Vigyázok rád 7.

Kate szerdáig majd megbolondult, még az előadásokon sem volt képes komolyan koncentrálni. Elege volt már belőle, hogy Bailey és Lorna felváltva tüzelték és sopánkodtak. Ők abszolút leegyszerűsítve látták a történteket. Szerintük hagynia kéne a srácot a fenébe és felszedni valakit, akivel megtehetné azt, amit Robertnek akart adni, és így úgy érezhetné, hogy „megbosszulta” azt az estét. Ráadásul, ha jól választ, még valami jó dolog is kisülhet belőle. Ugyanakkor nem győztek sóhajtozni, milyen buta volt, amiért nemet mondott, amikor pedig azóta már be is vallotta, hogy igenis, lett volna kedve a dologhoz.

Amikor végre eltűntek a csomagjaik nyomában a becsekkolásnál, egy szikla gördült le a mellkasáról. Istenem, ma este végre csend lesz, nem zsongják tele a fejét, nem itatják pálinkával és ő teljesen józanul hozza meg a döntését, hogy mi is legyen Londonban, ha netán összefutna Roberttel. Még bambult egy ideig a kijelzőre, amin már megjelent a kapu zárását jelző felirat, aztán megfordult és kifelé igyekezett. Jó szokása szerint egy férfi mellkason landolt, hogy a megfogalmazás hű maradjon a hely szelleméhez.

-Bo-bocsánat! – nyögte, ahogy még a bokája is megbicsaklott az ütközéskor. A vastag pufi dzseki, amit a férfi hordott, sokat tompított a koccanáson. Ahogy felnézett, elsápadt, ilyen nincs!

-Szia! – nyögte elpirulva, az ismerős szőke férfinak. Jonas, Jonathan, …hogy a fenébe hívták? – törte az agyát, de a név nem akart előbukkanni, csak az járt a fejében, hogy Dániában nyilván népszerű név lehet.

-Szia! – csillant fel a férfi szeme. –Hát te?

-A barátnőim most utaztak haza, őket kísértem ki. És te?

-A barátom is most utazott el. Én meg holnap reggel megyek vissza Győrbe.

-Hova?

-Győrbe. Ez egy itteni város a határhoz közel. Ott dolgozom egy gyárban. Az Audinál vagyok fejlesztő mérnök és most itt készül egy típus, amin dolgozom egy ideje… de nem akarlak ezzel untatni.

-Ó, nem untatsz, igazából egy Audi sosem lehet unalmas – kedélyeskedett Kate.

-Akkor, ha akarod, beviszlek a városba… egy Audival. – vigyorgott rá a férfi.

Már elérték a Határ úti csomópontot, amikor a férfi megszólalt, megtörve ezzel a hangtalan suhanást.

-Van kedved vacsorázni? Mármint velem.

Kate némi tétovázás után bólintott.

-De akkor hadd hívjalak meg én, cserébe a fuvarért.

-Nézd, én szeretem az önálló nőket, akik nem utaznak arra, hogy egy férfi állja a cehhet, de engedd meg, hogy egy kicsit lovagiasnak tűnjek! Egy vacsora csak… és igazán nem kötelez semmire, de jót tenne a pasis egómnak, ha én állhatnám a számlát. – Látva a lány bizonytalan tekintetét, bevitte a kegyelemdöfést. –Tudod, a múltkor kicsit csalódott voltam, amiért az az este úgy ért véget, úgyhogy ezzel most jóvátehetnéd.

Kate összerezzent, ahogy arra az estére és az azt követő napra gondolt, de leginkább arra az estére, amikor ő maga is hoppon maradt.

-Akkor menjünk hozzám a szállodába!

A férfi bólintott és meglepően jól eligazodva a városban, egy elegáns kanyarral a szálloda irányába fordult a következő lámpánál. 

A vacsora igazán jó hangulatban telt. Kate egy idő után bevallotta, hogy nem emlékszik pontosan a férfi nevére, aki felpattant, a dekorációból kihúzott egy szál virágot és a lány előtt meghajolva bemutatkozott: Jörg Denholm. Kate pedig a virágot meghálálva hozzáhajolt és egy puszit akart adni, amiből végül csók lett, ahogy a férfi felé fordult és a szájára tapadt. Aztán folytatták a desszerttel, mintha mi sem történt volna. Miután a számlát kérték és a férfi a Robertéhez kísértetiesen hasonló ceremónikus mozdulatokkal rendezte  azt, Kate nagyot nyelt.

-Jóvátehetem a múltkori dolgot, ha meghívlak még egy pohár … borra? 

-Legyen inkább vodka. – csillant meg Jörg tekintete, aztán felállt és Kate kezéért nyúlt. El sem engedte, amíg a szobához nem értek. Alig csukódott be mögöttük az ajtó, amikor máris magához húzta és megcsókolta. Kate engedelmes bábként kapaszkodott a karjaiba, és akkor sem tiltakozott, amikor a férfi lassan, de magabiztosan gombolni kezdte a blúzát. Hogy a tétlenségére is megoldást találjon, a lány kezeit a saját inggombjaira tette és Kate gépiesen engedelmeskedett. Hamarosan már az ágyon folytatták a csókolózást, lassan megszabadulva egy-egy újabb ruhadarabtól. Jörg folyamatosan duruzsolt a fülébe és legszívesebben rászólt volna, hogy fogja már be és a tettei beszéljenek inkább a szája helyett, de aztán a férfi ezt felszólítás nélkül is megtette. Aztán már csak feküdtek egymás mellett, a magukra húzott ágytakaró alatt. A férfi elégedetten, Kate pedig a legszívesebben elsírta volna magát. Egyszerűen nem értette, miért ment bele ebbe az egészbe. Mit belement... ő kezdeményezett. Még most sem értette, honnan vette a bátorságot, az elhatározást, hogy ő ma ezt megteszi. Vagy nem is volt tudatos döntés, csak hagyta magát sodorni a pillanattal? De akkor miért nem tette meg ezt néhány nappal ezelőtt? Egy csomó kérdés, amire nem tudta a választ, de most hogy a felszínre törtek, nem érzett mást, csak megbánást. Sosem volt szokása egy éjszakás kalandokba bocsátkozni, de most valahogy szüksége volt rá, hogy valaki kedves dolgokat sugdosson a fülébe és akarja őt. Nos, Jörg beszélt… hogy mit, abban nem volt egészen biztos, mert legtöbbször az anyanyelvén mondta a magáét, és ezek a szavak éppen úgy lehettek kedvesek, mint mocskosak. Viszont akarta őt, ehhez kétség sem férhetett. Nem volt túl figyelmes, de legalább volt nála óvszer. Mellette fekve azon járt a lány agya, hogy mégis csak igaz lehet, amit az északi férfiakról mondanak. Nagy akarásuknak korai nyögés a vége.

De igazából nem is bánta, hogy ő maga nem jutott a csúcsra, mert legalább ez jó lecke volt, hogy érzelem nélkül az egész nem több, mint egy baszás, vagy ha szebben akar fogalmazni, akkor egy kissé izzasztó testgyakorlat. És valószínűleg ez lett volna Roberttel is, hiszen érzelmekről szó sem volt. Jól érezték magukat egymás társaságában, akár barátok is lehettek volna, és ha ő nem avászkodik vissza a búcsúzás után, akkor pontosan úgy is érezne a férfi iránt. Hálás lehet neki, hogy ha így közvetve is, de felnyitotta a szemét és újfent meggyőződhetett róla, hogy milyen nagy különbség van szex és szerelem között. ...Basszus, nem Roberttel kéne foglalkoznia!

Jörg feléje fordult, mint aki ismétlésre gyűjti az erejét, és Kate hirtelen szabadulni akart tőle. Kipattant az ágyból, magára kapta a szállodai köntöst és kirabolta a minibárt. Egy kis üveg vodka és egy whisky volt a zsákmánya. Kérdőn lóbálta meg Jörg előtt a két apró üveget, aki lovagiasan átengedte neki a vodkát. Egy jópont a srácnak, amiért emlékezett rá, hogy a múltkor is ezt ivott.  – gondolta és odadobta a másik kis üveget. Amikor aztán a férfi hívogatóan felé nyújtotta a kezét, Kate megrázta a fejét.

-Ne haragudj, azt hiszem, most jobb lenne, ha elmennél. Tudod, holnap korán kelek és még össze sem pakoltam. – hadarta egyik lábáról a másikra állva. Jörg megértette a szavak mögött megbújó jelentést. Ez az este ennyi volt. Nem reklamált. Végül is, amiért jött, megkapta. Magára kapkodta a holmiját, aztán még egy utolsó apró csókot behajtott az engedelmességéért, végül halkan kattant mögötte az ajtó. Kate abban a pillanatban úgy leeresztett, mint a lufi, amelyből megszökött a levegő. Megeresztette a kádban a vizet, aztán majd egy órát áztatta magát az állandóan forró vízzel újratöltött kádban. Eleinte csak bambult a habokba, aztán elsírta magát. Amikor próbálta megfogalmazni, hogy miért is itatja az egereket, akkor már rázta a zokogás. Ez legalább olyan rossz döntés volt, mint az, amikor visszament Roberthez a szállodába. Vele kellett volna lefeküdnie, de gyáva volt, és most azt az elmulasztott lehetőséget is siratta. Meg azt a kemény pofáraesést is, amiben végül része volt. Amikor úgy érezte, hogy végre megszabadult Jörg testének emlékétől és kimosta magából a keserűséget is, kiszállt a vízből és a fürdőköpenybe burkolózva elnyúlt az ágyon. …Holnap irány London! – ez volt az utolsó gondolata, mielőtt elaludt.

*

-Jess, ne baszakodj velem! A barátom vagy, úgyhogy inkább meg sem hallottam, amit mondtál! – hörögte indulatosan Robert a göndörhajú kollégának, aki épp az előbb kérte számon rajta, hogy van-e fogalma a filmes csók és a hétköznapi csók közti különbségről. Merthogy a filmben Robert partnernője aktuálisan Jess barátnője volt; és ő úgy találta, hogy Robert túlságosan élethű alakítást nyújtott abban a jelenetben, amikor éppen a házasságát készült tönkrevágni egy alkalmi szexpartnerrel, akit a lány alakított.  –Mia egyébként sem panaszkodott. – szúrt oda még egyet az amúgy is paprikás hangulatban lévő srácnak, mire kapott egy középső ujjat és egy ingerült fejcsóválást.

Ennek az egésznek nem is lett volna különösebb jelentősége, ha az öltözőben, a lakókocsiban zajlik, de a két kakas a nyílt utcát érezte megfelelő helyszínnek az ügy tisztázásához. Az utcát, ahol hemzsegtek a műszakiak, a kordonon túl leskelődök és a papparazzik, akik imádták az alakításukat. Kattogtak a fényképezőgépek, telefonok és Robert már látta is maga előtt a hamarosan megjelenő „címlapsztorikat”. Már megint nem bírt magával. Már megint ivott. Már megint vitatkozott. Már megint a más nőjét ölelgette. …Már megint nem ott járt az esze – ezt az egyet ő is elismerte. Miának meg szerencsétlenségére majdnem olyan illata volt, mint Kate-nek. Minden nő azt a francos mandulatejes habfürdőt használja? …Kate-nek, ...aki ma érkezik és az apjával vacsorázik.

Dean miatt sem volt tiszta a lelkiismerete. Három nap alatt sem volt képes kibökni neki, hogy találkozott a lányával. És mi lesz, ha Kate ezzel kezdi az élménybeszámolót? Azt meg már elképzelni sem akarta, hogy mivel fogja folytatni.

*

Dean egy angol lord eleganciájával igazította a lánya alá a széket. Hatalmas testén elegáns öltöny feszült és a Kate-től kapott arany mandzsettagombok csillogtak az inge ujján. Vegyes érzései voltak a lánya érkezése után. Egyrészt annyira örült, hogy azt alig tudta szavakba foglalni, hiszen olyan ritkán találkoztak. Kate még kislány volt, amikor elváltak Jennával és a felesége próbálta olyan távol tartani tőle a gyereket, amennyire csak tehette. De Dean nem adta fel. Ragaszkodott a kapcsolattartáshoz, még ha erre ritkán is volt lehetősége, részben a saját munkája, részben Jenna aknamunkája révén. Aztán Kate nagykorú lett és onnantól már senkinek nem engedte, hogy az életét irányítsa. Megkereste az apját és egy csodás hetet töltöttek együtt. Attól kezdve pedig rendszeresen meglátogatták egymást, amikor csak tehették. Úgyhogy most is boldog volt, hogy láthatja ezt a csodaszép nővé érett kislányt, aki éppen a mai napon ünnepli a 27. születésnapját. Másrészt aggodalom szorította össze a szívét, mert elég jó emberismerő volt ahhoz, és tudott olvasni az emberi arcon megjelenő érzelmekből, hogy tudja, a lányával nincs minden a legnagyobb rendben. Nem tudta, hogy ez szakmai probléma vagy esetleg magánéleti, csak remélte, hogy a lánya a bizalmába avatja hamarosan.

Amikor pedig Kate – mintegy mellékesen - megemlítette, hogy érdekes találkozása volt Budapesten Roberttel, akkor végképp gyűszűnyire zsugorodott a gyomra. Robert erről egy árva szót sem mondott. A miért pedig most mindennél jobban érdekelni kezdte. 

Beszélgettek mindenről, de amikor már a londoni időjárás is szóba került, a lánya kezéért nyúlt.

-Figyelj csak, egész idő alatt érzem, hogy valamit mondani akarsz, és majdnem biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok hozzá süket, hogy meghalljam, mi az, hanem te nem tudod kibökni… úgyhogy légy szíves, mielőtt aggodalmamban mindenféle őrültségre gondolnék…

-Oké… tudod, mióta találkoztam a védenceddel – kuncogott az apja szemforgatását látva erre a szóra – szóval, egyszer azt mondtad, ő sem egy sima ügy… hogy vannak olyan dolgai, amiket a rajongói el sem tudnának róla képzelni… és most, hogy találkoztam vele, nem tudom elképzelni, hogy mire gondolhattál. Talán néha gyerekesen viselkedik a forgatáson, a süteményét a kollégái feneke alá teszi vagy primadonnáskodik, csak walesi forrásvizet hajlandó kortyolgatni a szünetekben...? Mert egyébként elég földön járó pasinak látszott, nem volt magától elszállva, vagy ilyesmi… nem sztárokkal flangál, hanem egy abszolút normális barátja van még egy olyan helyen is, ahol csak néhány hétig forgatott. És rengeteg mindenről lehetett vele beszélgetni, úgyhogy nyilván nem azzal tölti az idejét, hogy önmagát nézi a tükörben és mantrázza, hogy hű, de tökéletes vagyok. ...Persze, vannak hibái is, nekem úgy tűnt, ...nagyon könnyen barátkozik… mármint lányokkal… de én azt olvastam róla, hogy a munka neki szent.

-Mióta olvasol utána? – nézett rá kutatóan az apja és Kate-nek nem kevés önfegyelmébe került, hogy megakadályozza a pirulását. –Történt valami, amiről tudnom kéne? Merthogy eddig még azt sem tudtam, hogy találkoztatok. – mormolta az apja a szokásos hipnotikus tekintetét bevetve, aminek egyszerűen muszáj volt őszintén válaszolni.

-Apa! 27 éves vagyok! De nem, nem történt semmi. Csak érdekel. Érdekes fickó. Ennyi.

-Tudod, ezer szerencséd, hogy pont ma van a születésnapod, mert most ennyiben hagyom a témát. Vedd úgy, mint az ajándékaid egyikét. Az érdekes fickót viszont holnap kifaggatom, miért nem mesélt róla, hogy találkoztatok.

-Jézusom, apa! Kérdezd, ha égetni akarsz. Mellesleg pont én magyaráztam neki, hogy te direkt nem mesélsz senkinek a családodról, erre biztos azt gondolta, hogy akkor ő is kerüli a témát. Mondanám, hogy mi is hagyjuk a fenébe, de tulajdonképpen még nem válaszoltál.

-Oké, akkor néhány apróság, hogy kielégítsem a kíváncsiságodat… a legjobban azzal a titkolózással ment az agyamra, amit Kristennel műveltek. Hogy megvoltak egymásnak, az szinte biztos, de nem tartottam a gyertyát, úgyhogy ezt csak ők tudhatják. De mindenesetre hülyeség volt, hogy nem vállalták fel… szerintem.  Akkor talán nem szaladt volna el vele az a bizonyos paci, mert ha ez a kis tyúk nem volt a közelében, akkor felcsempészett mást. Főleg, miután Kristen megkavarta a vihart azzal a rendezővel. Nem tudom, Rob hogy csinálta, mert elvileg nekem kellett volna leellenőriznem a látogatóit, de legalább három olyan esetről tudok, amikor lerendezte a dolgát egy ismeretlennel. Neki ez tornagyakorlat, amit szívesebben csinál, mint az edzőtermit. Bár, szerintem Freya is megvolt neki, a személyi edzője. Én nem hibáztatom, mert fiatal srác, mikor csinálja, ha nem most, de most is megcsinálta a balhét, mert lesmárolta a partnernőjét, pedig annak a barátja ott ácsorgott a kamerák mögött. 

-Apa! Én erre nem vagyok kíváncsi. – nyögött fel Kate, ahogy arra gondolt, ő is csak egy lett volna a sorban. A sorban, amely ezek szerint elég hosszú lehet.

-Nézd, Robert egy rendes srác, én igazán kedvelem, de nem az a szende kisfiú, akinek sokan látni szeretnék. Nagy volt körülötte a hírverés, ez pedig azzal jár, hogy a rengeteg ember között magányos marad. Nehéz stabil kapcsolatot kiépíteni az ő világában, mert túl sok kísértés veszi körbe. És fiatal pasi, aki a magányra ellenszernek a csajozást találta ki, egy olyan formáját, amit ő megengedhet magának. Nem ítélkezhetek felette, nem is akarok, de magánemberként és testőrként is azt gondolom, rossz ez a gyakorlat és csak idő kérdése, hogy gond legyen belőle. Azért ha körülnéz, vannak kollégái, akik tudják ezt normálisan is intézni, talán ő nem elég bátor a kockázatvállaláshoz. Mert szerintem egy érzelmi kötődés nagyobb kockázat, mint hogy rendre idegen lányokat engedjen közel magához. Mindegy, ez az ő ügye, nekünk semmi közünk hozzá. – nyúlt a lánya keze után. –Csak még annyit; bár senki sem tudja, mi zajlik a szobájában, de kísértem már le onnan síró vagy éppen üdvözülten vigyorgó lányokat, és ebből a világ mit sem sejt. Van aki még mindig Kristent képzeli mellé, van aki inkább senkit. A valóság valószínűleg nem tetszene egyik tábornak sem.  

-Apa!

-Nem akarom előtted eláztatni, mert csak akkor kiállhatatlan, ha rájön a bolondóra, és ilyen szerencsére ritkán van, de szerintem még nem volt szerelmes. Akkor tudná, hogy ez az út nem vezet sehová. Vagy … kezeltetnie kéne magát, de ez csak akkor derül majd ki, ha egyszer jön egy lány és őt állítja falhoz. De a nőkön kívül tényleg nem sok mindent tudok róla mondani. amikor nincs felhúzva, akkor állandóan a gitárját pengeti és kornyikál. Egyetlen egyszer verte ki a hisztit, mert a takarítónő huzatot csinált a szobában és az ablakpárkányról pár megírt kottalapja szó szerint elszállt a szélbe. Amúgy elvan magában, mint aki már beletörődött, hogy a szerepekért és a népszerűségért a magánnyal kell fizetnie. Akik annyira irigylik az életét, egyszer megnézhetnék, ahogy vágyakozva tud nézni az elsötétített ablakon túl egy ölelkező fiatal párt, és tudja, hogy ez a fajta szabadság neki soha nem adatik meg. De döntött és többnyire tisztességgel viseli a döntése következményeit.

-Oké, akkor ez volt Robert Pattinson sötét oldala – nevetett kicsit erőltetetten Kate, mert elszorult a torka, ahogy a férfi magányára gondolt, aztán felemelte az étlapot. –A születésnapom van, szerintem megérdemlek egy nagy szelet tejszínes csokoládé tortát.