Elcsábítva...

Morgan története és a Velencei olló kis kitérő volt, kellemes konzerv, amíg mindenfélét írogattam, próbálgattam. Volt pár ötlet, ami végül mégsem akart összeállni. Biztos nem most volt az ideje. Nagyon szeretnék Robról írni, de úgy elbújt a srác, hogy eldugta az ihletemet is, mert a róla szóló történethez kell pár valóság-szikra, hogy jöjjenek a fiktív kiegészítések. Reménykedem is erősen, hogy hamar előbújik és eszembe juttat ezt meg azt.  

Most az van, hogy néhány napra elutazom, ezért nem kezdtem hosszabb lélegzetű történetbe, és ezért fordulhatott az elő, hogy szinte rátok zúdítottam a Velencei olló utolsó részeit, naponta többet is, de nem akartam, hogy  lemaradjanak. Viszont  bocsánatkérésként itt hagyok nektek egy novellácskát, így aztán nem panaszkodhattok, lesz mit olvasnotok, amíg visszatérek. És 6-án belecsapunk a … Menedék folytatásába.

Szóval Elcsábítva… Na, ez volt az átverés, bocs. Ugyanis ez nem egy új írás címe, hanem az én állapotom leírása. Amikor a Menedéket befejeztem, többen nagyon kedvesen arra bíztattatok, hogy folytassam, mert még akár Emilynek és Robnak is lehet közös jövője, Angie támogató együttműködése mellett. 

Nem is kellett több ennél a kis kapacitálásnál, és máris jönni kezdtek az ötletek. Úgyhogy Az álmok néha valóra válnak címmel kezdjünk bele az ismerkedésbe, aztán majd kiderül, hogy Rob oly sok évvel Cara elvesztése után akar-e, képes-e még boldog lenni valaki másnak az oldalán. Létezhet-e még boldogság a számára, ha egyszer már úgy érezte, maradéktalanul megkapott mindent élete nagy szerelmétől? Amit adni tud, azzal beérheti-e egy nő, akinek talán ez az egyetlen esélye van az igaz szerelemre?

Mindenesetre kezdésként majd  a Menedék befejező részével idézzük fel a múltat, hogy azok is képben legyenek, akik esetleg nem ismerték Cara és Rob történetét, és így nem értik miről hadoválok. Nos, akkor találkozunk március 6-án!

Puszik!