Gépelési hiba 5. fejezet

Jash az órájára nézve türelmetlenül várta, hogy kocsija a mosóból kikeveredjen végre. Lassan már Selenánál kellene lennie és még véletlenül sem akarta, hogy a lány azt higgye, felültette. Az üvegfalon át látta, ahogy szorgos kezek szárazra törölgetik a nyitott ajtók keretét is, hogy a beszállók ruhája ne vizesedjen át az ott maradt rejtett kis vízárkoktól. Mindjárt elkészül! Hosszú volt ez a hét, mert folyton Selena hívását várta. Még azok után is, hogy a lány, ígéretéhez híven beszélt vele és megkérte, hogy jöjjön érte az esküvő előtt. Mégis … arra várt, hogy találkozni akar vele. Nem amiatt az átkozott esküvő miatt, hanem csak úgy… mert látni akarja… mert hiányzik, mint ahogy az a boszorkány neki. Nem feltétlenül a szex miatt, bár ami azt illeti, nem utasított volna vissza még néhány olyan éjszakát. Akkor sem, ha utána csak bottal tudott volna járni egy ideig. Atyaég! Még sosem járt senkivel, aki így kifacsarta volna, és közben ennyire adakozóan lett volna partnere minden kis játszadozásban. … De hiszen ők nem is járnak, és nem is fognak! – kedvetlenedett el arra gondolva, hogy a lány hamarosan elutazik. Mielőtt azonban ebbe a sehová sem vezető gondolatmenetbe belebonyolódott volna, a kocsija fényesre suvickolva kigördült a szalonból. A kezébe készített öt dolláros és számla a fiatal fiú kezébe vándorolt a slusszkulcsért cserébe, aztán beült és a GPS útmutatását követve elindult a lányért.

*

Selena izgatottan öltözött át újra. A matracát már elborították a ruhák, amiket tegnap este kotort ki az egyik szállításra váró dobozból. Pedig kikészített ő egy minden tekintetben megfelelő ruhát az esküvőre, de így, hogy Jash mellett jelenik majd meg, az a ruha túlságosan egyszerűnek tűnt a szemében. Azt akarta, hogy a szülei és Clayton, nem is beszélve a menyasszonyáról, a mindenbe kotnyelesen beleszóló Tess-ről, elismerően nézzenek végig rajtuk. Egy orvos nyilván az elegancia mintaképe lesz, tehát ő sem érheti be egy sima nyári ruhával. 

Még éppen csak felhúzta a ruha oldalán a cipzárt, amikor odakintről egy kocsi hangja szűrődött be. A függönyön át kilesve még éppen elkapta a pillanatot, ahogy Jash kiszáll a kocsijából és érdeklődően körülnéz. Na igen, a farm most nem a legjobb formáját mutatja. Az utóbbi időben a szárazságtól eléggé kisült a házat körülvevő fű, a kennelek is üresen, némán sorakoztak a háttérben, és az árnyas fák alatti futtató kerítésére is ráfért volna rég egy festés, amit már nem csinált meg, tudva, hogy az új tulajdonos úgyis elbontja az egészet. Egyedül a kis tornácot elborító virágtenger miatt érzett büszkeséget. Ez volt az ő kis édenkertje, az egyetlen hely, ahol szívesen kertészkedett a kevéske szabadidejében. Talán éppen ez a barátságos, hívogató bejárat volt az, amely végül segítségére volt a farm eladásakor, mert a házaspár láthatóan jól érezte magát, amikor odakint üldögélve beszéltek a részletekről. 

Az ajtóhoz szaladt és kitárta, még éppen a kopogtatásra lendülő kéz előtt, rámosolyogva a férfira, aki nyilvánvalóan nem akarta túlöltözni a vőlegényt. Világosszürke öltönye és halvány lila inge lazán, nyitott nyakkal mutatott meg néhányat a múltkori éjszaka cirógató szőrszálaiból. Észbontóan nézett ki, ahogy a tornác árnyékában kék szemei már-már lilás színezetet kaptak. Ibolyakék … jutott eszébe a megfelelő hasonlat, aztán hátralépett, hogy a férfit beengedje.

-Egy pillanat és elkészülök… addig nézz körül! – mutatott a tökéletesen üres belső terek felé.

-Huh, te aztán tényleg… elköltözöl. – nézett körbe a férfi a kongóan üres helyiségben.

-Hát, igen. A bútorok már egy konténerben utaznak, ez a néhány doboz meg holnap jön velem. – harapdálta Selena a szája szélét. Jash az ajtó előtt az a férfi volt, akivel az öccse esküvőjére készült elmenni, de Jash idebent azzá a férfivá vált, akivel alig egy hete élete legmámorítóbb éjszakáját élte át. Nem akart erre gondolni, de képtelen volt szabadulni a lepedőkön hentergő képüktől.  Jash ebben a pillanatban kapta rá a tekintetét, és a lány biztos volt benne, a férfinak is ugyanez jár a fejében. 

-Iszol valamit, mielőtt elindulunk? – intett a régi hűtőszekrény felé, amely még csendesen duruzsolt a sarokban, nem sejtve, hogy hamarosan egy roncstelepen végzi majd.

Jash megrázta a fejét. Nem szomjas volt… vagy ha igen, akkor csak csókokra, de nem zilálhatja össze ezt a gondosan feltűzött frizurát. Ráadásul biztos volt benne, hogy az emlékekkel a zsigereiben, meg sem állna egy csóknál… hajszolná azt a mámoros élményt, hátha újra része lehet benne.

-Inkább induljunk, nehogy elkéssünk! – lépett hátra, mintha ezzel ki tudna szakadni a  lány bűvköréből. Selena azt mondta, ha elkíséri erre az esküvőre, kérhet tőle bármit. Legszívesebben azt kérte volna, maradjon, de ez nyilván túlzás lett volna. Minden más azonban olyan lett volna, mint egy tóba dobott kavics. A csobbanást kísérő egyre terjedő kis körök ki tudja mi mindent szabadítanának ki a felszín alatti bezártságukból.

 Az esküvő pontosan úgy zajlott, ahogy arra Selena lélekben felkészült. Általános érdeklődést váltott ki azzal, hogy nem egyedül jelent meg, ráadásul a mellette álló férfin nem egy nőnek akadt meg a szeme. Jash azonban úgy viselkedett, mint egy figyelmes barát, mi több, szerető. Állandóan a kezét fogta, a karjaiba vonta, bevonta a beszélgetésekbe, mintha ő lenne otthon ezek között az emberek között, nem éppenséggel a lány. A szinte kötelezően érkező célozgatásokat látszólag fel sem vette, felszabadultan mosolygott rajtuk, aztán pezsgőt nyomott Selena kezébe és távolabb vezette a kíváncsi rokonoktól. Ahogy kettesben maradtak, leolvadt arcáról a mézes-mázas mosoly. 

-Nem gondoltam volna, hogy ennyire kínos lesz. Te holnap elutazol, ezt is elég sokan tudják és kicsit úgy néznek rám, mint egy fura figurára, amiért hagyom. Ki kellett volna találni egy fedősztorit, mert így legalább három egymásnak teljesen ellentmondó magyarázattal szolgáltam már különböző embereknek. Ha ezek leülnek egymással minket kibeszélni, abban a percben lebukunk.

-Ha egyedül jöttem volna, hidd el, sokkal rosszabb lenne. Most csak viccelődnek rajtunk, kíváncsiak, talán el sem hinnék, ha kiderülne, felültettük őket, de ha magányosan álldogálnék a családom mellett, akkor sajnálkoznának, és az valami hátborzongató érzés. Mintha nem lennék teljes értékű ember, amiért még nem vagyok férjnél és nem rohangászik körülöttem néhány gyerek. 

-Nem is akarsz gyerekeket, férjet, családi házat és törlesztőrészleteket? – nézett rá kutatóan a férfi.

-Dehogynem – vont vállat Selena. –Csak tudod, ez nem kifejezetten az én elképzeléseimen múlik. Amíg nem találkozom azzal, aki ugyanazt akarja, amit én, addig a dolog elég reménytelen. És igen, vannak elvárásaim, amiknek nem könnyű megfelelni. – egyenesítette ki önérzetesen a gerincét. Jash felvonta a szemöldökét a dacos mozdulattól. Nocsak, ilyen kemény elvárások lennének ezek? Kifejezetten kíváncsi lett. Persze minden mögöttes szándék nélkül, csak hogy megértse, miért van még ez a tündér egyedül.

-Milyen elvárásaid vannak? – tette fel látszólag közömbösen a kérdést, mire kissé sunyi macskaszemekkel nevetett rá a nő.

-Nocsak, talán érdekel a lehetőség?

Jash megvonta a vállát.

-Hát, a távolság leküzdhető, ha érdemes időt és energiát fordítani valamire. – válaszolt talányosan. -Szóval, mik azok az elvárások? – ismételte meg a kérdést.

Selena egy pillanatig habozott, aztán úgy döntött, nem feszegeti tovább a férfi érdeklődésének hátterét.

-Nos, az illető legyen szellemi társ, megbízható, humoros, szeresse az állatokat, … rezonáljon az én hullámhosszomon … minden tekintetben – pirult bele a gondolatba, hogy mit is akart ezzel mondani -, ja … és legyen őszinte, hűséges, állhatatos. Azt hiszem, ennyi.

Jash magában összegezte a hallottakat: Rólam beszél. Összerezzent a felismeréstől. Érdekes volt önmagát ilyennek látni… hiszen azzal tisztában volt, külön-külön megfelelhet az elvárásoknak, de ha mindegyiket kipipálja, akkor ott áll Selena előtt, mint potenciális vőlegény. Ennyire egyszerű lenne?

-Meddig kell maradnunk? – nézett hirtelen körül. A násznép már a vacsora utáni tánchoz készülődött. Hangjában ott vibrált annak az eddigi egyetlen közös éjszakájuknak minden szenvedélye és Selenára nem maradt hatástalan a felismerés. Nagyot nyelve a férfi kezéért nyúlt.

-Igazából, akár most is elmehetnénk.

-Töltsd velem ezt az éjszakát! – suttogta halkan a férfi, mire a lány a szemébe nézett:

-Rendben, de valamit tudnod kell!