Gépelési hiba 1. 2. fejezet *frissítve!

Először pár személyes gondolat... A fejlécben látható idézet hosszabb volt, csak a blogspot nem engedett 500 karakternél többet berakni, de azt hiszem, azért a lényeget sikerült meghagynom a nagy ollózásban.
A jó öreg Hemingway... nyilván tudott valamit, valami Igazit, nem véletlenül lett író-óriás, de ha én abbahagynám az írást, amikor egy jó ötletnél tartok, mondván hagyom leülepedni, akkor az soha többé nem bukkanna fel papírra vetve. XD Vagy... jobb esetben, elborítanának az apró papírokra, A4-es ívekre írt feljegyzések, amik végül a szemétben végeznék, mert képtelen lennék kiigazodni rajtuk. Írni szerintem akkor kell, amikor már a szemed is kiesik, folyamatosan melléütsz, de az agyad még pörög. És nem vitás, másnap pihent fejjel újra kell olvasni, beleírni, húzni esetleg, de hogy újra írni? Azt azért nem gondolom. Ha megvan a belső késztetés, akkor nem lehet megállni. Meg kell ragadni azt az erőt, ami visz előre... téged is, a történetet is. ... Hogy akkor mégis, miért tettem fel az idézetet a fejlécbe? Mert valahol megtisztelő, - ha csak magamnak képzelem is be -, hogy egy világirodalmi ikon "tanácsot" oszt meg "velem". ...Szép reggelt mindenkinek!
***

Nos, az új történet, a Gépelési hiba Selena és Jash kálváriája, amely egy képtelen helyzetből indul, amit hőseink beletörődően próbálnak kezelni, több-kevesebb sikerrel. Terveim szerint az elején viszonylag gyorsan  fogunk haladni, míg elérkezünk majd egy fordulóponthoz, amely eldöntheti, hogy akarnak-e, tudnak-e kiutat keresni az önmaguknak állított csapdából. A döntésüktől függően  ;)  onnantól az események vagy lelassulnak, vagy kikerül a Vége felirat XD Az előbbi esetben még jónéhány részen át küzdhetnek a boldog végkifejletig, amit – aki a korábbi írásaimat ismeri, már tudja – garantálhatok. Az utóbbit ne is vegyük komolyan számításba ;) Csapjunk bele!

p.s. Nem megijedni, nem  hasonlít a történet az előzőre, szó sincs kaptafáról, ugyanazokról az elkövetett hibákról... türelem, és minden kiderül :P

p.s.2.  Mielőtt végképp becsavarodok, hogy hol és mit pakoltam már fel, érje utol a blog a facet. Így döntöttem XD

***

Gépelési hiba 

1. fejezet

Az erdősávval körülvett árnyas tisztás csendjét hangos kutyaugatás verte fel. Itt volt az esti etetés ideje. A telep utolsó lakói olyan hangerővel követelték a vacsorát, mintha a kennelek még tele lennének, mint még néhány héttel ezelőtt. A tulajdonos nemrégen terelte be őket a futtatóból a kipucolt bokszokba, ahol tiszta fekhely, teli itatótál várta őket, hogy a közös hancúrozás után kipihenhessék magukat. 

Selena James fásultan nézte az irodában a falon függő naptárt. Egyszerre több dolog is tudatosult elkeseredett agyában. Leginkább a kudarcoktól terhes élete, amely gondolat mostanában egyre többször okozott neki álmatlan éjszakákat.  Hamarosan itt a szülinapja, harminc éves lesz és pillanatnyilag se pasija nincs, se gyereke, csak egy rakás adóssága, ráadásul a kutyamenhely, ami az életét jelentette, a hónap végén végleg bezár, mert képtelen tovább tömködni a jelképes és tényleges lyukakat a vállalkozásán. Kedvetlenül gondolt a kudarcra, amit vallott, amikor mindenkivel dacolva valóra váltotta a gyerekkori álmát és megnyitotta ezt a helyet. Mostanra már az ő lelkesedése is a múltté volt, és ettől olyan lelkiismeret furdalást érzett, amilyet más okból szinte soha. De mielőtt végleg lehúzza a rolót, még teljesíti kis kedvenceinek tett ígéretét. Ha senki nem vonja vissza az adott szavát, akkor addigra az utolsó kis lelencnek is talál helyet, bezár, eladja a farmot és a napfényes Kaliforniába költözik. Talán az örökké ragyogó napfényből jut majd egy kicsi az ő sanyarú életének is. …Arra, hogy ahol napfény van, ott árnyék is lesz, jelen borús hangulatában inkább nem is gondolt. 

Kalifornia Kansas után nagy váltás lesz mindenféle értelemben. Lehet, hogy ezt az utóbbit emlegetik az ország szíveként, de hogy Wichitánál izgalmasabb lesz majd Los Angeles, azt előre borítékolni tudta volna. Középnyugati lányként kicsit tartott is tőle, nehogy túl nagy váltás legyen, túl sok izgalom… A családi farm eleinte az éltető levegőt jelentette neki az apja halála után. Miután kifizette az öccsét illető örökségi részt, és a mama beköltözött a városba, őrá bízva, hogy mit kezd a gazdasági épületekkel, ő azonnal úgy döntött, hogy megvalósítja régi nagy vágyát, kutyamenhelyet nyit. Világ életében hazahurcolt minden kóbor kis állatot, hogy aztán ismerősöknél, barátoknál találjon számukra otthont. Amikor megnyitotta a Reményt, hamar híre ment, hogy itt befogadnak minden kis boldogtalant, aki valamiért feleslegessé vált korábbi otthonában. Rengeteg munkával, fizikai és lelki küszködéssel próbált nekik új, szerető családot találni. Hatalmas lelkesedéssel vetette magát munkába, csak arra nem számított, hogy képtelen lesz a vállalkozás anyagi részét racionálisan kezelni… hiszen igazából a védencei sorsát sem tudta. Ezen a menhelyen nem létezett olyan fogalom, hogy elaltatás, a pénzkereseti céllal indított panzióztatás pedig leginkább baráti szívességként működött; így pedig csak egyre nőtt a befogadott állatok száma, és az adósságai. Az orvosi költségeken túl pedig a rendszeres felügyeleti ellenőrzések miatt minden megtakarított pénzét ebbe ölte. Csak remélni merte, hogy végül kap annyit a farmért, amiből az adósságai rendezése után új életet kezdhet a napsütésben.

Az órájára nézett, még éppen három órája van, hogy ellássa az állatokat, aztán elfogadható külsőt varázsoljon magára és rozoga autójával odaérjen Ericáékhoz, ahol a barátai búcsúestet szerveznek neki. Felállt és a kennelekhez tartva egy pillanatra megállt és megnézte magát a bejárati ajtó melletti álló tükörben. Magas volt, karcsú, eredeti szőke, bár erről az utóbbi időben nem sok fickónak volt alkalma megbizonyosodni. Az alakja a kellő helyeken gömbölyded és a sok fizikai munkától izmos. Ha még a kezeivel is csodát tudna tenni, a rövidre vágott körmökkel és a kézfejét bepókhálózó karmolásokkal, akkor a végén egész társasági külsőt ölthetne. Egészséges önbizalmával érthetetlennek érezte, amiért elkerüli őt a szerelem, hiszen  még Maya is boldog családanya volt már, pedig ő volt az évfolyamon a legcsúnyább leány. …Pedig nem volt besavanyodott vénlány, aki csak a kutyái között érzi jól magát, és nem volt öntudatos szingli sem… nyitott volt, éhes egy tartalmas beszélgetésre és akár egy jó szexre is.

Erica bizalmasan megsúgta neki, hogy Donald egyik gyerekkori barátját akarják bemutatni neki, valami Josh-t, ha jól hallotta a telefonban. Dr. Josh Henning… meg sem kérdezte, milyen doktor. Az is lehet, hogy jogász, de ezzel az erővel akár agysebész is lehet. Mindegy… ha az ördögnél csak egy fokkal jobb, akkor talán kellemesen telhet az este, egy doktor nyilván nem fogja halálra untatni. Mindazonáltal a szemét forgatva hányta barátnője szemére, hogy csak most vezetik elő neki a jó barátot, amikor esélye sincs komolyabb kapcsolatba belevágni, hiszen alig két hét múlva már maga mögött hagyja az álmos Wichitát.  Erica mentegetőzve vallotta be, hogy a jeles barát meglehetősen magának való, még ő maga sem ismeri igazán, csupán egyetlen alkalommal futottak össze, amikor meg is hívták erre az összejövetelre.

Selena szeretettel simogatta meg kis védencei fejét, miközben a tálakat töltötte meg. Hát igen, az emberek nem ilyen társra vágynak, a városiak pedig még kevésbé. Az itt maradt állatok már mind idősebbek voltak, ketten pedig végtaghiányosak… a selejt, ahogy Sarah Treskell, a városi ebtelep vezetője beszélt róluk, amikor a segítségét kérte. Még a fülében csengett az asszony hangja, ahogy gúnyosan felkacag és azt kérdezi, csak nem gondolja, hogy a selejtet a nyakába zúdíthatja? Ha a fiatal és szép állatoknak tudott gazdát keresni, keressen ezeknek is, vagy fizesse ki az elaltatásuk költségeit. Selena szó nélkül letette a telefont. Azóta fáradhatatlanul járta a környező településeket és lassan mind az öt kutyusnak otthont talált. Remélte, hogy akik befogadják őket, idővel nem gondolják majd meg magukat. 

Friss vizet öntött még a tálakba, mert a kutyák mohón lefetyeltek a rekordidő alatt behabzsolt vacsorájuk után, ellenőrizte a zárakat, hogy mindegyik biztosan a helyére kattant-e, elégedetten szétnézett a tisztára pucolt kennelek során, amire majd az egész napja ráment, aztán lekapcsolta a villanyt és bevette magát a fürdőszobájába, hogy lemossa magáról a menhely szagát. Másfél óra múlva elégedetten nézte magát az előszobai tükörben, miközben a furgon kulcsát keresgélte. Testére simuló sötétzöld ruhája kiemelte az alakját, cipőjének magas sarkai pedig a vékony bokáját és formás vádliját. A haja, az Ericától kapott drága sampónak és öblítőnek köszönhetően, ragyogó puha felhőként vette körbe az arcát, sötétvörös rúzsa pedig igazán vampos külsőt kölcsönzött neki. Az állatok közelében igyekezett  az erős illatokat kerülni, de most szórt magára egy kevés permetet a karácsonyi ajándékul kapott Dior-kölniből. Ide nekem dr. Henninget! Megeszem vacsorára! – vigyorgott bele elégedetten a tükörbe, aztán egy gondolat villant az agyába. 

Ha már úgyis Kaliforniába megy, talán nem is kéne magányosan mennie. …A gondolat nem először bukkant fel az agyában, de még soha nem tört ilyen erőszakosan az élre. Biztosan a hormonok teszik, hogy már-már mániájává vált ez a gyerek-kérdés. Néha már abban sem volt biztos, vajon nem a magány elleni szerként gondol-e a gyerekvállalásra? Remélte, hogy nem; ennyire azért még nem lehet elkeseredve. Mindenesetre már utánanézett a mesterséges megtermékenyítés jogi hátterének és a gyakorlati tudnivalóknak. Magányos nőként nem voltak túl jók az esélyei. És erről valami egészen bizarr ötlet jutott eszébe. 

Talán, ha ez a doktor Henning egy kellemes figura lesz, akivel nemcsak az estét, de esetleg az éjszakát is együtt töltik, …talán megfelelő donor lehetne annak a gyereknek is, akire már annyira vágyott. Persze, ehhez nyilván a férfinak is lenne szava, de miért is kellene neki mindenről tudnia? Na igen, a dolog ezen részét még nem gondolta át eléggé… Becsületes lány volt, aki nem hozott volna kényszerhelyzetbe egy férfit, de mostanra elég elkeseredett is volt ahhoz, hogy őrült ötletekkel játsszon,  úgyhogy a gondolatot azért nem vetette el teljesen. …De mindegy is, lehet, hogy doktor Henning egy bányarém, és akkor nincs az a gyerek utáni vágy, amiért az ágyába engedné. Égve hagyta az előszobalámpát, aztán beült a kocsiba és a magas sarkakban szokatlan manővernek hála rögtön le is fullasztotta motort. Vett egy mély levegőt, hogy megnyugodjon, lerúgta a tűsarkú cipőket és előhalászta az ülés alól a még hetekkel ezelőtt odalökött vászon papucscipőket. Ezek a cipők már ismerték őt és ismerték az öreg Chevyt, úgyhogy kipörgő kerekekkel elindult és hamarosan már félúton járt Ericáék felé.

Gépelési hiba 2. fejezet

Jash Henning kényszeredetten mosolyogva javította ki újra és újra a háziasszonyt, aki mindenkinek Josh Henning-ként mutatta be. Utálta ezt a betűnyi elírást a nevében, mert még nem találkozott senkivel, aki ne hallotta volna félre, de ha már így alakult, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva ragaszkodni kezdett hozzá. Végre elfogyott a bemutatandó vendégek sora, magához kaparintott egy üveg sört és a falon lógó millió apró kis képkeret felé fordulva próbálta magát elkülöníteni a társaságtól. A legtöbb képen a háziak szerepeltek. De jó néhány képen volt még a társaságukban egy csinos szőke nő a világ talán leghosszabb lábaival, amiket valaha is látott. Szőke haja hol kibontva lobogott a szélben, hol szoros kontyba fogva ült a tarkóján, miközben a gazdáján a legizgalmasabb kiskosztüm feszült, amilyet Jash diplomaosztón valaha is látott. Már tudta, hogy kit lát, az est ünnepeltjét, a háziasszony barátnőjét, aki hamarosan Kaliforniába költözik, …a szerencsés. 

Kicsit megnyugodott, mert Donald ízlése a nők ügyében nem igazán találkozott a sajátjával, elég volt ehhez a gömbölyded barna Ericára néznie, akit a férje egy szerelmes kandúr imádatával vett körül, de ő simán elment volna mellette az utcán. Nem mintha különösebb gondjai lettek volna az ismerkedéssel, a rendelőjében éppen elég rebegő szempilla próbálta felhívni magára a figyelmét, némelyiknek sikerült is. De Donaldnak – nyilván Erica kérésére - fontos volt, hogy ma este az ünnepeltnek tegye a szépet, ő pedig egy engedékeny hangulatában ígéretet tett rá. Idefelé jövet még borzolta a tarkóját a gondolat, hogy mi lesz, ha egy kullancsot szabadít a nyakára, esetleg egy kedves, de az érzékeit teljesen hidegen hagyó nőt. Most minden pontban megnyugodva várta, hogy a szőke szépség megérkezzen.

Nem volt különösebben hiú, de tudta magáról, hogy előnyös külseje van és nemcsak a diplomájának szól a hölgyek töretlen érdeklődése. Harmincöt éves volt, éppen elég idős hozzá, hogy sokuk szerint ideje legyen megállapodnia. Sötét hajával, színét változtató tengerkék szemével, a munkájával járó fizikai igénybevételnek és a rendszeres edzéseknek hála, izmos testével tudta, hogy vonzza a nőket, mint a fény a pillangókat. De ettől nem vált nőfalóvá, igényes volt, a barátai szerint túlságosan is válogatós. Pedig csak nem akart alkalmi kapcsolatokba bonyolódni. Volt már néhány hosszabb lélegzetű kapcsolata, de mind szakítással végződött. Néhányszor ő lépett ki a kapcsolatból, volt, hogy őt hagyták ott, de általában baráti maradt a viszonya ezekkel a nőkkel továbbra is. Jól érezte magát a bőrében és igazán csak ritkán, álmosító, magányos estéken gondolt rá, hogy megtalálja-e valaha azt a nőt, akit soha többé nem akar majd elereszteni?

Taps és kiabálás harsant a háta mögött, ezért megfordult, aztán önkéntelenül is megkapaszkodott maga mögött az alacsony szekrénykében. Az ünnepelt élőben még szebb, sőt még kívánatosabb volt, mint a fotókon. Igazi topmodell-alkat, csókolni való formás szájjal és olyan szürke szemekkel, amelyekben el lehetett veszni, mint az erdőtűz után a talaj felett gomolygó füstben. Smaragdzöld ruhája pedig olyan érzéki testet ölelt körbe, hogy valósággal kiszáradt a szája az izgalomtól, ahogy minden porcikáját végigmérte. Most kifejezetten haragudott a barátjára, amiért eddig még csak említést sem tettek erről a szépségről. Mennyi elvesztegetett év – sóhajtott, pillanatnyilag teljesen figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy ő maga csak nemrég tért vissza a városba, így alkalmuk sem lett volna találkozni. 

Erica már magával is ragadta a gyönyörű nőt és egyenesen feléje tartottak. Kihúzta magát és felkészült rá, hogy a legjobb formáját hozva lehengerelje ezt a tüneményt, és ha a szerencsecsillaga nem hagyta még el, akkor ma este akár az ágyába is cipelje. Ritkán vált ennyire a megszállottjává a vágyának, de ezt  a nőt egyszerűen meg kellett kapnia! – ez a követelés dörömbölt az agyában; és túlságosan fel volt húzva ahhoz, hogy emlékeztesse magát, nőt így még soha életében nem kívánt, ilyen megveszekedett akarással, mint ezt a szőkeséget. 

-Josh Henning, doktor – mutatta be őt Erica, és a férfi elhúzta a száját az ismételt betűtévesztésért.

-Selena James, tönkrement vállalkozó  – nyújtotta a kezét közvetlen vidámsággal, kissé rekedt, fülledt szeretkezéseket idéző hangon a szépséges ismeretlen, és összevont szemöldökkel Erica után nézett, aki máris magukra hagyta őket. Hé, egy kis támogatás legalább az első percekben jól jött volna, mert ez az Adonisz a puszta megjelenésével elbizonytalanította, úgy érezte magát, mint egy bakfis, és ez nem sok jót ígért az este hátralevő részére.

-Jash – fogta meg a férfi a rövid, festetlen körmös kezet, és kissé megnyomta az a-t, miközben hosszú ujjaival úgy ejtette fogságba a szöszke meglepően erős kis kezét, mint aki soha többé el sem akarja ereszteni.

-Nem értem, hogyan? – húzta össze zavartan meglepően sötét szemöldökét a nő.

-Jash Henning. Erica mindenkinek Josh-ként mutat be, de Jash vagyok, egy …elírás. Az anyakönyvi hivatal trehányságának áldozata. – grimaszolt a férfi. A nő kedvesen elnevette magát.

-Örülök Jash! Selena vagyok, bár itt a legtöbben szerintem a következő órákban Serenának fognak szólítani, de ez ne zavarja össze. Szintén egy gépelési hiba áll Önnel szemben. De ha már így alakult, akkor én ragaszkodom a nevemhez, így olyan eredeti. 

A férfi nem szólt, csak fogta a nő kezét és rámosolygott, elégedetten a tudattól, hogy az összhang máris megszületett közöttük, Selena pedig a lába ujjáig elzsibbadt ettől a pillantástól. Volt benne egy adag érdeklődés, elismerés, megfűszerezve némi … igen … tagadhatatlan szexuális vonzódással, amit kimondatlanul is azonnal felfogott. Nos, Jash Henning, akármilyen doktor, de olyan szívdöglesztő, hogy szíve szerint kihagyta volna a partyt és azonnal ágyba bújt volna vele. Egyszerűen igazságtalan a sorstól, hogy egy pasit ilyen elbűvölő arccal áldjon meg az ég. Borostás arcából kivillanó mosolya és a felette megcsillanó érdekes színű szemek pedig együttesen maga volt az agyhalál. Selena már látta maga előtt azt a pici gyereket, aki ezeket a vonásokat örökíti tovább. Kérjen cserébe bármit a jó doktor, de be akar mászni az ágyába, lehetőleg gumi nélkül.