A szerelem 4 keréken érkezik 58.

Julie az eljegyzési partyn készült fotókat nézegette. Robert végül beleegyezett, hogy a Redbook magazinnak nyilatkozzanak, sőt még a fotóst is meghívták. Kolléganője, Reese ajánlotta a magazint, mint az egyik legmegbízhatóbbat, aki biztosan nem fogja kiforgatni a szavaikat és nem keres botrányt ott, ahol nyilvánvalóan nincs. A riporter ráadásul imponálóan felkészült volt, és tudomásul vette, ha olyan témát érintett, amit nem akartak kiteregetni a nyilvánosság előtt. A kész cikket is bemutatta a megjelenés előtt, így aztán biztosak lehettek benne, hogy semmi olyan nem köszön vissza a magazin lapjairól, ami miatt magyarázkodniuk kellene.

Beszéltek a megismerkedésükről, megosztottak néhány információt Gregoryról, hétköznapi életükről, a házassági terveikről, de leginkább Robert pályafutásának állomásairól. Az eljegyzési party kapcsán filmes kollégái véleményét is kikérték róla, mint emberről. A fotókkal gazdagon illusztrált cikk végül minden rajongó megelégedésére a partyt követő hétvégén már a standokon volt. Megnyugodva dőltek hátra és várták, hogy az életük végre normális mederben folytatódjon. De csalódniuk kellett. A bulvár rossz néven vette, hogy nekik még morzsák sem jutottak és tovább kreálták a botrányra éhes közönségnek a szenzációhajhász álhíreket.

A Breaking Dawn második részének promótálásáról új, eddig nyilvánosságra nem került fotók és videók kerültek elő. A fotók önmagukban még kimagyarázhatóak voltak, de a videók… nos, a videóktól sokak vérnyomása megemelkedett. A felvételen a társaság egy része egy bárban üldögélt. Kristen és Robert szorosan egymás mellett, s beszélgetés közben a lány Robert tarkóját simogatta, rendre hozzáért, s távozáskor Robert a vállát átölelve egy puszit nyomott a homlokára. A kísérő szöveg volt a legfájdalmasabb, mert a magazinban megjelent már-már idilli kapcsolatot vonta kétségbe, hiszen a felvételek készültekor Julie már régen együtt élt Roberttel. A korábbi Robsten-őrület újult erővel kapott lábra. Ráadásul a felek nem magyarázkodtak és ezt is úgy állította be a média, mint beismerést. Tökéletes időzítés volt az esküvő előtt egy héttel.

Julie szinte kettészakadt, mert szíve hinni akart a férfi ártatlanságában, de örökké bizonytalan része beletörődően fogadta el a tényt, hogy Robert bizony nem olyan tökéletes, mint amilyennek látni akarja. Napok óta az a gondolat őrölte, hogy vajon képes-e ezzel a részével együtt élni, mondhat-e igent a férfinak, amikor talán örökre bizalmatlan lesz vele.

Julie ült a franciaágy közepén a londoni szálloda nászutas lakosztályában és a szemközti ajtóra akasztott ruhát nézte. Még egy nap és Mrs. Pattinson lesz belőle. Tényleg fel van készülve erre a lépésre? Amióta ezek az átkozott videók megjelentek, állandóan az zakatol az agyában, hogy hibát követ-e el, ha vakon bízik a férfiban. Végül is, miért nem lehetett elmondani, hogy mi volt aznap este? Sem Robert, sem Kristen nem érezték szükségesnek, hogy megnyugtassák. Így aztán meg volt győződve róla, hogy ha csak arra az estére is, de kicsit visszazökkentek a múltba. Az sem sokat javított a helyzeten, hogy Peter is elég fancsali képpel kísérgette mostanában Kristent. Akkor ő sem kapott több magyarázatot a történtekre – gondolta grimaszolva. Kristen meg egyesen kihívóan nézett a szemébe minden alkalommal, amikor találkoztak. Mint aki várja a tetemrehívást. Hát, ő nem adta meg neki ezt az elégtételt.

Robert a szomszéd szobában a szekrényajtón lógó szmokingot leste az ágyon ülve. Igazán sokszor volt már alkalma pingvinnek öltözni, megszokhatta volna már. De hogy még élete nagy napján is a nyakát szorongassa ez a francos nyakkendő... Amikor most amúgy is van, ami a torkát szorongassa. Azt a francos videót akárki őrizgette idáig, a lehető legrosszabbkor rukkolt ki vele. És egyszerűen képtelen volt erről Julieval beszélni, pedig látta rajta, hogy rettenetesen bántja a hallgatása. De most mit mondjon neki, ami nem úgy tűnik, mintha gyenge magyarázkodás lenne. Igen, jó hangulat volt, igen, ittak, igen, talán tényleg túlzásba estek a játszadozással. Az egész körutat végigkísérték a Robstent éltető hangok. A legtöbben a mai napig összekeverik őket Bellával és Edwarddal. Az volt az utolsó állomás, és hát őszintén örültek, hogy túl vannak rajta, kicsit rájátszottak a dolgokra. De a szemfüles videós már nem ment velük, hogy azt is megmutassa, a szállodába már külön-külön

mentek be. Így maradt a sejtetés, hogy egy ilyen este után alighanem az éjszakát is együtt töltötték. De holnap hogy fogadjon örök hűséget Julienak, amikor látja a szemében, hogy ez a közjáték fájdalmas szálkaként ül a körme alatt. Felpattant az ágyról és a szobájukat összekötő ajtóhoz lépett. Halkan bekopogott, aztán zakatoló szívvel várta, hogy kap-e választ odaátról.

Julie felkapta a fejét. Robert. Vajon mit akarhat? Claire elég világosan az értésükre adta, hogy gyerek, terhesség ide vagy oda, de ezt az éjszakát külön fogják tölteni, ha addig élnek is. Odasietett az ajtóhoz és fülét a fára tapasztva szinte hallotta a férfi hangos zihálását a túloldalon.

-Mit akarsz Robert? Anyád szigorú utasítására nem engedhetlek be, te is tudod.

-Julie, beszélnünk kell! Ha nem itt, akkor üljünk be valahová, de így nem akarok nekimenni a holnapi napnak. Kérlek!

Húha, akkor mégiscsak nyomja a lelkét az a francos videó. Julie már nem is volt benne olyan biztos, hogy hallani akarja a magyarázkodást. Jobb lenne ezen az egészen túllépni és megpróbálni elfelejteni. De tisztában volt vele, hogy az első összezörrenésnél előjönne ez is, úgyhogy megadta magát.

-Oké, felveszek valamit és találkozzunk lent az étteremben tíz perc múlva.

Robert a széken hátradőlve elmélyülten egy ásványvizes palack kupakját tekergette fél kézzel, amikor Julie az étterem ajtajában felbukkant. Az üveg megbillent a keze alatt, ahogy a lányon felejtette a szemét. Ijedten kapott utána, aztán felpattant, hogy igazi angol udvariassággal megvárja, amíg a lány is leül.

-Iszol valamit? – nézett rá kérdően, de Julie csak megrázta a fejét.

-Beszélgetni akartunk, nem?

-De igen, igazad van. Szóval, ez a videós dolog nem hagy engem nyugodni, mert látom, hogy bánt és mivel holnap hivatalosan is ígéretet teszek neked, hogy őszinte leszek ... meg tudod, a szokásos, szóval arra gondoltam, hogy nem mehetünk neki úgy a napnak, hogy nem adok magyarázatot arra a nevetséges felvételre.

-Várj, azt hiszem, inkább mégis innék valamit.

Robert kezének egy alig látható mozdulatával magához intette a pincért, aki egy ideje már őket leste.

-Egy mojitót kérek – nézett rá a lány.

-Egy virgin mojitót, legyen szíves – adta tovább a rendelést a férfi.

-Azt hiszem, jobb, ha maradunk az alkoholmentes változatnál – nézett Juliera kissé szemrehányóan. Ráadásul, amit mondani akar, az sem akkora bejelentés, amit csak alkohol hatása alatt lehet befogadni.

Csendben vártak, amíg a rendelésük megérkezett. Julie óvatosan kortyolt bele a hűs italba, és kicsit rossz néven vette, amiért a férfi ezt a kesernyés limonádét kérte neki egy kis szíverősítő helyett.

-Nos, mondani akartál valamit – nézett rá várakozóan.

-Julie, tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de nem történt semmi, ittunk, dumáltunk, játszottunk, mert már hetek óta mást sem hallottunk, mint Robsten így, meg Robsten úgy, aztán visszamentünk a szállodába, külön-külön. A világon semmi nem történt, csak annak a pár lesipuskásnak adtunk elő tiszta hülyeségből egy kis romantikát, akik a bárban is ott leselkedtek. Te akkor Greggel voltál terhes, otthon voltál, mi meg együtt, csak ezért tűnik úgy, mintha kihasználtuk volna a távollétedet. De hidd el nekem, hogy nem történt semmi. Peter alighanem ki is herélt volna, ha bármivel próbálkozom. De nem az tartott vissza, esküszöm. Kristen nagyon jó barátom és nekem fontos ez a barátság, nem tagadom. Az életem egy nagyon jelentős szakaszában talán az egyetlen volt, akire igazán támaszkodhattam, de aztán jöttél te, és minden megváltozott. Nem vagyok az a srác, aki egy kis kalandért odadobná az igazán fontos dolgokat. És te vagy nekem a legfontosabb a világon. Akkor is az voltál, most meg... azt hiszem, ezt nem is kell magyaráznom.

-Köszönöm Robert, hogy elmondtad, azt hiszem a szívem mélyén ebben bíztam, azért nem is cirkuszoltam. Csak az fájt, hogy miért nem mondtok valamit. A hallgatásotok tűnt beszédesnek, nem is az a nyomorult videó. Zárjuk is le a témát, mert késő van, és ha holnapra a legjobb formámat kell hoznom, akkor itt az ideje, hogy aludni menjünk.

-Te fogsz tudni aludni? – nézett rá nevetős szemekkel a férfi.

-Robert, én bármikor, bármilyen helyzetben el tudok aludni... mostanában. – vigyorgott vissza a lány.

-Már csak azon drukkolok, hogy a ruhámba beleférjek, mert egy hete nem próbáltam fel és lehet, hogy azok odabent éppen most döntöttek úgy, hogy kibővítik kicsit a derékméretemet. Amúgy is attól félek, kicsit elgaloppíroztuk magunkat a lányokkal, amikor erre a ruhára beszéltek rá. Valami egyszerűbb, kevésbé feltűnő kellett volna, valami, ami illik egy háromgyerekes anyához – kacsintott rá a lány. De most már mindegy. Csak azt akarom, hogy tudd, a választásban a nővéreid és a barátnőd keze alaposan benne volt, szóval a reklamációkat majd nekik leszel szíves előadni. Ráadásul Claire nem is látta, és lehet, hogy első hivatalos fellépésemmel szorulok majd leendő anyósom előtt is.

-Hééé, nem ér! – cibálta meg Robert a lány hajának egy fürtjét, mielőtt a füle mögé simította volna.

-Most egész éjjel agyalhatok rajta, hogy mivel kápráztatsz el holnap az oltár előtt. Mintha nem lenne éppen elég nehéz nélküled ágyba bújni. Anyám és az ő ötletei... Lehet, hogy meg sem foglak ismerni? – nézett rá kacsintva, mire Julie előhajolt és egy csókot nyomott a szájára.

-A fehér ruhás leszek.

Azzal kisietett az étteremből, mielőtt még kézen fogja a férfit és átrohan vele a szemközti szállodába, hogy kivegyenek ott egy közös szobát.  

Az esküvő reggelén Julie úgy érezte, a tükörben rámeredő kócos, kialvatlan szemű nőből képtelenség fehér ruhás boldog menyasszonyt varázsolni. Egész éjjel álmatlanul forgolódott, de amikor elaludt, abban sem volt sok köszönet, a vad és zagyva álmok miatt. A kopogásra sóhajtva az ajtóhoz lépett és beengedte a szobapincért a reggelivel. Nyomában már ott toporogtak Robert nővérei, akik annyi energiát sugároztak magukból, hogy lassan hinni kezdett benne, a segítségükkel talán mégis csak véghez vihető lesz a csoda.

Bezzeg két napja nem voltak ennyire energikusak. A leánybúcsút, ami tekintve Julie igazán szűk barátnői körét, a Pattinson lányok, Kristen és Stephanie alkotta hölgykoszorú körében tartották. Julie ugyan csak nagyon visszafogottan koccintgatott, de a többiek igazán kitettek magukért. Victoria talán túlságosan is, mert éppen egy szakításon volt túl, a barátja még rajta volt a meghívottak listáján, de nyilvánvaló volt, hogy már nem lesz ott a vacsorán.

Robert feszengve igazgatta magán a nadrágot. Soha nem kedvelte az öveket, de ez a spanyol stílusú kendő a dereka körül már egyenesen az őrületbe kergette. Erősen remélte, hogy indulás előtt még lekaphatja magáról, mert úgy érezte, ha ebben kell a fél napot végigcsinálnia, akkor megzavarodik. Éppen elég lesz az ezüstgyöngy-mellény meg az a bonyolult csomózású nyakkendő. Amikor apu a cilinderrel jött, hát, majdnem lefújta az egészet. Elképzelni annyira egyszerű volt az esküvőt, de végigcsinálni... a legszörnyűbb forgatás is jobb ennél - gondolt rá elkeseredve. Ennek az egésznek nem arról kéne szólnia, hogy az életük legszebb napja? Vajon Julie is így kínlódik, vagy neki tényleg szép ez a nap? Jó, egy ideig kesergett ő is, hogy az ő állapotában már nem illene hófehér ruhakölteményben pompázni, kíváncsi is rá, hogy végül mit választott, merthogy a nővérei biztos nem hagyták élni, amíg valami extravagáns darabot nem választott, az biztos. Kristen meg az ő fülét nyúzta, hogy beszélje rá, hogy a BD-s ruhát válassza, mert micsoda fricska lehetne a rajongók felé, de ezt még ő sem akarta. Azt az apróságot meg el is felejtette Kris, hogy Julie ugyan még karcsú, de olyan vékony sosem volt, mint ő. És az igazat megvallva, egy ilyen testhez álló ruhában már sejteni lehet a szíve alatt hordott életeket is.

A legénybúcsút még jó, hogy nem az utolsó estére időzítették, tegnap éppen elég volt a fejfájásával kínlódni egész nap. A fiúk hozták a formájukat és bár az utolsó pillanatban sikerült lebeszélni Tomot a sztriptíztáncos lány megrendeléséről, de azért a sok okos jótanács mellett rendesen a poharak aljára néztek. Az igazi meglepetés Peter volt, akit egy hirtelen ötlettől vezérelve hívott meg és legnagyobb megdöbbenésére a férfi el is fogadt az invitálást. Ott volt Dean is és Frank is, és kicsit kárörvendően állapította meg, hogy testőreit alighanem neki kellett volna védelmezni, ha olyan szituációba kerülnek, mert mindketten jól érezték magukat a füstös kis pubban, amit erre az estére kibéreltek.

Kezét vagy huszadszor húzta végig az állán, ha még sokáig húzzák az időt, a szakálla is kiserken újra. A francba, jó lenne már túl lenni az egész cirkuszon – sóhajtott nagyot, és szinte megkönnyebbült, amikor Tom nyitotta rá az ajtót.

-Kösd föl a gatyát haver, indulunk.

Az oltár előtt még utolsókat rántott a kézelőjén, és zavarában a pappal szemezett, hogy ne a násznép sóhajtozására figyeljen. A barátai hasonlóan kényelmetlen helyzetben igazgatták magukon az ünneplő ruhát, amikor felharsant a zene és a templom ajtajában megjelent Alfred bácsi. Karjába a legszebb nő kapaszkodott, akit életében látott. Az egyszerű, lágyan aláomló ruha a görög istennőket juttatta eszébe. A mell alatt csillogó ezüst hímzés alól lágy redőkben hullt alá a fátyolszerűen vékony anyag egyszerre légiesen könnyűnek és karcsúnak mutatva az alakját, ugyanakkor jótékonyan leplezve a terhesség okozta változást. Barna fürtjei lazán, szabadon verdesték a vállát a csodás csipke fátyol alatt. Amikor odaértek hozzá, Alfred meghatottan hajtotta hátra a csipkeremeket és egy gyengéd puszit nyomott unokahúga arcára, majd egy mozdulattal, amely a választott férfi iránti bizalmáról és szeretetéről mesélt, egymás kezébe helyezte kezüket, és gyengéden megszorította. –Vigyázzatok nagyon egymásra! – suttogta nekik halkan.

 Robert meglepődött, amikor Juliet meglátta. Egy boldog menyasszonyra számított, de a lány minden szépsége ellenére olyan sápadtan és elveszetten ácsorgott mellette, mint egy kísértet. Talán csak a fehér ruha teszi – gondolta, de amikor Julie jéghideg kezét megfogta, akkor megértette, hogy a lány fél.

-Hé, csak nem gondoltad meg magad? – kérdezte halkan suttogva, de közben összeszorult a szíve, amíg a válaszra várt.

-Bolond – suttogta Julie. –Csak izgulok. Azt meg se kérdezd, hogy mitől. Nem tudom. A jövőtől. Ettől az egész puccos kivonulástól. Hogy mindenki minket figyel. Nem is értem. Te hogy lehetsz ilyen nyugodt?

-Mostantól papírom lesz róla, hogy az enyém vagy örökre. Nekem ennyi elég – vonta meg a vállát Robert, de a könnyed szavak mögött olyan szenvedély lapult, ami végre egy kis színt csalt a lány arcára.

A pap halkan megköszörülte a torkát, hogy magára vonja a fiatalok figyelmét, akik egy különleges burokban csak egymásra figyeltek. Köszöntötte az egybegyűlteket és belekezdett az esketés ezeréves rituáléjába.

Később Julie boldogan idézte fel Robert erős, határozott igenjét, kis vállrándítással a saját pirulós válaszát. A díszes külsőségek és elegáns falak között oly sokszor elismételt, kissé dagályos jókívánságok alig jutottak el a füléig. Sokan voltak velük életük nagy napján, de nem ez vonta el a figyelmét a ceremóniáról, hanem a saját gondolatai. Legszívesebben egész idő alatt Robert kezébe kapaszkodott volna. Olyan megnyugtató volt a férje kezébe fonni a sajátját. A férje. Amikor végre hátat fordíthattak a hivatalos ceremóniának és a vendégek gratulációit fogadták, Robert hozzáhajolt és miközben megcsókolta, belesuttogta a szájába: Szeretlek. Volt érzéke az időzítéshez! Akkor nem bánta volna, ha csak kettesben vannak, így viszont csatlakozott a könnyes szemmel gratulálók sorához, annyira meghatódott.

Az oltártól a temlom ajtajáig vonulva mindenhonnan jókívánságokat kiabáltak feléjük, de Robert csak a karján ülő kisfiúra és a másik kezébe kapaszkodó csodaszép nőre figyelt. A nyakukba záporozó rizsszemek elől nevetve menekülve ültek be a kocsiba, hogy a vacsora helyszínére siessenek. Robert kuncogva hajolt Julie füléhez: -A rizsszemekkel már elkéstek, vagy ha ezek a jövőre vonatkoznak, akkor azért ki kell találjunk valamit, mert bármennyire bájos és csábos kismama vagy, nem szeretném, ha azt hinnéd, csak terhesen szeretlek látni.

A vacsora végeztével megnyitották a táncot, majd a menyasszony kézről kézre járt, amíg Robert az édesanyját és Joannát táncoltatta meg. A férfi már órák óta mosolygott, mégsem esett nehezére, mert a lelke szárnyalt. Azóta a pillanat óta, amikor Julie a maga szégyenlősségével, de ugyanakkor határozottan kibökte azt az igent. Olyan eltökélten hangzott, olyan végérvényesen. És amikor a végén a csókjával a szeretleket elsuttogta neki, érezte, hogy Julie legszívesebben sírva fakadna. A kis buta. Képes egyetlen szótól így meghatódni, amikor amióta csak ismeri, ezt próbálja elmondani minden mozdulatával, minden  lélegzetével. Büszke volt, mert nem mindennapi körülmények között vehette el végre a szeretett nőt. Másoknak elég, ha egyszer hódítják meg szívük választottját, neki kétszer kellett megharcolnia érte, hogy elnyerje a szívét.

A fiúk csendesen csinálta végig az egész ünnepséget, mintha csak megérezte volna, hogy ez a szüleinek mennyire fontos pillanat az életében. Majdnem olyan, mint az ő születése. De csak majdnem. Mostanra már a fogadás melletti szobában aludta az igazak álmát, nem is sejtve, hogy hamarosan milyen változások következnek be az életében.