A szerelem 4 keréken érkezik 59.

A nászutas lakosztály hatalmas ágyán Robert hevert várakozóan, amíg Julie a fürdőszobában szöszmötölt. Ifjú hitvese szigorúan meghagyta neki, hogy ne rontsa el a meglepetést, így aztán tétlenül várt, de egyre növekvő izgalommal.

Az elsők között léptek le a vacsoráról, ami tekintve, hogy napok óta csak percekre látták egymást, nem is csoda. Greg már aludt, ő most amúgy is a nagyszülők és nagynénik gondja, szóval teljes figyelmüket egymásnak szentelhetik ma éjjel, és ha egy kis szerencséjük van, még másnap is. Nászútra amúgy sem mennek, ha nagyon frivol akar lenni, az már megvolt nem is egyszer. És talán még néhányszor lesz alkalmuk zavartanul egymással lenni a világ valamelyik csodás eldugott szegletében. Mint ahogy ma éjjel is, ha Julie végre előkeveredik. Fel nem foghatta, mi tart olyan sokáig. Még ha együtt lennének, oké, azt már tapasztalta, hogy olyankor kicsit elhúzódik a fürdőszobában töltött idő.

Már csak az inge és nadrágja volt rajta. Úgy gondolta, ha Julie valami újabb ruhakölteményben kerülne elő, ő maga ne álljon itt pőrén, úgyis megvan annak is a maga izgalma, amíg ezeket a ruhadarabokat levarázsolják egymásról. A nővérei ugyanis még a vacsora előtt kuncogva elárulták neki, hogy csodás darabbal lepték meg Juliet a leánybúcsún. Az időzítésüktől ugyan agybajt kapott, mert onnantól kezdve nem volt elég a csábos menyasszonyi ruhából való kibontásra gondolnia, de még az a másik, még elképzelhetetlen, de szexinek vágyott darab is ott lebegett a szeme előtt. Már tisztára kínos volt, hogy ahányszor Juliera néz, annyiszor vörösödik el a feje a folytonos szexista gondolatoktól.

Gregoryval játszott egy kicsit, hogy lecsillapodjon, de aztán Julie odajött hozzájuk és ahogy lehajolt a kicsiért, a bájos dekoltázs majdnem elvette a józan eszét. Amikor kacéran ránevetett és aztán elfordult volna tőle, egy hirtelen ötlettel rálépett a ruha szegélyéjére, hogy ott marasztalja. A halk reccsenéstől pedig majdnem infarktust kapott, mert azt azért nem szerette volna, ha az a finom anyag megadja magát, és Julie esetleg ott állt volna a terem közepén a csipke fehérneműjében.

Állj! – rótta meg magát az elkalandozó gondolatokért. A csipke fehérneműről persze azonnal eszébe jutott, hogy azt azért magán hagyhatná még, hiszen micsoda gyönyörűség lenne milliméterről milliméterre felfedni a csodás testet, ahogy ... huh, hát így azért elég nehéz lesz a várakozás, ha közben folyamatosan mozizik magában.

Hogy az idő könnyebben teljen, felpattant és meggyújtott néhány gyertyát, majd lekapcsolta a mennyezeti világítást. Aztán ezt kevésnek ítélte, látni akarta Juliet, minden apró szexis porcikáját, ezért újabb gyertyákat gyújtott meg, miközben vigyorogva gondolt arra, milyen kínos lenne, ha a legszebb pillanataikat a füstjelző csörömpölése zavarná meg. A pezsgős vödörre nézett, amiben a jól behűtött ital várta, hogy kinyissák végre. A karcsú poharakra esett a pillantása és a kendőért nyúlt. Halk pukkanással szabadította ki a dugót és a gyöngyöző italból töltött mindkét pohárba. Terhesség ide vagy oda, egy pohárka nem fog megártani. A hatalmas kristályvázában egy mesés orchidea-csokor pompázott fantasztikus illatott árasztva magából, a szálloda vezetőségének ajándéka a nagy nap alkalmából. A cd lejátszóba találomra bedobott egyet a Marcustól kapott lemezek közül, majd a hangerőt visszavéve a pezsgős poharakkal ismét letelepedett az ágyra.

  

Mintegy végszóra a fürdőszobaajtó kitárult és Julie jelent meg. De nem, nem is Julie volt. Egy angyal, egy fehér démon. Az a pokolszőtte csipke, ami a testét borította, már első pillanatra teljesen elvette az eszét. Halk morgással felállt és a lány kezébe nyomta mindkét poharat, majd az arcát óvatosan a kezébe fogva megcsókolta.

-Istenem, Mrs. Pattinson, Ön az életemre tör. Nem tudom, ki ajánlotta nászéjszakára ezt az elbűvölő darabot, de az illető egészen biztosan túlértékelte az önuralmamat. Istenem, Julie, remélem nem bánod, de én ebben a szépséges anyagban tuti kárt teszek.

-Azért kaptuk Mr. Pattinson. Mindkettőnk örömére. Az enyém már megvolt, ahogy rám néztél. Most a tiéd következik – kacsintott rá a felesége és az egyik poharat a kezébe nyomta. -Mire iszunk?

-Én Rád. A jövőnkre. És arra, hogy ezt az éjszakát igazán emlékezetessé tegyem a számodra – suttogta Robert, majd az első korty után, kivette a lány kezéből a poharat és mindkettőt az éjjeli szekrényre tette.

Aztán a kezéért nyúlt és magához húzta.

-Olyan, mintha most látnálak először. Nem is annyira a látvány, bár ennyire elbűvölőnek talán még sosem láttalak, vagy egyszerűen csak más vagy most, nem tudom... de az érzés, amit ébresztesz bennem, olyan ... mintha ez lenne az első szerelmes éjszakánk. Pedig Isten, Gregory és ők ketten a tanúim, hogy nem így van – húzódott huncut mosolyra a szája, miközben a szürke szemek szinte perzseltek.

Gyengéden az ölébe kapta a lányt, aztán az ágyra ült, s közben egy félmozdulattal maga mellé fektette.

-Azt sem tudom, hol kezdjek hozzá. Teljesen zavarba hozol – suttogta elmélázva, miközben egy pillanatra eltávolodott, hogy a vázából egy szál orchideát húzzon ki. A selymes gyöngyszínű szirmokkal cirógatta a lány testét, aki az áhítatosan őt figyelő szemekben elveszve teljesen átadta magát a kényeztetésnek.

-Előnyben vagy velem szemben – figyelmeztette Julie, miközben az alkalmi ing rejtett gombolásával küzdött. -Úgy igazságos, ha én is láthatlak.

Robert egy hirtelen mozdulattal szinte letépte magáról az inget, miközben hallotta, ahogy a gyöngyházgombok a parkettán pattognak tova.  Julie kéjesen simított végig a férfi mellén, hasán, ujjaival követve a nadrág dereka alatt eltűnő szőrcsíkot.

-Még mindig túlöltözött vagy – sóhajtott a férfi vállgödrébe.

-Édes Istenem, Julie, lassíts! – lehelte a férfi, miközben ujjaival a csipke mintáját rajzolta körül. Julie az elektromos kisüléseket okozó ujjaknak feszült.

-Mégsem volt olyan jó ötlet ez a hálóing. A bőrömön akarom érezni az ujjaidat – mormolta a csókra vadászó szájba, miközben a nadrág dereka alá csúsztatta a kezeit.

Robert közben óvatosan a hálóing elejét díszító masnikkal és a gombokat helyettesítő gyöngyökkel küzdött.

-Egy inkvizítor veszett el ennek a rucinak a tervezőjében – morgott játékosan, ahogy centinként szabadította ki a lány testét. A mellbimbókra feszülő csipkemintára ráharapva Julie teste ívbe feszülve remegett előtte.

Az orchideát újra kézbe véve a már fedetlen bőrt cirógatta vele és a virág illatos nyomát a nyelvével, forró leheletével izgatta tovább. A virág lassan hullatni kezdte a szirmait, s perceken belül a lány testét  selymes virágszirmok borították. Robert játékosan fújta odébb orra útjából az illatos szirmokat. A lány teste felajzott íjként feszült előtte. Egy játékos ötlettel a pezsgős pohárért nyúlt és néhány cseppet a köldökébe csöpögtetett, aztán felfelé haladva cseppenként öntötte a még pezsgő italt a lány testére. Amikor végzett, nyelvével nyaldosta le a vékony csíkokban csörgedező italt. Mámorító koktél volt ez Julie illatával vegyülve. A lány szétesve remegett alatta és Robert némi férfigőggel büszkén gondolt arra, hogy micsoda gyönyörhöz képes juttatni.

Meg volt győződve arról, hogy kényeztetésétől a lány szinte önkívületben kapaszkodik belé, ezért aztán meglepetésként érte az a hirtelen mozdulat, amivel  Julie kerekedett felül. Robert karjait a feje mellé feszítette, majd a pezsgős pohárért nyúlt ő is.

-Revans! Ne mozdulj! – figyelmeztette a férfit, miközben apró cseppeket csepegetett a bőrére, a köldökébe. A poharat félretéve, nyelvével követte a legördülő cseppeket. Amikor a köldökéhez ért, kigombolta a nadrágot és egy apró paskolással Robert tudomására hozta, hogy emelje meg a fenekét.

-A pezsgőmre vigyázz! – suttogta neki, miközben a jobb sorsra érdemes szabászati remekművet egy laza mozdulattal arrébb dobta. Terpeszben térdelt a férfi lábai fölött, hátát még beborította a csipke, amely lágyan hullt alá, izgatóan simogatva az izmos férfitestet. Előrehajolt és forró csókot nyomott a férfi szájára, de amikor az utána kapott volna, meglepő eréllyel visszanyomta a párnák közé. A köldökére hajolt és nyelvével az utolsó csepp pezsgőt is kinyaldosta belőle. Aztán végre zavartalanul követhette a vékony szőrcsíkot, amely kedvenc házi barátját ölelte körbe.

Robertet egyszerre öntötte el a forróság és a hideg veríték. Ez a boszorkány még sosem játszott vele ilyen édesen, ennyire felszabadultan és buján. Villámgyorsan kezdte elveszíteni az önkontrollját, ezért két kézzel kapott a lány fürtjei után, hogy felemelje magához, mielőtt még elsietné a dolgot.

Egy gyors mozdulattal maga alá fordította és megcsókolta. Összesimuló testük minden idegvégződésén érezték a másik vad vágyát.

-Érezni akarlak, Robert! – suttogta a szemébe nézve a lány.

A férfi készségesen engedelmeskedett. Egyetlen mozdulattal elmerült a lányban, majd megállt és időt adott mindkettőjüknek a lehiggadásra. Lassan a hátára fordult, Julie lovagló ülésben került fölé. Egymástól el nem szakadva, a csókba belefeledkezve Robert lassan felült és maga köré kulcsolta a lány lábait, miközben továbbra is mozgott benne. A gyönyör úgy csapott le rájuk, hogy a mindent elsöprő orgazmus hevében már nem voltak urai mozdulataiknak, tetteiknek sem. A csókból harapás lett, a nyögésből sikoltás és egy rekedt kiáltás. A vágy, amit eddig éreztek egymás iránt, csak halvány árnyéka volt a szenvedélynek, ami most elborította őket. A birtoklási vágy viharként tombolt mindkettőjükben.

Kicsit később Robert verejtékező homlokát Julie mellébe fúrva csak simogatta a kezei között remegő lányt.

-Mindenesetre már önmagában attól különleges ez az éjszaka, hogy a védekezésre nem kell gondolnunk. – vigyorgott, mire Julie játékosan billentette feléje a csípőjét.

-Szeretem, amikor ilyen nemtörődöm vagy. De légy szíves, ne rontsd el a játékomat, ma éjjel szűzies fehérségbe öltözötten próbálok elfeledkezni róla, mennyire nem illendő módon viselkedtünk eddig.

Robert komolyan nézett a szemébe. Aztán egy hirtelen mozdulattal ismét ő kerekedett felül.

-A lehető legillendőbb volt mindig kisasszony, akarom mondani asszonyom! Semmit nem von le  ennek az éjszakának az értékéből, hogy ott a homokos tengerparton egy lány igaz szerelemmel nekem adta magát. Egy pillanatig sem bánom, hogy valahol ebben a hatalmas épületben egy kisfiú az igazak álmát alussza, aki egy csodás szerelemből született. És bár fogalmam sincs róla, miről beszélek, de azt hiszem, a világ szebb nem is lehetne, mivel ők ketten is már idebent rugdalóznak. – simított végig a lány alig domborodó pocakján. -Ha belegondolok, egy csomó munkát megspórol nekem drága asszonyom.  – húzta a derekára a lány karcsú lábát.

-Úgy, tehát spórolni kíván az energiáival, drága uram? – kérdezte mosolyogva a lány, miközben a másik lábával is körbefogta a férfit.

-Soha! – suttogta Robert  és egy könnyed mozdulattal  elmerült a nedves ölben. Néhány pillanatig élvezték a közelségnek, az összeolvadásnak ezt a teljes  és magával ragadó érzését, aztán a férfi egyre gyorsuló irammal vezette mindkettőjüket a beteljesülés felé. A csúcson Julie könnyes szemmel sikoltotta bele az éjszaka csöndjébe: Szeretlek! Mire Robert vágytól elfúló hangon válaszolt: Örökké!

bónusz vidi: