61. A szerelem 4 keréken érkezik

Az amúgy is félregombolt ing – amit Julie már órák óta szóvá akart tenni - hamarosan a nyitott ajtó sarkán lengedezett, Robert pedig zöld pólóban, melyen a sárga felirat szerint van még néhány trükk a tarsolyában, izzó szemekkel ereszkedett térdre a lány mellett.

(inverz XDDD)

Julie belefeledkezve a szenvedélytől csillogó szemekbe, nagyot nyelve magához húzta a férje fejét.

-Kápráztass el! – suttogta halkan.

Később, jóval később Robert fütyörészve  ült a laptopja előtt és a kórházban kapott felvételt próbálta a szüleinek elküldeni. A szőnyegről már összekotorta a nagy halom bébiholmit és a pelenkázóra szórta, ahol Julie szedegette le róluk az áruházi cédulákat, hogy kimoshassa őket az első használat előtt. Időnként elmosolyodott a férfi meglepetésére gondolva és már sokadszor jutott eszébe, mennyire egy hullámhosszon működnek az ilyen hétköznapi, apró dolgokban. Mostanában  szinte hétköznapi boldogságban éltek. Esténként eljárogattak itthonról. Robert sokat volt itthon, és mivel következetesen kiálltak egymás mellett, ha Gregory a hisztisebbik énjét vette elő, szép lassan vele is egyre könnyebb lett az élet. Ha önmagával nem viaskodott volna néha a teste változása miatt, már-már idillikus lett volna a légkör. De most a szeretkezéstől elpilledve, finom mosoly játszott a szája sarkában. Robert még így is kívánja, így is szereti! Talán ideje lenne végre a kishitűségét a sutba vágni és örülni az életnek a maga teljes valójában.

Frank és Steph érkezésére Robert is előkerült és Macin majdnem átesve sietett, hogy Gregoryt minél hamarabb kiszedhesse a gyerekülésből. Julie  a gyerekszobában már rendet rakott és kicsit fintorogva nézte a félig berendezett szobát. Gregory régi szobája  felfrissítve és teljesen berendezve pompázott, de a szoba másik része tökéletesen üres volt. Gondolatban felmérte, hogy mire van szükségük. Stephanie így  talált rá, amint egy terjedelmes listát vetett éppen papírra. Elnézte a lányt, ahogy szinte sugárzott a boldogságtól. Aha, akkor Robert a kedvében járt. A szobával is, de főként mint férfi – gondolta vidoran. Az utóbbi időben elég sokszor volt tanúja, amikor Julie sóhajtozva, grimaszolva nézte magát a tükörben, egy este pedig még a bizalmába is avatta és elmesélte, hogy mennyire szégyelli a férje előtt hatalmasra nőtt hasát. Igyekezett megnyugtatni, felhívni rá a figyelmét, hogy ez a hiúsági kérdés mennyire nem jellemző rá, aztán egy kicsit talán ingerülten még hozzátette, hogy fogalma sincs róla, mennyire szerencsés, hogy ilyen „formátlan”. Istenem, mit nem adna érte, ha ő is megélhetné ezt a csodát. De hát félő, hogy erről a vonatról ő már végképp lemaradt. Frankkal a kapcsolatuk  igazán jó, de szóba sem került még, hogy elkötelezzék magukat, és hát tudta, hogy az évek bizony elszaladtak. Ha most azonnal hozzákezdenének a dologhoz, akkor is elmúlik negyven éves, mire szülhetne. Tisztában volt vele, hogy a munkája miatt most nem is gondolhat ilyesmire, és ettől a vágyakozás csak még fájóbbá vált. Mosolyt erőltetett az arcára és halkan megszólalt:

-Hát, innen még sok minden hiányzik. Mikor akarjátok megvenni? Ikreknél sosem lehet tudni, mikor gondolják úgy, hogy tágasabb lenne idekint, nem kéne megvárni az utolsó pillanatot. És Greg is jobban értené talán, hogy hamarosan változások lesznek.

Julie sugárzó arccal fordult felé.

-Ó, Steph, épp most írtam össze, miket szeretnék. Jellemző, hogy ma egy csomó bébiholmit vettem, de még egy szekrényke sincs, amibe elpakoljuk. De annyira édes kis ruhák voltak, egyszerűen képtelen voltam ellenállni. És nézd, Robert pontosan olyan színekben gondolkodott, mint én!

Robert ebben a pillanatban lépett be a szobába. Ujjába Gregory kapaszkodott, aki kis orrát fintorogva összehúzva egyszer csak megszólalt: -Büdi.

Apja a nevetéstől rázkódva kapta a magasba.

-Igen, büdi, kicsim! Pontosan olyan büdi, mint a te nadrágod szokott lenni. Látod, olyan sokat mondogattuk neki, hogy a végén még ő is megtanulta – vigyorgott Juliera. –Azért kíváncsi lennék, egy lélekbubus mit szűrne le a fiúnk első szavaiból: nem és büdi… Ezt bezzeg képes érthetően kimondani, de én még mindig csak aaa vagyok.

-Nem akarlak elkeseríteni, de lehet, hogy még az sem te vagy, hanem én, mert nekem is ugyanazt mondja – kacsintott rá Julie.

Stephanie csendben nézte a nevetgélő családot, ahogy ezt a remekbe szabott kis vasgyúrót ölelgették. Egy régi emlék futott át a fején. Amikor Robertet és a szüleit megismerte, az első portfólió fotók elkészültekor az a dévaj gondolat futott át a fején, hogy Rob szülei azon az éjszakán alighanem elővették a varázsceruzát és rajzoltak maguknak egy csodakisfiút. Richard egészen biztosan. Úgy látszik a családi ereklye annyi év után ismét előkerült.

Még élénken maga elé tudta képzelni a Bel Ami budapesti forgatásáról anekdotázó Dean-t, aki röhögve mesélte micsoda mondókára tanították meg őket a magyar kollégák egy pálinkagőzös estén. Robert aznap egy csíkos pantallóban forgatott és ez adta az ötletet:

„Van nekem egy csíkos gatyám, abban hordom a ceruzám, minden este írok vele, mégsem kopik el a hegye.” Hetekig froclizták vele Robertet, aki egy idő után besokallt, ami tekintve, hogy éppen vészes nőhiányban szenvedett, nem is volt csoda. Most viszont vicces volt, ahogy a varázscerka analógia újra előkerült.

Frank az ajtóban állva a nő arcát figyelte. Egy kész tanulmány volt Stephanie, ahogy az érzelmek átszáguldottak rajta. Egész nap nézte, ahogy a kicsivel foglalkozik, eteti, altatja, játszik vele. Igazán anyaságra termett és a sors igazságtalansága, hogy még nincs saját gyermeke. Oké, ezt a nagy laklit pátyolgatja igazi anyai törődéssel, de egy pici lenne való a kezébe. Ő maga már letett róla, hogy valaha apa legyen, de lehet, hogy át kéne gondolja a jövőre vonatkozó terveit?

A telefon csörgésére Robert kisietett. Amikor a többiek nevetgélve követték, szinte megijedtek a konyhában sóbálványként ácsorgó alakjától.

-Mi a baj, Robert? – sietett oda hozzá Julie és a telefonra nézett, hátha onnan választ kap a kérdésére. De a férfi már bontotta a vonalat, így nem látta, ki volt a hívó.

-A szüleiddel történt valami? – jutott eszébe hirtelen a lánynak. Mi más boríthatta ki ilyen pillanatok alatt a férjét?

-Micsoda? Ja, nem, nem, velük minden rendben. Az előbb küldtem el az ikrekről a felvételt és apa vissza is igazolta. Ha valami lett volna, biztos szól.

-Akkor...? – nézett rá várakozóan a lány.

-Semmi, nem érdekes – terelt Robert, de arcán látszott, hogy belül vívódik.

-Robert! Basszus, nekem ne mondd, hogy semmi, amikor elsápadtál és látom rajtad, hogy legszívesebben elmennél itthonról! – Julie kiabálni akart, de tulajdonképpen olyan halkan beszélt a férfihez, hogy Stephanie-ék nem is hallották, mit mond.

-Nem, tényleg... kicsit felkavart a hír, amit kaptam egy régi barátomról, szerencsétlenség érte. – válaszolt a férfi, miközben merev tekintettel nézett maga elé.

-És..., ki az a régi barát? Ismerem? – puhatolózott tovább a lány.

-Camilla – sóhajtott a férfi és várta Julie reakcióját.

-Oh, Camilla... na igen, régi barát. Hát, az esküvőn inkább úgy viselkedett, mintha rokon lenne vagy inkább egy nagyon is friss barát, vagyis inkább barátnő – sziszegte Julie a fogai között.

-Julie, ne kezdd már megint! Megbeszéltük, nem? Valaha nagyon sokat jelentett nekem és anya meghívta. Nem én akartam, hogy ott legyen, de így alakult és nem rúghattam ki. De nem hiszem, hogy bántóan viselkedett volna veled.

-Nem, tényleg nem volt bántó. Talán inkább kicsit kíváncsi és meglepett, aki nem várta volna tőled, hogy ilyen fiatalon megnősülsz és gyerekekkel veszed körbe magad. Merthogy neki éppen valami ilyesmit mondtál annak idején, amiért nem tudsz és akarsz vele maradni. Kíváncsi volt, én vajon mivel tudtalak rávenni.

-Julie! Hagyd ezt! Régen volt, elmúlt. Téged elvettelek, s bár a gyerek kérdésben nem igazán én döntöttem, de egy pillanatra sem bántam meg, hogy így alakult. Ennyi.

-Akkor most mit tudott mondani neked, ami miatt itt állunk és vitázunk? – emelkedett harciasra a lány hangja.

-Basszus Julie, meghaltak a szülei egy autóbalesetben tegnap reggel! Tessék! És szüksége van rám. Nekem meg fogalmam sincs, mit lépjek, amikor te itt hisztizel, ő meg az óceán túlpartján sír.

Julie első reakciója a döbbenet volt. Nem is a hír hallatán, hanem azon a hangon, ahogy ezt Robert odavágta.  Karjai lehullottak és hátralépett egy lépést.

-Bocsánat, igazad van, elsők a barátok. Hisz oly kevés van belőlük, nem igaz? Főleg régi, jó barátokból.

Hátat fordított és visszament a gyerekszobába. Robert dühösen nézett utána. Stephanie pedig halkan megköszörülte a torkát.

-Khm, ne haragudjatok, de nekünk mennünk kell!. Ha lesz valami, amiről tudnom kell, úgyis hívsz, igaz?

A férfi bólintására Frankkel kifelé igyekeztek. Az ajtó még nem csukódott be mögöttük, amikor csörömpölést, és Robert hangját hallották.

-A picsába!

Julie keze is megállt egy pillanatra, amikor a gyerekszobában meghallotta a férfi káromkodását. Alighanem egy újabb telefon végezte csúfosan. De mi a francért tombol? Ha Camilla elkeseredésében felhívta, az egy dolog, de nyilván belátja, hogy Robertnek családja van, munkája van, nem tud egyik pillanatról a másikra ugrani, még ha egy igazán régi jó barát hívja is. Ha meg ugrani akar, hát tessék, ő nem fogja visszatartani. Ismeri már annyira, ha most leállna vele veszekedni ezen, a férfi már csak dacból is repülőre ülne. Belehúzta Gregoryt a hálózsákba és beültette a kiságyba.

-Légy jó kicsim, máris hozom a kakaódat.

A konyhában már nem volt nyoma az előbbi csörömpölésnek. Aha, akkor most a kárenyhítés folyik. Keres egy új készüléket és átrakja a sim-kártyát.

Elkészítette a kakaót és titkon arra várt, hogy Rob mostanra már előbukkan. Nagyon utálta, ha hisztizésbe fordult a dolog, mert egyikük sem engedett könnyen. Régebben egy viharos szeretkezéssel meg tudták oldani a dolgot, de valahogy mostanra már nem ez tűnt a megoldásnak. Nem. Mostanában inkább nagy, mélyenszántó beszélgetéseket folytattak. Elég egyoldalú beszélgetéseket. Robert mondta a magáét, ő forgatta a szemeit, aztán néhány nap alatt elcsitultak az indulatok. Ha őszinte akar lenni, többnyire ő vonult vissza. Néha nem is tudta eldönteni, meghátrálás volt ez, vagy csak kompromisszum. A szájában maradó keserű utóíztől valahogy mégis inkább megalkuvásnak érezte.

Nagyot sóhajtva bement a gyerekszobába és odaadta Gregorynak a cumisüveget. A kicsi megérezte a feszült hangulatot és úgy döntött, hogy akkor ő is kiveszi a részét az esti cirkuszból. Amíg Julie maga elé meredve a gondolataival volt elfoglalva, a kicsi csodálkozva figyelte a lepedőn érdekes nyomokat rajzoló kakaócsíkokat. Amikor Julie felnézett, csak a huncut tekintetet látta és a csúffá tett ágyneműt. Agyát egy pillanat alatt elöntötte a düh és a cumit a kicsi kezéből kikapva meglendítette a kezét. Aztán az utolsó pillanatban fogta vissza magát és zokogva kirohant a szobából.

Robert a hálószobában a néma telefonra bámult meredten, amikor az ajtócsapódást meghallotta.

-Mi a franc van már megint?

Kirohant és a gyerekszoba felől Gregory erőszakos ordítását hallotta. Akkor Julie nem ment világgá a gyerekkel – vágott egy grimaszt. Benézett a kicsihez, aki kivörösödve rázta a rácsokat a gusztustalan barna foltok közepén. Mi ez? – hajolt az ágy fölé és a kakaó édeskés illatát érezte mindenütt.

-Mit műveltél te kis istenátka? És hova rohant el anyád, hm? – nézett a kicsire, aki hüppögve nézte őt nagy kerek szemekkel.

-Na, gyere ki ebből a disznóólból! – mondta neki és kiemelte a szőnyegre. A hálózsák patentját szétpattintva lehúzta róla, majd kirángatta a lepedőt és a kis takarót is az ágyból. A kupacot lábával odébb rúgva körülnézett. Vajon Julie hol tartja a tiszta ágyneműt?

-Hát, haver, anyád ma elmondhatja, hogy nincs jó napja. Élete mindkét pasija kiborította fél óra leforgása alatt. Alighanem rekordot döntöttünk. Na, gyere, vigyük ki ezeket a koszos göncöket, aztán amíg visszajön, addig bebújhatsz az ágyunkba. De csak addig. Ha kiderítem, hol van tiszta lepedő, jössz vissza ide. Megértetted?

A kicsi heves bólogatásától majdnem elnevette magát.

Felkapta a ragadós ágyneműt és a gyerekkel a hóna alatt a hálószobába ment. A kicsit ledobta az ágy közepére, a szennyest pedig egy laza mozdulattal bedobta a nyitott ajtón a fürdőbe.

-Itt maradsz, amíg megkeresem anyut! – és ujját figyelmeztetően Greg felé nyújtotta.

A hátsó kertben semmi mozgást nem látott. Még Maci is az ajtó mellett heverészett. Ha Julie kint lenne, biztos ott somfordálna a közelében. Ahogy visszafelé tartott, a kertkapu hangos kattanását hallotta. A konyhai monitoron visszapörgette a felvételt pár másodperccel és meghökkenve látta, hogy Julie a Volvo-val kihajt a kapun. Hova a fenébe ment?