Gépelési hiba 7. fejezet

Selena a jó néhány terelő mondat után végre vette a bátorságot és egy nagy levegőt, hogy rátérjen arra a kérdésre, amit az utóbbi néhány alkalommal rendre visszanyelt, amikor a barátnőjével beszélt telefonon.

-Te, már régebben is akartam kérdezni… ez a Jash… mit tudsz róla?

-Oh, Selena James! – nevette el magát mindent értőn Erica… -Szóval, bejött neked, mi? Mondjuk, ez látszott már a búcsúbulidon is, de ha azóta is rajta töröd a fejed, akkor a dolog komoly…

Ha sejtenéd mennyire az – forgatta a szemét Selena, de hangosan csak annyit mondott: -Rica, egy fél kontinens választ el tőle, szerinted mennyire lehet komoly? Csak érdekel, de ha regényt kreálsz a dologból, akkor felejtsd el, hogy kérdeztem bármit is.

-Jól van na… akkor nézzük csak … te mit tudsz már róla? Elég sokat beszélgettetek, úgyhogy nyilván minden fontosról kifaggattad.

-Hát, nem igazán… annyi mindenről dumáltunk… és utólag jöttem rá, hogy magunkról alig. 

-Nos, harmincöt éves, nőtlen, állatorvos… és veszett jó segge van, de ezt nyilván lecsekkoltad.

-Állatorvos? – kérdezett vissza Selena és a hangján jól hallható volt a meglepettség.

-Jézusom, én a fenekéről beszélek, te meg az állatorvoson akadsz ki? Tényleg benne vagy a csávában, Sel – kacarászott Erica.

-Azt hittem, gyerekorvos – motyogta Selena, mire a barátnője a túloldalon szinte nyerített.

-Ezt miből gondoltad?

-Hát, amikor legutóbb beszéltünk, úgy gügyörészett valakihez a háttérben, mint aki egy kisgyerekhez beszél, és ... – hallgatott el hirtelen, ahogy rájött, hogy elszólta magát. Erica csalhatatlanul csapott le az információra.

-Ti azóta is tartjátok a kapcsolatot? Selena James! Most nagyon megsértődtem. Én vagyok a legjobb barátnőd és egyetlen szóval sem említetted, hogy te és Josh…

-Nem Josh, hanem Jash, légy szíves jegyezd már meg a nevét… ha már a férjed legjobb barátja! – csattant fel Selena. -Egyébként meg nincs olyan, hogy én és Jash! – mormolta a lány. Én még mindig itt vagyok, ő meg ott. Egyszerűen csak … szimpatikus volt. – fejezte be a mondatot, lenyelve a szájára kívánkozó, dicsekvéssel felérő vallomást, miszerint még életében nem szexelt akkorát, mint a férfival. -Elhívtam Clayton esküvőjére, mert nem hagyott volna élni a család, ha egyedül megyek, de ennyi volt.

-Hűha! – kuncogott Erica. –Ha ezt Donaldnak elmesélem…

-Akkor megfojtalak. – fejezte be a barátnője a mondatot. –Rica, komolyan… csak érdekelt, mivel foglalkozik, ennyi, ne fújd fel a dolgot… kérlek!

-Na, most lettél végképp gyanús, de oké, ha nem akarod, akkor nem hozom szóba. Pedig ma este is idejön, Donald ugyanis talált egy tündéri kismacskát és Jash eljön megnézni meg tanácsot adni, mit kezdjünk vele. … Képzeld, az őrült férjem azzal a szöveggel hozta haza azt a kis bolhást, hogy éppen jó előtanulmány lesz, mielőtt gyereket vállalnánk. Ha a macsekot eltennénk láb alól, akkor legalább tudni fogjuk, hogy nem szabad még belevágnunk a gyerek projektbe.

Selena megfeszült. A téma érzékenyen érintette. Ma reggel ugyanis úgy ébredt, hogy az ágyneműjét pakolhatta is a mosógépbe. Ez pedig csak annyit jelenthetett, hogy bár Jash valóban nagyon ügyes volt – szorult össze a méhe még a gondolatra is – de ő ezek szerint korántsem volt olyan ügyes. Enyhe kifejezés, hogy csalódott volt emiatt.

-Ne haragudj, most mennem kell – kezdett hirtelen búcsúzkodni, mert attól tartott, hogy még ebből is kikotyog valamit a barátnője előtt. Éppen elég lesz felhívni Jasht és megnyugtatni, hogy nem sikerült… csak meg ne kérje, hogy látogassa meg… egy újabb próbálkozás reményében.

*

Selena nevetségesnek érezte magát. Napok óta nem volt mersze még egy sort sem írni Jash-nak. Úgy érezte, minden szavából sütne a csalódottság, és nem akarta, hogy a férfi sajnálkozzon rajta. Éppen elég volt az első reakciójakor szembesülnie vele, hogy Jash valahol talán még szánja is ezért a nagy akarásért. De mit tudhat erről egy férfi? Neki még ideje, mint a tenger, ha negyven évesen lesz apa, vagy ötven, az se tragédia, de ő lassan kifut az időből, napról napra szinte érezte, ahogy a petesejtjei egyre inkább lemondanak arról, hogy egy hetyke sperma becserkészi őket, és ahogy erre gondolt, valóban szánalmasan eszelős akarattal akarta azt a gyereket. Egy – még önmaga előtt sem igazán tisztázott oknál fogva pedig – Jashtól akarta... mindennél jobban. A helyzet kilátástalansága pedig mélységesen elkeserítette. 

Pedig a munkája érdekes volt, és tulajdonképpen gondolatban már számtalanszor bocsánatot kért Horace Davis-től, a főnökétől is. Igaz, hogy időnként úgy festett az ábrázata, mint egy felhúzott tömeggyilkosé, de vele mindig nagyon tisztességesen viselkedett. Igazából sajnálta volna, ha néhány hónap múlva búcsút kellene intenie a munkájának, ami meglehetősen hektikus volt, de éppen ezt élvezte benne. Az egyik pillanatban szerződést gépelt, a következőben pedig csapot papot ott hagyva egy kis tinit vigasztalt, aki nehezen viselte a sztársággal járó rivaldafényt. Csak csodálni tudta, milyen nyomást képesek ezek a kölykök elviselni. Igaz, amikor betelt náluk a pohár, az maga volt a totális káosz. Önmagát sem értette, honnan van benne ez a támogató erő, mert a csalódás az elmúlt napokban szinte maga alá temette. 

A hétvégét azzal töltötte, hogy a „vendégét” várta, ami késett, és ez csak egyet jelenthetett. Aznap könnyes, meghatott kuncogással nyitotta meg a levelezését, ahol ott volt a férfitól kapott üzenet: „Hallgattál a nagy napon! Ez két dolgot jelenthet. Vagy elügyetlenkedtük a dolgot, vagy szóhoz sem jutsz az örömtől. Melyik tippem jött be?”

Legszívesebben azonnal lelkendezve válaszolt volna neki, de úgy látszik egy sokadik érzék visszatartotta az elhamarkodott örömködéstől. De mostanra már nagyon a körmére égett a válaszadás és a munkaidő nagy részében a levelet fogalmazgatta, ami valahogy nem akart összeállni. Nem akart túlzottan árulkodóan csalódottnak tűnni, de azt sem akarta, hogy a férfi azt higgye, hidegen hagyja a kudarc. 

-Selena, egy pasi keres a recepción! – kiabált be a nyitott ajtaján Mia és bohóckodva legyezgette magát. –Nem is tudtam, hogy Horace színészekkel is foglalkozik, de már éppen ideje volt, hogy ide jóképű férfiak is betegyék a lábukat, ne csak lesminkelt pattanásos tinik. – forgatta a szemét, aztán válaszra sem várva már futott is tovább. Selena értetlenül nézett utána. Színész? Ki a franc lehet, mert abban biztos volt, hogy a főnöke ügyfélköre nem változott, amióta ő itt van. Megigazította a szoknyáját és visszabújt lehetetlen magassarkú cipőjébe, mert úgyszólván munkaköri kötelessége volt, hogy ilyenben kínozza magát a nap nagy részében, aztán a határidőnaplót felkapva megindult kifelé. Az utolsó pillanatban még kikapott a fiókjából egy tampont, és bal kezébe rejtette. Letudja ezt a színészt, aztán irány a mosdó, mielőtt kínos meglepetésben lesz része.

*

Jash Henning az órájára nézett. A konferencia egy óra múlva kezdődik és muszáj részt vennie a megnyitó előadáson, hiszen jószerével ez volt a programban a legfontosabb, amelyik kifejezetten az ő szakterülete volt. Az, amelyik miatt vállalkozott erre a hosszú útra. ...Hát, haver! – legalább önmagad ne akard becsapni, nem azért jöttél, mert élőszóban többet nyújt dr.Jeremias Hazelton előadása, mint a netes szakfolyóiratban, amelynek amúgy is előfizetője vagy! – ostorozta önmagát. ...El akartál jönni, hogy legalább egy napra lásd ezt a szédült tyúkot, aki biztosan terhes és most már nem is törődik veled... Karba tett kézzel nézett ki a szikrázó napsütésbe, ahova éppen az előbb lépett ki mellette egy talán ha húsz éves sötétbőrű srác, akin annyi arany lógott, hogy azzal egy életre megoldhatná a beépítésre kerülő kis protézisek nemesfém szükségletét. Az álmos Wichita után a maga módján izgalmas lehet ez a város. Annyira szerette volna, ha csak egy kicsivel többet jelent Selenának, mint egy spermadonor! Amióta találkoztak, többet gondolt rá, mint előtte bárkire, és ez kétséget kizáróan azt jelentette, hogy… hogy mit is? Beleszeretett? Képtelenség! Van szerelem első látásra? Oké, ez több volt, mint látni valakit a tömegben, hiszen azóta is érzi a bőre bársonyosságát, hallja a hangját, ahogy a csúcson a fülébe sikít, és ahogy ultimátumot ad neki, gyereket akar. És őt még ez sem tudta eltántorítani… Rejtély! De most itt volt, hogy a valóságban is meggyőződjön róla, csökkent-e valamennyit a lány vonzereje a távolsággal. ...A halk, döbbent  suttogásra úgy fordult meg, mintha áramütés érte volna. Selena!

A világos homokszín öltöny sem álcázta a túlontúl ismerős alakot. Abban a pillanatban tudta, ki áll a hatalmas üvegtáblán beömlő napfényben, ahogy Zoé, a recepciós,  a férfi felé intett. Jash! De mit kereshet itt? És főleg, hogy találta meg?

-Szia! – mosolygott rá feszülten a férfi, és szeme végigsiklott a lány alakján, mintha máris a terhesség jeleit keresné. –Fantasztikusan nézel ki! – mosolygott rendületlenül, de volt valami halvány bizonytalanság a szemében.

-Szia! – lépett közel hozzá Selena. Annyira megdöbbent, hogy álmai tárgya váratlanul itt ácsorog előtte, hogy az utolsó pillanatban állította le magát, hogy teljes közvetlenséggel a nyakába ne boruljon. Ez amúgy is csak ebben a városban volt divat, hogy úton útfélen ölelgették egymást az emberek üdvözlés gyanánt. –Tényleg örülök, hogy látlak, de hát hogyan… mit keresel itt? 

-Egy konferenciára jöttem, és gondoltam, biztosan megsértődnél, ha be sem köszönnék. – próbált lazának mutatkozni Jash, miközben a francba kívánta Hazelton előadását, és igyekezett elszakítani a tekintetét a lány izgatóan barna lábairól, bár a dekoltázsával sem járt jobban. –A neten kerestem rá a cégre, onnan tudtam a címet... – magyarázkodott tovább.

-Örülök, hogy itt vagy, csak most… szóval, nem tudok elszabadulni... még annyi időre sem, hogy egy kávét megigyunk.. – nézett rá szinte rémülten Selena, mint aki attól tart, most csúszik ki ujjai közül a Nagy Lehetőség. ...- de ha végeztem, …összefuthatnánk – fejezte be bizonytalanul. Remélte, hogy ez nem hangzott túl rámenősen. 

-Remek! – biccentett Jash, szinte örülve, hogy kapott egy kis haladékot, mert az érzései teljes káoszban tobzódtak, és remélte, ha másra nem is, arra jó lesz Hazelton szócséplése, hogy rendet tegyen a fejében. Én legkésőbb ötkor végzek, az esti programon amúgy sem akartam részt venni. Együtt vacsorázhatnánk.

-Jó ötlet! Tudok is egy kellemes helyet lent a parton… nem tudom… hol találkozzunk? Hol laksz?

-A Carmelben, de inkább érted mennék. – villant Jash szeme. Selena tétovázott. Nem igazán akart eldicsekedni azzal az egérlyukkal, amit a lakásának nevezhetett, de legalább biztos, hogy a taxis nem fog tiltakozni, ha arra a környékre kell jönnie. Végül is... nem titkolhatja örökké, hogy milyen szerény körülmények között él. Jasht amúgy sem olyannak ismerte meg, aki ennek nagy jelentőséget tulajdonítana.

-Oké, mindjárt felírom a címet – fordult el, hogy a recepcióstól tollat és papírt kérjen, de Jash visszatartotta.

-Írd csak ide! – nyújtotta a tenyerét és egy tollat. Selena elpirult, ahogy eszébe jutott a legutóbbi alkalom, amikor az ő tenyerére írt a férfi, aztán remegő ujjakkal rajzolni kezdte a betűket…