Eszmélés 7.

Az asszony – ritka kivétellel - napi rendszerességgel megjelent Ryannél, csak a hétvégék voltak szentek és sérthetetlenek, mert azt már végképp nehezen adta volna be Gordonnak. A jelenléte áldásos hatásaként Marynek kevesebb munkája lett, mert a hanyag, férfias kupi a lakásban lassan laza renddé alakult, és a hűtőszekrényben az üres polcokra került néhány letakart tányér, ami a délelőtti főzőcske maradékait rejtette, hogy Ryan este ne hívja a pizzafutárt. A konyhai írás határozottan gyümölcsözőnek bizonyult. Amíg Julia keze alatt a finom falatok születtek, Ryan fantáziája is meglódult, a finom illatok inspirálták. Hálából az étkező asztalra az egyik nap egy nagy cserép orchidea került, és az asszony ellágyulva simogatta meg a selymes szirmokat.

Néha az asztal két oldalán versenyt gépeltek. Előzetesen megegyeztek, hogy melyik jelenetet melyikük dolgozza ki, aztán fülhallgatók kerültek a fülekbe és fel sem nézve belemerültek a munkába. Amikor Julia a tűzhelyhez ment, hogy megkavargassa az ételt, Ryan lopva belehallgatott a fülhallgatóból kihallatszó zenébe. Elég eklektikus ízlése van – állapította meg, ahogy a jazz-tól az elektrohouse-ig, operától a hetvenes évek disco zenéjéig követték egymást a számok. Amikor erre rákérdezett, Julia nevetve vonta meg a vállát.
-A legtöbb számról azt sem tudom megmondani, ki énekli, egyszerűen csak tetszik. Néha még csak nem is különösebben, csak az a szituáció tetszett, ahol először hallottam és segít az emlékezésben. A világ egyik legnagyobb találmánya a Youtube… néha csak elindítom az általuk kínált válogatást, amit gondolom a Nagy Testvér az én korábban megnyitott számaim alapján állít össze, mert gyanusan egyezik az ízlésünk. – mondta nevetve.
*
Ryan Nicholas Morganra várt a kiadó tárgyalójában. Hálás volt Morgannak, mert előzetes megbeszélés nélkül fogadta. Igazából csak annyit akart megtudni tőle, mit kell tennie ahhoz, hogy egy forgatókönyvet, vagy akár egy könyvet felkínáljon egy kiadónak. Persze, próbált sumákolni, és az egészet úgy adta elő, mintha egy nagyon jó barátja nevében érdeklődne. De igazából is ez volt a terve.
Semmi szüksége nagy hírverésre, mert ha mégsem sül el jól a próbálkozás, nem kell, hogy a nevéhez egy ilyen kudarc fűződjön. Julia neve alatt viszont simán elindíthatnák a dolgot. Már az írói álnevet is kitalálta: Julia Banks. Egy percig nem kételkedett benne, hogy ez a nőnek ne felelne meg. Hogy egy kudarc hogyan hatna Juliára, ebbe bele sem gondolt.
*
Julia a szokott lendülettel érkezett az egyik reggel, de megtorpant, ahogy a nappaliba lépve egy csinos barna nőt talált üldögélve a kanapén. Liza Morton – Ryan egyik partnernője a sorozatban – ismerte fel azonnal. Az újságok mostanában azt találgatják, vajon az életben is egy párt alkotnak-e? Főleg, amióta az előző barátnőjével, Chloé Mannings-szel nagy hirtelen szétváltak. Julia csak most látta először a férfi közelében, eddig bele sem gondolt, hogy van-e nő az életében és most nem nagyon tudott mit kezdeni az érzéssel, amit a nő jelenléte okozott. Féltékenység lenne? De hiszen ez nevetséges! Mindenesetre a kedve zuhanórepülésbe kezdett, ahogy a küszöböt átlépte. Ryan feszélyezetlen közvetlenséggel mutatta be őket egymásnak. Nem volt véletlen találka több szempontból sem.

Az utóbbi időben határozottan érezte, hogy Julia szinte anyáskodó viselkedése mögött talán több van, talán valami olyan, amit jó lenne csírájában elfojtani, mielőtt a közös munkájuk rovására megy. A múltkori futógépezés nyitotta fel a szemét. Amikor az asszony hazament, ő hanyatt feküdt az ágyon és visszajátszott minden találkozást az elmúlt hetekből. Villámcsapásként érte a felismerés, hogy tetszik egy nőnek, aki kétszer annyi idős, mint ő. Aztán a villám a népi hiedelmekkel ellentétben még egyszer lecsapott ugyanoda, amikor beismerte, hogy neki is tetszik, tekintet nélkül a korára. Ez viszont maga volt az elmebaj, úgyhogy elhatározásra jutott.

Nincsenek közös sportolások, képzelgések a másikról, amíg a zuhany alatt áll, nincsenek finom illatoktól terhes közös ebédelések, amik miatt már lassan lepattan a farmerja gombja. Csak a munka van! És amennyire megoldható, egyre kevesebb találkozással itt a négy fal között. Pont kapóra jött Liza érdeklődése. Eltöltöttek pár kellemes órát, aztán nem vitte haza a lányt, hadd találja itt Julia és ebből majd megérti, hogy ... Mit fog megérteni? Hogy szüksége volt egy nő testére, és az nem az övé? Ennyire nem akart otromba lenni, sem vele, sem Lizával. De az asszonynak is látnia kell, és nem árt, ha ő maga is tudatosítja abban a zavaros fejében, hogy bármilyen jó barátok, de csak barátok mindenféle ... végig sem akarta gondolni milyen felhang nélkül.

Liza meztelen lábait maga alá húzva olvasgatott, amíg azok ketten az étkezőasztalnál éppen halkan vitatkoztak valamin. Meglepte, hogy annyi hiábavaló próbálkozás után Ryan tegnap este meghívta vacsorázni, de persze hülye lett volna kihagyni az alkalmat. Hallotta a sustorgást a forgatáson, hogy Chloé és a srác között már nem mennek rendben egy ideje a dolgok, és úgy érezte, eljött az ő ideje. Aztán az egész valahogy mégis csalódás volt. Nem tudta, mire számított, de úgy érezte magát, mint egy darab hús... nem mintha ő azonnal valami sírig tartó nagy szerelmet várt volna Ryantől, de azért ennél a sima kefélésnél valamivel többet.
Most meg ez a tyúk... Nem igaz, hogy Ryan nem mondhatta volna le ezt a találkozót, amit egyelőre még nem is tudott hova tenni. Akárhogy is nézi, ez az idősebb nő még ott az asztal túloldalán is több figyelmet tud kicsikarni a fickóból, mint ő a lepedőn. És ez kifejezetten szar érzés volt. Lecsapta a könyvet és bement a hálószobába, összeszedte a holmiját, aztán a hajába túrva megjelent újra.
-Elmegyek! – jelentette be kissé drámaian, mire Ryan feléje fordult és felállt.

-Nem várnád meg, amíg itt végzünk? – intett fejével Julia felé, aki elmentette az eddigieket és lecsapta a laptop fedelét.
-Már végeztünk is. Nekem is mennem kell, majd máskor folytatjuk. Ha eszedbe jut bármi, ami még ehhez a részhez érdekes lehet, írd meg mailben, aztán meglátjuk, hova lehet beilleszteni. – mondta, de közben nem is nézett feléjük. Már az ajtónál járt, amikor hátrafordult és egy kínkeservvel megszült mosollyal elköszönt. Még látta, hogy Ryan a lányt a hóna alá húzza, aztán hagyta, hogy az ajtó becsukódjon mögötte. Szinte vakon vágott át a parkon. A francba! Miért nem gondolt erre, amikor ebbe az egészbe belekezdtek. A srác egy életerős fiatal pasi, nőre van szüksége, és az, hogy a minap épp a szakításáról írt a sajtó, még nem jelenti azt, hogy nem is lesz senki más... épp ellenkezőleg. Most jön majd a felvonulás, az ismerkedések sora. Ő pedig nem szívesen asszisztálná végig, ahogy ezek a fiatal lányok Ryan kegyeit keresik és el is nyerik.

Fogalma sem volt, ez az egész miért érinti ennyire rosszul. Még a saját fiai csajozása sem izgatta fel. A lányok jöttek-mentek, aztán amikor Lilian felbukkant, akkor örült, hogy végre valaki tartósan ott ragadt. Ryan esetében azonban vegytiszta féltékenység vett erőt rajta, ahogy elképzelte, hogy a hosszú ujjak egy ilyen fiatal testet szorítanak és kényeztetnek. Bassza meg, már orvosi eset vagy! – morogta magában, miközben a garázs mellett elhaladva megkísértette a gondolat, hogy egy kicsit belekoccolja a fejét a borostyánnal befuttatott betonba.

Most kifejezetten sajnálta, hogy Gordon sincs itthon. Néhány napra vidékre kellett utaznia, pedig most végképp nem vágyott a magányra. Hirtelen ötlettel felhívta Amyt, aki a válása óta egy csendes kertvárosi házban lakott. Pár percig beszélgettek, aztán végre Amy szájából elhangzott a mondat, amire várt:
-Gyere át, hozd Rambot is, jól ellesz a kertben, legfeljebb megeszi Mrs. Jones macskáját, de csak szívességet tenne vele a környéknek. Sütünk valamit és felbontunk pár pezsgőt, mert hallom a hangodon, hogy valamit ki kell dumálj magadból.

Egy óra múlva már nyakig lisztesen koccintgattak Amy konyhájában, aztán a lassan hűlő csokis kekszet majszolva, Julia belekezdett. Azt hitte, nem is fogja tudni megfogalmazni azt a zűrzavart, amit érzett, de végül ömlött belőle a szó, és Amy döbbenten, némi halvány irigységgel jó hallgatóságnak bizonyult.
Ő személy szerint örült, hogy már nem bolygatják fel az életét az érzékei, a válása utáni utolsó próbálkozása eléggé megviselte, és akkor eldöntötte, ő a maga részéről leszámolt ezzel az egésszel. Jobb a nyugalom, mint néhány mámoros nap után a kiábrándultság. De amiről Julia beszélt, egyelőre fel sem fogta. Jeffersonra gondolt, az alig húszéves fiára... hogy lehet egy ilyen kölyökben meglátni a férfit? De aztán Julia előkapta a laptopot és némi kattingatás után feléje fordította. Csak hogy értse miről... kiről beszél. És Amy a képre meredve érteni kezdte a barátnőjét. És most már határozottan irigyelni ... és szánni.