… és telnek az évek
…
Lana számolta magában a másodperceket. Ennyit simán ki kell
bírnia a nyápicnak – tartotta az öccse fejét a víz alatt, amikor az apja hangja
harsant a feje fölött.
-Lana Elisabeth! Bele akarod fojtani Nate-et a medencébe?
Nem mindenki született halnak!
Lana elengedte az öccse fejét, aki prüszkölve bukott a felszínre,
és miközben a vizet rázta ki a hajából, méltatlankodva szólalt meg:
-Még bírtam volna.
-Ja, de apa nem bírta nézni – világosította fel a nővére,
aki a helyi úszócsapat egyik legsikeresebb versenyzője volt tizenöt éves
korára. Apró termetét az anyjától örökölte, csak csodás szürke szeme és a
temperamentuma származott az apjától, aki ezt az utóbbit is leginkább Anna
rovására írta.
-Apa! Különben is leér a lábam – tiltakozott Nathaniel
Thomas Pattinson ugyanazokkal a szikrázó ezüst szemekkel, és a félig lehunyt
hatalmas szempillákkal, melyekről most még csöpögött a víz. Tizenhárom éves
korára már 170 centi volt és mintha minden egyes nappal nőtt volna. Őt inkább a
szárazföldi sportok érdekelték, leginkább minden, ami labdával volt
kapcsolatos… a focitól a kosárlabdáig, vagy a strandröplabdáig. És most
szilárdan elhatározta, hogy megbarátkozik a vízilabdával is, de ehhez először
is a vízzel kellett volna, amitől érthetetlen módon egy kicsit tartott. Talán
az a váratlan pottyanás, amikor a medence partján Lana és a barátnői belelökték
még négy éves korában, talán az okozta a víziszonyt, ami elég kellemetlen volt
itt az óceán partjához közel. Ezért aztán megkérte a nővérét, hogy segítsen
összebarátkozni az ő számára irigylésre méltóan természetes közeggel. Persze,
nem számítottak rá, hogy az apjuk félreérti a helyzetet.
A medence szélére kapaszkodva kinyomta magát a partra és még
éppen elkapta az anyja elismerő pillantását. Anyák! Zavarbaejtően tudnak
viselkedni.
Anna nem is titkolta, hogy imád gyönyörködni a fiában.
Mintha Robertet látta volna kamaszkorában. Azokban a napokban fogant meg ez az
édes kölyök, amikor a medence körüli kerítés készült. Volt néhány furcsa nap,
amikor a férje a féltékenységével bosszantotta, aztán persze az összekapásból
békülés lett és annak legékesebb bizonyítéka kilenc hónap múltán egy újabb
Pattinson csemete. Nehéz időszak következett, mert a kicsi nem volt olyan
kiegyensúlyozott csecsemő, mint a nővére. Talán Robert örökké pesszimista angol
énje köszönt vissza az alig néhány hetes bébiből, bármennyire is abszurdnak
tartották ezt a nagyszülei. De Nate mindenért reklamált. Ha letették, az volt a
baj, ha felvették, akkor az… mintha soha nem tudnák eltalálni a pillanatnyi
hangulatát. Aztán Lana, aki kezdetben kicsit sértett volt, amiért osztoznia
kell a szülein, úgy döntött, hogy kezébe veszi az öccse okítását. Képes volt a
kiságya mellett a rengeteg mondókát újra és újra elmondani, a babaházát
odavonszolta és az öccse szeme előtt játszotta el az életüket, sokszor egy
üvöltő gyereket is felvonultatva a családi színjátékban, nem törődve a fülébe
ordító csöppséggel. És végül egy idő után Nate feladta és érdeklődően figyelte
inkább a nővérét, mint aki mindent meg akar jegyezni abból, aminek ott a
gyerekszobában szem- és fültanuja lehet. Amikor pedig önjáró lett, Lana befogta
és a színjátékai aktív részesévé tette őt is.
Nate már majdnem hat éves volt, amikor rádöbbent, hogy a
babaházon és a konyhán kívül léteznek izgalmasabb és férfiasabb elfoglaltságok
is. A labda bűvölte el és néha a házba keveredő mesteremberek szerszámai.
Amikor először ütött az ujjára a kalapáccsal, a felháborodott visítás helyett
összeszorított fogakkal koncentrált jobban, hogy a következő balesetet
elkerülje. Amikor előbb Bear, aztán Bernie is az örök vadászmezőkre távoztak,
az apjával együtt ásták meg a sírt, aztán a kisfiú valóságos kis emlékművet
eszkábált a sír fölé. A fürészt és kalapácsot ügyesen forgató kis kölyök pedig
kellemes hangon dudorászott az orra alatt, miközben elmélyülten dolgozott.
Türelme ugyan nem volt, hogy hangszeren játszani is megtanuljon, de az éneklés
úgy tűnt, a vérében van.
...és az évek csak telnek tovább...
Az iskolai bál egy hülyeség! – morgott magában Robert,
amikor a lánya és a felesége már egy jó órája bevették magukat a fürdőszobába
és neki szigorúan megtiltották, hogy benyisson. Nate-re nézett, aki elmélyülten
bűvölte maga előtt a monitort, amin valami műszaki kütyü elektronikájának a
rajza volt. Ez a kölyök is hogy képes ilyesmikkel foglalkozni? – forgatta meg a
szemét és jobb ötlet híján leült a zongora mellé.
A következő pillanatban feltárult a hálószobájuk ajtaja és
két nő lépett ki rajta.A feleségét még csak megismerte, már csak azon egyszerű
oknál fogva is, mert amikor bement, akkor is így nézett ki, de az a másik… Nate
is felnézett és elvigyorodott:
-Hú, dögös vagy Lan!
-Nem dögös! – csapta nyakon a fiát Robert.
-Kösz apa! – fintorgott a lánya, aki tizenhét évesen úgy
festett most, mintha már nagykorú lenne. Remélhetően az este résztvevőinek
hímnemű tagjai nem esnek ebbe a tévedésbe. Mikor lett abból az édes pici
lányból felnőtt nő? – rökönyödött meg, ahogy a ruha dekoltázsára esett a
tekintete. Basszus, ebben a rongyban ki nem teszi a lábát itthonról! Anna is
megőrült, hogy megengedte megvenni ezt a ruhát? Bár, valahonnan ismerős darab
volt és elnyílt szájjal eszmélt rá, hogy ezek nem is vettek ruhát, hanem Annáéban
feszít ez a boszorkánypalánta. És legalább olyan jól is áll rajta, mint az
anyján. Bár, nyilván bevették itt-ott, mert karcsúság ügyében a lányuk most
kenterbe verte az édesanyját is. Az úszástól izmos háta és karjai mintha
megszelidültek volna ebben a jelmezben, mert valahogy nem volt képes ruhaként
tekinteni erre a felnőttesen kihívó darabra. Hiszen az ő lánya sortban jár és
könnyű pólókban, blúzokban, nem selyemruhákban.
Annára nézett, hogy a szemére vesse, amiért még segédkezett
is a lányuk átváltoztatásában, de aztán inkább befogta a száját. A felesége az
előre haladott terhességének jeleként domborodó pocakjára tette a kezét és
éppen végigsimított a nemsokára érkező újabb csemetén, aki a várakozások
szerint egy újabb boszorka lesz. Arcán egyszerre suhant át a hasában rejtőző
gyerek iránti szeretet és a lánya miatti büszkeség, és ettől Robert annyira
szépnek látta, hogy hirtelen el is vesztette a fonalat, hogy mit akart mondani.
A következő pillanatban pedig megszólalt a csengő.
A kapu előtt egy nyitott sportkocsi állt és Jeremy Galloway
kicsit izgatottan kapkodó tekintete villant a kamerába. A tizenkilenc éves
Jeremy, aki lassan két éve rontja náluk a levegőt, amióta egy edzőtáborból a
lánya elvarázsolt tekintettel tért haza. Ott ismerkedtek meg, a fiú
vízilabdázott és attól a nyártól kezdve levakarhatatlan volt Lana mellől. Robert
kinyitotta a kaput, aztán kisétált a bejárathoz.
Hamarosan ott állt előtte a fekete hajú, kék szemű, deltás
Jeremy. Úgy döntött, hogy még mielőtt meglátja a lányát, jobb, ha tisztázzák a
dolgokat.
-Tudom, mi zajlik a fejedben … és a gatyádban. – morogta
halkan, hogy csak a fiú hallhassa a mondandóját. –És jól jegyezd meg, hogy amit
a lányommal csinálsz, azt csinálom én is veled.
-Nyugi, fiúk! – szólalt meg mellette a felesége. –Nem mondta
komolyan – hunyorított Jeremyre.
-De, halálosan komolyan mondtam. – fortyant fel Robert, mire
Anna a karjára tette a kezét, és a fiúhoz fordult.
-Azt akarta mondani, hogy érezzétek jól magatokat.
-Nem ezt akartam mondani! – tiltakozott a férje, de aztán
félreállt, hogy ez a nyikhaj végre ne mellette nyújtogassa a nyakát, hanem
teljes valójában megcsodálhassa az ő gyönyörű lányát. A fiú szemében
felcsillanó csodálat nem tette boldogabbá. Csak lassan a testtel, te kis kakas!
– gondolta a nála is magasabb srácra nézve, aztán egy mély sóhajjal helyet
adott, hogy Jeremy felköthesse Lana vékony csuklójára a báli virágdíszt. Ettől
és a lányát körüllengő illattól csak még aggodalmasabb lett.
-Pont olyan illata van, mint neked – súgta Anna fülébe, aki
félrehajtotta a nyakát, hogy a férje meggyőződhessen az igazságról. Valóban az
ő parfümjéből szórtak egy keveset Lanára, akihez úgy tűnt, legalább annyira
illik ez az illat.
A következő pillanatban megjelent mellettük Nathan is egy
tiszta farmerben és felgyűrt ujjú apró kockás kék ingben.
-Szia! – köszönt oda a srác Jeremynek, akivel
összepacsiztak, és Robert elhűlve nézte, hogy a fia majdnem olyan magas, mint a
srác. Basszus, ezek simán a fejemre nőnek, már éppen itt az ideje, hogy legyen
megint egy bébi, aki mellett nem érzem majd vén fószernek magam – dohogott a
nemlétező bajusza alatt.
Közben Lana és Jeremy elköszöntek és lassan kihajtottak a
kapun. Robert sóhajtva képzelte el, ahogy a sarokra érve a fiú tövig nyomja
majd a pedált. Nem volt elég átgondolt dolog ez a gyerekvállalás – döntötte el
magában. Fogalma sem volt róla, hogy ahogy nőnek, azzal arányosan egyre többet
idegeskedhet miattuk.
-Apa, miért vagy ilyen ideges? – szólalt meg mellette Nate.
-Fiam, a nővéred ma hirtelen nő lett a szemem előtt, és ez
sokkolt egy kicsit. De semmi baj, majd összeszedem magam.
-Akkor jó, én is indulok, mert buli lesz Jacksonéknál és
megígértem Riának, hogy együtt megyünk.
-Helyes fiam! Érezzétek jól magatokat!
Anna a szemét forgatva karolt mindkettőjükbe.
-Igen? Lana fiúja életveszélyes fenyegetést kap, Nate-et meg
még buzdítod is? Ez gusztustalan hímsoviniszta hozzáállás, vedd tudomásul!
-Oké, nem is akarom tudni, hogy anya most mire gondol, de
kéne egy huszas a taxira – nyújtotta ki a kezét a gyerek az apja felé, aki
elengedve a feleségét, a zsebéből kikotort némi pénzt, aztán kis gondolkodás
után még egy tízest hozzácsapott.
-Aztán csak ésszel! – intett a gyerek után, aki vigyorogva a
kapu felé indult.
Amikor magukra maradtak, Robert átölelte Annát… úgy, ahogy
régen, a háta mögött állva, a pocakját dajkálva. A lassan csukódó
kapuszárnyakat figyelték, aztán szinte egyszerre sóhajtottak fel.
-Kegyetlen gyorsan múlik az idő! – sóhajtott Anna. –Igazából
eleinte nem is örültem, hogy már megint bevonzottuk a gólyát, e mellé a két nagy
lakli mellé, de most már örülök, mert talán becsaphatjuk magunkat még egy
kicsit a fiatalság illúziójával, amit ez a pici jelent majd.
-Miről beszélsz, tündérem? – simogatta meg Robert a pocakot,
amire a lányuk odabent egy erőteljes rúgással válaszolt. –Még mindig fiatal
vagy… és én sem vagyok még öreg… csak ez a két lókötő nő ki lassan a fészekből,
de azért szerintem még van pár jó évünk. – nyomott egy puszit a nő fejére. –Na,
gyere, helyezzük magunkat kényelembe, mert hosszú lesz az este, mire ezek
ketten hazavetődnek. Eddig valahogy nem is foglalkoztam vele, hogy egyszer ez a
korszak is eljön, de most kezdem megérteni anyámat, hogy miért ült néha a
nappaliban virrasztva, hogy hazaérjek. Igaz, amikor Vic és Lizzy mentek el otthonról,
akkor meg apa döntött úgy, hogy az éjszakát olvasással tölti. Ezért jó, ha van
fiú is, lány is, mert akkor legalább együtt virraszthatunk.
Befelé indultak és Anna kuncogva csípett a férje derekába. -Felszedtél.
-Ez csak szimpátia úszógumi – hessentette el a felesége
kezét Robert. –Ha szültél, majd én is leadom.
Anna egy vidám grimasszal jegyezte meg: -Ahhoz mozogni is
kéne! Játszhatnál néha Nate-el.... a
kosarazás jó zsírégető. Vagy eljárhatnál futni, mint régen.
-Hát, szívem... már nem kergetnek a nők, mint régen, úgyhogy
nem kell már annyira edzésben lennem – koppintott az asszony orrára Robert.
-Nem kergetnek? – forgatta meg a szemeit Anna.
-Nem. De ha valamelyikük nagy ritkán mégis, akkor inkább
bevárom, mert udvarias embernek nevelt az anyám.
-Azt hiszem, agyoncsaplak – sóhajtott az asszony.
-Dehogy csapsz! Hiszen szeretsz... – suttogott a fülébe a
férje, aztán a forró levegőt a forró szája követte, ahogy elmerült a nő finom
illatában és megcsókolta a nyakát. Ezzel az érvvel pedig Anna sem tudott, de
nem is akart vitába szállni.
5 megjegyzés:
Hát ez helyes volt, bár a mozim gépezete beakadt egy pillanatra, a ...pár évvel később szöveg után. XDDD Neheten ment a ma reggeli mozizás! XDDD Kíváncsi vagyok, mit tartogatsz a végére?Pusza. <3
Köszönöm a habot a kávé mellé, élvezetes volt! :)
nyah, akkor egyértelműbbé tettem, hogy az évek még közben is csak múlnak-múlnak XDDD
Gyerek 40 felett?! XDDDDD
Sportos volt az ugrás, helyes az aggódó öreg fater ;)
Jól szórakoztam!
Köszönöm & P
Imadtam minden sorat. A lanya szepsegen elamult apatol, a felesege szepseget imado ferjig.
Szerintem a kesoi gyerek is nagyon jo otlet, remek szulok lesznek megint.
Huh...akkor mar csak egy van hatra :(
Picit szomorkas vagyok, annyira jo volt veluk ebredni reggelente. Az vigasztal csak kicsit, hogy bizti tartogatsz nekunk ujabb meglepit.
szeretettel varom az utso fejezetet. Puszi
Megjegyzés küldése