, kapaszkodj bele, amíg
apád összeszed neked néhány cuccot! Nemsokára jön Dean bácsi és elvisz
kirándulni. Mondjuk, fogalmam sincs, mit pakoljak össze, de meleg van, úgyhogy
akár egy szál pelusban is végigcsinálhatod a napot. Kaját is biztos vesznek
neked, ááá ... nem is kell annyi holmi, igaz? – kacsintott a kicsire, aki a
lelkes cumizás közben fél szemmel őt leste. Mire az üveg kiürült, Robert is
elkészült. Magára kapott egy pólót és táskája mélyéről kiráncigálta a
Gregorynak még Ausztráliában vett apró kis ruhadarabot is. Amikor ráhúzta,
elégedetten szemlélte a képet.
„A bort
tisztán, a sört piszkosul szeretem!” – állt a gyerek hasán jól olvashatóan.
-Ez az! Dean imádni fogja – vigyorgott, aztán
felkapta és a csomaggal együtt kisettenkedtek az ajtón.
Amikor a halk kopogásra kinyitotta az ajtót, a
meglepetéstől majdnem elejtette a gyereket. Dean tőle teljesen szokatlan
lezserséggel, rövidnadrágban és egy hasonlóan elmés feliratú pólóban feszített:
„Egy
kicsit beképzelt voltam, de most már tökéletes vagyok!” – hirdette a
felirat és Robert nagy röhögések közepette tette le a kicsit a lába mellé.
Hasán felvillant a saját pólójának felirata: „Azt hittem megőrjít a szerelem. De teljesen normális vagyok. A hangok
is megmondták.”
-Oké, látom, sikerült az összes idétlen pólót
felvásárolnunk a forgatáson – röhögött Dean, aztán elkerekedő szemekkel
figyelte a kicsit, ahogy Robert lábát elengedve, minden támasz nélkül felé
igyekezett. -Ohó, krampusz, te már ilyet is tudsz? – nevetett rá, majd felkapta és kezét a Robert
mellett heverő táskáért nyújtotta. –Telefon nálam, de azért a tieteket se
felejtsétek el bekapcsolni. Hívlak, ha valami megoldhatatlan buliba bonyolódnánk.
Na, akkor mi leléptünk, jó pihenést! – kacsintott Robra, aki csókot dobott
feléjük és már be is csukta az ajtót.
A hálószobában Julie még mindig az igazak álmát
aludta. Robert kicsit félve gondolt rá, hogy mennyire eszébe sem jutott a lány
másállapota, amikor egyik szenvedélyes ölelésből a másikba hajszolták egymást.
Nem mintha Julie reklamált volna. Gyorsan ledobálta magáról a ruhákat, mellé
feküdt az ágyra és ölébe húzta a kiskiflit. Nagyon is ráfér a pihenés, simított
végig a bársonyos bőrön és karjait óvón köré fűzve ő is elaludt.
Julie a fürdőszobai mosdóra támaszkodva az arcát
vizsgálta. Csilloghat valakinek így a szeme büntetlenül ?– mosolyodott el.
Olyan boldognak érezte magát, mint talán még soha életében. Azután a
varázslatos pillanat után ott a parton, nem kevésbé varázslatos órákat éltek
meg együtt Robbal. Amikor végre elaludtak, a múlt álmok formájában
visszalopózott a fejébe, újraélte a megismerkedésüket, a cannesi szerelmes
napokat, veszekedéseket és édes béküléseket, Párizst, Gregoryval való
terhességének hónapjait, a félelmeket és a boldogságot. Helyükre kerültek a
mostanáig zavaróan értelmetlen dolgok, kitöltődtek a lyukak az emlékezetében és
ettől a jelen boldogságát is teljesebben tudta megélni.
Amikor felébredt, megijedt, hogy Gregről teljesen
elfeledkeztek, de Rob mormogva suttogta a fülébe, hogy mára túladott a lelkes
ifjoncon, övék az idő és a tér. Lassan, ráérősen szerelmeskedtek az összedúlt
ágyon, aztán leszaladtak a tengerhez és a habok között folytatták a szerelmes
játszadozást, mint két tini. A szinte langyos tengervíz körülölelte őket és
külön erotikus élményt jelentett, ahogy a lecsorgó víz útját figyelték egymás
testén. A sós íz keveredett testük sajátos zamatával és ennél részegítőbb
koktélra nem is volt szükségük. Végül a telefon kitartó csengése csalta vissza
őket a házba. Amíg Robert a hívót, Joannát nyugtatta meg, hogy minden a
legnagyobb rendben, addig ő a fürdőszobában
még este ledobált vizes, homokos gönceiket szórta a mosógépbe. Mielőtt a
programot elindította volna, még a rajta lévő daraboktól is megszabadult.
Meztelenül hajlongott a gép mellett, amikor a férfi forró karjai hátulról
átölelték és az édes játszadozás ott folytatódott, ahol korábban abbahagyták.
Egyszerűen nem tudtak betelni egymással.
Jóval később kicsit összepakolták a házat és a házhoz
rendelt csirkével, salátával kitelepedtek a teraszra. Csipegették az ételt,
miközben a tenger bámulták és a gondolataikkal voltak elfoglalva. A csengetés
hangja rántotta vissza őket a valóságba. Robert tanácstalanul nézett a lányra.
Ha Dean lenne, előbb biztos telefonált volna. Julie nagyot sóhajtva az ajtóhoz
ment. Akárki az, rövid úton megszabadul tőle.
Aztán a nyitott ajtóban állókat látva széles mosolyra
húzódott a szája.
-Hát ti? Micsoda meglepetés!
3 megjegyzés:
Istennő vagy Jutka!!! Ezt most komolyan mondom! ;)
Végre....végre Julie visszatért közénk!
Külön köszönet, hogy most nem olyan gyorsan kapcsoltad le a lámpát. .....Mondjuk nem is volt mit, mert a nagy része a parton zajlott. A Hold meg ugyi világít...A teringettét! Ehj...most vigyorogni fogok egész nap! Csak Zolinak mit mondjak, miért??? Valami ötlet? XD
A pólóknál fetrengtem a röhögéstől. Elképzeltem és előttem volt az egész jelenet, áááá.....egy élmény volt. ;)
Na de most ki kéne találni, hogy kik lepték meg őket, de ezzel a röhögő rohammal teljesen kifáradt az elmém, és lövésem sincs...egyenlőre.
Bár kicsit sajnálom, hogy meglepték őket, hiszen Rob annyira készült és szervezkedett, hogy kis kettecskés időt szerezzen maguknak. Na mindegy, biztos valami hasonlóan elmés dolog pattant ki a fejedből, némi humort megint szívesen vennék.
Basszus Jutka, miért nem előbb kezdtél írni??? Már ki tudja hányadik szuper humoros, szuper fordulatos, érzelmes Robertes történeten lennénk túl! A gépem meg roskadozna az irományaidtól.
Imádtam...ha még nem derült volna ki az ömlengésemből! XDDDD
Örök pusza áradat! ;)
Jutkám !-meg kell ,hogy mondjam engem is maga alá gyűrt a történet,nem csak Juliet, Marci... Bár ha nem haragszol meg ,de azt azért jobban tudtam volna értékelni!! XDDDD Na de álmodik a nyomor .
Rob varázspálcájáról már nem is írnék semmit ....................még ha a keze is volt az.
„A bort tisztán, a sört piszkosul szeretem!” -ez király Jutka ,még nem is hallottam soha !!!! XDDDDD
Isten hozott köztünk Julie!
Nem merülnék találgatásba ,ha nem baj ,hogy kik is jöttek ??!XDDD
nem csalódtam zsó, megtaláltad a fejezet kulcsszavát XDDDD
Megjegyzés küldése