"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2014. szeptember 1., hétfő

Lakótársak 21. rész



Robert érezte, ahogy az izzadtságtól a hátára tapad a pólója a meleg pulóver és a dzseki alatt. Caroval korcsolyázni nem volt egyszerű feladat. A kislány egy csapat gyerekhez csapódott, akik láncba kapaszkodva robogtak a jégen. Mivel nem akarta, hogy a huga legyen az utolsó a sorban, így ő is belekapaszkodott a kezébe. Innentől a korcsolyázás inkább csak amolyan túlélőtortúra lett. Fél óra elteltével elege lett a veszélyes vadulásból, és nagy nehezen rávette Carot, hogy igyanak egy teát. Részéről jobban örült volna valami szesszel gazdagított változatnak, de igazából már annak is örült, hogy sikerült elterelnie a kislány érdeklődését az életveszélyes játékról. Már egy padon ülve a forró italt kortyolgatták, amikor egy sikoly hasított a levegőbe, aztán a kavarodás közepén valaki mentőért kiáltott. Mint később kiderült, egy Caronál alig idősebb kislány keze csúszott ki az előtte sikló társa szorításából, a lendülettől a palánknak rohant és súlyosan megsérült. Az incidenstől Caro kedve is elment a további csúszkálástól. Átvették a cipőiket és hazaindultak. 

Edith Jacobbal üldögélt a kandalló előtt, amikor beléptek, és valamin vitatkoztak. Edith idegesen pattant fel, hogy teával, kávéval és süteménnyel kínálja őket. Caro még mindig a pályán történtek hatása alatt volt, ezért inkább felment a szobájába. Robert hálásan kortyolt el egy kávét és a kedvenc diótortájából két nagy szeletet is eltüntetett, aztán ő is elköszönt és felment a szobájába. Nem akart az anyja és a barátja vitájának tanuja lenni. Nagyon jól tudta Carotól, aki előtt nem lehetett titok ebben a családban, hogy Jacob a válásra szeretné rábeszélni az anyjukat, hogy elvehesse feleségül. Néhány évvel ezelőtt Robert tiltakozott volna a legvehemensebben az ötlet ellen, de mára már belátta, hogy ez az élet így nem az igazi. Mostanra már az anyját nem értette, miért nem zárja le az életének Anthony Palmerhez fűződő részét, és kezd új életet ezzel a szimpatikus pasassal. Mivel nem akart egyikük pártjára sem állni ebben a kérdésben, a könnyebbik megoldást választotta, lelépett. Lezuhanyozott és ledőlt az ágyára, Caro maciját a feje alá gyűrve, hogy egy kicsit olvasgasson. Aztán a friss levegőn töltött órák fáradtsága ólomsúlyként nehezedett a szemhéjára, és néhány perc múlva elaludt.

Connor a taxisnak bemondta Robert anyjának a címét. A kapu előtt azonban nem szállt ki, csak a huga homlokára nyomott egy puszit, aztán vigyorogva a ház felé lökte.
-Na, menj! A kulcsod megvan? – elnevette magát, ahogy Emma, mint egy kis napközis, a nyakában bársonyszalagon lógó kulcshoz kapott. –Edith azt mondta, még itt van. Aztán ne feledkezzetek meg rólam! Különben is, még Rob csomó cucca ott van nálam, úgyhogy gyertek csak nyugodtan bármikor. Szia! – dobott egy csókot, aztán behúzta az ajtót, és a taxi lassan kisorolt a forgalomba. Emma repeső szívvel nézett fel az ablakokra, amik mögött Robert anyjának lakása volt. A nappali nagy ablaka előtt sok kis apró fénybogár jelezte, hogy ott lehet a karácsonyfa. Fellépdelt a lépcsőn és megnyomta a csengőt.

Edith mosolyogva nyitott ajtót. -Szervusz Emma! Boldog karácsonyt! Fent van a szobájában. Szerintem jobb, ha nem szólok neki, menj, lepd meg! Nem mondta ugyan, de láttam rajta, hogy nagyon hiányzol neki. És nagyon izgult, hogy vajon mit szólsz az ajándékához. Ma még Carot is elvitte és megmutatta neki a lakást, hogy kikérje a véleményét, mintha nem tudná, hogy a hugának minden úgy tökéletes, ahogy ő csinálja.
Emma elpirult a kedves fogadtatáson. A nappaliban letette a táskáját, kezet fogott Jacobbal, aztán óvatosan elindult fel a lépcsőn. Két rövidet kopogott Rob ajtaján, de mivel válasz nem érkezett, lenyomta a kilincset. A fiú az ágyon feküdt, szinte keresztben, és egy mackó nyomódott az arcába. A látvány olyan aranyos volt, hogy Emma meg mert volna esküdni, akit maga előtt lát, nem egy majd harminc éves férfi, hanem egy három éves kisfiú. Csendesen belépett és becsukta maga mögött az ajtót, aztán óvatosan leült az ágyra és vigyázva, hogy fel ne ébressze, ő is lefeküdt. Lehunyta a szemét és elmosolyodott a gondolatra, hogy most egészen úgy érzi magát, mint aki végre hazaérkezett.
*
Robert nyögve fordult az oldalára. Csukott szemmel dörzsölni kezdte az arcát, ahol az a francos mackó a képébe nyomódott. Vakon a maci után nyúlt, hogy a nyaka alá gyömöszölje, de a keze beleakadt valamibe, aminek emlékei szerint nem kellene ezen az ágyon hevernie. Kipattant a szeme és a meglepetéstől alighanem nyitva felejtette a száját. Szerencsére Emma is aludt, így nem volt módja rá, hogy kinevesse a nyilvánvalóan bamba arckifejezésért. Álmodom! Ez volt az első gondolata, de aztán óvatosan megérintette a lány ruháját. Határozottan valóságos tapintása volt. A vékony pulóver ujjáról apró mozdulatokkal felfelé haladt a lány válla felé, aztán amikor Emma álomittas hangon nyöszörögni kezdett, nem óvatoskodott tovább, hanem a szájára tapadt és megcsókolta. Ahogyan csak egy fuldokló tud a levegőért kapni, úgy kapott az álomból kibukkanó lány is őutána. Másodperceken belül egymást falták, aztán Robert felgyűrte a pulóver alját és mélyet szippantott a lány keblei közti völgyből. A rózsa végre itt fekszik mellette! Tövisek nélkül, bársonyos szirmokkal. Mégiscsak boldog ez a karácsony!

Vacsora után elbúcsúztak és Robert a lány táskáját a vállára kapva, leintette az első taxit, amivel találkoztak. Bemondta a címet, aztán amíg a sofőr a város labirintusában kanyargott, boldog szerelmes módjára csókolóztak a hátsó ülésen. Az indiai sofőr mosolyogva lesett a visszapillantó tükörbe. Amikor megérkeztek a Sinnermann streetre és megállt a ház előtt, a kesztyűtartóból egy reklámkártyát húzott elő.
-Keressék fel! Nagyon jó étterem! Mondják, hogy Rasidtól kapták a kártyát˘éş akkor kedvezményt kapnak a számlából. Sok boldogságot! – mosolygott mind a 32 fogával a sötét képű férfi barátságosan, s miután rendezték a számlát, két rövidet dudálva elbúcsúzott tőlük és elhajtott. Robert zsebre vágta a kártyát, aztán elegáns mozdulattal a bejárat felé intett. 

-Kisasszony! Csak Ön után. A második emeleten a bal oldali ajtó.
Emma kíváncsian lépdelt felfelé. Az biztos, hogy naponta megjárni ezeket a lépcsőket, jó kis torna lesz. Vagy Robert szívta el minden oxigén-tartalékát, de mire az ajtó elé ért, meglehetősen hangosan kapkodta a levegőt. A belmagasság igazán imponáló volt, de így a második emelet egy hagyományos házban legalább a negyediknek felelt meg.
Robert a kulcsával kinyitotta az ajtót, aztán kitárta a lány előtt és kíváncsian leste az első reakcióit. A lakás teljesen üres volt, lépteik alatt hangosan koppant a fényes parketta, de frissen festették és a konyha is tökéletesnek tűnt. Emma benyitott egy oldalajtón, ami mögött a tágas fürdőszoba rejtőzött. A lábakon álló kád meglepő luxusnak tűnt ebben az épületben, és máris képek százait hívta elő az agyában, hogy micsoda játszadozásnak lehet majd a színtere. Aztán Robert kinyitott egy ajtót, ami mögött a hálószoba bújt meg. Első pillanatra el sem tudta dönteni, hogy a szoba kicsi, vagy az ágy nagy, mindenesetre sok bútort ebbe a szobába nem kell vegyenek, állapította meg, ahogy a hatalmas franciágy takaróját simította végig. Aztán észrevette, hogy az egyik fal tulajdonképpen egy beépített szekrényt rejt. A tolóajtók mögött hatalmas hely volt, az összes holmijuk elfért volna az egyik ajtó mögötti polcokon. Leült az ágyra és a fiúra nézett, aki kíváncsian várta, hogy mondjon valamit.

-Rendben. Leszek a lakótársad, de… van egy feltételem.
-Feltétel? – szaladt fel a fiú szemöldöke a rosszallástól.
-Igen. Tudom, hogy ez a lakás egy vagyon lehet, úgyhogy csak akkor jövök ide hozzád, ha beleegyezel, hogy közösen fizessük a bérleti díját. És ne kezdd megint a férfiasságodról szóló süket dumát, mert felállok és átmegyek Connorhoz. Ha én nem jelenek meg, eszedbe sem jutott volna otthagyni a bátyámat. Én amúgy is lakást kerestem a környéken. Biztosan nem tellett volna egy ilyen szép lakásra, csak egy kis elhanyagolt zugra, de most neked hála, meg tudom fizetni ennek a felét. Állásom is van, ki tudom fizetni. Szeretném, ha ezen most nem kezdenénk veszekedni, mert nekem feltett szándékom a férfiasságodról meggyőződni itt ebben a puha ágyban. 

Robert nagyot sóhajtott, aztán egy grimasszal a lány kezéért nyúlt és felhúzta magához.
-Kemény tárgyaló fél vagy. De rendben, megosztozunk a költségeken. Egyelőre. Aztán majd meglátjuk. De akkor most térjünk vissza a szándékaidhoz. Minden vágyam megfelelni az elvárásaidnak, csak azt sajnálom, hogy nem gyújthatunk villanyt, mert akkor a szemközti szomszédok garantáltan nem a tv-t fogják nézni ma este; én pedig vagyok olyan önző, hogy a csodás testedet csak a magaménak akarom. Ahogy vége az ünnepeknek, első dolgunk lesz egy jó kis sötétítő függönyt venni.
-Nos, ha csak a szomszédoktól tartasz, akkor …a fürdőszobának nincs ablaka – kacsintott rá kacéran a lány, aztán áthúzta a fején a pulóvert és ringó léptekkel a fürdőszobába indult, hogy megeressze a kádba a vizet.
*
A napok szinte rohantak, lassanként egyre több bútoruk lett. Elsőként étkezőt vettek és egy kanapét, aztán egy alacsony szekrénysort, ami egyetlen ajtós résztől eltekintve könyvespolc volt inkább. Emma gondoskodott a függönyökről, a kanapén felbukkantak a szürke anyagot feldobó színes párnák, a szoba közepén pedig egy méretes puha, bolyhos szőnyeg hevert.
Szilveszter estére elégedetten néztek szét a meleg színekkel és hangulatos fényekkel barátságossá varázsolt lakásban. Connort és Rachelt hívták meg vacsorára, aztán együtt nyakukba vették a várost. New York talán a világon a leglátványosabban ünnepli az óév búcsúztatóját. A Times Squere a legnépszerűbb és legnépesebb helyszín. Alig van híradó a világon, amelyik ne mutatna képeket a kristálygömb leereszkedéséről és az azt kísérő visszaszámlálásról. Már délután kezd özönleni a nép a térre, és a tömeg szórakoztatásáról óriási kivetítők és hangszórók gondoskodnak, a zene állandóan szól, hogy megkönnyítse a várakozást. A kristálygömböt pontosan egy perccel éjfél előtt kezdik leereszteni, az ováció hatalmas és az utolsó másodpercekben a tömeg egy emberként skandálja a számokat visszafelé. Amikor elérkezik az éjfél, a gömb fénye kialszik, az új évszám felgyullad, több tonna konfetti szóródik az emberekre egy mini-tűzijáték kíséretében, miközben a tömeg nagy része csókolózik a Gyertyafény keringő dallamára a tradíciónak és a pillanat hevének megfelelően. 

Roberték nem akartak ebben az elképzelhetetlenül nagy tömegben egymás lábán állva szorongani, ezért inkább a Prospect Parkba mentek, Brooklynba. Ez a második legjobb hely a városban egy emlékezetes szilveszterhez. Az éjféli tűzijáték fergeteges és nincs nagy tömeg. A közelben isteni olasz éttermek vannak, ahol megfizethető vacsora társaságában,  jó melegben tölthették az óév utolsó perceit. A parkban a parti nagyjából 11-kor kezdődött, és a szervezők ingyenes forró csokival, kávéval, forralt almaborral, élő zenével és igazi utcabáli hangulattal várták az ünneplőket.
Amikor az óra elütötte az éjfél, Robert Emmához fordult és a lassan szállingózó hópelyhektől nem zavartatva megcsókolta a lányt. -Boldog Új Évet! – suttogta bele a csókba, aztán egymást átölelve csodálták az égen szétrobbanó rakétákat. Egyikük sem sejtette, hogy ez a perc, ez a pillanat majd kísértetiesen megismétli önmagát, de az életük mégis egészen más irányba fordul majd attól a csóktól.

3 megjegyzés:

rhea írta...

Ez nem ér!!! Ilyen mondattal befejezni! :) Nagyon várom, ezt az egészen más irányt :)
köszönöm

Gabó írta...

Bakker! Csak emlékeznék arra a más irányra! Mi is jön most? *FP
Éa azér' se fogok "visszalapozni" az eredetibe, legyen ez meglepetés nekem is ! XDDD

zso írta...

Ne vonj le semmi rossz következtetést Jucus, de én is agyalok, hogy most mi is lesz? <3
De ez a te hibád, mert ontod magadból a történeteket. :)
Amúgy szerettem ezt a részt. Olyan nagyon kis békés,ünnepi volt.
Köszönöm, mint mindig.
Ui.:A hópihés dolog benne volt eredetileg is?? XDD