Zongoralecke 14.

Emma egész délután ült a laptopja előtt, de most nagyon szenvedett az írással .Írt egy oldalt, majd törölt másfelet. Nem jöttek a szavak, megállt a történet. Az agya egyfolytában Danielen járt. Rég nevetett már ennyit  és ilyen felszabadultan, mint reggel ezzel  a  sráccal. Tetszett neki, hogy a fiú milyen jó  humorral bír és nem fél az öniróniától sem. Nem is értette, hogy  miért egyedül él. Nem lenne  barátnője? Nyilván. - szögezte le Emma, mert akkor nem hívott volna be és nem érdeklődött volna felőlük ennyire. - bizakodott.  Hogy tud itt ebben a nagy lakásban egyedül ellenni? Emma meglepve látta, hogy amikor Rosieról beszélgettek, mennyire figyelmesen hallgatta  a férfi  és milyen  vidáman  mesélte a mókusos sztorit   Emma nem volt hozzászokva, hogy ennyi figyelmet kapjon  Rosie, .hiszen akiket eddig ismert férfiakat, a végén mind a lánya miatt léptek le. Ez keserűséggel töltötte el, mert már vágyott rá, hogy elmondhassa, Ő is tartozik valakihez  a lányával együtt. Vágyott már egy saját családra, saját gyerekre, bár Ros  mindig is a szemefénye marad, amíg él.  Emmát a gyomrának korgása és a kopogás az ajtón egyszerre zavarta meg az elmélkedésében. Lustán kiballagott az ajtóhoz és meglepve látta, hogy Daniel áll vele szemben vigyorogva.

-Helló ! szereted a jazz-t ? -szegezte neki a kérdést  Emmának.

-Várj csak, honnan tudod, hogy én nyitottam ajtót neked ?

-Megéreztem  az illatod. -mosolyodott el a  fiú.

-Őrület vagy !

-Tudom.Szóval ?

-Igen, szeretem .-válaszolta a lány lemondóan .a fiú arcát kutatva.

-Vacsoráztál már ?

Emma egyre meglepettebben nézte a fiút.

-Nem ,most akartam .

-Akkor jó! - vigyorgott  Daniel . -Van kedved velem tartani ?

-Ez most egy randi ?-kérdezte nagyon halkan Emma, mert félt a választól, félt, hogy a srác kineveti .

-Daniel nem szólt semmit, hallgatott, aztán csak kinyögte .-Miért, te randiznál velem ?  - a kérdés elég hitetlenkedően hangzott.

-Ha ismernélek ,talán igen .

-Tényleg ??

-Mikorra legyek kész ?

-Daniel nem is gondolta volna, hogy a lány belemegy. Már felkészült az elutasítás száz formájára  is. Magában már több érvelést is gyakorolt, hogy mivel tudná mégis meggyőzni Emmát. Most nagyon boldog volt  és ez a boldogság ki is ült az arcára .

-Egy óra múlva ?

-Rendben .

Daniel elköszönt  és a látók teljes biztonságával indult meg a lakása felé .

Emma becsukta az ajtót  és csak állt ,nem mozdult .Ledöbbent, hogy ez a fiú ilyen lehengerlően, a legtermészetesebb módon közelített hozzá.Nagyon tetszett neki ez a félénkséggel vegyes határozottság..Nagyon megkedvelte Danielt . Igaz, hogy még szinte semmit sem tudott róla,de általában jó megérzései voltak az első benyomásaival kapcsolatban. Emmán izgatottság lett úrrá . Mit vegyen fel ? Meg se kérdezte, hogy hová mennek.- Atya ég ,de ostoba vagyok !

Gyorsan lezuhanyzott  és megpróbálta makacs göndör haját megregulázni . Végül egy zöld kendő mellett döntött, amivel hátul összefogta  egy copfban. Kikapta a szekrényből a kedvenc nyári   ruháját, gyorsan belebújt a lenge apró virágos muszlinba és felkapott egy magassarkú cipőt hozzá. Csak remélni tudta ,hogy bárhová is mennek vacsorázni, nem lesz nagyon gáz a ruhája. Tükörbe nézett és megállapította, hogy egész csinos ebben a szerelésben. 

Daniel egy óra múlva ott állt az ajtóban. A fiú láttán , Emma elnevette magát. Daniel  zavartan nézett a lány felé .

- Mi a baj ? Nem húztam fel a sliccem ?- kapott a nadrágjához .

-Neem -.nevetett  Emma . - Mi aztán jól egymáshoz öltöztünk .

Daniel egy zöld farmerben volt egy fekete Rolling Stones nyelves pólóban és egy sötét kék  vászon zakóban .

Miért mi van rajtad  ?

-Zöld, virágos muszlin ruha .

A férfi elnevette magát. Legalább a ruháink színe megy egymáshoz  .

-Miért mondod ezt most ?- értetlenkedett  Emma .

-Nem hiszem ,hogy egy vak srác lenne a legmegfelelőbb partner a számodra Emma . Te gyönyörű vagy ! - sóhajtott nagyot a fiú.

-Honnan veszed ezt ?

-Mert elmondtad, hogy hogy nézel ki .

-..és ha hazudtam ? -vágta oda a lány .

A férfi arcán  meglepődés tükröződött 

-Hazudtál ?? Nem hiszek neked Emma . Nem hinném ,hogy te hazudnál .-mondta csendesen .

-Daniel,  én csak akkor megyek veled randizni ,ha ezt a dumát abbahagyod . Nagylány vagyok már és el tudom dönteni ,hogy ki illik hozzám és ki nem, szánalomból egyébként sem randizom. Hidd el, Veled akarom tölteni ezt az estét!

Daniel  csak hallgatott  és hálás volt a lány szavaiért .Ledöbbenve hallgatta a kioktatását, de most az egyszer nagyon jól estek neki a dorgáló szavak. Emma nem szólt többet . Megállt a a fiú mellett .

-Indulhatunk ?

Daniel belekarolt Emmába és komótosan megindultak a lépcső felé .Egy szó nélkül mentek   ki az utcára .Daniel kiállt a járda szélére és teljes természetességgel  leintett egy taxit. Az étterem,  ahova Daniel Emmát vitte,  egy kis olasz étterem volt, kedves kerthelyiséggel . A férfit régi ismerősként fogadták, és a törzsasztalához vezették .

-Nem bánod, hogy idejöttünk ?- kérdezte halkan Emmát . De sajnos csak így tudok viszonylag   normálisan közlekedni, ha a bevett helyeimre járok .

-Nagyon hangulatos ez a hely - mondta őszintén, a fiúra mosolyogva, szemét körbe járatva a kissé kopottas ,de annál otthonosabb bútorokon. A falakat  különböző tányérok, különféle régi használati tárgyak díszítették étterem szerte, régi családi fotókkal, amelyeken valószínűleg a tulajdonos felmenői mosolyogtak vidáman a kamerába . Rendeltek . Egy szó nélkül ették meg az előttük lévő finom falatokat. Emma kezdeti zavarodottságát legyűrve a fiú feszült arcát fürkészte

 -...és, hogy jön ehhez a helyhez a jazz ? -kérdezte Emma . -Miért  kérdezted, szeretem -e ? Itt van élő zene ?

-Daniel mosolygott a lányra, de még nem mert előállni a farbával , aztán csak belekezdett:

-Éjszakánként egy jazz klubban zongorázom. A 606 -ban, Chelseaben. Közel a  a King 's Road -hoz . -... gondoltam, hogy elhívlak és amikor szünetem van, beszélgethetnénk. Van kedved hozzá ? - nézett nagyon bátortalanul   Emmára .

A lány csak nézte a fiú arcát,belefeledkezve. Annyira megható volt ez a félszeg fiú , aki valószínűleg nem volt mindig ilyen, ahogy itt ült és remélt. Legszívesebben megsimogatta volna az arcát bátorításképp, de nem merte. Így csak a kezéért nyúlt, amit az asztalon pihentetett..

-Szabad  ?-kérdezte Emma  és óvatosan, puhán megérintette a kézfejét. -  Danielen  látszott a meglepődés, hogy a lány érintését érezte magán, de a következő pillanatban már ernyedten engedte át magát a puha érintésnek. Emma  percekig tartotta a kezét a fiú kézfején,aztán zavartan óvatosan elhúzta.

-Kérlek, ne  ! -suttogta Daniel. -Ha nem bánod,  visszatennéd a kezed ? .Ezer éve nem fogta meg senki a kezem Dr  .Paxtonon kívűl -viccelte el Daniel a meghitt pillanatot.

Emma zavartan nevetett  Daniel humorán és lassan, hogy a fiúnak legyen ideje észlelnie, érintette meg  ujjaival, .Daniel megmozdította a kezét és hosszú ujjai közé fogta  Emma vékony kis kezét .

-Milyen pici a kezemben a kezed ........és milyen selymes .

Így ültek még egy ideig, zavartan, boldogan, aztán Daniel telefonja   zizegni kezdett a zsebében . -Indulnunk kéne, ha nem bánod ?

-Rendben .Mehetünk .

Emma hálás volt Danielnek, hogy elhozta a 606 -ba . Rég volt már rá módja ,hogy szórakozzon . Izgalommal várta  a férfi játékát. Daniel a zongorához legközelebb eső asztalhoz ültette Emmát. Innen tökéletes rálátása volt a  fiúra. Emma felé mosolygott és egy lágy hangzású Diana Krall dallal kezdett,ujjait végigfuttatta a billentyűkön, aztán belekezdett a lágy, andalító dallamba, mire néhányan máris a táncparkett felé igyekeztek.Fél óra elteltével megköszönte a közönségnek a figyelmet és izgatottan állt fel a zongorától. Ismerte már a járást .Emmát meglepte, mennyire ügyesen lépked a férfi a teremben.

Egy szőke ,magas, kimondottan szép arcú pincérlány jelent meg  mellettük és bizalmas hangon a férfihez fordult :- Daniel ,a szokásosat ?

A férfi kissé rosszallóan fordult a  lány felé, majd Emmától megkérdezte, hogy Ő mit inna ?

- Egy pohár száraz fehér bort kérnék .

-Akkor én is azt kérek .Köszönöm Liz .-és már fordult is Emma felé újra .

Daniel az asztalra tette a kezeit - Megfoghatom a kezed ?-kérdezte .

Emma nagyon boldog volt  és élvezte, hogy a fiú a gyönyörű vékony ujjaival fogva tartotta és puhán becézgette a bőrét . 

-Hogy érzed magad ?

-Daniel, nagyon köszönöm ,hogy elhoztál ! -suttogta őszintén Emma . Nagyon jól játszol!Otthon is hallottalak, de most már hallom a különbséget, amikor csak magadban gyakorolsz, és amikor a közönségnek játszol.Élveztem minden pillanatát  -és óvatosan kibontotta  jobb kezét a férfi ölelő ujjai közül és finoman közelített az  arcához . - Megérinthetlek ?-suttogta

Daniel lélegzet visszafojtva bólintott. A lány  puha , lágy érintéssel simított végig a fiú borostás arcán. Az érintés pillanatában a lány tenyerébe hajtotta az arcát . - Köszönöm  -nyögte a lány felé .

Ezt az idilli pillanatot Liz mérges tekintete és ezzel járó hangja zavarta meg.

-Szabad lesz ? -kért magának helyet a kis asztalka közepén összebújó pártól. Daniel nem mozdult, Emma viszont zavartan húzta el a kezét a fiú arcától és kezéből .

-Liz, mi bajod van ? -vágta oda keményen Daniel .

A pincérlány nem felelt, csak szúrós pillantással Emmára bámult és tüntetőleg odakoccintotta a poharat az asztalhoz, aztán szó nélkül távozott .

-Huh, úgy látom,  nem vagyok túl népszerű ebben a pillanatban  -nevetett a lány .

-Ne is törődj vele ! Sokat szoktunk beszélgetni  Lizzel ,de semmi több .

-Úgy látszik veszélyben érzi  a territóriumát .

-Nem tudtam, hogy beletartoztam a vadászterületébe - húzta fel a szemöldökét a fiú .

-Mert nem látod, hogy hogy néz rád Daniel  !

-Lizt nem fogom elvenni .

-Pedig  azt hiszem illene hozzád .-kuncogott Emma élvezve a fiú bosszús arckifejezését .

-Nem mindig abba szeretünk bele, aki a legjobban illene hozzánk, igaz ? Nem Liz lenne az, akit érdekelne egy vak srác . Már régóta ismerem és soha nem adta semmi jelét ,hogy ...még akkor sem, amikor halványan próbálkoztam – motyogta Daniel. ...-Igaz ,hogy nem is látott soha senkivel az elmúlt hónapokban .- húzta el a száját keserűen . - Hidd el, nem érdeklek én senkit, aki látja, hogy vak vagyok  - és szomorúan bámult az asztalra .

-Úgy gondolod ?

Daniel a lányra emelte a  szemét a homlokát ráncolta . - Igen . - fejét rázva adott nyomatékot a válaszának .

-Gondolod  ???? Hömm! -biggyesztette le a száját Emma .

A fiú arcán a felismerésre gyermeki mosoly áradt szét.Arca sugárzott  Élmény volt Emma számára . Rosie  arcán látott ilyet utoljára, amikor beleegyezett, hogy  egyszer majd lehet kis kutyája. Aztán a szinpadon egy fiatal férfi jelent meg és  újra  felkonferálta Danielt   .

-Sietek vissza !- súgta

-Itt leszek !- viszonozta Emma mosolyogva a fiú vigyorgó fejrázását .

A srác az asztalukhoz lépett és a zongorához kísérte. Lelkes füttyszó fogadta a C-jam első akkordjait..... 

Már elmúlt  hajnali kettő, amikor kiszálltak a taxiból a házuk előtt .

-Nagyon boldoggá tettél ,hogy elkísértél Emma . - köszönte meg Daniel az estét.

-Igazán kár lett volna kihagynom, egy élmény volt.  - valódi öröm sugárzott a lány hangjából .

A lakása előtt a lányhoz fordult :

 -Bejössz? -próbálkozott Daniel .

Emma lassan a fiú arcához ért.

 -Szerintem fáradtak vagyunk ma mind a ketten . Köszönöm  Daniel   ezt a csodás estét !

 A férfi arcán röpke csalódás  suhant át egy pillanatra .

- Rendben .  Régóta a legjobb napom volt  ez a mai, Emma  .

A lány beleborzolt a hajába

 - Nekem is -suttogta és a saját lakása ajtajához lépett . Rose anyáéknál van és rám fér egy kiadós alvás.- szólt oda a válla felett még a fiúnak.

-Akkor biztos, hogy ne hozzam a fogkefémet ?- nevette el magát gyenge próbálkozásán a fiú.

Emma  elmosolyodott, de nem válaszolt a kihívó szavakra, csak csendben visszalépett  Danielhez, aki fantasztikusan dögösen nézett ki   ahogy lazán  az ajtófélfának dőlve mosolygott szerényen maga elé bámulva, kezeit farmerja zsebébe dugva, saját szavai hallatán, mert nem hitt a fülének sem, hogy ilyen nyíltan tudtára  adta ennek a lánynak, hogy legszívesebben most ágyba bújna vele .

A lány vörös haja szinte táncolt, ahogy a fiú felé lépdelt ruganyos lépteivel. Emma ráragyogtatta a mosolyát és lábujjhegyre állt, hogy megcsókolja Danielt.

Emma puha, nedves szája maga volt a gyönyör. .Meglepetésként érte a lány érintése. Nem hagyta hidegen Emma varázsa. A lány kezéért nyúlt és megcsókolta.

-Jó éjszakát Daniel !- suttogta rekedten, és kényszeredetten kihúzta a fiú hosszú ujjai közül  a kezét Emma .

-Jó éjt' ! -suttogta alig hallhatóan a fiú és leejtette Emma ujjaitól megfosztott kezeit a combjaira .

Emmában kavarogtak a gondolatok a zuhany alatt állva. Érezte ,hogy nagyon vonzódik  Danielhez, de tudta azt is  ,hogy  nemcsak a  dögös külseje miatt. Viszont nagyon nehéz döntés előtt állt. Ha igent mond a fiúnak, tudta, hogy azt nagyon meg kell gondolnia. Át kell értékelnie sok mindent az eddigi életében. Tisztában volt vele, hogy nem játszhat  ennek a srácnak az érzelmeivel, érzéseivel, és  tudta azt is,hogy  nagyon nagy sebet ejthet a lelkén, az amúgy is  a  béka feneke alatt lévő önbecsülésén, ha csak szórakozna vele. Emma jól ismerte magát,tudta ,hogy ilyet soha sem tenne senkivel, főleg nem ezzel a fiúval . Gondolatait  halk zongorajáték "zavarta meg " . A szomszéd lakásból a a Summer time , a kedvenc dala hangzott fel .Mosolyogva dőlt a zuhany hideg falának és megborzongva  a kő hűvös érintésétől,  boldogan,  szemét lehunyva, mosolyogva engedte át magát a jazz lágy ritmusának …