Estére...

A tekinteted

ülünk egymással szemben, keresünk valamit a lélek-tükörben

csak egy pillanatra hunyjuk be szemünk és gondolatban máris vétkezünk...

sápadtan érkezik a vágy, látom tétova némaságodon

még menekülnél, bőröd alatt feszülnek az idegek

ugrani kész minden izom… most!

csak menekülni el...most!

menekülni kell...

talán felugrassz és többé nem látlak

...az nem lehet, nem engedlek el

tekintetedbe kapaszkodom, foglyul ejtettem

a sürgetés erős, harc dúl benned maradni és mindent odaadni

vagy menni és mindent oda hagyni

vörösen érkezik a vágy, látom zavart némaságod

már csak vibrálsz, csak vársz

az érintésre, a pillanatra

ami átszakítja a látszat falait, ami még segít

hogy leküzd a feltörő szenvedélyt, ami úgy tesz, mintha adna még esélyt

hogy menekülhess, hogy elszaladj, de már nincs erő

tested már csak az odaadás parancsát érti, már csak a tekintet simogatását érzi

csak az érintés varázsát várja, csak az ölelkezés mámorát kívánja

ismét nyitva a két szempár, ismét mosolyog két szem rám

csendes derű és néma szomorúság a szemekben

...legalább egy pillanatra szerettem                                                (blog.xfree.hu)