"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. december 27., csütörtök

Zongoralecke 20-22.



20.
Másnap reggel Emma távoli kakasszóra ébredt. A boldogság a lelkébe költözött és jól érezte magát ott. Nézte az alvó férfit és a legszívesebben újra végig csókolta volna  minden porcikáját, mint az   előző csodálatos éjszakán. Nem mondhatta, hogy nem volt még része jó szexben, de a tegnapi Daniellel töltött órák ezt százszor felülmúlták. Kimondhatatlan érzelmi hullám csapott át mindkettőjükön és borította be  őket. Csak sajnálni tudta,hogy  nem ismerte ezt a férfit előbb, mert minden mozdulata, érintése annyira szexi volt, hogy nem tudott betelni vele.  Ahogy végigfújt a testén...hmmm ...-Emmát még most is lázba hozta az emlék és bizsergett az egész bensője. A fiú békésen, enyhén nyitott szájjal, szinte gyermekien ártatlan arccal aludt még mellette.  A harmatos hajnal érte tetten őket és a nap sugarai a dombok közül ragyogtak rájuk. 

Emma óvatosan kibújt a férfi  öleléséből, magára kapta a ruháját, besétált a házba, majd pár perc múlva két csésze gőzölgő tejszines teával  tért vissza.  A tálcát a fűbe, a még alvó férfi mellé tette. Letérdelt  mellé, a takaró alá csúsztatta a kezét, a fiú bőre forrón  lüktetett  a tenyere alatt. Eleven  volt, de milyen eleven ! Daniel  egy pillanatra kinyitotta a szemét, majd újra becsukta. Elmosolyogta magát, majd fázósan magára húzta a lányt.
-Van valami irgalmatlan szexi  abban, ahogy itt aludtál  a szabadban, épphogy betakarózva .-súgta a fülébe Emma .-Egy szexi dög vagy Daniel Brookes .
A fiú arca felragyogott, mint egy gyereké, aki megkapta  karácsonyra a vágyott játékát. Egész lényéből valami vad újongás, egyszersmind zavar áradt .
-Annyira szeretlek - suttogta a lánynak. A boldogsága ellenére  Daniel megijedt attól, ami történt az éjszaka és öntudatlanul is arra várt, hogy a lány kényszerítse őt, hogy hagyja magát szeretni. -De előbb-utóbb fel kell ébrednie az embernek -mormolta a fiú szomorúan.

Emma kezei a férfi nyakán pihentek, tökéletes biztonságban érezte magát, mintha Ő és Daniel össze lettek volna nőve. Szája lassan bejárta a fiú  lüktető halántékát, a  selymes haját és az arcát, nyomatékot adva minden egyes mozdulatának. Daniel elhallgatott  és még jobban belefúrta arcát Emma vállába. Pár pillanat múlva halkan hozzátette:
- Csak attól tartok, csalódást okozok  neked,  ahhoz pedig túlságosan kedves vagy nekem .
-Hallgass ! Csssss! Hallgass !
-Emma ...,Emma, én  Emmám ...
-Te soha nem fogsz csalódást okozni nekem ...tudom ...hidd el, én tudom. - suttogta a fiú szájába, és szorosan a fiú mellkasához préselte felizzott testét. Daniel tudta, hogy élete végéig fog emlékezni ennek az éjszakának és ennek a reggelnek minden részletére, a kávé illatától, Emma  érintésén át a mosolyára, az illatára, a teste forróságára ...
21.
Emma a reggeli után sietősen felszedelődzködött és Danielt megkérte, hogy  vigyázna-e Rosie-ral? 1-2 óráról lenne szó, mert el kell intéznie valami fontos dolgot, ami nem tűr halasztást.
-Jól elleszünk, igaz  " Kispajtás " ? – kacsintott Rosiera a fiú.
-Hát persze, mama, menj csak ! Jól elleszünk ! De mama, hozol nekünk valami finomat ?
-Mit szeretnétek ?
A két „gyerek” egymás felé fordult  és egyszerre mondták :  M& M -t .
-Na, ezt nem hiszem el ! – emelte az égnek a szemeit, és azzal sarkonfordult  és nevetve csukta be maga mögött az ajtót   

Ezek után, mint két vásott kölök összedugták a fejüket, hogy hogyan tovább, aztán Rose erőteljes rábeszélésére Daniel  végül megadta magát,  és belement a közös festegetésbe, annak ellenére, hogy nem tartotta túl jó ötletnek. De hát ez a kislány  már az ujjai köré tekerte, az már biztos, így nem volt menekvés.  Rose kézenfogta és gyakorlott mozdulatokkal kivezette  Danielt a kertbe, a vén diófa alatt lévő rozoga kerti  asztalhoz. Ügyesen, korát megszégyenítő szakavatott mozdulatokkal letakarta újságpapírokkal a bútort, ahogy az anyja mutatta neki, majd mindkettejük számára egy-egy kartont és ecsetet készített a festékes paletta mellé. Daniel sorra végig kérdezte, hogy melyik tégelyben milyen színű festéket talál, aztán mindketten kellő komolysággal nekiláttak az alkotó munkának. 

Rose ügyesen pingálta a képét és sorra jelentek meg a szebbnél -szebb virágok,a színpompásabbnál -színpompásabb pillangók és madarak. Daniel képe érdekesen alakult. Rose egy pillantást vetett rá miután úgy ítélte meg, hogy az övével végzett, és szája elé tartott kis kezével édesen kuncogott. A fiú felfigyelt a cincogásszerű hangra, megállt a festéssel és sértődötten a kislány felé fordult:.-Te most rajtam nevetsz ?
Rose nem bírta tovább és kitört belőle az a gyermeki kacaj, amivel a férfit mindig levette a lábáról.
-Na, ne sértődj meg ! Segítek, jó? - majd odaállt a fiú mellé, és  a saját ecsetével elkezdte a fiú "festményét" feljavítani gondos magyarázat közepette .  Titokban, mintha Daniel akár megláthatná, kaján mosollyal oda -odapillantott a másik munkában kipirult arcára.  A fiú sértett művészlelke bosszúért kiáltott. Egy óvatlan pillanatban, amikor hallotta, hogy Rose épp elmélyülten keni a festéket a papírra, hírtelen ráhúzott a kislány kézfejére  az ecsetében maradt festékből egy csíkot. A kislány felnevetett: -Naaa , mit csinálsz ? Ez a kezem volt ! –gurgulázta.

-Óóó,tényleg ?Bocsánat ! Azt hittem, hogy szeretnéd, ha téged is  kifestenélek - és azzal a lendülettel belenyúlt a még frissen festett képbe és összekent ujjával a kislány orrocskáját eltalálva, bekente a gyerek arcát. Több sem kellett Rose-nak !Fogta a festékes kartonját és beletenyerelt, majd Daniel arcába nyomta mindkét kezét. Az meglepetésében felkiáltott és még időben kapta el a menekülőre fogó kópé ruhájának szélét, magához rántotta, hogy a kislány meg sem tudott mozdulni  a festékes, ölelő szorításból. Ezek után már nem volt megállás, kenték egymást ahol érték. Rose visított, mint egy kismalac, Daniel pedig annyira nevetett, hogy alig  kapott levegőt a nagy küzdelemben. Rose kegyelemért könyörgött, miután már a hajából  a szemébe  csöpögött a zöld festék, a fiú pedig a füléből próbálta kitörölni  a  kék pigment. Így közös megegyezéssel tűzszünetet hirdettek. Emma  éppen a békepipa  előkészítése közben toppant be, ami nem volt más, mint egy  kistányér  csokis keksz,  amit tegnap sütött.

 -Huhú, megjött  a mama  ! -suttogta Rose Daniel fülébe  és közelebb  húzódott a férfihoz. Első pillanatra méreg fogta el Emmát a csatatér láttán, de aztán amikor jobban  megnézte ezt a két csínytevőt, bűnbánó arcuk láttán elkapta a nevetés,  főleg amikor már  a fényképezőgéppel a kezében kattintgatott  a kertben.
-Nem hiszem el Daniel ,hogy ekkora gyerek vagy !? Legalább neked lehetett volna több eszed !
-Igen mama, Ő kezdte !-próbálta menteni magát Rose nevetve .
-Húúú,te kis áruló -rivallt rá a fiú. De Rose önfeledt kacagása gyorsan feledtette Emmával  a bosszúságot, Daniellel pedig, hogy elárulták.
22.
Emma gyorsan lerendezte  a romokat, Danielre pedig  ráparancsolt, hogy meg ne merjen mozdulni, ha jót akar magának, amig nem ad rá engedélyt. Elég vicces látvány volt a maga nemében a megszeppent  arca, amely úgy festett, mint egy indián harci maszkja. A haja  piros és kék festéktől összeragadva lapult a fejére. A pólója tele volt Rose kéznyomával  a karján és a nyakán is tenyérnyi festéknyomok pompáztak vidám színekben,  felülmúlva Rose gyönyörű színű pillangóit. Emma már rég nem haragudott a férfira,sőt egyenesen imádta, ahogy megszeppenve ül a fűben, mint egy rosszcsont kisfiú. Legszivesebben ott helyben legyűrte volna, annyira édes volt. Rose-t bedugta a zuhany alá  egy szivaccsal, majd miután ezzel nem ért el kellő eredményt, egy  puha kefével próbálkozott  és dörzsölte át a csiklandós  kislány nevetéstől vonagló testét.
-Istenem, hirtelen két gyerekem lett ! Remek !-kuncogott magában.

Miután rendbetette a lányát, kézenfogva  az autóhoz vezette.
-Rose, meg sem érdemled, amit hoztam neked !Komolyan gondolkodom, hogy visszavigyem -e ?
-Neee anya !!-rimánkodott a kislány. Emma egy nagyobbacska kartondobozt emelt ki az első ülésről   Rose kíváncsi tekintete elől gondosan eltakarva, aztán a kerti asztalra tette. A gyerek teljesen felvillanyozódva ugrált az anyja körül, aki a festékháború helyszínére érve, a csendben üldögélő fiú mellé lépett és egy  nagy csomag csokis M&M -t nyomott a srác kezébe.
 -Pedig meg sem érdemled te sem, hogy gondoltam rád !-mondta tettetett szigorúsággal a hangjában.  Daniel elmosolyodott megérezve az ismerős csomagolást, és már bontotta is ki a zacskót, hogy mihamarabb az áhított tartalmához jusson. Rose egyfolytában a dobozt kerülgette, de nem mert hozzányúlni .

-Tessék, te másik kópé! Ezt neked hoztam.  Azzal a kislányt felemelte egy székre, hogy kellőképpen hozzáférjen a dobozhoz. -Vigyázz ,törékeny !- vetette oda  az anyja és már kattogtatta is a fényképezőgépet, mert tudta, hogy ez is egyike lesz a felejthetetlen pillanatoknak. Rose fülelt, mert mintha  hallott volna valamit. Szájához kapta  a kis ujját, sikkantott egyet  és már tépte is fel a doboz tetejét. Egy kis  fehér, szőrös  pamacs dugta ki az álmos fejét a dobozból. Egy hófehér Westie volt.

-Jaaaj ,de cuki vagy !Mama,nézd, megnyalja  az arcom ! - és Rose már kapta is ki a kutyust a rejtekadó dobozból , aztán máris masírozott vele Daniel felé.
-Daniel, egy kiskutya !A fiú is mocorogni kezdett ültében a fűben a kis jövevény hírére. Rosie izgatottsága ragadós volt.  A kislány a fiú ölébe helyezte a kis fehér vakarcsot, aki egyből nyalogatni kezdte a férfi kezét. Daniel megsimogatta a pamacs bundáját nyálas kezével !
-Jaaj ,neee ! Daniel, most összekented  a bundáját. - és a kis terrier piros, kék, sárga foltokkal pompázva figyelt a fiú ölében.
 -Olya tarka lett, mint az M&M . - nevetett Rose. -Anya, lehet  a neve M&M ?
-A te kutyád. - nézte lánya boldog arcát Emma.

-M&M ! M& M ! - skandálta Rose és kikapta a fiú öléből  újdonsült barátját. A kis Westie pedig máris  követte mindenhová kis gazdáját a házat körül ölelő vadvirágos réten. Emma rég látta ennyire boldognak a lányát, kivéve talán, amikor  beleegyezett, hogy Danielhez átjárhat zongorázni .
-Na,most pedig te jössz !-húzta fel  a földről  Danielt, és bevezette a lakásba, a fürdőszoba felé. Daniel tudta, hogy hülyeséget csinált, de azt is tudta, hogy Emma már nem haragszik rá, hiszen egy zacskó édességet is kapott tőle - mosolygott magában. Emma közben megnyitotta a zuhanyt és kellemesen langyosra állította a vizet. 

-Itt vedd le a ruhád -rendelkezett az orra alatt és a fiúra nézett, majd elfordult zavartan. Daniel az első szóra szót fogadott, és húzta le a ruháit egymás után. Emma csak állt a növekvő kupac  mellett és szótlanul figyelte  a férfi mozdulatait. Nem sokkal később Daniel ott állt a lány előtt meztelenül toporogva, mert kissé kellemetlen volt neki  az egyszemélyes sztriptíz, még a múlt éjszaka után is. Emma megérintette a  férfi karját. Danielen borzongás futott végig, szemét és a száját összeszorította.
-Gyere ! - és bevezette a zuhany alá. A festékáradat azonnal megindult  a férfi testén lefelé  a lefolyóba összefutva. A lány szivacsot nyomott Daniel kezébe, a fiú lassan simította végig a testén a puha anyagot, közben Emma felé fordult. A lábszárán színesen csorgott végig a víz.
-A fülednél is . - suttogta Emma rekedten.
-Gyere ! Segíts kérlek ! -nyújtotta ki a karját a lány felé.  Emma vágyakozása a fiú teste iránt  az egekben ugrált. Kintről Rose kacagása hallatszott be.
-Nem... ,most nem lehet !-suttogta  - mert ... Rose...

-Kérlek ...csak egy kicsit  ! -csábította szenvedélyesen.  Emma megfogta a fiú kezét és  hagyta magát ruhástól behúzni  a zuhany langyos permete alá. Daniel magához vonta a lány megfeszült testét és rögtön érezte, hogy Emma is be van gerjedve, akárcsak Ő. Végigsimított Emma arcán, majd a lány vizes haját megmarkolva  égő szenvedéllyel lehelte végig a nő testét. Emma nyögött a férfi kezei között. Daniel a zuhany hűs falához szorította a lány  testét, hogy Emma lábujjhegyen ágaskodva  kapaszkodhasson a nyakába, és csókolja szenvedélyesen.  Daniel levegő után kapkodva élvezte a lány  érzéki csókjait és érintéseit a testén. Így,hogy csak érezte, de nem látta, még fokozottabb volt a hatás. Falták egymást, be nem telve a másikkal, aztán ...egy kijózanító hang hasított a fülükbe:
-Mama ! Mama ! - Riadtan váltak szét,mint akiket rajtakaptak. Arcukba ömlő vízsugárral, lihegve, levegő után kapkodva húzódtak kényszeredetten szét.
-Emma... ,huuh ! - préselte ki Daniel magából .
-Mennem kell!  -  lihegve nyögdécselt a lány,  és még egyszer végigsimított a szintén légszomjjal küzdő Daniel ziháló mellén, majd  hasán. Gyorsan megtörölközött és száraz ruhát kapott magára. Kipirult arccal, mosolyogva  lépett ki a kertbe, Rose után eredve...                                                                                                                        
Daniel úgy érezte, felrobban,  annyira felizgatta Emma, hogy mozdulni sem tudott. Próbálta lehiggasztani magát és nem mozizni a fejében, s közben Emma testének érintését érezni  az ujjain. Szinte reménytelen feladat volt.  Nagy  levegőt véve és hosszan kifújva, maga elé mosolyogva  fogta  a sampont és egy jó adaggal tisztára  mosta a haját, és átdörzsölte még egyszer  a testét.

8 megjegyzés:

csez írta...

Azt hiszem, leszokhatok a reggeli kávémról, míg tart a zongoralecke: simán kipattantak a szemeim ;)
Viszont reggel a fűben ébredni... brrrrr.... XDDDDD Na jó, talán egy Daniel-lel O.o
Nagyon tetszett az egész hangulata, ez a felszabadult, gyermeki öröm, az M&M's, és ahogy a zuhanyt is szavakbaöntötted.... Wow!
Köszi-puszi

zsorzsi írta...

Szolgálunk és védünk !!!/kv mentes napok XD

Névtelen írta...

Oké.. A reggeli meg volt. Én jól laktam az biztos.
Miért nincs már holnap... Akarom a következő részt.
Holnap találkozunk.
Puszi
Szilvi

vusi írta...

Most irigykedem, nincs is kedvem komizni... :)
Zsó nem bíztad a véletlenre a sikert, bevetettél mindent, mint a reklámfilmekben (kisgyerek, kiskutya, édesen alvó férfi, M&M's, a zuhanyt nem is említve). Nálam talált, süllyedt xD

zsorzsi írta...

Tudod ,hogy van ez Vusi ? Igyekszik az ember ! XD<3 / nem bízva a véletlenre...

Henrieme írta...

Nem jutok szóhoz -Aranyos!

Henrieme írta...

Ádám voltam az előző elkövető!

zsorzsi írta...

Köszi Uram ,hogy elolvastál . Az előzőekre inkább nem írnék semmit ,mert úgy is csak irónia lenne a vége....XDDDD Ösmersz már !XD Pusza
Ui .: Csak óvatosan azzal a vakoskodással !!!!!!!XDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD