Robert a légkondi hűvösétől összerázkódva meztelen testére húzta a korábban lerúgott vékony takarót. Órák óta feküdt a sötétben és képtelen volt elaludni. Aztán bedugta a
fülébe az iPodját és halkra állítva lehunyta a szemét. Sokszor segített ez már
a relaxálásban, de most megállás nélkül járt az agya, és a kemény rock, ami a
fülébe harsogott, most nem segített. Ami idegesítette, annál is inkább, mert
nem a munkáján időztek a gondolatai, nem
a forgatókönyv szövegét motyogta magában, csak egyetlen kérdés foglalkoztatta,
hogy dalos pacsirta asszisztense mi a fenéért olyan barátságtalan vele.
Soha, egyetlen forgatáson nem mondhatta senki, hogy
udvariatlan lett volna, vagy rátarti, aki az A-listás sztátuszát használja még
arra is, hogy extra elvárásokkal zaklassa a munkatársait. A maximum tényleg az
volt, ha kért egy kávét, és most ez a tyúk úgy orrol rá, mintha a családját
szídta volna a bemutatkozáskor. Lehet, hogy Jacknek lenne igaza, és így
leplezi, hogy ő is legszívesebben a nyakába ugrana? Á, hülyeség! Ha ilyen,
amikor rajong, akkor milyen lehet, amikor gyűlöl? Viszont a hangja... az elvarázsolta.
Felült, kikapta a füléből a fülhallgató dugóit és a laptopja
után nyúlt, ami az éjjeli szekrényen hevert. Bekapcsolta és hamarosan már a
youtube-on kalandozott. Megtalálta Katie Melua számait, melyek közül a lány
többet is elénekelt. Találomra elindította az egyiket és szinte lemerevedett,
ahogy az énekesnő hangja megszólalt a szobában. Kísértetiesen olyan volt,
mintha Anna énekelt volna.
Vajon a lány képes ilyen mély szenvedélyre, mint amiről a
dal szólt? Tekintve az indulatos természetét, nem tartotta elképzelhetetlennek,
és ez meglehetősen izgalmas gondolat volt. Eldőlt az ágyon és hagyta, hogy az
elindított válogatás álomba ringassa, egy olyan álomba, amiből nem volt valami
fényes az ébredés, mert összezavarta. Abban azonban biztos volt, hogy nagyon
rossz ötlet lenne az álomnak bármely apró részletét az életben valóra váltania.
Csak bonyodalmakhoz, földindulás-szerű balhékhoz vezetne, ő pedig dolgozni
jött. Legjobb lesz, ha ezt erősen beleveri abba az elkalandozni hajlamos
fejébe.
*
Anna már hajnalban a teraszon kortyolgatta az első kávéját.
Szinte a nap bármely szakában képes volt meginni a könnyű tejeskávét, ezért
aztán akár rögtön utána is képes volt mély álomba zuhanni, szóval nem a koffein
éhsége kevertette vele, csak a szürcsölés hangulatára volt szüksége. Most is
melengette a kezeit a forró bögrén, mert a nap ugyan már felkúszott az égre, de
még nem volt elég erős ahhoz, hogy ne legyen libabőrös a vékony férfipólóban,
amit hálóingként használt. Imádta ezt a tetőteraszt, amely nagyobb volt, mint a
lakása és a buja zöld növények két oldalról teljesen elszeparálták a
szomszédoktól. Előtte pedig a Duna és a Margitsziget pompázott teljes
szépségében. Az apja ajándéka volt ez az apró kis harminckét négyzetméteres
lakás, amelyhez a közel negyven négyzetméteres terasz tartozott. Ha nem szakadt
az eső, lényegében itt élt, és erről árulkodtak az épített tető alatt megbújó
kényelmes bútorok is. Sokszor előfordult, hogy meleg nyári éjszakákon, amikor a
lakásban szinte elviselhetetlen volt a hőség, idekint aludt. A nyersfehér huzatú
puha párnák még magukon hordozták az éjszaka hűvösét, maga alá húzott lábai
csak lassan melegedtek fel. Az egyiket maga elé nyújtotta és elégedetten
nézegette a sötétvörös körömlakkot. El is határozta, hogy indulás előtt a kezét
is kezelésbe veszi.
Az apja… a legújabb húzásától még mindig mérges volt, de ez
a méreg egy nagy adag szeretettel keveredett, hiszen szegény Joe – ahogy a
nővérével egymás között nevezték - nem tehet róla, hogy még most is óvni,
irányítani akarja őket. Bemutatott neki az évek során egy-két fiút, többnyire
más követségi alkalmazottak gyerekeit, akik már az első randira is úgy jöttek
el, hogy „szia, örülök, hogy találkoztunk, de ugye nem kéne ezt nagyon
erőltetnünk”. Ezzel a legutóbbival sem
volt másként. Arról nem is beszélve, hogy messze a legsótlanabb pasi volt,
akivel valaha találkozott. Informatikus. Még szerencse, hogy a koncertre nem
hívta el, a srác valószínűleg egész idő alatt hazavágyott volna a gépei közé. Apa
még mindig nem érti, hogy a dolgok manapság nem így működnek, már nem a szülők
szervezik a megfelelő partikat. Ő pedig talán emiatt a nagy önállósága miatt
nyúlt is állandóan mellé. Gergő... na, ő mindenesetre nagy mellényúlás volt.
Egy életre szóló tapasztalat. Huszonhat évesen, három-négy sikertelen
próbálkozással a háta mögött mostanában kezdett el gondolkozni rajta, hogy
talán benne van a hiba. Talán túl nagyok az elvárásai.
De tényleg túl sokat vár, ha egy kedves, szimpatikus fiút
keres, akinek ő jelenti a mindent, aki nem alszik el, ha egy kiállításra szeretne
elmenni, egy rockkoncertre, netán az operába, de hajlandó lenne vele az apró
konyhában kísérletezni, gyertyafény mellett vacsorázni kint a teraszon és ettől
boldogabbnak lenni, mintha egy előkelő párizsi étteremben tennék. Az illető
legyen férfias, de gyengéd, sportos, de ne sportőrült, intelligens, szeressen
olvasni, lehetőleg ne dohányozzon, bár ez nem kizáró ok, majd leneveli, legyen
stílusa úgy a viselkedésében, mint az öltözködésében, figyeljen rá, de ne
kövesse minden mozdulatát, ne legyen féltékeny, de ne is legyen neki mindegy,
hogy mit csinál, ne legyenek titkai, vagy ha igen, azok a csontvázak olyan
mélyen legyenek elásva, hogy sose derüljön rájuk fény, legyen hűséges és egy
tigris az ágyban, érezze, hogy forr tőle a vére, és azt is, hogy akarja őt ...
ÁÁÁ, ez így túl zagyva, itt az ideje, hogy egy rendes listát összeírjon, aztán
ha felbukkan valaki a láthatáron, akkor szépen kipipálhatja az elvárásait,
aztán ha nem lesz mit kipipálni, az illető rövid úton mehet is a süllyesztőbe.
Feltápászkodott és bement egy jegyzettömbért meg egy
tollért, aztán a terasz kanapéjára kucorodva
összeráncolt homlokkal megpróbálta összefoglalni a legfontosabbakat,
hiszen nem állíthat szerencsétlen pasi elé egy harminc pontból álló megfelelési
listát. Legyen tíz pont, a legfontosabbak:
1, az első és legfontosabb, hogy
csak akkor mondja, hogy szeretlek, ha
komolyan is gondolja, de mondja ki, ne várja, hogy gondolatolvasó legyek,
beszéljen velem
2, mindenekfelett legyen hűséges
3, ne legyen unalmas és legyen
stílusa
4, legyen férfias (ne a nőnek
kelljen kicserélni a kocsi kerekét, még ha képes is rá – húzta el a száját,
ahogy Tomi legutóbbi szerencsétlenkedése eszébe jutott) és határozott, de
higgye, hogy nála van a bölcsek köve
5, legyen sportos, de ne
megszállott
6, legyen hasonló az érdeklődésük,
akár zenéljen is velem... oh, ez mindennél jobb lenne – sóhajtott.
7, legyen figyelmes, aki tudja,
mit jelent az a szó: romantika
8, ne legyen féltékeny, bízzon a
párjában
9, ne legyen közömbös, számítson
neki, hogy mit tart felőle
10, legyen tigris az ágyban, de
képes legyen a gyengédségre is… és leginkább érezzen rá, mikor melyikre van
szüksége
Röviden legyen barát, szerető és mindenekelőtt társ! Na!
Elégedetten hátradőlt, átolvasta a listát, aztán a kisasztalra tette, és hogy a
könnyű szellő el ne fújja, rátette a kávés bögrét..
Mély sóhajjal gondolt rá, hogy szegény Tom sem állja ki sok
ponton a próbát. Mire ezt a gondolatot
elemezni kezdte volna, eszébe villant, hogy valami fontosról megfeledkezett.Tomi!
Jézusom, nem hívtam fel! – jutott eszébe hirtelen és talpra szökkent, hogy a
telefonját megkeresse, aztán az órára se nézve megnyomta a gyorshívót.
-Iiigen… - szólt bele a kitartó csörgetés után a fiú álmos
hangja, és Anna akkor nézett a hűtő feletti órára. Még épp csak elmúlt hat óra.
Tom hétnél előbb sosem kelt fel.
-Jaj, bocs, csak tegnap este kiment a fejemből, hogy
felhívjalak, most jutott csak eszembe és nem akartam, hogy megint
megfeledkezzek róla, mert nehéz napom lesz, az utazás is... szóval… - hadart a lány és szinte látta maga előtt,
ahogy a fiú álmosan visszazuhan a párnák közé, miközben elkívánja őt a fenébe.
Na, például ez a pont sem szerepelt azon a tízes listán – grimaszolt egyet.
-Anna? Mi ilyen sürgős? – nyögött bele a készülékbe a fiú.
-Hát, te mondtad, hogy eljönni nem tudsz, de feltétlenül
hívjalak fel, ha végeztem, és tegnap elfelejtettem, szóval csak ezért.
-Anna! Csak azt akartam tudni, hogy rendben hazaértél. Meg különben is…– sóhajtott Tomi, de nem
folytatta, mire a lányon valami furcsa érzés suhant át.
-Igen? Mit akartál mondani?
-Ha én elfelejtenélek felhívni, te akarnád hallani másnap
reggel a hangomat? Főleg, ha azzal kezdeném, hogy elfeledkeztem rólad, mert
jobb dolgom volt. – motyogta bele a fülébe kissé határozatlanul a fiú. A hangján
hallható volt, hogy bizonytalan benne, mondja-e tovább, vagy hagyja a fenébe,
de Anna már tudni akarta a folytatást.
-Nézd, még nem vagyok egészen ébren, ennélfogva lehet, hogy
nem lesz egészen szépen becsomagolva, amit mondani akarok, de tudod, tegnap,
amikor nem hívtál, itt ültem és gondolkodtam.
Amióta ismerjük egymást, folyton én loholok utánad, te pedig rendre
megfeledkezel rólam. Legyen szó egy randiról, egy szívességről, egy
problémáról, amin agyalok, vagy egy ünnepi alkalomról. Nem vagyok neked elég
fontos ahhoz, hogy figyelj rám. Ezt érzem már az eleje óta, és folyamatosan
arra várok, mikor látom a változást. De nem látom… és lassan már nem is várom.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy ez így nekem jó. Érted hova akarok kilyukadni?
-Szakítani akarsz … - suttogta a lány, és a vonal túlsó
végéről érkező mély sóhaj, meg a csönd, ami követte, beszédesebb volt bármilyen
szónál.
-Nézd, találkozzunk és beszéljük meg! Nem érhet véget így,
egy telefonbeszélgetéssel, oké? – kérdezte halkan a fiú, de most Anna volt az,
aki nem találta a megfelelő szavakat. Aztán maga elé húzta és kinyitotta a
noteszét és elszörnyedve látta, hogy a következő három napon nem is lesz a városban. Ma este
pedig… valószínűleg ez sem lesz megfelelő, mert egész biztosan együtt lesz az
egész stáb a vidéki forgatás előtt. Nem teheti meg, hogy nem megy oda. Basszus,
basszus!
-Sajnálom Tomi! Szerdánál előbb egyszerűen nincs egy szabad
percem sem.
-Oké, akkor írj be abba a rohadt határidőnaplóba szerdára a
fogorvosod és Adél céges bulija közé! – kiabált bele Tomi a telefonba, aztán
Anna már csak az ürességet hallgatta, ahogy a srác valószínűleg a szoba másik
végébe vágta a készüléket. Szinte megsemmisült a gondolattól, hogy Tomi mi
mindent fejben tartott vele kapcsolatban, ő pedig tényleg… fogalma sem volt
róla, hogy a fiúnak egyáltalán jó-e az a nap. Hát, így írogass tízes listát,
aranyom! - nézett szembe a tükörképével
és lassan készülődni kezdett, hogy legalább Mr. Pattinson szemébe felkészülten
nézhessen a tegnapi este után.
4 megjegyzés:
Jóóó reggelt! ;)
Eszméletlen, hogy egy fotó ilyen indító mondatra képes sarkallni téged ;) bár utána majdnem leestem a székről, ahogy szinte láttam magam előtt, hogy gyömöszöli be az ipodot a fülébe XDDDD Bocs!!! <3 a komolyabbik énem még most ébredezik ;)
Jó sokat forognak a Rob gondolatai a csaj körül ;) hmmm......
Anna belső monológja nagyon tetszett! És a lista is ;) (bár nem vagyok egy listás típus ;) )
Csak mint sokan, Anna is beleesett abba a csapdába, hogy elvár, de a viszonzásra nem figyel... :/ Igaza volt Tomnak! Másrészt, ha valaki megfelel a listának vagy lista nélkül is az igazi, akkor ennek jönnie kell magától...
Várom, az úton mire megy a vörös körmökkel ;) XDDD
K&P
Szia!
Őszintén nem akarom bántani Annát, mert csez és zsorzsi kifejtették a véleményüket már :D ,de a lista nálam is kiverte a biztosítékot! Pipálgatunk, és ha a skatulyában van akkor ok???
Na jó, nem akarom védeni, de az okokat, hogy miért ilyen ingerült, kedvetlen (azon kívül, hogy rásózták kedvencünket, és nem igazán van kedve hozzá) nem tudjuk. És ne feledjük Rob sem szent (pedig szeretnénk :) )
Tomot pedig nagyon elszúrta! Talán most egy kicsit elgondolkodik az életén.
Várom a holnapit!
An
Veszélyes dolog a listázás. Ha valaki nem felel meg egy-két pontban,akkor mi van ? Borul a lista, borul az ember, vagy kiborul, aki a listát összeállította. Én még fenntartom a HP megjegyzésem Annára.
Szia!
Na igen, a lista! Szerintem ilyen pasi nincs is. Ha mégis lenne, tuti valami más de rettenet gázos defektje van. Egyébként ezek a dolgok csak kölcsönösen működnek! Egyet értek a többiekkel - HP!
:) Bízom benne, hogy azért Rob megvígasztalódik!
Megjegyzés küldése