Köszönöm!

Köszönöm, hogy igazoltátok a reményeimet, hogy Julia története akkor is érdekes lehet, ha nem követi a jól bevált „forgatókönyvet”. A franc ebbe a szóba, hogy állandóan felbukkan, de ígérem, az új történetben Rob csak a munkája révén fut össze vele, még véletlenül sem fog írni. Talán zenélgetni igen, de ezen a téren is érhetik meglepetések. Megsúgom a titkot, az elején bűnbe akartam vinni szegény asszonyt, de aztán valahogy mégsem vitt rá a lélek, ezért fogott talajt a realitás. XD Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek-e ennek, vagy legyek egy kicsit csalódott, hogy még a képzelet sem elég merész végiggondolni egy másfajta végkifejletet, de aztán rájöttem, hogy ennek a nőnek sokkal több vesztenivalója volt, mint amennyit nyert volna az ügyön, úgyhogy történt, ami történt…Azt mondják, a legtöbb lottó-nyertes is átkozza idővel a szerencséjét, mert a pillanatnyi öröm később benyújtja a számlát… keservesen.

Na, de nem is erről akartam írni. Szóval, nagyon köszönöm, hogy azért a többség hűségesen kitart, és néhány új nevet is üdvözölhetünk körünkben. Nem fogom újra és újra leírni, hogy milyen nagy segítség lenne, ha többen kommentelnétek, mert ez a kommentíróknál is olyan dolog, mint a blogíróknál, vagy jön magától, vagy nem, erőltetni nem lehet, legalábbis nem érdemes. De azért örülnék! (ezt csak megsúgom halkan) Egyébként, igen… segítség lenne, mert sokszor segít a döntésben, hogy merre induljak vagy ne induljak tovább a történettel, kikre vagytok inkább kíváncsiak etc… érdekes játék megfelelni az elvárásoknak, vagy éppenséggel dacolni velük. 

A címben már ott látjátok az új történetet, a Perlekedőket. Robert lesz a főszereplője és Kristen utáni időket élünk, tiszta lappal, kicsit élhetőbb mindennapokkal. Az az igazság, hogy azt hittem, tökéletes első fejezettel várom az indulást, de közben arra a döntésre jutottam, hogy nem kapkodunk, hagyunk időt az Eszmélés leülepedésére, s közben egy kicsit lassítok az új történet indításán is, jobban körülírom a karaktereket, az alaphelyzetet, ahonnan indulunk, úgyhogy még egy pici türelmet, mert át kell még írnom az elejét. De legkésőbb hétfőn jelentkezem. (Mára mindenhol Rob és Kristen szakításáról írnak... a fenébe, még lenyúlják az első fejezetemet, legalábbis egy részét? XDDD )

És így a végére egyetlen kérés, feltéve, ha akartok velem játszani egy kicsit: nekem annyi is elég, ha egy-egy szóban ötleteltek a kommentek helyén (pl. ilyenekre gondolok: balatoni kiruccanás, várbeli labirintus, évszaktól függően: korcsolyázás… ilyenek), én meg majd igyekszem úgy kanyarítani a történetet, hogy ezek a részletek is megtalálják benne a maguk helyét. Könnyítésül annyit, hogy nyár végén érkezik ifjú barátunk Budapestre, innentől lehet saccolni a két hónapot, amit lesz szerencséje itt tölteni… de ugyebár ez a két hónap sincs kőbe vésve, akármi is történhet közben … ja, és járt már ugyebár Magyarországon, tehát emlékezhet múltbeli dolgokra is akár…

Oké, akkor nem is szaporítom a szót (dehogynem), én megyek írni, ti meg gondolkodjatok egy kicsit, mi mindent lehet belesűríteni két hónapba úgy, hogy valaki, vagy valakik eleget hadakozhassanak… persze azért nem folyamatosan, mert akkor a végére lenne egy-két idegbeteg hősünk, az pedig még fikcióban sem cél. Na puszik, jó „munkát” !