Perlekedők 104.

A négy férfi nevetgélve hagyta el a barátjuk szobáját, amikor az erélyes és kicsit bajszos főnővér megjelent az injekcióval. Robert eltúlzott ijedelemmel fordult az oldalára, hogy megkapja a mai adagot, amitől a többiek jókedve végképp tetőfokára hágott. Marcus a pultnál beszélgető két nővérruhás fiatal lány felé lépett, a kis szöszit, aki ingerlő idomokkal rendelkezett, maga felé fordította és szájon csókolta.

-Gyerekünk lesz! – közölte vele, aztán az ötletet átvéve a többiek is bolondozni kezdtek. Bobby a kis barnát csókolta meg és közölte vele az örömhírt: -Gyerekünk lesz! - Tom pedig az éppen kilépő főnővért kapta el egy fordulóra és néhány keringőző mozdulat után elegánsan a helyére vezette. –Gyerekünk lesz! – vigyorgott rá, aztán a négy jó barát összekapaszkodva a lifthez ment és eltűnt a dermedten ácsorgó társaság szeme elől.

Ezek bolondok! – összegezte a történteket a főnővér, bár tagadhatatlan, hogy némi bizsergést vitt az amúgy unalmas hétköznapokba ez a kis közjáték. A kis szöszi pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve a nőgyógyászat felé vette az irányt.

*

Georgina Spider, akit mindenki csak Gina-nak hívott, izgatottan toporgott a nőgyógyászati folyosón. Nővérruhája jó álcázást nyújtott, és eddig még egyedül a színész volt az, aki egyáltalán megszólította és a segítségét kérte. Szerencsére az eltelt napokban egyszer sem került olyan helyzetbe, hogy nővérként kérték volna a segítségét, mert akkor hamar lelepleződött volna. Amy, a barátnője itt dolgozott és neki köszönhette a ruhát és a kitűzőt, meg persze a segítséget, hogy az örökké éber főnővér előtt rejtve maradhatott az itt tartózkodása.

Szabadúszó riporterként mindig elérte, hogy a külsejével terelje el eredeti szándékáról a figyelmet. Az elmúlt napokban elég sok morzsát felcsipegetett itt a kórházban, de ez a mostani minden korábbi hírnél nagyobbat fog durranni, gondolta elégedetten. Már éppen kezdte beérni azzal, hogy a  színész titokzatos kis feleségéről tudjon meg olyan apróságokat, hogy mennyire áldozatvállalóan segédkezik az ápolásában, hányszor hagyja el a férje szobáját és olyankor merre járkál, de hát tudta ő is, hogy ezek csak unalmas kis pillanatképek csupán. De ez a terhesség… és a férfi barátainak kitörő öröme. Vajon mi közük lehet nekik ehhez az egészhez? A képzeletében már vadabbnál vadabb elképzelések éledeztek, és már alig várta, hogy ezeket szavakba öntse. De egy fényképre még szüksége volt, ezért türelmesen várta, hogy a barna hajú szépség, aki lenyúlta Hollywood legkelendőbb agglegényét, végre megjelenjen egy orvossal az oldalán itt, ahol az egész környezet arra utal, hogy a Pattinson házaspárt hamarosan gólya látogatja meg.

Nem kellett sokáig várnia. Anna és a városszerte ismert nőgyógyász kézfogása a pillanat tört része alatt megörökítésre került. Ugyan csak egy telefonnal készült gyenge minőségű fotó, de a szereplők világosan felismerhetők rajta. Hát, akkor ideje megszabadulni ettől a kis fityulától és megírni azt a cikket, ami végre hozni fog a konyhára a korábbi jelentéktelen kis összegek után.

*

A hazamenetelig két napot kellett még kihúzniuk a kórházban,de ez az örökkévalósággal ért fel, főleg, hogy a férfi is egyre jobban érezte magát. Ahogy a láza lement, a közérzete jobb lett  és az izomfájdalmai is szűnni kezdtek, örökmozgó sajtkukacként renitenskedett volna, ha Martha Stewart, az éber és megvesztegethetetlen főnővér rendszeresen helyre nem tette volna. Ez a legkönnyebben akkor sikerült neki, ha a férfi kifogyhatatlan kérdéseire válaszolgatott. Ezek a kérdések többnyire a terhességgel és szüléssel voltak kapcsolatosak és mivel a jó öreg Martha több mint egy évtizedet töltött a nőgyógyászaton korábbi munkahelyén, így elég sok gyakorlati tanácsot tudott adni. Egy idő után azon vették észre magukat, hogy Anna távollétében úgy beszélgetnek terhesség ideje alatti szexről, kismama-tornáról és apás szülésről, mintha régi jó ismerősök lennének. Robert meglepve konstatálta, hogy a saját anyjával, de még a saját orvosával se lenne képes ilyen nyíltan kérdezni; és a hasonló nyíltsággal megfogalmazott válaszokra reagálni. 

Az első kérdés akkor hangzott el, amikor Robert éppen pucér fenékkel várta, hogy az idős nő a fenekébe bökje az injekciót. Grimaszolva megjegyezte, hogy ilyen utoljára valamikor öt éves kora táján esett meg vele, azóta nem mutogatja a fenekét, mire az idős nő azt mondta, igazán kár, mert formás darab. Aztán a férfi megkérdezte, hogy lehet-e ezt azinjekciót karba adni, mire az asszony rábólintott, majd megjegyezte, hogy ő még a régi iskola híve és jobban szereti farba szúrni, már csak azért is, hogy a napi monoton munkában legyen valami kis szórakozása neki is. Persze, a szomszédos szobában fekvő nyolcvan éves Mr. Gibson fonnyadt fenekére nem kíváncsi, úgyhogy az öreg az infúzióval együtt kapja a csodaszert.  A beszélgetés végére Robert röhögve hanyatlott a párnájára, a nővér pedig egy pajkos mosollyal  megpaskolta a kérdéses testrészt, aztán ráborította a takarót. Amikor már majdnem kilépett a szobából, a férfi kérdése állította meg: -Mrs. Stewart, mit tegyen egy férfi, aki megtudja, hogy a felesége terhes?

Az asszony megfordult. –Na, akkor már maga is tudja? … Hát, fiam, ha mondhatom így… mindenekelőtt nagyon szeresse! Nézze el neki, ha időnként rosszul érzi magát, ha furcsa dolgokat kíván az asztalnál és sose mulassza el éreztetni vele, hogy szereti és kívánja. Az asszonyoknak ezzel az utóbbival szokott problémájuk lenni, ahogy halad előre a terhességük és növekszik a pocakjuk. Egy idő után mindenféle bolond gondolat megszállottjai lesznek, hogy a férjüknek jobban tetszik a szomszédasszony, mert annak karcsú a dereka és nem vizesedik a bokája. Szóval, soha ne felejtse el biztosítani róla, hogy ő a legszebb, a legkívánatosabb nő a földön, és maga a legboldogabb ember, amiért ő a párja.

Amikor Anna megjelent, a beszélgetés rendre félbeszakadt. Martha nem értette miért, hiszen más alkalmakkor számtalanszor tanuja volt már annak, hogy a két fiatal mindenről nyíltan tud egymással beszélni,  de azok a kérdések, amiket a férfi feltett neki, mintha tabu témává léptek volna elő kettőjük között. Bízott benne, hogy az otthon négy fala között kinyílnak majd és egymással beszélik meg, mert hibának érezte volna, ha mindketten magánügyként kezelték volna a bizonytalanságaikat.

*

Szombat reggel végre elhagyhatták a kórházat, amiben egy jó hetet töltöttek.  Anna időközben járt otthon, elhozta a kutyákat a panzióból, eltöltött velük naponta néhány órát, aztán jött is vissza a kórházba és lényegében beköltözött Robert szobájába. De most végre kézenfogva kiléptek a kapun, őszintén remélve, hogy a legkisebb Pattinson világrajöveteléig már nem kell itt tölteniük egyetlen órát sem.

-Nem is gondoltam, hogy ez egy ilyen hatalmas épület- nézett fel Robert a kórház komor betontömbjére. Belülről szinte barátságosnak hatott, már amennyire egy ilyen hely barátságos lehet, de innen nézve szürke óriásként magasodott föléjük, nyomasztóan és sejtelmesen. Pedig azon túl, hogy az életét úgyszólván megmentették odabent, élete egyik legnagyobb hírét is ezek között a falak között tudta meg. Apa lesz! Jézus!

Kimondhatatlanul boldog volt, de ugyanakkor egy görcs szorította öklömnyire a gyomrát. Egy gyerek? Amikor még ő maga sem érezte egészen felnőttnek magát? Tisztában volt vele, hogy az élete évek óta felelős döntések sorozata, mert a jövőjéről csakis ő dönthetett. De az Annával való megismerkedése egy olyan útra vitte, ahol a dolgok sokszor tőle függetlenül alakultak, ahol néha bele kellett törődjön, hogy nem mindenben övé az utolsó szó. A legérdekesebb az volt ebben, hogy nem érzett csalódottságot, haragot ezért. Na jó, csak ritkán. És olyankor is be kellett lássa idővel, hogy nem volt igaza. Fejlődött, érzelmileg is kezdett felnőni, de ez az új fejlemény felgyorsította a folyamatot. Egy gyerek! Óriási felelősség!

Most még csak ezt érezte, és a félelmet, hogy meg tud-e majd felelni a kihívásnak. Annát nézte, aki hozzábújt a hátsó ülésen és a szíve dobbanásait fülelte, miközben Dean magabiztosan manőverezett hazafelé az élénk forgalomban. A kórházból egymásba kapaszkodva jöttek ki, miután nem volt hajlandó a francos tolószékkel gurulni a kocsiig. Öt lépésvolt csupán, de ez kellett most az önbecsülésének és önérzetének, hogy megmutathassa, a betegség nem gyűrte teljesen maga alá.

Nem foglalkoztak a mindenhonnan feléjük záporozó kérdésekkel és bekiabálásokkal. Stephtől már tegnap megtudták, hogy az angyalarcú kis ápolónő valójában egy álruhás riporter volt, aki kijátszva a biztonságiakat, úgy járt-kelt napokig körülöttük, hogy senkiben nem merült fel, hogy nem a személyzethez tartozik. Nyilván jó pénzért adta el a titkukat és egy-két gyenge, de annál beszédesebb fotót. De most ez sem tudta igazán felhúzni egyikőjüket sem. Még túlságosan lefoglalta a gondolataikat a saját boldogságuk, s nem maradtak szabad gyökeik a környezetük iránti megvetésre. 

Dean bevitte a csomagot az előtérbe, amíg a fiatalok odakint játszottak a két kajla kutyával, akik majd megbolondultak a boldogságtól, hogy a gazdáik végre hazatértek. Aztán a férfi elbúcsúzott és ahogy becsukódott mögötte az ajtó, mindketten nagy átalakuláson mentek keresztül. Bőrük alatt napok óta izzott a parázs és most egyetlen érintés elég volt, hogy a láng lobot vessen. …Nem jutottak el a hálószobáig, de még a nappaliig sem, de ez egyikőjüket sem érdekelte különösebben.

Anna nem tudta, hogy a férfi lépten-nyomon kitörni készülő frusztrációja vagy csak a vegytiszta szenvedély szabadult-e el, de Robert szinte falta a száját, miközben a falnak nyomta, ép kezével helyhez szögezve a testét. A vágy időzített bombaként robbant fel a testükben és a lány lábai megroggyantak, ahogy lassan elvesztette a kontroll a saját teste felett. A férfi nem tétovázott, megemelte és előretolt térdére ültette, miközben a saját nadrágja gombolását kereste, hogy kiszabadíthassa duzzadó fegyverét. Anna bugyija nem jelentett akadályt, a vékony pánt halk reccsenéssel adta meg magát, hogy a falatnyi tanga a férfi zakójának zsebében végezze. 

Robert nyelve erőszakosan tört utat magának, ahogy a lány levegő után kapott. Mély morgással kutatta Anna szájának bársonyos meleg belsejét, a fogai élességét, s kezei közben a lány csuklóit elengedve annak nyitott tenyereire simultak. Az érintés gyengédségét követve lazult el az egész teste is, hogy megérezve a hívogató hőségét, elmerüljön a nőben, aki a felesége, és ha hihetnek a paksamétányi orvosi papírnak, a gyereke anyja is volt.

Anna tehetetlenül hagyta használni és élvezni a testét, miközben a döntés, hogy melyikük élvezete nagyobb, nyilván döntetlenre állt. Igazából ez volt az őszinteség pillanata, amely többet árult el a férje gondolatairól és érzéseiről, mint amennyit a férfi valaha is képes lett volna szavakba önteni. Rémült volt és boldog. Egyszerre. Egy büszke, szerelmes hím.